Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt

Exkluzív interjú Völgyesi Miklóssal, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezetőjével a hazai bírói gyakorlatról

1. rész

Ismer bármilyen országot a világon, az Egyesült Államoktól Németországon és Franciaországon át Kínáig, ahol az igazságügyi rendszer, illetőleg az azon belül fogant bírói ítéletek irányultsága az ott széles körben elfogadott morális értékekkel homlokegyenest ellentétesek vagy eltérőek, és így azok folyamatosan felháborodást keltenek?

Vagyis az egyszerű emberek igazságérzetét bántják? Ilyen durva esetre csak egyetlen alkalomra emlékszem az Egyesült Államokban. Az O. J. Simpson ügyre. A büntetőügy vége az lett, hogy Simpsont a gyilkosság vádja alól felmentették azzal, hogy nem állapítható meg a bűnössége. Azonban a hozzátartozók polgári pert is indítottak és abban bizony megállapították a felelősségét. Tehát ott láttunk egy olyan esetet, amikor a büntető- és a polgári ítélkezés homlokegyenest eltért egymástól. De ez kirívó eset volt és nem futószalagon szállítottak ilyen ítéleteket. De a kérdésére tovább válaszolva említem: a magyar bíróságok ítélkezésében fordult elő, hogy a kolontári ipari katasztrófa esetében Veszprémben az elsőfokú bíróság valamennyi vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel az ellenük emelt vád alól, ám ugyanakkor a károsultak kártérítési követeléseit a polgári peres ügyben eljáró bíróságok alaposnak ítélték és a MAL Zrt.-t kártérítésekre kötelezték, a széles közvélemény igazságérzetével ezek kártérítésről szóló döntések feleltek meg.

Mind a hazai balliberális ellenzék, mind a Nyugat előszeretettel hordja le Magyarországot ilyen és olyan autokrata rendszerűnek, ahol a fékek és egyensúlyok csak a garázsban és a muzeális kamrákban találhatóak, mintha picit elfelejtené, hogy például az Egyesült Államokban az elnök a saját – tehát liberális demokrata vagy konzervatív republikánus – világnézete szerint jelölheti ki a bírókat a legfelsőbb bíróságra…

Mégpedig életfogytig tartóan. Márpedig ez a világ rendje. Amikor korábban a demokrata népség töltötte fel a legfelsőbb bírói helyeket, akkor senki nem nyafogott. Most, amikor Donald Trumpnak lehetősége van két republikánusokhoz közeli értékrendet valló bírát oda kijelölni, akkor nagy a kiabálás. De nálunk is ugyanez volt a helyzet. Ahányszor a parlament alkotmánybírót választott, abból mindig cirkusz lett. Sőt, hadd emlékeztessem arra – és ez Pokol Béla alkotmánybíró esete volt -,  hogy a megüresedett több helyre sikerült egy megállapodást a parlamentben összehozni a szoclibek és a kisgazdák  között, és a megállapodás arról szólt, hogy egymás jelöltjeit kölcsönösen meg fogja választani a parlament. Először a szocik jelöltjeiről tárgyaltak. Ott a kisgazda és a fideszes képviselők megegyezésük szerint voksukat adták, amikor azonban a mi jelöltjeinkre került a sor, akkor egészen egyszerűen a parlament leszavazta őket.

Elképzelhetőnek tartja, hogy akár Bush, akár Obama, akár Trump olyan bírókat nevezett vagy nevez ki, akik ellentétes módon működtek volna vagy működnének a pulpituson, mint amire számítottak volna?

Ezt kizártnak tartom.

Ezt azért kérdezem, mert a kormány – a tények fényében nézve – egy olyan hölgyet nevezett ki az Országos Bírói Hivatal élére, mégpedig Handó Tündét, aki egymás után ültet aktív Gyurcsány-hívőket parancsnoki helyekre, mint a Galamus.hu alapító Cserni Jánost vagy azt a Fazekas Sándor bírót, aki irányítása alatt 2006-ban futószalagon, justizmorddal végződő kirakatperekben ítéltek el ártatlan embereket felügyelete alatt?

