Vass István: Bíróságosdi
Ez egy olyan játék, ahol látszólag függetlenül, szabadon, – mint gyerekek a labdával, – játszanak a bírák egy furcsa, összetett dologgal, amit tételes jognak is szoktak nevezni. Nyomatékosabban, ők jogalkalmazók.
Forgatják, dobálják, csűrik-csavarják, – ahogy ők mondják jogot szolgáltatnak. No, ebből aztán szerencsés esetben kikerekedhet az IGAZSÁG. Ez ugyan manapság egyre ritkábban fordul elő, mert a bíróságosdi több vonatkozásban sem olyan független, szabad játék, mint hinnénk. Mindenféle elvárások, egyre erőteljesebben határolják be a játékteret, s legtöbb esetben maguk a játékosok is komoly belső elkötelezettséget táplálnak a rájuk ható magukfajták iránt. Saját maguk is azon igyekeznek, hogy elnyerjék a díszpáholyból figyelők tetszését.
Az írott jog annyi féleképpen értelmezhető. Szinte kéjes kielégüléssel lehet így, vagy úgy magyarázni azt, amit egy laikus szent meggyőződése szerint csakis ugyanazon egyfélének lát. „Milyen színű a nap? Teszi föl a kérdést a párttitkár. Sárga. Vágja rá a kérdezett.
Nem! A Nap zöld. Mondja szigorúan a párttitkár. Bocsánat, mondja a megszeppent alattvaló. Igen a Nap az zöld.”
Nem szó szerint, de „válámi” ilyesmi hangzott el egy Rajkin egypercesben hajdanán.
Igen…igen. Ma is így van ez valahogy a bíróságosdi című hatalmi játékban. „Válámi ván. De ném áz igázi.”
Ugyanis az „igazság”szolgáltatás hátulütője a paragrafusok tekergetésén túl, leginkább abban rejlik, hogy egy adott dolgot minek lát a bíró.
Pl. a Napot. Sárgának, vagy zöldnek.
Mert ha sárgának érzékeli, akkor semmi baj. Ám, ha ő a sárgát zöldnek látja, akkor elítél, szankcionál. Mondhat akárki, akármit ő a sárgát zöldnek akarja látni, mert ugye a díszpáholy elvtársi közönsége is így akarja. Ezért aztán jogilag a Nap zöld.
Nem olyan egyszerű a bíróságosdi, mint a laikus gondolja. Azt hiszi, hogy igaza van, hogy semmi rosszat nem tett, és már ez maga a bűn.
Ebben a játékban, manapság csak azt szabad hinni, amit megmondanak az embernek. Bár az is veszélyes lehet, mert hát ugye Rajkin meséjében a nyúl volt a második legerősebb állat. Azt mondta a medve, és a nyúl hitte. Ezért eztán mindenkinek jól a fenekébe harapott. Hagyták is neki, hiszen hallották ők is, hogy ő….a második, legerősebb.
Ám a tigris „nem volt ott az értekezleten.” Ezért ő csak úgy simán, agyon csapta a nyulat.
Szerintem, ha nem is a medve, de valami patkány mondhatott „válámit” ezeknek a bíróknak. Kérdés, hogy mi hallottuk e. Szerintem nem.
Ezért jó lesz vigyázni. Nekünk a Nap sárga.
Vass István
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Nem éppen ilyen durva a helyzet, de még durvább. A Napot ugyanis egyesek libbantvörösnek, mások fiatalnarancsnak, a kis kínai született sárgának, én pedig csak Napnak látom, most akkor kinek van igaza? A bíróság egyelőre daltonista, a feketelajbit mindig barnaingnek látja, de tagadja hogy a kék jómadarak és a zöld kazetták vörösre lennének átmázolva. Mikor eszembe jut, hogy a kis japánnak viszont a kék és a zöld is ‘aoi’, akkor végleg belezavarodtam.
Én tegnap az XYZ országos bank alkalmazottainak élénkzöld nyakkendőjét nézve gondolkodóba estem; ez egyeseknek a cserkész öltözetet, a ‘horthysta’ időket és a keresztényeket idézi, akiket ők lágyan kiírtanának, mindet, lassacskán. De mivel nem lehet, emiatt elkezdenek rettegni. Így aztán megkérdeztem az egyik dolgozót (komoly!), hogy én most akkor úgy-e nagyon kellene rettegjek amiatt, hogy ők ‘szegények’ tényleg rettegnek. Teccik tudni, holnap megkérdezem a Bíró bácsit is (aki a szomszédom), hogy biztos legyek a dógomban….