„Nagyon fojtogató Magyarországon élni” – Hodász Andrásban is felmerült, hogy külföldre költözik

„Nagyon fojtogató Magyarországon élni”  – vélekedett. Majd utalva az őt a műsorban kérdező Gulyás Balázsra, azt is mondta, lehet, hogy valaki hetero négygyermekes családapaként még nem célpont, de „bármikor lehetsz üldözött, bármikor lehetsz te a célpont, szépen lassan mindenki sorra kerül”. A beszélgetés ezen részében Hodász párhuzamot volt a rendszerváltozás előtti és a mostani magyarországi hatalomgyakorlás között, mondván, „politikai kampányszinten lehet gyűlöletet kelteni emberek, embercsoportok ellen”.

Annak kapcsán, hogy a statisztika szerint Magyarországon csökken a katolikusok száma, kifejtette, ürülnek ki a templomok, „most már Budapesten is”. Szerinte az okok közt szerepel a világban zajló szekularizáció, és a pártokhoz való vallásos ragaszkodás is. „Nem találjuk a hangot, amivel meg tudjuk szólítani a híveket, nem tudunk választ adni a problémáikra”  – fogalmazott.

Mi az egyház álláspontja a homoszexualitással, a homoszexuális emberekkel kapcsolatban? – kérdezte a műsorvezető Hodász Andrást, aki leszögezte: az egyház álláspontja egyértelmű, mindannyian Isten gyermekei vagyunk és Isten képmására vagyunk teremtve, függetlenül attól, hogy milyen a bőrszínünk és a nemi irányultságunk, és mindannyian meg vagyunk hívva az üdvösségre.

„Te gyűlölöd azt az embert, aki az abúzust elkövette rajtad?” – kérdezte a műsorvezető annak kapcsán, hogy nemrég Hodász András jelezte: kamaszkorában több alkalommal szexuális visszaélést követtek el ellene. „Haragudtam rá, de az áldozatnak a továbblépéshez meg kellett bocsátania. Terapeuta és egy pszichodráma csoport segítségével elengedtem a haragomat”  – fogalmazott, de nem kívánt részletekbe belemenni a vele történtek kapcsán, mondván, „Magyarországon rosszfajta áldozathibáztató diskurzus van”.

Az egyházban szerinte sok jó kezdeményezés van, például bejelentőrendszer működik, de számos más területen lenne szükség protokollok kidolgozásra. Annak kapcsán, van-e összefüggés a molesztálás kommunikálása és a papi pálya elhagyása között, hangsúlyozta: „aki figyelte az életutamat, pontosan látja, hogy ez nem egyik napról a másikra történt”.

Nem erre készültem, senki nem úgy megy papnak, hogy csak tíz évig csinálja, nagyon sokáig küzdöttem. Nagyon sok minden jött össze, ami ide vezetett”  

– fejtette ki.

Kiderült az is, mielőtt ősszel betegszabadságra ment, Hodász András már sejtette, az lesz az utolsó miséje. Arra a kérdésre, hogy mit üzenne a cserbenhagyott híveknek, úgy fogalmazott: „Nem jókedvemből tettem, de abszolút megértem a fájdalmukat és a haragjukat.” Némi ellentmondással hozzátette: ő sem így készült rá, de a jelen helyzetben nem volt képes másképpen dönteni.

Arról is beszélt, szorongásos rohamai, fizikai tünetei voltak, és

előfordult, hogy begyógyszerezve érkezett meg misére, egy szombati rózsafüzér alkalmával pedig pánikrohamot kapott. 

Ha pap marad, az akár tragédiához is vezethetett volna? – kérdezte Gulyás Balázs, mire Hodász András azt mondta: „jelen pillanatban örülök, hogy még életben vagyok, és így életben talán fogok tudni még tenni valami Isten országáért, az emberekért valamilyen módon”.

„Ha folytatom a korábbi utat, akkor valószínűleg már nem vagyok itt” – fogalmazott, megerősítve, hogy voltak öngyilkossági gondolatai. Ugyanakkor egyáltalán nem rendült meg a hite az egyházban, továbbra is jár templomba, nagyon szereti a liturgiát. Arra a kérdésre, hogy kizárja-e annak lehetőségét, hogy valaha pap legyen, elmondta: „fogalmam sincs, jelen pillanatban nem úgy tűnik, hogy valaha én még pap leszek”.

A jövővel kapcsolatban jelezte, több munkalehetőség is körvonalazódik az életében, és egyelőre szeretné a hétköznapokat megélni.

Mandiner

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!