Igen, Cserni János börtönbüntetésre ítélte a Demokrata főszerkesztőjét, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságot elnöklő Fazekas Sándor alatt pedig tömegével helyeztek törvénytelen módon előzetes letartóztatásba embereket, vagyis azokat, akiket a rendőrök fogdostak össze majd állítottak bíróság elé, és a törvényben megkövetelten, az előzetes letartóztatás elrendelését indokoló különös feltételek megléte hiányában, ezért minden ilyen esetben törvénysértő módon 30-30 nap előzetes letartóztatásba helyezett emberek fölött ítélkező nyomozási bíráknak volt az elnöke. Ezek a bírói rendelkezések, majd a bírósági ítéletekben észlelt súlyos jogsértések indokolták később a semmisségi törvény meghozatalát.

Fazekas Sándor most a Fővárosi Törvényszék elnöke. Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke első intézkedésében határozott magas bírósági vezetői tisztségbe emeléséről.

A mi kis Andrej Visinszkijnk…

Ön mondta…

Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt

(II. rész)

A társadalmat az elmúlt években olyan mértékben felháborító ítéletek születnek, amelyek szinte példa nélküliek. Gondolok itt például a vörösiszap ügyre és sorolhatnám reggelig…

Sorolja ide a Biszku-ügyet, a rendőrtábornokok büntetőperét, a honvédtábornokok elleni pert, a Nokiás-pert, a másfél évtized után első fokon megszületett Kulcsár-ügyet, hogy csak néhány említsek. Húzzák őket, mint a gumit. De beszéljünk egy másik, nagyon lényeges dologról, amelyben érzésem szerint Handó Tündének szerepe kell legyen. Ez a 62 éves korhatár ötlete. Eredményeként az ennél idősebb bíróktól megváltak. Merthogy nyilván így meg úgy szocializálódtak, és a többi. Tehát nem azt nézték meg, hogy ki milyen bíró. Jó bíró, nem jó bíró,  példamutató tisztességgel tette-e a dolgát vagy az évek múlásával  fizikai egészségi állapot  romlása,  bármely okból mentális hanyatlás már a bírói életpályára alkalmasságát kétségessé teszi.

Mintegy háromezer bíró ítélkezik ebben az országban, akik döntő többsége törvényeknek alávetve ítélkezik, ezért nem lehet általános érvénnyel kijelenteni, hogy ezek mindegyike rosszul végzi a munkáját. De sajnos, az elviselhetőnél többen, jó páran léteznek, akiknek az ítélkezési tevékenysége a törvényeknek alávetettségüket sértően súlyosan kifogásolható. Ugyanakkor képzeljünk el egy 62 éves bírót, aki példás módon, kifogásolhatatlan, tisztességesen végezte a munkáját. Majd amikor brüsszeli bírósági beavatkozás nyomán ebből a tömeges elbocsájtásból  a bírósági igazgatásnak retirálni kellett, és sok mindenki visszajöhetett bírói tevékenységét folytatni, ezekben az emberekben teljesen biztos, hogy a hatalom iránt ellenszenv érzések keletkezhettek. Még attól is, ha már vissza is kerülhettek hivatásuk rendjébe, akkor nem abba a pozícióba, amelyből felállították őket.

A szoc-lib hatalom 8 éven át regnált ebben az országban. Medgyessytől egészen Bajnaiig terjedő   időszakról van szó. Ezen korszak alatt egyes bírói ítéletek érdemi döntéseiből  egyértelműen vált érzékelhetővé a politikai motiváltság, az, hogy a bírói hivatásrend törvénye tilalma ellenére a ballib-szoclib eszmei társutasság érvényesült a döntéseikben.

