Egy 79 éves hajléktalan, mérnök végzettségű hölgy kálváriája a végrehajtókkal

Függetlenül attól, hogy kijárási és kilakoltatási tilalom is van, mégis hallunk elég különös esetekről olykor, amelyek azt mutatják, hogy kormányzati rendelkezések ide vagy oda, a végrehajtásokat minden áron el akarják végezni – legalábbis bepróbálkoznak egyes végrehajtók. 

Hogyan lehetséges ez? – tesszük fel az értetlenkedő kérdést. Hiszen a törvény mindenkire egyaránt érvényes, még a végrehajtókra is. Persze azt azért tudjuk, hogy mindig is voltak törvények felettiek.

Az alább olvasható esetben egy 79 esztendős, egyébként mérnök végzettségű hölgy – úgy tűnik, véget nem érő – kálváriája gondolkodtatja el a jóérzésű embereket.

Kincsesné Salca Mária története egy olyan eset, amely mélyen el kellene gondolkodtatnia mindenkit, aki elolvassa a hölgy esetének leírását. Már csak azért is, mert jól tudjuk, hogy egyes hatóságok, semmire nincsenek figyelemmel, emberi érzések nélkül, pusztán saját hasznuk céljából vagy mert ez a megszokott eljárási rend, emberi életeket, de ugyanúgy családi életeket is tönkretesznek egy tollvonással. Nagyon érdekel, hogy miközben fülünkbe cseng a Miniszterelnök úr „Senkit sem hagyunk az út szélén!” mondata, hogyan lehetséges, hogy a realitás nagyon sok esetben egészen mást tükröz. Elhisszük és bízunk a kormányzati jószándékban, azonban azt is tapasztaljuk, hogy bizonyos ügykezelési szinteken erre magasról fütyülnek. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánljuk Kincsesné Salca Mária különös történetét úgy, ahogyan azt tőle megírva kaptuk. Az ügyben természetesen nem kívánunk állást foglalni, az legyen Olvasóink dolga. Azonban, ha bárkinek is Olvasóink közül van lehetősége segítenie a hölgynek, mindenképpen jelezze szerkesztőségünknek: nif.info@gmail.com

Köszönettel: NIF

---

Mit tehet a hajléktalan, ha vaksi, – és PERÚJÍTÁSHOZ kap nyomtatványokat?

Világéletemben FELADATOK MEGOLDÁSA volt a dolgom: A 17 évi tanulás után – már mérnöki  diplomával – 32 éven át az Olajtervben. A régi lakásunkat rosszul építették, 49 évesen újba kezdtem, – de még „be sem fejezhettem” (közművesítéssel. telek-kerítéssel), felgyújtották.

Új körülmények között új „feladatok” jöttek. Most ott tartok, hogy kaptam hivatalos leveleket, de nem tudom elolvasni. Tegnap arra ébredtem: – Attila fiam tanácsát kell követnem: ha ő bolhabetűket fontos helyen nem tud elolvasni, lefényképezi és felnagyítja.

A három napig rám hiába várt hivatalos papírokból – nehéz szkennelés után, mert a számítógépben sem látom a „normál” betűket, – kiderült, hogy a bíróság PERÚJÍTÁSHOZ kér tőlem aktuális adatokat, – bizonyára az alábbi TILTAKOZÓ levelemre válaszolva (mert a végrehajtó továbbküldte nekik):

Tisztelt Tótszegi Tibor Végrehajtó Úr!

Nem tudom elolvasni a küldeményét. NEM LÁTOK OLVASNI. (Kétéves szemorvosi kezelés ellenére.) De a mellékelt csekk jelzi a célját: – fizessek perköltséget.

A 2019. ápr-23-i kártérítési pertárgyalás előtt, amelyen ismét elutasítottak, és a 4 hivatalos alperes részére összesen 300 ezer Ft perköltség megfizetésére köteleztek, már folyamatosan 200-as volt a vérnyomásom (talán ez is okozta a gyors látásromlásomat), hiszen a Kormányhivatalnak kellett volna számomra pártfogó ügyvédet biztosítani, de ez nem történt meg.

