Czakó István: Foszd ki (meg?) és uralkodjál!

Metternich politikai jelmondata volt: „Oszd meg és uralkodjál”. Ennek lényege volt, hogy az ellenfelet pártokra kell osztani, mert akkor könnyebb legyőzni.

Sikeres gyakorlat lett belőle. A bolsevikok ma újra elővették, … s meghirdették a politikai pluralizmust. (Mellesleg ez – mármint a pluralizmus – a hatvanas évek hippi mozgalmának is alaptétele volt, a „Mindenki mindenkit szabadon …” elv alapján). „Pluralistáék” most bennünket, szabadon, … (hadd ne mondjam, hogy mit tesznek, …).

Amikor az gondoltuk, már tovább nem züllhet a társadalom, a balliberális galeri kitalálta az új, mindent elsöprő elvet: FOSZD KI (MEG ?) ÉS URALKODJÁL!”. Ez a „Divide et impera” elvének „továbbfejlesztett” változata.

Ez alapján sunyin tönkretették az ország fizetőképességét, pénzügyi stabilitását, majd hazudozások után hatalomra kerülve (itt erősen kihasználták a megosztást is) megkezdték a lakosság teljes és végleges kifosztását, rabszolga sorba süllyesztését, úgy anyagi, mint erkölcsi, érzelmi, sőt értelmi területen egyaránt.

Vegyük sorjába.

Először kezdődött az érzelmi, értelmi kifosztás. A módszercsere után reménykedő, bizakodó ország – abban a hitben, hogy rendszerváltás történ, s talán egy új élet kezdődik – kezdett hitére és nemzeti öntudatára ébredni. Az évtizedek óta elfojtott, üldözött érzelmek a felszínre kezdtek törni. Ekkor kezdték el rasszizmussal, nacionalizmussal, sőt antiszemitizmussal megvádolni azokat, akik hangoztatni merték nemzeti érzelmeiket. Földbe döngöltek mindent, ami a hazáról, a magyarságról, hazaszeretetről szólt, sőt keresztény/keresztyén hitükben is megrugdalták az embereket, … érzelmileg. Megtámadták a család szentségét, a házasság intézményét, a heteroszexuális érzelmeket, mindent, ami addig szent és sérthetetlen volt, … Természetesen külön hangsúlyt fektettek az ifjúság érzelmi lezüllesztésére, … például különböző „valóság-showknak” nevezett érzelmi rombolással, „kibeszélő-bebeszélő” műsorokkal, szappanoperákkal. Divattá tették a kereszténységgel ellentétes tanok (mindenféle ezoterikus hókusz-pókuszok, nem keresztény vallások, boszorkány és egyéb dehonesztáló szertartások, nézetek) hirdetését. Egymás ellen uszították a drogozó gyermekeket és szülőket a szülői tekintély sárba tiprásával (a szülő tudhatta meg legutoljára, ha a gyermek drogozott!). A tananyagok lezüllesztésével idiotizmus felé terelik gyermekeinket. A házasság és a normális kapcsolatok helyett a laza együttélések és a homoszexuális házasság propagálásával megzavarják a fiatalokat.

Erkölcsi téren értékként tüntették fel az ügyeskedő, kétes üzelmekből élő, a tanulás helyett a „sztárságra törő” fiatal személyét. A jogszerűség fogalmának köztudatba dobásával olyan mélységbe züllesztették az erkölcsöt, hogy már eluralkodott a „mindent lehet, ha erős vagy” nézet. Hiszen az emberek azt látják, hogy bizonyos pozíciókban, illetve bizonyos vezetők védelmében a legnagyobb bűncselekményt is büntetlenül meg lehet úszni! Csak egy-két példa, illusztrációként: drogosan halálos balesetet okozó „sztár”, sikkasztó igazgató, milliárdos közpénzeket eltüntető tolvaj, alaptalan rágalmazásokra milliós közpénzeket elherdáló balos politikus, …

Értelmi szinten az érzelmivel együtt rombolták az emberek lelkét. Az agyzsugorító „reality show”-kkal, egyéb nívótlan műsorokkal, s az iskolák oktatási színvonalának teljes lezüllesztésével. Meghamisították a történelemtanítást, kivették a színvonalas magyar irodalmi alkotásokat a tanagyagból, helyébe tették a különböző idegen értéktelenségeket, idegen szokásokat, „ünnepeket” hoztak divatba, s a beszédben a minél durvább, a magyar nyelv szabályait felrúgó stílust népszerűsítették. Gyermekeinket arra nevelik, hogy minden, ami nem magyar, jó, és a nemzeti értékeink megbecsülése „magyarkodás”. Ez a rombolás minden területen folyik ma is.

Anyagilag megtörték a nép biztonságérzetét, s életérzéssé tették a bizonytalanságot, céllá a pénz hajhászását. Akinek nincs pénze, mára emberileg is értéktelenné vált, s akinek még van megélhetési forrása, az pillanatnyilag sem érezheti magát biztonságban. Miközben az emberek eladósodtak, sorra vesztik el munkahelyeiket, s a megnövekedett anyagi terhek mellett teljesen kilátástalanná kezd válni egyre nagyobb létszámban a jövő.

Mézesmadzagként hatalmas Uniós pénzek beáramlásáról beszélnek, amiből azonban csak az időközben egyértelműen kétséges úton meggazdagodott szűk réteg részesedik.

Itt tartunk most.

Végbement hazánkban a teljes szétaprózás, lezüllesztés, megosztás.

A jelenlegi politikai maffia elérte célját, s szemétdombbá téve országunkat, modern rabszolgasorba taszítva népünket, uralkodnak.

Van ebből kiút valaha?

Hiszem, hogy van. De csak összefogással, egymás iránti felelősséggel, és sok munkával.

Ahhoz, hogy mindezt meg tudjuk valósítani, még sok teendőnk van. Ki-ki a maga környezetében kezdheti meg a „rendcsinálást”, s saját életében visszatérve az évezredes értékekhez, elutasítva a globalista világ törekvésit, felismerve a sunyi becsapási kísérleteket, nem követve a külföld majmolásának divatját, … lehet fordítani a mai rossz tendencián.

Kívánok ehhez sok erőt, bölcsességet és türelmet magunknak. S kívánom, hogy a tavaszi választáskor mindenki ismerje fel, hova kell tennie azt a bizonyos X-et. Jelenleg úgy tűnik, nem a jelenlegi parlamenti maffiához!

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! Czakó István Nemzeti InternetFigyelő