Állításom kirívó esettel alátámasztásaként említem, hogy a 2006. évi tömeges jogsértések áldozatainak erkölcsi jóvátételét szolgáló „semmisségi törvényt”támadva, annak Alkotmányba, majd Alaptörvénybe ütközéséről érvelve, a Fővárosi Törvényszék 20 bírája az Alkotmánybíróságtól a törvény megsemmisítését kezdeményezte. De az AB. valamennyi jogdogmatikai érvelésüket alaptalannak ítélte. Ez az akció azonban nem jogdogmatikai, elméleti vita, hanem politikai alapon provokált támadás volt. Az indítványt aláíró, magas bírói tisztséget betöltő bírák a támadott törvény alaptörvényeinknek megfelelőségéről nem lehettek ekkora tévedésben. Nem zárnám ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság és egyben az OBT elnöki tisztségeit együttesen betöltő Dr. Baka András úrnak e törvény alkotmányellenességéről, egyben a törvény végrehajtását blokkoló nyilatkozatai a kezdeményezést aláíró bírákat befolyásolhatták.

Ma már az is érzékelhető, hogy amikor pályázati alapon döntöttek bírói, fogalmazói pozíciókba felveendő emberekről,  akkor bizony  jelentősége volt a politikai elkötelezettség kitapinthatóságának. Megnézték őket alaposan. Ez persze „bírói bizonyossággal”  nem igazolható, de egyértelmű volt ennek felismerése életszerűsége. Nyolc év pedig nagyon hosszú idő az igazságügyi rendszerben, ahol van természetes fluktuáció, ahol emberek meghalnak vagy életkoruk miatt, stb. távozniuk kell. Mindig  pótolni kell az időközben felnőtt nemzedékkel a  megüresedéses hiányokat. Amikor pedig a 62 éves kor határszabály miatt, fűnyírógépként mindenkit elküldtek, olyan emberek kerültek egyre magasabb pozícióba, akik az említett korszakban kerültek be az apparátusba.

Mindezek összességükben okszerűen kellett hassanak olyan irányba, hogy egészséges jogérzékkel motivált,  gondolkodó emberekben legkevesebb kételyek ébredtek egyes bírói ítéletek pártatlanságában, tárgyilagosságában, azok igazságosságában. Átpolitizáltságával, különösen a valóságos, vagy csupán politikai haszonszerzés céljával már mindennapos, a társadalmunk minden szövetét átfogó korrumpáltságra hivatkozás közvélekedésünkben az igazságszolgáltatásba vetett magasztos garanciális elvek sérelmét gyakran valamely politikai befolyásoltságnak tulajdonítja,.. Ez pedig a törvényi dogmákba ágyazottan, ott előírtan megelőlegezett „bíróságokba vetett bizalom” hitelességét alkalmas erodálni.. Ez jogállamiságunkat komolyan veendő veszélyt jelent.

A napokban Gergényi-perben kimondott vérlázítóan enyhe ejnye-bejnye ítélet után adott egy interjút a Hírtévének, amelynek a legvégén olyat mondott, hogy a kérdező hölgy arcára a döbbenet és megrökönyödés ült ki. Talán nem csoda, hogy az archivált anyag összefoglalójából erre még utalás sincs. De a jobboldali sajtó is úgy tett, mintha nem vette volna észre. Ez pedig az volt, hogy emlékeztette a hölgyet tévéjükben annak idején lement interjúra, amelyben Kövér László házelnök elmondta, Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett felelősségre vonni.

Valahogy úgy mondta, hogy az Egyesült Államok – a clintoni adminisztráció – diplomáciai úton jelezte azt az elvárását, hogy Gyurcsánnyal szemben – és ez a nyomás nyilvánvalóan nem csak az ő személyére vonatkozott – nem lehet eljárást indítani. Annak idején gyakran lehetett hallani olyan megnyilatkozásokat, hogy az nem lenne korrekt a miniszterelnök részéről, ha politikai ellenfeleit büntetőügyekkel próbálná leszalámizni.  Ez sunyi, ravasz de politikusi bűncselekmények feltárását sikerrel akadályozó hatékony külső érvelés volt.

