Frissítve! Ahogy a polkorrekt nagykönyvben meg van írva: szeresd az elnyomód! – avagy Euro-bürokrata, mint funkcionális mindenható (NIF kommentárral)

A TISZTELETREMÉLTÓ EDWARD, LORD MELDRUM, ALF STOKES ÉS A UNION JACK GUMITÁRSASÁG EMLÉKÉRE

Az amerikanizálódás jegyében erőteljesen ránk erőszakolt ún. két-párti – tévesen – váltógazdaságként feltüntetett posztmodern, ma már polgárinak nevezett, kézi vezérléses diktatúra viszontagságai közepette hajlamosak vagyunk az önsajnálatra, sokszor azt gondoljuk, nálunk a legrosszabb, mi vagyunk a gödör legalján, pedig dehogy!

Ezzel az új, jó helyett most már mindenki számára kétségtelenül és félreérthetetlenül rossz, mit rossz, egyenesen (el)csapnivaló unióval kapcsolatban sokszor támad olyan érzésünk, hogy Madách híres művében erről az embertelen képződményről mintázta a falansztert. A sokszínűséget jelentő változatosságból a nagy közös semmiben feloldódó sivár és monoton egyhangúság, egysíkúság készül Brüsszel való világtól fényévekre eltávolodott acél- és üvegpalotáiban, ahol euro-bürokraták pusztán főkönyvi rubrikák statisztikai adataiként szórakoznak embermilliók sorsával…

A körön belül lévő kevés haszonélvezőt leszámítva, manapság már nemcsak a gazdaságilag periférián elhelyezkedő országokban élő többiek, hanem az egyelőre még jobb módú országok lakói is egyre gyakrabban, egyre hangosabban teszik fel a kérdést: egyáltalán mi szükségünk van nekünk erre? Főként azok számára lesújtó ez a felismerés, akiknek volt szerencséjük megtapasztalni az ún. jóléti állam üzemszerű működését, valamint az abból történő zökkenőmentes átmenetet a modernkori bérrabszolgaság sajátosan értelmezett, ún. polkorrekt világának demokrácia-felfogásába.

Az emberekre rákényszerítették a fából vaskarika, demokráciának nevezett, népuralom helyett inkább az Arisztotelész által is csak a csőcselék uralmának nevezett, „halászhatunk a zavarosban” típusú rendszert, melynek alapvető lételeme az őt éltető rendezett káosz. Ennek a káosznak a rendezőelve pedig a szintén sajátosan értelmezett jogállam, még pontosabban a jogállamnak nevezett megfoghatatlan valami, amely valahogy mindig a kisember kárára biztosítja – legalábbis papíron – az igazság-, de ma már még inkább csak a jogszolgáltatás lehetőségét.

Mindannyian hallottuk már az „állatorvosi ló” kifejezést. Általában akkor használjuk, amikor beletesznek apait-anyait, és a történések rövid úton kiverik az összes létező és nem létező biztosítékot. No, hát valami ilyesmi történt most a messzi Anglia Somerset grófságának kicsiny, Radstock nevű városkájában is. Nézzük tehát az Európai Unió állatorvosi lovát. Okulásul (a teljes cikk itt található):

Betiltotta az angol zászlót egy brit kisváros

A Somerset grófságban fekvő Radstockban mindössze 5620-an laknak, közülük 16 muszlim. Ilyen a vidéki Anglia – a nagyvárosokkal szemben itt még kevés a bevándorló, de egy-két pakisztáni család azért már mindenütt van. Saját mecsetjük nincs, ha nagyon imádkozni akarnak a legközelebbi nagyvárosba, Bathba vagy Bristolba mennek. Ahogy a szigetországi muszlim hívők többsége, ők is brit muszlimnak gondolják magukat, vagyis inkább Angliához kötődnek már, mint őseik szülőföldjéhez, bárhol is volt az.

Nem is volt semmi gond egészen addig, míg a helyi önkormányzat munkáspárti tanácsnoka, egy bizonyos Eleanor Jackson(* – kép a cikk végén) úgy nem gondolta, hogy a fehér alapon vörös György-keresztes zászló, amelyet közönségesen Anglia zászlajának mondunk, sérti a muszlimokat, mert ha látják, az a keresztes háborúkra emlékezeti őket. A helyi elöljárók egyet is értettek vele – így a város zászlórúdja üresen maradt.

Rendeletet is alkottak, amely szerint a továbbiakban a Union Jacket (a brit állami zászlót), illetve a „megfelelő alkalmakkor” az LMBT mozgalom szivárványos zászlaját, illetve egy virágos lobogót tűznek majd ki.

