A külföldi – avagy Magyarország véget ért? Miért nem nyomott gombot a miniszterelnök és a házelnök?

Nem voltunk ott, nem tudhatjuk. Mindenesetre érdekes.

Bezzeg-ország újabb történelmi fordulatot vett! Jöhetnek a tiszteletbeli, az instant, a virtuális meg a jó ég tudja még miféle magyarok?!

Idézet az Index portálról:

A parlamenti informatikai rendszer adatai szerint Orbán Viktor, Kövér László és Wittner Mária sem nyomott gombot a földtörvény szavazásakor . A Fidesz frakciótól úgy tudjuk, hogy Orbán Viktor jelezte a levezető elnöknek, hogy nem működik a gépe, Latorcai János azonban a körülötte lévő hangoskodásban ezt nem hallotta. Azt gondolta, hogy a miniszterelnök egy későbbi felszólalási szándékát akarja jelezni, ezért továbbengedte a szavazást.

A pénteki ülésen a Jobbik elfoglalta a házelnöki pulpitust és lehetetlenné tette, hogy Latorcai a helyén vezesse az ülést. Az LMP aranytalicskával és hangosbeszélővel tiltakozott. A levezető elnök a vezérszónoki emelvényről vezette tovább az ülést. A földtörvényt a fideszes többség megszavazta, de a Jobbik kérése ellenére nem tartottak név szerinti szavazást.

Orbán Viktor a szavazás után azt mondta, felesleges provokálni a parlamenti többséget, mert ezzel nem lehet eredményt elérni. Az új földtörvényről azt mondta, az egyrészt radikálisan visszaszorítja a nagybirtokot, másrészt garancia arra, hogy a magyar termőföldet magyar gazdák fogják megművelni.

Forrás: Index

Ugye milyen érdekes? A legsorsdöntőbb pillanatban pont a miniszterelnök, az ország hatalomtechnikai szempontból legelső emberének szavazógépe nem működött, ő az, aki nem tudott voksolni! Nem a Karakószörcsögről vagy Bivalybasznádról szalajtott kétszázötvenedik lóti-futi mezei képviselő, hanem a nagyságos vezénylő tábornok marad hoppon! Beszarás!

Ilyen van? Csak ilyen van! Vedd már észre! Kiböki a szemedet! Megint annyira odatették a képedbe azt a bizonyos sokat emlegetett fát, hogy ettől aztán tényleg nem látod az erdőt. Ahogy azt a múltkor Klárától megtudhattuk, ehhez csak Franciscónak van meg a kellő tehetsége. Mármint, hogy egyszerre lássa a fát, meg az erdőt is.

Utólag persze lehet okoskodni, attól a tény még tény marad, a miniszterelnök nem szavazott. Megint a sors, vagy a történelem fura fintora, egy újabb, későbbre tartogatott, mentőövként odadobható esetleges kibúvó, hivatkozási alap? Vagy – kicsit már a jövő évi választásokra kondicionálandó a lakosságot* – ízelítőt kaphattunk abból, mit ért a háttérhatalom az Új Világrend irányított jövőképén?

(*Lakosság: a napokban elhunyt Horn Gyula kedvenc szavajárása volt a Magyarországot benépesítő embercsoport megjelölésére, példának okáért a nemzet, vagy nép szavak használata helyett. Jó, ha nem felejtjük el!)

A kormányfő nyugtatgat bennünket, mondván az elfogadott földtörvény „egyrészt radikálisan visszaszorítja a nagybirtokot, másrészt garancia arra, hogy a magyar termőföldet magyar gazdák fogják megművelni.”

Ha valaki vette magának a fáradságot, és megnézte – ha máshol nem, hát a neten, hiszen a fősodratú médiában ezt gondosan elhallgatták! – a volt államtitkár Ángyán József vészharang-félreverésnek is beillő országjárásáról készült felvételeket, a legnagyobb jó szándék ellenére sem tud hinni a miniszterelnöknek. Főként akkor nem, ha a Fidesz vidékstratégiáját kidolgozó egykori államtitkárnak a törvény elfogadása után a legelső dolga az volt, hogy kilépjen pártja országgyűlési képviselőcsoportjából.