Miki fiam hívta fel a figyelmemet arra – és tényleg igaza van -, hogy annak idején Budai Gyula, aki kormányzati főtisztviselő volt, elmondta: őt behívatták az amerikai nagykövetségre és ott utasításokat adtak neki. Amin ő felháborodott és a nyilvánosság elé tárta a kísérletet.

És ez tökéletesen egybevág azzal, amit egyrészt magam a televíziókészülék előtt ülve láttam és hallottam, egyben magyarázatot kaptam arra, hogy itt miért nincs következménye a 2006-os szörnyű eseményeknek, amelyek nem hogy a jogállamisággal összeegyeztethetetlenek, de egészen biztos, hogy azok az akkori és jelenlegi büntetőtörvénykönyvnek a lakosság megfélemlítését célzó szándék miatt  terrorcselekményeket megvalósító cselekvések. Elképesztő adat: midőn 2006. október 23-án a rendvédelmi szervek ellövöldözték a teljes gumigolyó és ingerlő gázgránát készletüket, és a vasárnap, és a nemzeti ünnep ellenére a honvédségi központi anyagraktárából pótlásig a belvárosi Madách térnél a REBISZ tömegoszlatóit meg kellett állítani: ezen a délutánon1958 darab gumilövedéket és 1700 darab könnygázgránátot lőttek ki emberek csoportjaira. Az USA adatai szerint az így okozott halálos sérülések aránya elhanyagolható!

Az ekkor kivont kardokkal rendőr lovasrohamot rendelő parancs kiadójának pedig nincs gazdája.

Megáll az ember esze!

Elég a következmények nélküli bírói gyakorlatból!

(Ezt az interjút egy neve elhallgatását kérő alkotmánybíró elolvasta és azt mondta, ilyen világos érvelést, mint Völgyesi Miklósét, még nem olvasott.)

(III. befejező rész)

A 2006-os tévészékház ostrománál hány embert vettek őrizetbe?

A Gyurcsány kormány 2006. november 6-án kelt határozatával létrehozott, és az akkor kormányzati főtisztviselő Dr Gönczöl Katalin által vezetett – a  szeptember-októberben a fővárosban rendfenntartó intézkedések jogszerűségének „megmagyarázására” létrehozott –  munkacsoport jelentése írja: a tévészékház rendőri védelme során igazoltatásokra, őrizetbe vételre nem került sor. De az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából származó jelentésben olvastam, hogy egy elfogott személy elszállításához ide gépkocsit kértek.  Azt követő három napon át tartóan azonban már a főváros belterületein, rendszeresített gyakorló ruhába öltöztetett, ám szolgálati azonosító jelvényt nem viselő 4-5 főből álló csoportok már nemzeti zászlókat, jelképeket tartó emberekre vadásztak.

Tömegesen került sor őrizetbe vételekre, majd az elfogottaknak a Budai Központi  vagy a Pesti Központi Kerületi bíróságok nyomozási bírái elé állítására. Dokumentumokból ismerten legkevesebb 150 ember 30 napra előzetes letartóztatását rendelték el. A büntető eljárás alá kerülteket  – volt, hogy 19, meg 21 fős – csoportokban, statáriális jellegű eljárásban vonták felelősségre úgy, hogy a személyes adataikon kívül semmi mást – így különösen konkrét jogsértő cselekményeikről – sem az ügyészi indítvány, sem pedig az eljáró nyomozási bíró határozata nem adott számot. A büntetőjogban járatlanokkal tudatni kell, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésére a személyre vonatkoztatott „alapos gyanú” nem elégséges. A törvény az elrendeléshez már „különös” előfeltételek meglétét követeli meg. Azoknak már az ügyész indítványában meg kell jelenniük, melyeket a nyomozási bírának értékelni kell.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének különös feltételei sorában alapvető jelentősége van az alapos gyanúnak az elkövető személyére konkretizált bizonyítékai megjelölésének és legkevesebb azoknak a személyes körülményeknek a felhívása, melyek a büntetőeljárás sikere érdekében a személyes szabadság elvonását mellőzhetetlenné teszik.