Magunk között legyen mondva, asszem ez a gyakorló idiotizmus. Ez védhetetlen! Ez már olyan foka az önfeladásnak, valamint a tolerancia félreértelmezésének és a kényszeres megfelelni akarásnak, hogy égbe kiált! De legalábbis, ahogy mifelénk mondani szokás: itt a baj már nem kicsi!

Lehet, hogy én vagyok túlontúl maradi, de nekem ez már sok. Mert ha háború árán elfoglalnak egy területet, arra még aszongya: semmi nem tart örökké! Meg azt vissza is lehet foglalni! De mit mondjunk akkor, amikor önként és dalolva hajtja valaki a fejét a nyaktiló alá? Onnan az esetek 99,9%-ában nincs visszaút. Tudják, a hóhér is olyan, mint a jó sebész, aszongya: elvágtam, akkor elvágta!

Ez tényleg az állatorvosi ló! Nem is akármilyen, az Európai Unió állatorvosi lova! Teljes önfeladás, a tolerancia, mint fogalom rossz és teljesen téves értelmezése, ráadásul jogszabályi úton – ki tudja, tán megint éppen az ún. jogállam nevében – mindenki számára kötelezővé tétele.

Persze, szólás-, véleménynyilvánítás- és teljes vallásszabadság is van, de ez – javítsanak ki, ha tévedek – egyelőre még Anglia. Most kezdjük megérteni, hogyan és miért módosul manapság a régi mondás, mely szerint „azé a föld, aki megműveli” arra, hogy „azé a föld, aki teleszüli”. Pedig még tele sem szülték, csak éppen hogy megjelentek az innen messzi földről, tán éppen a sárgolyó túlfeliről gyüttek. Ezért vannak beszarva példának okáért Izraelben, mert a fránya palesztinok olyan szaporák, mint a nyulak, a magukat kiválasztottaknak tartók pedig, hát mondjuk úgy, sokkal kevésbé.

Visszatérve az angol kisvárosra. A helytől teljesen idegen a muzulmán vallás, Somerset grófság sok ezer kilométerre van a legközelebbi muzulmán országtól. A demokrácia – ha a hagyomány állításának hinni szabad, ez vóna állítólag a többség uralma – valamiféle egészen eltorzult felfogásával találkozunk ebben az esetben. Még NATO (25%) és uniós (38% szavazásra jogosult 80%-a mondott csak IGEN-t, tehát látható kisebbség!) népszavazásokon edződött magyar ember számára is leveri a lécet, amikor törvényileg kötelezve(!) a lakosság 0,28%-ához kell alkalmazkodjon a többség. No, hát ez tényleg egészen sajátos értelmezése a demokráciának. De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévednek, mert a hír így folytatódik:

A városka lakói azért kiakadtak. A Daily Mailnek nyilatkozók közül a legtöbben egyszerűen nonszensznek minősítették a döntést, és jelezték, őket bizony a kutya nem kérdezte meg arról, hogy milyen zászlót tegyenek ki. (Fölmerült még problémaként, hogy egyáltalán mit csináljanak április 23-án, ami Szent György napja, és mint ilyen megkívánná a piros keresztes zászlót.) A helyi muszlimok is meglehetősen kényelmetlenül érzik magukat. Rizwan Ahmed, a bristoli muszlim közösség vezetője szerint a politikai korrektség ezzel már túl messze ment, és őket egyáltalán nem zavarta eddig, és ezután sem zavarná az angol zászló. A Brit Muszlim Tanács szóvivője Nasima Begum szerint pedig Szent György zászlaja a befogadást és nem a kirekesztést jelképezi, ráadásul az illető szent még az iszlám előtt élt, így egyáltalán nem érti, miért kellene zavarnia a muszlimokat.

Forrás: fotelkalandor.blog.hu

Hölgyeim és Uraim, íme, a mindenható (de legalábbis magát mindenhatónak képzelő, és oly könnyedén hajlamos arra, hogy istent játsszon) euro-bürokrata. Nem kérdezte meg sem a keresztényeket, sem a muzulmánokat. Ez van benne a polkorrekt nagykönyvben, a parlamentben időtlen idők óta ott tanyázó egykori ’68-as banditák ezt írták bele, akkor ez lesz, és kész!

Játszunk el a gondolattal, csak úgy futólag. Képzeljük el, hogy betiltják az évente megrendezésre kerülő mekkai zarándoklatot, mert az sérti az ott valamilyen csoda folytán esetleg előforduló x számú keresztény érzéseit. Ilyen van? ILYEN NINCS! EMBEREK! KAPJUNK MÁR ÉSZBE!

Figyelünk, ugye? Eddig csak azt írták elő, kik vagyunk, mik vagyunk (nálunk még azt is, honnan jöttünk, kikkel vagyunk rokonságban), hol a világban elfoglalt helyünk, miről milyen véleménnyel kell lennünk, mi az, ami még komilfó és mi az, ami már nem, mi az, amit Jupiternek még szabad a kisökörnek viszont már nem. Mammon kézzel fogható dolgai után most azonban a lelkekre pályáznak, most már az érzéseinket is akarják!