Már csak abban bíztam, hogy a bíró a 1993. évi III. „szociális” törvénynek MEGFELELŐEN elutasítja a családomnak kárt okozó HIVATALOS alperesek védekezését, mely szerint „már minden elévült”.

Most, pár nap múlva, 2021, február 1-én lesz 15 éve, hogy felgyújtották a házamat, és családommal együtt télvíz idején a szabad ég alá kerültünk. Egy – Kalászról a helyi önkormányzati „szellem” miatt már elköltözött – jóismerősöm két hete, a BÚÉK-kal együtt ezt írta:

„Az Ön házáról nem utólag, hanem elejétől kezdve – akinek egy csöppnyi sütnivalója van – mindenki tudta, hogy azt felgyújtották. A félelmetes, hogy az Ön helyzetének megoldásában senki nem volt segítségére (a régi kalászi ismérv, hogy majd megoldódik magától  – a la Harcsa).”

Az IGAZSÁG kedvéért megjegyzem: – több mint 130 magánszemély segített nekünk, így nem fagytunk meg azonnal, így szerelhettük fel a tűzből megmaradt pincére azt a hideg házvázat, amelyben „lakni” vagyok kénytelen.

Két évvel a tűz után, 2008 elején még mindig NEM VOLT ENGEDÉLYÜNK a ház helyreállítására, ekkor indítottam a kártérítési pert, – pénzt pedig azóta sem kaptam: – sem önkormányzattól, sem államtól, sem banktól – sem kölcsönbe, sem támogatásként, – sem bíróság által megítélt kártérítésként!

Kb. egy éve, 2020 elején először éppen a jogi segítségnyújtást is elmulasztó alperes: – a Kormányhivatal – küldött csekket. Ez szerintem JOGI NONSZENSZ.

A csatolt levelemmel válaszoltam nekik.

Már azt hittem, hogy legalább a perköltséget elengedték, – de most Önt küldték „ellenem”.

TILTAKOZOM!

Az első bíró, aki a 2008-ban indított kártérítési pert tárgyalta, KÉT alperest jelölt meg: az önkormányzatot és a budakalászi Polgármesteri Hivatalt, – de a jegyző és a neki „falazó” „képviselő” „tanúkénti” hazudozásaira hallgatva, minket, a károsultakat utasított el (ítélt további hajléktalanságra!).

Miután 2008 elején Bocsi István jegyzőt 35 aktuális „visszaélési” ügye miatt fegyelmi elé akarták állítani –, ő ez elől megszökött Budaörsre jegyzőnek.

Hat évvel később – perbeli felhasználás céljára segítségül -– megkaptam a fegyelmi kezdeményezés dokumentációját, és annak alapján perújítást szerettem volna elérni. A jegyző 35. „bűnügyének” azt jelölték meg, hogy „nem engedte a házamat helyreállítani”!

A bíró ekkor további két hivatalos károkozót is megnevezett, akik azonban nem voltak alperesek az „alap-perben”, – ezért visszavonatta velem a keresetet.

A bíróság elnöke tanácsára rendkívüli jogorvoslati eljárást kértem, – de az összes alperes arra hivatkozott, hogy „már minden elévült”.

A 2019. ápr. 23-i tárgyalás előtt néhány héttel kaptam „biztatást” dr. Kásler Miklós EMMI minisztertől: – a segítségkérésemre adott válaszlevelében azt idézte az 1993. évi III. „szociális törvényből”, hogy számunkra az önkormányzat KÖTELEZŐEN (kérés nélkül is!) „rendkívüli települési támogatást” kell, hogy adjon – a katasztrofális körülményeink megszüntetésére!

Azonban erre a tárgyalásra a bíró már előre elhatározhatta, hogy elutasít (= 13 évi hajléktalanság után további hajléktalanságra ítél!) minket, – mert hiába érveltem a szociális törvénnyel, amelyben benne van, hogy a támogatás iránti JOGOS igényünk nem évül el az igény okainak megszűnéséig.

Tehát a kártérítést mindaddig követelhetem, amíg nem kaphatok használatba vételi engedélyt a helyreállított házra, – mert addig élet- és egészség-veszélyeztetett HAJLÉKTALAN VAGYOK!