A nyomozási bírák eljárásainak nagyszámú dokumentumai, majd a másodfokú eljárásokban  rendre szabadlábra helyezéseket rendelő határozatok jogi indokolásai bizonyítják, hogy az ügyek és azokban eléjük állítottak sokasága és velük szemben elvárás nyomása alatt a törvényben megkövetett különös feltételek teljesüléséről szó sem esett. Ez az ügyészi indítványban sem volt meg és az ügyben hozott határozatokban sincs ezeknek semmi nyoma.

A személyi szabadság törvénysértő megvonása a legsúlyosabb jogsértések egyike. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már tevékenysége korai szakában kitüntetetten foglalkozott a csatlakozott államok ítélkezési gyakorlatával és vaskos kötetben, esettanulmányokban adott jogelvi iránymutatást.

A Budai Központi kerületi és a Pesti Központi Kerületi Bíróságok nyomozási bírái által – contra legem – hozott határozatokat a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság tanácsai rendre  megváltoztatták. Szakmai kőrökben sem ismert,hogy a súlyos jogsértésekkel született ilyen döntéseknek lett-e bármilyen személyi következménye.

Az  Országgyűlés a 3/2010, Ogy. határozatában deklarálta, hogy 2006. szeptember 17-  és október 24-ig tartóan a főváros közterületein bekövetkezett rendvédelmi eljárások során a rendőrségi,  ügyészségi és bírósági szervek nem voltak képesek alkotmányos kötelezettségeiknek megfelelni.

Miniszterelnök úrtól Dr. Balsai István országgyűlési képviselő kapta azt a feladatot, hogy a Fidesz választási, majd kormányprogramjában vállalt azon kötelezettség teljesüljön, hogy a 2006, őszén megvalósult és jogállamban büntetendő minden illegitim erőszakos cselekmény elkövetőjét azonosítsa, hogy a bizonyítékokkal megalapozott, indokolt esetekben a büntetőjogi felelősségre vonások megkezdődhessenek.

Az országgyűlési képviselő úr által felkért személyek az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából – 30 évre titkosítás feloldását követően – végezték el a korabeli dokumentumok tényfeltáró munkáját. Magam a közösségünket irányító és kutató munkát végeztem, majd az összegző jelentés tervezete szerkesztésében tevékenykedtem. Ismereteim tehát a korszakra vonatkozó dokumentumokra alapozottak.

Az elkészült jelentést az Országgyűlés általános, majd részletes tárgyalást követően elfogadta. Azt két képviselő adta át a legfőbb ügyész úrnak – de a nyilvánosság számára nem derült ki, hogy milyen célzattal.  Jelezték-e hogy a dokumentum a kormány által meghirdetett program megvalósulása első eleme? Esetleg feljelentés?

A közbeszédben ismerten Balsai jelentés a rendvédelmi szervek, azok végrehajtó állománya által   megvalósított, legkevesebb kb. 15 féle közvádra üldözendő, köztörvényes bűncselekményt nevezett meg.  Különösen súlyos megítélésűek a Büntető Törvény különös részében a hivatali bűncselekmények fejezetében büntetni rendelt, hivatalos személyek (rendőrök) által tanúsított és azok alá vonható cselekvések.

A hetek-hónapok eseménytelen múlásával korábban jogalkalmazó egykori büntetőjogászként ébredt fel bennem annak gyanúja, hogy a büntetőügyek indításában ellenérdekeltek 5 év teltével a büntetendőség törvényi elévülésére „játszanak”.