És itt jön az a pont, ahonnan már nincs visszaút. „The point of no return”, ahogy az ánglius szakkifejezés az internesönel trendi lengvidzs verzsönben mindenki számára kétségbevonhatatlanul és félreérthetetlenül tudtára adják immáron nemzetközi viszonylatban is, hogy ez itt kérem tisztelettel a vég. A birodalmak, legyenek azok – történelmi léptékkel akár pillanatok alatt – fegyveres konfliktusok által hódítások útján kiépülők, legyenek akár különböző furfangokkal és rafinériákkal összegrundolt képződmények, összeomlásukat kivétel nélkül mindig két fő momentumnak köszönhetik. Az egyik, amikor a kamatmentes közpénzrendszer helyét átveszi és egyeduralkodóvá válik a kamatos kamaton alapuló magánpénzrendszer, ebbe bukott bele a Római Birodalom is, a másik, igaz, nem ennyire földhözragadt, konkrétan kézzelfogható, de legalább ennyire fontos pillanat, amikor a megszálló telhetetlenné válik, és mindent akar, azaz elkezd istent játszani. Elvárja – ahogyan azt a nagyságos és fényességes Európai Porta esetében is látjuk, immáron törvényben előírva – hogy a gyarmatok lakói, akiket megszálltak, kötelező jelleggel elkezdje szeretni a megszállóját. Általában ilyenkor szakad el a cérna, innentől kezdve vesznek az események uralhatatlan és megfordíthatatlan fordulatokat.

Lefektették a direktívákat, a többi nem számít! A lényeg, azt hajtjuk végre, ami a kézikönyvben, az emberekhez kapott használati utasításban le van írva. Okosok kitalálták, akkor az, biztosan úgy is van jól. Attól eltérni jottányit sem lehet, no, pláne, nem is szabad! Hát ezért nem kellett Eleanor Jackson munkáspárti tanácsnoknak megkérdeznie egyik érintett felet sem, hogy valójában mit szeretne. És ez az egyik, ha talán nem a legnagyobb rákfenéje az Európai Unió néven emlegetett valaminek, nem kíváncsi, mit nem kíváncsi, nem is érdekli az, hogy mit akarnak az emberek, álljanak akármelyik oldalon is.

Szomorú aktualitást ad a Union Jack lobogó hányatott sorsáról szóló cikknek, hogy 2013. május 16-án hunyt el a kitűnő brit színész Paul Shane. A neve talán nem mindenki számára cseng ismerősen, de ha azt mondom Alf Stokes, a Meldrum ház komornyikja, azonnal mindenkinek beugrik a „Csengetett Mylord?” című felejthetetlen sorozat. Szomorú a széria nacionáléja is. A sorozat főbb szereplői közül Paul Shane már a hatodik, aki elhunyt. 2006-ban a Lady Lavendert alakító Mavis Pugh, 2010-ben Barbara New (Mabel) és Brenda Cowling (Mrs Lipton, a szakácsnő), tavalyelőtt pedig a Lord Meldrum szerepéből megismert Donald Hewlett, valamint a szeretőjét, Lady Agathát alakító Angela Scoular halt meg.

A tisztelt Olvasó joggal teheti fel a kérdést, hogy jön a „Csengetett Mylord?” és felejthetetlen komornyikja az angol kisvárosban tomboló euro-idiotizmushoz? Megmondom.

A sorozatbeli Meldrum-család fényűző megélhetésének legfőbb bevételi forrása a Union Jack Gumitársaság volt. Ennyit az öntudatosságról. Úgy tűnik, a 26 epizódból álló világszerte nagy sikert arató sorozat egykori sztárjaival együtt száll sírba az egykori Brit Birodalom (a birodalom, mely felett sosem nyugszik le a Nap) dicsősége is.

A brit uralkodó osztály, az arisztokrácia mesteri karikírozásával ez a sorozat kiválóan bemutatta a nézőnek, milyen következményekkel jár, ha olyanok kezében a gyeplő, akik amúgy az égvilágon semmihez sem értenek, életükben még egy percet sem dolgoztak (ezen a ponton egészen félelmetes az analógia a mai magyar politikai osztály rögvalóságával) és csak dirigálni tudnak. Egy helyütt elhangzik a sorozatban, hogy csak az elítéltek és a Lordok Házának tagjai nem szavazhatnak.