(A velem lakott és velem együtt hajléktalanná vált fiammal együtt, – aki az első néhány évi bódéban-lakás után, már sok év óta, olyan albérletet fizet, ahol legalább fürdőszoba is van!)

Tehát TILTAKOZNOM KELL a károkozók egyike: – a Kormányhivatal – perköltség-követelése ellen, mert ez csak az általuk is okozott káraink továbbnövelése lenne!

Tisztelettel kérem a Tisztelt Végrehajtó Urat a végrehajtási eljárás MEGSZÜNTETÉSÉRE a fent vázolt helyzetünk miatt.

A nyugdíjamból és a fiaim szabadidejében folytatott házhelyreállítás túlságosan lassan megy, és bár az új önkormányzat egy éve már SEGÍTSÉGET ÍGÉRT, – egyelőre csak a perköltséget engedték el.

A nyugdíjamból évek óta már minden nélkülözhető pénzt gyógyszerekre költök, különösen a látásromlásom megállítására – ha egyáltalán lehetséges. Csak a számítógép segít valamelyest, amelyben fel tudom nagyítani a betűket, hogy lássam, mit írok. de így is erős szemüveget és kézinagyítót kell hozzá használnom, ami szédít, gyakran kell pihentetnem a szememet, – ezért írom már napok óta ezt a kérvényt.

Kérem a Tisztelt Végrehajtó Urat, legyen EMBERSÉGESEBB a Kormányhivatalnál, és NE HAJTSA VÉGRE a Kormányhivatal, mint nekünk még mindig károkat okozó alperes perköltségét.

Ön tudja legjobban, hogy a számomra jelentős összegű anyai örökségemet sem sikerült „kivívnom” – 20 éves perrel, – mert egyetlen bíró sem mert olyan (IGAZSÁGOS) ítéletet hozni, ami az ingatlan-maffiózóknak a 91 éves nagynénémtől megszerzett „tulajdonrészét”  a javamra csökkentette volna.

Végrehajtóként Ön is segédkezett – a nyugdíjamból sok év alatt levonva az összesen több milliónyi perköltséget – ezzel gyarapítani az ingatlanmaffiózók vagyonát, -– és ez az ingatlaneladást követő, végső elszámolásnál (2019. szept. 3.) LEÍRVA OLVASHATÓ: – lényegében azért, hogy legyen miből elkobozni, levonni a bűnözők bűnügyi költségeit.

Ezért az örökségemtől való törvénysértő megfosztásom a bíróságok FELELŐSSÉGE, és találni szeretnék OLYAN ügyvédet, aki segítene nekem, hogy az anyai örökségemhez – annak tulajdonosváltozása után is – végre hozzájuthassak.

A bíróságok (és az ügyvédek, akiket hiába szerettem volna megbízni, nem vállalták) nyilván jobban FÉLTEK a bűnöző tulajdonostársaimtól, – pl. a nagyszüleim és öt gyermekük egykori otthonát birtokba vett Rafael Sándortól, aki a per ideje alatt halálra szúrta Marian Kozmát, – tőle tehát jobban féltek, mint. pl. tőlem, aki senkit nem bántottam, sőt, a budakalászi közvagyont egyes esetekben olyan sikeresen védtem meg 2002-2006 között önkormányzati képviselőként, hogy a helyi ingatlan-spekulánsok – 15 éve – felgyújtatták a házamat, nehogy még egyszer képviselő lehessek.

Bocsi jegyző azért NEM ENGEDTE a házamat helyreállítani, mert azt remélte, hogy ezzel elköltözésre kényszeríthet. Ezt nekem szóban ki is fejezte…

Tisztelt Tótszegi Tibor Végrehajtó Úr!

Remélem, a tisztessége, embersége nem engedi, hogy a bíróság eszköze legyen a további kifosztásunkhoz.

Kérem, tegye meg, amit Ön tehet – az IGAZSÁGÉRT, azért, hogy ne mi, ártatlanok legyünk újra a károkozók áldozatai!

Az igazság érvényesítéséhez vezető intézkedését előre is megköszönöm, Kincses Attila fiam nevében is.

Tisztelettel:

Kincsesné Salca Mária
79 éves hajléktalan, nyugdíjas mérnök

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)