Megint ez a fránya déja vu érzés keríti hatalmába az embert. NATO-tagság, EU-csatlakozás, az majd jó lesz nekünk, mert megvéd bennünket! Mintha csak tegnap lett volna. Ugyanúgy, ahogyan a földtörvény kapcsán, az is jó lesz nekünk, mert megvéd bennünket. Ellenvélemény a fősodratú médiában akkor sem hangozhatott el, naná, hogy nem, minek is, hiszen ez a jó nekünk, ez az érdekünk! Mintha csak tegnap lett volna. Ugyanakkor ismét azzal szembesülünk, hogy azok, akiket az urbánus frazeológia (városi szóhasználat) csak úgy jellemez, hogy „kilóg a vásárlók rendezett szövetéből”, magyarán szembemegy a trendekkel, ne adj’ Isten, ellenvéleménnyel kíván élni, az alternatív nyilvánossághoz fordulva az internetes szupersztráda egyelőre még kikapcsolhatatlan segítségét igénybe véve kénytelen nyakába venni az országot és fáradságos sziszifuszi munkával szinte egyenként beleordítani az emberek fülébe, hogy ÉBRESZTŐ! A tömegmédia borzalmasan hatékony befolyásával szemben ezúttal is alulmaradva. Sajnos azt kell, mondjuk: természetesen! Ez szintén intő jel kell, legyen mindannyiunk számára! Média nélkül ma már egy tapodtat sem!

Ángyán professzor szakértelmét senki nem kérdőjelezi meg. Nem is ezzel van a baj! Hanem azzal, hogy egy hazug emberekkel felépített és hazugságon alapuló rendszerben – ez volna a rendszerváltás rendszere, mely a tegnapi nap eseményeivel most már mindenki számára végérvényesen és egyértelműen beigazolódott, hogy megbukott –, szóval egy ilyen rendszerben nincs helye az ún. hazafi-kategóriába tartozó honfitársainknak. Annál inkább – ha ma még csak multinacionális cégek formájában közvetetten is – a külföldieknek!

A wikiszótár.hu (Magyar értelmező szótár) weboldaláról idézzük a „KÜLFÖLDI” szócikket:

külföldi (főnév)

1. aki másik országból származik, mint ahol van.

Látszik rajta, hogy külföldi.

külföldi (melléknév)

1. idegen országból származó, vagy azzal kapcsolatos.

Miért külföldi paradicsomot árulnak a szupermarketben?

Ilyenkor értjük meg igazán, miért helyez olyan nagy hangsúlyt a botcsinálta zsurnaliszta ékes, édes anyanyelvünk megfelelő ismeretére és használatára. Több egyéb más mellett azért is, mert a mindennapi életünk jogi keretrendszerbe foglalása – mindenkin hatóságilag számon kérhető formában (értsd: elvisz a rendőr, ha megsérted a törvényt) –, ezen isteni adomány, azaz a magyar nyelv szabályai szerint történik. Legalábbis eddig azt hittük! A tegnapi nappal, szintén mindenki számára végérvényesen és egyértelműen beigazolódott, hogy mégsem!

Külföldi, aki másik országból származik, mint ahol van – mondja a Magyar értelmező szótár. A nem magyar (most már bizonytalan vagyok a külföldi szó használatát illetően) értelmezők megközelítéséről a Markos-Nádas féle, a régi rendszert karikírozó, „tanácselnökkel készítünk interjút” típusú rádiókabarés szám jut az eszünkbe, ahol a pártfunkcionárius a riporter összes kérdésére úgy kezdte a válaszát, hogy „hát ez így, ebben a formában, nem igaz”. Tegnap óta ugyanis tudjuk, hogy az a csekély félmilliárdnyi ember, amely az európai uniós tagállamokban él, nem számít külföldinek!

