Nemzetbiztonsági kockázatok, avagy létezik-e kettős identitás?

Szerkesztőségünk véleménye szerint a FIDESZ tagjainak és vezetőinek nagy része szintén a Párhuzamos Társadalomhoz (PT) tartoznak. Mondhatjuk azt, hogy a PT kettészakadt. Vannak a szélsőséges, magyar gyűlölő zsidók és  a FIDESZ tagjainak egy része, különösen vezérei a kettős identitásukkal: részben mozog bennük a magyar vér is. Orbán Viktor pl. a „mindennapi nacionalizmus”-ról beszél, mint a FIDESZ jellemző retorikája, amit a fiatalság számára vonzóvá kell tenniük. Igaz mi nem tapasztaltuk ezt a mindennapi nacionalizmust a FIDESZ-nél. Mihez képest nacionalisták a fideszesek ez titok számunkra. Valószínű Miki Egér és Donald Kacsához képest nacionalisták: magyar nacionalisták, de nem vagyok ebben egészen biztos! Háphápháp, cinicinicini, …. ez a mi fideszes mindennapi nacionalizmusunk!

Egy barátom nemrég áldásos „gyöngyösi hanukát” kívánt nekem, karácsonyi üdvözlő levelében. Azt válaszoltam neki: az még mindig sokkal jobb, mint a „szegedi hanuka”! De félre a tréfával: A Gyöngyösi Márton elővigyázatlanul megbicsaklott szavai kapcsán keltett cionista műbotrány óta megszámlálhatatlan hozzászólást olvashattunk pro és kontra, boldog-boldogtalan tollából. A nagykoalíciós nemzetközi metéltmaffia természetesen már rég nemcsak Marci lemondását követeli, hanem a Jobbik betiltását is! Pedig ha minden ügyetlenül fogalmazó, s ezzel politikai ellenfeleiben hamis botránkozást ébresztő parlamenti képviselőt utólagosan felfüggesztenének (akár köteles módon), akkor úgy kiürülne az Országház, hogy hivatalosan is annyi üres szék maradna, amennyi rendszerint amúgy is gazdátlanul szomorkodik az üléseken. Ha pedig e felszólalásokért betiltatnának az ominózus képviselők pártjai, akkor végre valahára megvalósulna a pártatlan egység hazánkban! Minő pikáns opció: ezt követően a Duna jegén a magyar nép az ország teljhatalmú királynőjévé, abszolút uralkodójává koronázhatná – mondjuk – dr. Morvai Krisztinát, aki mindjárt kinevezné Vona Gábort teljhatalmú kancellárjává. No, de félre a reményteli, de meddő álmodozással! Engedjék meg, kedves olvasóim, hogy helyette egy-két pontban kiegészítsem a nemzetbiztonsági veszélyek tematikáját, néhány újszerű szemponttal. Először szóljunk a kettős állampolgárságról. Mint ismeretes, e státusz szerte a világon létezik. Megboldogult dr. Habsburg Ottó például mindjárt hárommal is rendelkezett: a magyar mellett – melytől a kommunisták, egyéb garázdaságaik közepette, valahogy elfelejtették megfosztani – az USA és az NSZK állampolgárságát is bírta, de érdekes módon csak hazájában, Ausztriában tekintették őt „nemzetbiztonsági kockázatnak”, ahol az I. világháború után, apját és egész dinasztiájukat trónfosztották. Be se tehették lábukat szülőföldjükre, hiába mondtak le maguk is minden rangjukról, kisajátított és államosított egykori vagyonukról. Mint ismeretes, a legtöbb országban gondosan számon tartják a politikusok kettős állampolgárságát, s ebből fakadó, nemzetbiztonságra veszélyes tevékenységét; többek közt az USA-ban és Izraelben is. Tulajdonképpen ez magától értetődő dolog. És a ballibsi-bibsi vonyító vegyeskar hiába példálózik esetünkben a szlovák példával! Tekintsünk most el attól, hogy a párhuzamnak semmiféle épeszű alapja sincs (a magyar állampolgárságot „Szlovákiában” felvevők egyike sem politikus, sem parlamenti képviselő, valamint Magyarország /sajnos/ sohasem hivalkodott Szlovákia felvásárlásával, vagy visszafoglalásával). Ehelyett játsszunk el egy tréfás teóriával: tegyük fel, hogy egy felvidéki magyar először belép a Magyar Koalíció Pártjába. Utána beszervezi tagjai közé a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Később titokban felveszi a magyar állampolgárságot; végül pedig megválasztják képviselőnek a szlovák parlamentbe. Joga van megtudni a tótoknak, hogy van-e szlovák állampolgárságán kívül más is, és milyen? Természetesen! Jogos, hogy megfosszák ezért szlovák állampolgárságától? Semmi esetre sem, hiszen köztudomású, hogy ez ellene mond a szlovák alkotmánynak (senki sem fosztható meg akarata ellenére szlovák állampolgárságától). Indokolt, hogy magyarságát nemzetbiztonsági kockázatnak tekintse Szlovákia? Nem feltétlenül, hiszen lehet az is, hogy az illető Bugár Béla alkatú, magyar hazaáruló. (Ez esetünkben nem valószínű, mivel emberünk belépett a HVIM-be is!) És ha nem magyar állampolgárságára, hanem pusztán HVIM-tagságára derülne fény? Akkor viszont zsigerből ítélhetnék emberünket a szlovákok nem csupán nemzetbiztonsági kockázatnak, hanem közvetlen veszélynek is; sőt az ő szempontjukból nagyon is indokolt