Jó, ha nem feledjük: Rendszerváltási emlék

Közeledett a rendszerváltás. Mindenki felfokozott hangulatban nézett a bekövetkezendő események elé. Demokrácia lesz végre, gondoltam naivan, és mint felelősen gondolkodó ember, elhatároztam, hogy végighallgatom a városkánkban a pártok által szervezett valamennyi alapító, tagtoborzó gyűlést. Így kerültem el a Fidesz, akkor még nem Polgári Párt által szervezett gyűlésre is, amelynek a program szerint beígért nagyágyúja Orbán Viktor volt.

A gyűlés a városka többszáz főt befogadó színháztermében tartották. Amikor megérkeztem, furcsán éreztem magam. Nem azért, mert a terem zsúfolásig fiatalokkal volt tele. Az nagyon jó. Annak örültem. Hanem azért, mert én voltam az egyetlen középkorúnak mondható vendég. A korosztályomból szinte senkit sem érdekelt a Fidesz rendezvénye. Sajnáltam.

A kampánycsapat megérkezett, de Orbán nélkül. A színpadon helyet foglalók közül egyedül Rockenbauer nevére emlékszem, akiből az Orbán korszak idején egy eredményesnek nem nagyon mondható  kulturális miniszer lett.

Az első bejelentése a stábnak az volt, hogy Orbán Viktor rendkívül fontos teendői miatt nem tudott időben elindulni, de jönni fog. Ezután tíz percenként közölték, hogy Orbán még elfoglalt, Orbán már fölállt, Orbán már búcsúzkodik, Orbán már elindult, Orbán már közeledik, Orbán még mindig közeledik, Orbán megérkezett!!! Nem a színészbejárón jött be, hanem fontos, sietős léptekkel végigloholt a színháztermen és elölről ment fel a színpadra. Szóval látványosan, nagyon megérkezett. Jól megrendezetten, jól koreografáltan, ahogy egy nagyon fontos, energikus, lendületes és ígéretes fiatal politikusnak meg kell érkeznie a fiatalok közé.

Hogy miről beszélt, nem tudom már. Egyetlen dolog maradt meg az emlékezetemben, valószínűleg azért, mert azt milliószor elmondta, mégpedig az, hogy Pozsgai micsoda vén hülye. Nem ilyen durván fejezte ki magát, de ez volt a beszéde üzenete. Ezt a tényt azzal bizonygatta, hogy kihívta őt  „szópárbajra” és a gyáva tudatlanja nem mert kiállni vitázni vele. Mert tudja az öreg, hogyha kiállna vele, ő percek alatt úgy helyrerakná, hogy többé nem nagyon merne a nyilvánosság elé lépni, stb. Valami ilyen, rokonszenvesnek nem nagyon nevezhető hangon.

Nem tisztem Pozsgai történeti szerepét megítélnem, de én akkor is és most is egy kissé – hogy is mondjam – árnyaltabb véleményt tartottam róla indokoltnak. Kissé csodálkoztam ezen a magabiztos fölényen, ami ebből a hozzám képest taknyos kölyökből áradt, de azóta sikerült megtalálnom rá a magyarázatot.

A mai fiatalok ezt nem igazán tudják átélni, mert vagy nem éltek az akkori világban, vagy kevés tapasztalatot szereztek benne és emiatt az emlékük is kevés róla. Akkor már egy-két éve folyt az újságok, elsősorban a Népszabadság hasábjain a rendszer bomlasztása. Minden, ami itthon volt rossz volt. Rossz volt a mezőgazdaságunk, rossz volt az iparunk, rossz volt a társadalmi berendezkedésünk, tudatlanok voltak a vállatok vezetői, a mezőgazdasági szövetkezetek elnökei, rossz volt az oktatási rendszerünk, képzetlenek voltak a szakembereink, és mindez a nagy és csodálatos és szent nyugathoz képest, ahogy mondták: „nyugati mércével mérve”. Most képzeljék el. Adott egy fiatal, nem túl sok tapasztalattal rendelkező jogász, aki ráadásul nem is jogi pályán dolgozott, hiszen a honlapján lévő önéletrajza szerint: „Az egyetem elvégzése után, 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, innen járt Budapestre, első munkahelyére, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetébe, ahol 1987 novemberétől 1988 márciusáig szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt.” Most ennek az adminisztratív munkakörben dolgozó fiatalembernek ebben a légkörben Soros Gyuri bácsi  módot ad arra, hogy az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozza. Gondolom, ami ott történt vele, az nem csak „tanulmányozás” volt, hanem egy alapos agynagymosás is. Tehát a kép: itthon mindenki hülye, minden rossz, ő pedig megkapta az úgymond „legkorszerűbb”, nyilván neoliberális ismereteket, amilyenekkel Magyarországon senki sem rendelkezik. Úgy jön haza onnan, mint akinek a zsebében van a bölcsek köve. Hazaérkezése után elmondja a beszédét a Nagy Imre temetésen, ami egyszerre országos hírnevet biztosít számára. Csoda, ha megszédül mindettől? Szerintem természetes.

És mi lett a folytatása ennek a sodró lendületnek és magabiztosságnak?