Hölgyeim és Uraim, Istenben szeretett felebarátim, ámuljatok és bámuljatok: csoda történt! Szempillantás alatt – és tényleg a szó összes és legszorosabb értelmében –, gyakorlatilag gombnyomásra, a nagyságos vezénylő-tábornok mintegy 500 millió (eztet muszáj leszek bötűvel is kiírni, mer’ annyira döbbenetes), tehát ötszázmillió fővel gyarapította nemzetünket!

Momentán nem is tudom, mihez kezdjek ezzel a hirtelen jött létszámnövekedéssel. Furcsa helyzet állt elő, merthogy lélekben ugyan gyarapodtunk, de területileg meg nem. Valószínűleg szűkösen leszünk a gúnyhatárok által körülvett csekélyke kis 93 ezer négyzetkilométeren, ha másért nem, hát már csak ezért is muszáj lesz elővenni most már Trianon ügyét. Gondolom fülkeforradalmi kormányunk élén bölcs és szeretett vezérünkkel már team-munkában wörkshoppol a mindenki által nemzetközileg is elfogadható megoldáson. Vagy nem.

Meg aztán gondban vagyok a tekintetben is, hogyan is nevezzük ezt a csekélyke, majd’ félmilliárdnyi magyart, akikkel egy csapásra többen lettünk. Mert hát ugye az unijós kollégák immáron magyarok. Azoknak kell lenniük, hiszen nem külföldiek! Értik kendtek a problematika mibenlétét, ugye? Példának okáért el tudom képzelni, ahogy a népnyelv azonnal magyarosít, José Manuel Barroso-t mondjuk Barmoló Ma-nyúl-le Józsira, mer’ ugye mink magyarok nem vagyunk önzők, a külföldiekkel ellentétben, nálunk a családnév áll elöl.

Ezek az új-világrend-magyarok abban is eltérnek az eddigi, mondjuk úgy tősgyökeres (értsd: eddig is magyar területeken élő) magyarságtól, hogy őket – ahogyan azt a tegnapi földtörvény elfogadása óta tudjuk – már nem származásuk szerint kell majd megemlíteni. Innentől kezdve az már politikailag inkorrekt és azonnal elítélendő diszkrimináció lenne, ha egyáltalán bekerülne ilyesmi a közbeszédbe.

Gondolom, Spiró György sem tétlenkedik és a dúlt-keblű mélymagyarok fenyegetéssel felérő jövetele után most ejt majd néhány keresetlen szót a – hirtelen nem is tudom, talán tiszteletbeli, instant, virtuális, vagy a jó ég tudja még miféle – magyarok jöveteléről is. Már csak azért is kíváncsi lennék a költő ez irányú sutkájára, mert hát ugye ezek az új-világrend-magyarok árnyalatnyival mintha többen lennének, mint a dúltkeblűek. Legalábbis addig egészen biztosan, amíg a fülkeforradalom kormánya, élén a nagyvezírrel, a magyar nyelvtan szabályai után a matematika elemi szabályait, úgy, mint összeadás, kivonás, szorzás és osztás, szintén valamilyen törvényi keretek felhasználásával meg nem változtatja.

Komolyra fordítva a szót! Eddig csak Izrael kapcsán nem lehetett elégszer elismételni Gilad Atzmon örökérvényű szavait, sajnos most már hazánk vonatkozásában is minduntalan újból és újból előkerül.

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég.”

A világhírű zenész Gilad Atzmon, aki úgy mellesleg egyébként az Izraeli Véderő leszerelt katonája, a királynő és a Brit Korona alattvalója, azzal fejezi be gondolatát, hogy „Izrael napjai meg vannak számlálva”. A földtörvény jelen formájában történő elfogadásával úgy tűnik nemcsak Izrael, hanem Magyarország napjai is meg vannak számlálva.

Legalábbis a rendszerváltásnak nevezett Magyarországé egész biztosan!