lenne, hogy azonnal felfüggesszék parlamenti képviselői mandátumát. Fentebbi példánk természetesen igaz Erdély-, vagy más elszakított területek magyarjaira is. Ám arra a hazai tót atyafira is, aki esetleg a magyar parlamentbe kerül be képviselőnek, és titokban szlovák állampolgár is. Hiszen kérdem én: Nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot Magyarországra nézve Szőcs Géza, ha egyszer kiderült, hogy már apja is az oláh Securitate besúgó ügynöke volt?! Akárcsak az elszakított magyar területek megalkuvó helyi politikusai esetét vesszük: akik az ottani magyarságot elnyomó és asszimilálni akaró szerb, román, vagy ukrán politikusok hátsó felét tisztára nyalogatva, hazaáruló módon tagadják meg magyarságukat, azok talán nem tekinthetők szintén nemzetbiztonsági veszélynek? Az igazság-hazugságbeszédeikben lelepleződött Gyurbán, vagy Orcsány valószínűleg nem kettős állampolgárok. Nem jelentenek-e mégis éppúgy, vagy még inkább nemzetbiztonsági veszélyt, azok után, hogy előbbi a 2004. december 5-i népszavazás ellen biztatott, majd 2006-ban vétlen honfitársaira lövetett; utóbbi pedig Bálványoson hamis ígéretekkel becsapta a székelységet, és mellesleg semmit sem tesz a magyar termőföld megmentéséért? Vagy nem jelent-e hasonló biztonsági kockázatot a főbajusz Kövér, aki a magyargyűlölő zsidó Such Györgyöt teszi meg az országgyűlési hivatal igazgatójának, vagy a „bilderberges” követeléseket szervilis módon végrehajtó másodbajusz Martonyi? Egyébként, szerintem a politikusoknál sokkal nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a mindenható média minden hájjal megkent irányítói és riporterei. Hiszen a társadalmi tömegek 90%-a nem is értesülne a parlamenti történésekről, ha ezek hisztériakeltése nyomán az nem lenne, torzult módon a közbeszéd első számú tárgyává. Micsoda veszély a nemzetbiztonságra egy Kálmán Olgácska, aki azon sopánkodik, miért nincs a parlamentben senki, aki lefejelné a figyelmetlenül fogalmazó Gyöngyösit? Vagy a mandineres, csillagzatában sárga-veres Nagy Jóska, aki semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy az USA, európai államokra kényszeríti a maga „áldemokratikus” eszméit? S mikor Volner János arra figyelmezteti, hogy a következő lépés az amerikai gazdasági hegemónia imperializmusában, ilyenkor általában a katonai invázió szokott lenni, akkor azzal élceli el a témát, hogy aligha fog az USA haditengerészete ”macerásan” felhajózni a Dunán. (Minek is, ha addigra már a Ferihegyre leszállt izraeli kémrepülő hadosztály révén rég megtörténhetett a katonai intervenció; az idegenek, s a zsidó-magyar kettős állampolgárok hatalmi puccsa!) De térjünk vissza végül még egyszer a parlamenti zsidók listázására. (Amúgy mellesleg: ha Kubatov listáz, az ártatlan dolog, ha mi „listázunk”, az indok betiltásunkra?) Tegyük fel, hogy Krassó György még él, és Hering Józseffel együtt ott ül a parlamenti képviselők közt. Mondjuk, egy nap kiderül mindkettőjükről, hogy izraeli állampolgársággal is rendelkeznek. Nemzetbiztonsági kockázatot jelentene ez hazánk szempontjából, és kérné mandátumuk felfüggesztését a Jobbik? Aligha! Hiszen ők leghűbb híveink! Ám ha Hende Csabáról derülne ki ugyanez, az végre világossá tenné, hogy kik adták neki utasításba Magyarország önvédelmi képességének teljes elsorvasztását. Viszont ha Szegedi Csanádról derülne ki az, hogy nincs izraeli állampolgársága, attól még magyar nemzetbiztonsági szempontból ugyanolyan nagy veszélyt jelent európai parlamenti képviselősége! Végül hadd éljek személyes példámmal: magam is jobbikos, egyben magyar-osztrák kettős állampolgár vagyok. Ugyan nem vagyok sem jogász, sem parlamenti képviselő, de elvileg mindkettő lehetnék. Ebben az esetben nem lenne még a Jobbiknak is életbevágóan fontos, hogy tudomása legyen osztrák állampolgárságomról? Hiszen Ausztria joggal várhatná el tőlem, hogy az osztrák termőföld-spekulánsok ügyében az ő érdekeiket támogassam, s nem Magyarországét! Nem jelentenék-e én is nemzetbiztonsági kockázatot, s veszélyt, ha e fontos kérdésben saját pártom indítványai ellen szavaznék az Országházban?! Dehogynem, természetes, hogy azt jelentenék, te hőzöngő balliberális csőcselék! Íme, lásd: a Jobbik az egyetlen párt ebben az országban, mely még önkontrollra is hajlandó, mivel a magyar nemzet érdeke számára mindennél előrébb való! Pontosan ez az, ami oly elkeserítő módon hiányzik az elmúlt és elherdált 22 év összes többi, gumigerincű pártjából: ezért legfeljebb az önfiait felfaló, szégyenletes közelmúlt volt a tiétek, miénk lesz ezzel szemben az egyre szebb magyar jövő!

Tarnóczy Szabolcs
Forrás: https://kuruc.info/