Bár a Balsai Jelentés jogdogmatikai lehetőségként vetette fel, de saját határozott álláspontom szerint – mert a szolgálatuk teljesítésének a rendőrség törvénye, a szolgálati szabályzat, a csapatszolgálati utasítás, és azoknál alacsonyabb szinteken is született számtalan foglalkozási parancsot rendőrök  tudatosan szegtek meg – a már bűnös jogsértések összességükben a  hónapok óta tüntető, de október 23-án  forradalmáról emlékezve ünnepelő lakosság megfélemlítését, azoknak az alapvető emberi, politikai és szabadságjogaik gyakorlásától erőszakkal megfosztását célozta. Ez pedig a célzat okán, együttesen büntető jogunkban a terrorbűncselekmény tényállásszerű deliktumának felel meg.

A törvény parancsának is eleget téve, a Balsai jelentésre alapozva 2011. október 21-én a legfőbb ügyész úrhoz címzetten, terrorbűncselekmény gyanújára hivatkozva  Gyucsány Ferenc felelős miniszterelnök és büntetőeljárásban azonosítható rendőri vezetők, helyszín parancsnokok és a végrehajtó állományból érintettek ellen büntető feljelentés tettem.

A törvény eme bűncselekmény elkövetőjét vagylagosan akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti. okozatként elkövetője büntetendőségének elévülése kizárt.

Befogadták?

Igen.  Értesítettek, hogy okirataimat a Központi Nyomozó Ügyészség Regionális Kirendeltségéhez, a Debreceni Katonai Főügyészséghez áttették. Tehát feljelentésemet alaptalannak nem találták, ezért annak 3 napon belül indokolás nélküli elutasítására nem került sor. Továbbiakban kezdeményezésem sorsáról semmiféle értesítést nem kaptam.

Mennyivel más lett volna, ha holokauszt-relativizálást követtek volna el Gyurcsány rendőrei, nem pedig szemkilövést…

Ön mondta…Kizárólag katonai bűncselekmények miatt emeltek vádat Bene László országos, Gergényi Péter budapesti főkapitányok és összesen 15 fő egykoron parancsnoki jogállású személyek ellen. Lényegében alárendeltjeikről parancsnoki gondoskodási kötelezettségeik elmulasztása volt felrótt magatartásuk.  A Központi Nyomozó Főügyészség vezetője sajtótájékoztatójából értesültem arról, hogy a már nem katonai bűncselekmények eseteiben nem kerül sor vádemelésre. Tehát az  elfogások, súlyos maradandó egészségkárosodást is okozó sérülések, a fogva tartás alatti kínzások és  hivatalos személyek által elkövetett más bűncselekmények eseteiben semmilyen vádat nem emeltek.

A Balsai-jelentés foglalkozott a Magyar Rádió udvarán történt borzalmas rendőri tömeges kegyetlenkedésekkel? Amelyek áldozatai sajnos nem az olyan Bolgár György-félék voltak, akik máig büntetlenül váltig harsogják, az a rendőrség nem támadott meg ártatlanokat.

Két fiatal hölgyet például egy Szentkirály utcai ház kukatárolóból rángattak ki, mert ijedtükben oda menekültek…

De kár, hogy nem  Gönczöl Katalinnak és Sándor Zsuzsának hívtak őket…

Ezt sem én mondtam!…Őket is a rádió udvarába vitték. Az egyik szép szőke lányt gumibottal úgy fejbe verte egy rendőr, hogy elrepedt a fején a bőr; fejét, ruháját elöntötte a vére. Ilyen állapotában vitték nyomozási bíró elé azzal, hogy rendőrökre támadtak és hivatalos személy ellen erőszakot követtek el. A nyomozási bírónő nem kérdezte meg tőle: mondja, maga mitől sérült meg. Az előzetes letartoztatásra ítéltek a Nagy Ignác utcai BV Intézetbe befogadáskor további megalázó gyötrelmeket éltek át.  Meztelenre vetkőztetett lányokat terpeszállásban tornagyakorlatokra  kényszertettek: megesett, hogy kézitáskából drága parfümöt loptak. Büntetés-végrehajtás hivatalos személyei elleni eljárások indítása szóba sem került.