Úgy tűnik Ángyán professzor úr nemcsak szakterületével, a földdel kapcsolatosan látja jól a dolgokat, hanem az ország ügyeit illetően is. Kell egy új erő! Méghozzá olyan erő, amely nem a pártok mutyi-kerekasztalainak paktumozós, politikai haszonlesésre intézményesedett világából ered, hanem a tősgyökeres, ha szabad ezt mondanom, a gyárilag magyar emberek hitelességéből. A csendes hatalomátrendeződésként funkcionáló gengszterváltás bemerevedett rögzült pártrendszerével szemben független képviselő-jelöltek ezreinek kellene elindulni országszerte ahhoz, hogy valamilyen érezhető változást ki tudjon harcolni az életben maradás érdekében ez a sokat szenvedett, ma már kis ország. Természetesen itt is gondosan kell eljárni, központi pénzen szervezett tömegmegmozdulások (pl. a kormány érdekében rendezett békemenetek) kedvezményezettjei szavahihetőség tekintetében erőteljesen megkérdőjelezhetők, erről ajánlom nem megfeledkezni, amikor egyéni jelölteket keresnek majd a jövő esztendőben tartandó választásokra.

Minden tabu még nem dőlt le. Wittner Máriához – talán ’56 közelsége, de az is lehet, hogy pusztán csak a politikai praktikum végett – úgy tűnik, egyelőre nem mernek hozzányúlni. Megvárják a ciklus végét. Gondolom a következő négy évben nem fogunk találkozni vele a FIZESS! parlamenti frakciójában. Persze az is lehet, hogy a miniszterelnökhöz hasonlóan, neki is elromlott a gépe a döntő pillanatban. Tudják a nagy meleg…

Annak ellenére, hogy a név szerinti szavazás elmaradt, az országgyűlés informatikai rendszeréből visszakereshető ki, hogyan szavazott. Lehet, hogy a kettős állampolgárságú képviselők kilétéről még mindig nem tudunk sokat, arról azonban már igen, hogy a parlamenti patkó mely részeiben ülnek a gyakorló hazaárulók.

Nagyon fontos, hogy a földtörvény jelen formájában történt elfogadása után a városban élők is megértsék, ez nem csak a vidéki emberre, de rájuk is hatással van! Mégpedig óriási hatással! Ha nincs magyar kézben termőföld, nincs magyar élelmiszertermelés, az ország teljesen kiszolgáltatottá válik. Képzeljünk el mondjuk egy 600 forintos kilónkénti kenyérárat. Isten (helyett az oligarchák jóvoltából) üdvözlünk az Új Világrend Magyarországában! Csak a fizetésed marad a régi!

De még ha erre is legyint valaki, akkor is, nekünk ez a HAZÁNK! A Jóistentől mi kaptuk ezt a földet azért, hogy vigyázzunk rá és megőrizzük! Nem más, hanem mi, magyarok! Akik valaha itt születtünk, éltünk, és ha kellett a Hazánkért haltunk, akik most itt élünk, és akik valaha ide fognak születni! Nem pedig azok, akiket egy tollvonással, vagy gombnyomással az áras népek szemléletével bíró dirigensek – semmilyen őket megillető jog alapján és senki által fel nem hatalmazva – egyik főkönyvi rubrikából a másikba tesznek, kizárólag azért, mert az pillanatnyilag nagyobb haszonnal kecsegtet.

A – szintén jogi úton – jól jövedelmezővé tett dohány biznisz mellett immáron a föld is csak egy eszköz a fülkeforradalmárok kezében. A hazai párthű klientúra és újburzsoázia minden eszközzel és bármi áron való kialakításának céljából. Ez zajlik most a szemünk előtt, mégpedig ezerrel.

A FIZESS! (a városi szóhasználatban a Fidesz új hívójele) immáron végérvényesen és egyre határozottabb léptekkel indult el a Lámpavas Sétány felé vezető úton! Csak így tovább, kedves vezénylő tábornokom! Jó utat!