TV vita Gyurcsánnyal. Gyurcsány lemosta a fedélzetről. Hogy Gyurcsány a vita során hazudott és halandzsázott? Igen, gátlástalanul hazudott és halandzsázott, Orbán meg makogott. Az volt a néző benyomása, hogy a részleteket illetően teljesen felkészületlen. Én sajnáltam.

És hol tartunk most?

Megjelent egy fiatal ember a politikai színpadon, akit nem Soros taníttatott és pénzelt. Aki maga kereste meg a kenyerét. Ennek a fiatal embernek senki sem mosta az agyát, legfeljebb a hazai médiumok próbálkoztak vele sikertelenül. A fiatalember a megtestesült józan ész, az a józan ész, amelyre az országértékelő beszéde szerint Orbán építeni akarja a politikáját. A fiatalember tiszta, érthető, józan beszéde, a nemzeti érdekeink melletti kiállása mit vált ki a politikusokból? Az ember azt gondolná, hogy legalább a nemzeti oldalon, azon az oldalon, ahol a józan ész fontosságát hangsúlyozzák, örömmel üdvözlik. De nem! Minden józan várakozás ellenére nem ez történik. A távvezérelt politikusok gombnyomásra elhatárolódási versenybe kezdenek. Ebben a versenyben az ősellenségek egymás keblére borulnak. Az MDF összeborul a Szadesz maradékával, a Maszop felajánlja segítő jobbját a Fidesznek, amelyet az méltóságos leereszkedéssel elfogad, a szenilis Csurka pedig közös platformra kerül a zsidó Hegedűs Zsuzsával: bárkire szavazhattok, csak ne a Jobbikra, kiáltják ki duettben a nagyvilágba. Úgy látszik, nagy a pánik a politikai marionett figurák körében. Mert most már látszik: bábszínház volt az elmúlt 20 év politikai története, melyet távvezérelt, politikusoknak hazudott bábuk játszottak el a félrevezetésünkre.

Az egész sakálkórus a legmocskosabb, összehangolt támadásba kezd.

Csurka megvetően „proletárpártnak” nevezi őket, akiket csak az irigység és a konc utáni vágy hajt. Bayer Zsolt összemossa a Jobbikot Csintalan megverésével és a cigánygyilkosságokkal, a Magyar Hírlap házasságtöréssel vádolja meg Vonát, bevallottan hackerek közreműködésével, tehát törvényellenesen szerzett rágalmakra hivatkozva. Ezzel egy platformra kerültek a Maszoppal, amelynek a tagjai Sajóbábonyban és Devecseren azt terjesztették a cigányok között, hogy a gárdisták és a Jobbikosok követték el a cigánygyilkosságokat. Számomra ez a színjáték egy óriási lelepleződés. Napvilágra került, ami eddig rejtve volt. A gyökerek. A közös gyökerek

Jön a végjáték!

A fiatalembernél betelik a pohár. A fideszes gyalázkodások hatására nyílt levelet intéz Orbán Viktorhoz, amelyet a következőképp zár: „Levelük tele volt pontatlansággal, ferdítéssel és tudatos hazugságokkal. Kérem, mielőtt legközelebb ilyennel próbálkoznak, olvassák el országgyűlési programunkat, hogy ne kerüljenek hasonló kellemetlen helyzetbe. Nekünk ugyanis van bárki számára hozzáférhető programunk. És ha vállalja, bármikor szívesen ütköztetem érveimet önnel a nyilvánosság előtt. Az időpontot és a helyszínt is önre bízom. Ha mégsem meri, hát májustól az Országgyűlésben úgyis találkozunk. És akkor nem csupán a szebb jövő kezdődik el, de eljön majd az igazság pillanata is. Merthogy önnek is meg kell majd nyilatkoznia végre államadósságról, multinacionális tőkéről, uniós pusztításról, cigánybűnözésről, magyar földről, titkosított ügyekről, izraeli felvásárlókról, alkotmányról. Húsz év zsákutcája és mellébeszélése után az ország valódi problémáiról. Én már nagyon várom.”

És Orbán Viktor?

Nos, Orbán Viktor lapul és hallgat, mint az a bizonyos a harasztban. Emelt szintű ostobasággal úgy védekezik, hogy „az oroszlán nem kapkod a legyek után”. Ő oroszlánsága, úgy látszik, fél a legyektől. Nagyon fél. Kapkodni sem mer, csak a kutyáit uszítja titokban. Csak nincs vaj a füled mögött, Orbán? Félsz  a lelepleződéstől?

Látod Orbán, Pozsgai annak idején nem mondott rólad ilyet, pedig ő akkor még nagyon sok ember által becsült és fontos közéleti szereplő volt, te pedig egy kis senki. De ő is úriemberként beszélt veled, mint Vona is. Mit gondoljak minderről? Te váltál volna napjaink Pozsgaijává, csak ilyen alantas kivitelben? Pedig ez a fiatalember nem riszálja, tömjénezi úgy magát, mint te, amikor életemben másodszor láttalak. (Az első alkalom a Hősök terén volt.) Nem is hülyéz téged. Ő szerényen, úriemberként viselkedik veled szemben, nem úgy mint te tetted vele és Pozsgaival. Orbán, nagyon mélyre csúsztál. Vagy taszítottak? Nem tudom, de sajnállak. Amikor rád szavaztam, sokkal többet vártam tőled. Az az idő már örökre elmúlt. Tőled már semmit sem várok.

D. M.

Nemzeti InternetFigyelő