Nagyon elgondolkodtató. Hogy a rádió akkor műszakban voltdolgozói a látottakról nem mertek beszélni róla, és nem is találtunk olyan személyt, aki elmondta volna, mi történt ott.

Miközben az a korábban Demszky-imádó Such György volt a magyar rádió elnöke több millió forintos havi fizetéssel, aki azzal hárította el a felelősség kérdését, hogy ő nem látott, nem  hallott semmit, mert nem arra az udvarra néznek elnöki irodájának ablakai. És aki „jutalmul” most a Országház igazgatója… De ha már a büntetlenül maradókról beszélünk, térjünk vissza a túlbüntetettek legeklatánsabb és legutóbbi példájára, a 13 évre ítélt Budaházy Györgyre és társaira, akiket hirtelen most szabadon engedtek, miközben bírójuk, Kenéz Andrea bírónő lemondott.

Igen. Kenéz Andrea bírónő az augusztus táján kihirdetett ítéletét nem írta meg.

Hány nap alatt kellett volna megírnia?

Bonyolultabb ügyben a törvény hatvan napot enged.

És ilyeneknek nincs következménye?

Az ügyben eljárt egyik ügyvédtől hallottam, hogy a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma vezetőjét leváltották, mert próbálta védeni a bírónő mulasztását. 13 év börtön és nincs ítélet!

Nem az a leginkább abszurd, hogy nincs bűncselekmény?

Ítélet, indokolás nincs. Sajtótudósításokra nem alapoznák. A fellebbezéseket bejelentett védők szerint a szóban kihirdetett ítéletből a tényállást, annak megállapítása indokolását nem ismerték meg. Várták az írásba foglalt ítéletet.

Az így kialakult helyzetben a teljes elsőfokú eljárást meg kell ismételni. Miképpen más okokból az ú.n. vörösiszap, valamint több más bonyolultabb ténybeli és jogi értékelést  igénylő elsőfokú ítéletek felülbírálatát akadályozták hasonló hibák, hiányosságok. Kínos.

De ha valakit olyan súlyos elkövetőnek tartanak, hogy 13 évre ítélnek, hogyan engedhetik szabadon?

Ne üljünk fordítva a lovon: ha valaki esetében nem készült el az írásba foglalt ítélet, a bíró állásáról lemondása miatt azt más nem írhatja meg . Ebben a példátlan helyzetben ítélet nélküli fegyházban tartás nincs törvényes alapja. Korrekt módon annyi vélelmezhető, hogy a házi őrizetbe helyezett Budaházi ellen emelt vád megalapozottságáról  másik bírói tanács által megismételt elsőfokú eljárásban kell újabb döntést hozni.

Beszéljünk egy kicsit arról a Sándor Zsuzsáról, aki gyakran és hangosan dörzsöli a kezét a Klubrádióban, annyira örül a „természetesen” zsarnok mai kormány idején működő bírósági ítéleteknek. Mint a vörösiszapos elsőfokú felmentő ítéletnek, a Gergényi-féle enyhe dádának és a többinek. Ki ez a nő?

Ő a Legfőbb Ügyészségen volt ügyész. Azután diplomata férjével  évekre külföldre távozott.  Amikor visszajött nem került vissza ügyészi állásába, a Fővárosi Bíróság bírája, szóvivője lett. Széles kőrben elkötelezett, harcos baloldali személyiségként ismerik.

Miután ez címkézési hiba a viszonzatlanul szuperudvarias Fidesznél és a jobboldali újságoknál is irritál, hadd javítsam ki balliberálisra…

Elfogadom, nem vitatom.

Nem gondolja, hogyha egy ilyen Sándor Zsuzsa-félének ennyire tetszenek az „Orbán-kormány” igazságszolgáltatási rendszerén belül hozott ítéletek 90 százaléka, akkor nem Dániában bűzlik valami nagyon, hanem netán Budapest V. kerületében?