Egy ország vezetőjének legnagyobb és valószínűleg megbocsáthatatlan bűne az, amikor lenézi a népet, a nemzetet, melynek a vezetésével megbízták. A szarházi ripacs esetében láthattuk, mivel jár, ha a vezető nem a néptől kapja megbízatását. Ha nem is olyan kirobbanó formában és nem is teljesen analóg, de a vezénylő tábornok esetében is valami hasonló játszódik le most. 2010-ben Mumus 2-őt vették le a polcról nekünk, hogy leváltsák Mumus 1-et, aki túlontúl önjáróvá vált, és hát magunk között legyen mondva, elegünk is lett belőle. No, nem azért, mert hülyének nézett bennünket, hanem mert tőle magától hallhattuk, hogy hülyének nézett bennünket!

Apró, árnyalatnyi, mondhatnók, stilisztikai különbség csupán, hogy az autokratikus vezető képét a kelleténél erőteljesebben magára öltő Orbán merte venni magának a bátorságot és sokkal nagyobb tétekben játszik, akár nemzetközi… hirtelen nem is tudom mi lenne a megfelelőbb, a hadszíntér vagy a játéktér kifejezés. de mindegy is.

A lényegen ez mit sem változtat! El kell fordulni ettől a politikai kórosztálytól! A lehető leggyorsabban! És oda kell fordulni a hiteles emberekhez! Azokhoz, akiket tudatosan nem engednek, a hatalom közelébe vagy tartanak attól távol! A saját környezetében biztosan mindenki ismer ilyen embereket. Ők a mi embereink.

Csak a tízparancsolatot vésték kőbe, minden más át- és visszaalakítható. Olyan nemzeti érzelmű embereket kell ennek a végletekig korrumpálódott becstelen és hitelét vesztett politikai garnitúra helyébe ültetni, akik elég bátrak ahhoz, hogy ha elsőre nem is lehet kivezetni az országot az EU-ból, de legalább azt el tudják érni, hogy a termőföldet kivegyék a forgalomképes árucikkek köréből. A végcél természetesen az Európai unióból történő kilépés lenne. Mindaddig, amíg ebben a bennünket megalázó, de ami talán még ennél is rosszabb, egyszerűen megfojtó jogi keretrendszerben kell léteznünk, addig végveszélyben vagyunk.

Egész egyszerűen NEM VAGYUNK SZABADOK! A tegnapi nappal, a földtörvény jelen formájában történő elfogadásával még szorosabbra húzták a láncainkat.

Gyerekek! Ne szórakozzunk egymással! Ez védhetetlen! Elárultátok a Hazát, a Nemzetet! Mennetek kell!

Mi először magyarok vagyunk, csak aztán jöhet minden más! A fából vaskarika, a gyökértelenség liberális szinonimája uniós állampolgárság is!

Magyar az, aki magyarnak született! És itt nincs apelláta!

A RENDSZERVÁLTOZÁS RENDSZERÉVEL SZEMBEN ELSZÁMOLTATÁST!

EZ MOST MÁR NEM MARADHAT EL!

EGYETLEN VOKSOT SEM EZEKNEK!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó:

Cinizmus a javából: Orbán, Kövér és Semjén nem nyomott gombot – így később még azt is mondhatják, ők nem szavaztak!A kormánypártok hazaárulása miatt tiltakozik a Váralja SzövetségFöldforgalmi hazaárulás – Áder ne írja alá ezt a törvényt!Dr. Ángyán József a Váralja Szövetség és az Élőlánc Mozgalom mai földtörvény ellenes demonstrációjánÁngyán József kilépett a Fideszből, miután az megszavazta a földtörvénytMegszavazta a Fidesz, eladható a Magyar Föld – A Jobbik mindenkit vár az Alkotmány utcábaJobbik: a földtörvény jelen változatát oligarchák és maffiacsaládok diktálták a kormánynakFazekas összemosta a Szent Korona tulajdonának fogalmát a kommunista államosítássalVona: Amit most teszünk nem más, minthogy az ígéretünket teljesítjükVona Gábor: Elég volt!