A napokban azt hallottam, hogy Sándor Zsuzsa a vörösiszap perről könyvet írt. Érdeklődéssel fogom olvasni.  A másodfokú bírósági határozat indokait hallva nagyon nehéz meggyőző erővel a tulajdonosi és üzemeltetői felelősség hiányáról az olvasót meggyőzni.

De nagyon érdekes a politikai tényezővé is vált Magyar György ügyvéd fia is, aki szerint Magyarországon nincs igazságszolgáltatás. Amikor pedig Biszku Bélát elítélő és vele szemben végrehajtandó börtönt kiszabó ítéletet elképesztően súlyos, jogsértő érveléssel hatályon kívül helyezték, ennek ellenkező érvelését hallhattuk tőle. De ez kirívóan  jogsértő rendelkezés volt. A legfőbb ügyész által 5 hasonló jogértelmezést felvető ügyben elvi határozat hozatalát kezdeményezte. Annak helyt adva a Kúria a Biszku ügy másodfokú határozatát is jogsértőnek minősítette: a jogalkalmazás gyakorlata számára elvi irányítást is adott. De ekkorra az ügy visszakerült első fokra, a vádlott halála miatt az eljárást meg kellett szüntetni. Ekként az 1956 utáni megtorlások egyik legszörnyűbb tömeggyilkos alakja megúszta a büntetőjogi következményeket úgy, hogy egy percet nem töltött börtönben.

Kérdésedre említem: a Biszku ügy tanulságai után már nem okozhatott meglepetést Ruzsás Sándor katonai bíró tanácselnök úr vezette Tanács másodfokú ítélete a rendőrtábornokok ügyében.

Alaptalan érvelés, hogy a Fővárosi ítélőtábla egyetlen katonai tanácsának kellett az ügyet elbírálásra adni. Lehet már két évtizede is annak, hogy a katonai ügyészségek és katonai bíróságok különállása megszűnt. Szervezeteiket integrálták a „rendes” ügyészségi és bírósági szervezetekbe. A már nyugállományú rendőrtábornokok ügyében nem volt akadálya annak, hogy nem katonai jogállású bírák tanácsa járjon el a másodfokú eljárásban.

Miután ez az interjú  nem hivatalos médiumban, hanem blogon jelenik meg, hadd tegyem hozzá, milyen boldogan bérelnék ki egy szobát a Terror Házában néhány napra, hogy az interjúban elhangzó nevek tulajdonosát ott egy kis, hatvan évre visszamenő nosztalgiával kezeljem, az ott található muzeális eszközökkel. De nagyon köszönöm Önnek az idejét és szókimondását, ami ma nem egy esetben hiánycikk. Viszont még egy utolsó kérdés. Ön mit tart a bírói rendszerben a leginkább tarthatatlannak?

Azt, hogy a durván és időnként ismétlődően törvénysértő bírói aktusoknak nincs megismerhető következménye a bírói karrierre. Mélyen sértő, hogy a bírói önkény és nem a törvénynek megfelelés a norma. A bírói függetlenség eme parttalan értelmezésének az eltűrése nem segíti a közvéleményt felkavaró,  hatásában a bíróságok igazság szolgáltatásába vetett hitét megtartani.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Befejezésül annak érzékeltetésére, hogy felismeréseim, okfejtéseim mennyire megalapozottak, nem kalandos parttalan gondolatok, utalok arra, hogy a múlt csütörtöki kormány sajtótájékoztatón a közvélemény igazságérzetét felkavaró, a bíróságokba vetett közbizalom rombolását alkalmas, botrányos ítéletekről Lázár János véleményét faggató újságírói kérdésre a kancellária miniszter úr válaszként kedvenc egyetemi professzora, a kormány jelenlegi igazságügyi minisztere, Trócsányi László véleményét idézte, aki szerint itt nem igazság szolgáltatás, hanem jogszolgáltatás folyik.

Ébresztő!

(Vége)

Lovas István