A televíziós sorozatban azonban minden esendőségük, összes szerencsétlenségük ellenére még az elnyomó és kizsákmányoló osztályt képviselő, az arisztokráciát megtestesítő Meldrum-família is szerethető volt a maga módján. Méghozzá azért, mert ember módjára viselkedtek. A brit hagyományokat végletekig tiszteletben tartó Meldrum-család és a mai európai valóság Somerset grófságának munkáspárti tanácsnoka között azonban mérhetetlen távolság feszül. Majdnem azt írtam, olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, de még idejében észbe kaptam, nem szerettem volna megkockáztatni, hogy a szent város indokolatlan felemlítésével magamra vegyem az antiszemitizmus bélyegét. Egy olyan országban, ahol bizonyos, a történelmi egyházak rangjára emelt szektának még a nevét sem szabad kimondani büntetőjogi következmények nélkül, nos, egy ilyen országban nem árt, ha óvatosan és körültekintően fogalmazunk!

Az embertelen, lélektelen, istentelen, mindenekfelett álló rendszer euro-bürokratája valamiféle sajátos módon létező fehérjehalmazként, asszem a fogyasztáselmélet (mikro-ökonómia) fogalmazza meg legjobban a maga egyszerűségében, jószágként funkcionál. Állatként tartják, akként is viselkedik. Sajnálatos módon bennünket is annak tart. Lefejhető, megfejhető, kiaknázható haszonállatnak.

Elő van írva a nagykönyvben mit szabad és mit nem, mit lehet és mit nem, kinek lehet és kinek nem! Ugye emlékszünk még melyik az a nép, amelyiket úgy hívnak, a könyv népe, és amelyik nép a világ összes többi népét emberszámba sem veszi?

Jézus mondja egy helyütt: „A szó lelkesít, a betű kövesít.”

A britek mindenesetre már lelkesek – még akkor is, ha Obama elnöknek ez nagyon nincs ínyére. Úgy tűnik, kedvük támadt szedelőzködni, hamarosan a nép fog dönteni arról, mikor jön el a vég.

Ha nekik lehet…

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

NIF kommentár:

Nem emlékezteti ez a történet egy hazai eseményre a kedves olvasót? Nemrég (3 hónapja) jelent meg itt a NIF-en: A pofátlanság netovábbja: Kitiltották a magyar zászlót a szolnoki sportcsarnokból az izraeliek elleni kosármeccsen

Az eset kísértetiesen hasonló. Mert miről is van itt szó? Tévedés azt hinni, hogy csupán túlbuzgóságról, politikai arroganciáról. Ez, kedves Olvasóink szándékos provokáció! Ha netán senki nem utálná az angliai kisvárosban a muszlimokat, most lehet, hogy sikerül ezt elérni. Vajon kiknek lehet érdeke az egy településen, egy országban lakók összeugrasztása?

Nyilván azoknak, akik ezt a zűrzavart kihasználva akarják kifosztani az embereket. Mert amíg egymás utálatával vannak elfoglalva, észre sem veszik, hogy mi történik velük. A Mammon démonai pedig úgy alakítják a helyzetet, hogy nekik ezáltal joguk legyen beleszólni az ott élők életébe, s így elérhessék, hogy ők diktálják a feltételeket!

Nálunk is elsődleges cél az volt a magyar zászló kitiltásával, hogy egyrészt megalázzák a magyarokat, másrészt felháborodást keltsenek a zsidókkal szemben, s ezek után arról lehessen ordibálni, hogy Magyarország egy antiszemita ország! Nem véletlen, hogy most össztűzzel támadnak bennünket!

Feltehetően rájöttek, hogy már szinte minden ellophatót elloptak tőlünk, s a továbbiakban már nem sok esélyük van a további rablásra (mert lassan csak kezdenek felébredni az emberek rózsaszín álmukból), s hogy a továbbiakban ne kelljen nekünk semmiféle uniós pénzt juttatni, így elkezdik Magyarország kizárását lobogtatni az Unióból. Ezáltal megmenekülnek az uniós pénzek kifizetésétől, sőt, követelni fogják (jogtalanul!!!) az eddig folyósított összegek visszafizetését! Figyeljük csak meg! Nemsoká elkezdődik ennek a hangoztatása!

Ne legyen igazunk, de mára már látszik a globalizmus vezéreinek korlátlan kapzsiságából és önteltségéből fakadó roppant egyszerű, mondhatni idióta módszer és eljárás! Egyszerűen hülyéknek néznek bennünket, s már a látszatra sem adnak, hanem egyszerűen erőszakkal akarnak minket teljesen térdre kényszeríteni! Reménykedhetnénk abban, hogy tévedünk, de sajnos, az események alakulása ezt mutatja! (NIF – Híradmin)

(*) Íme, így néz ki az az őrült nő, aki kitalálta a György-keresztes zászló betiltását. A Biblia szerint a szem a test lámpása: „A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” (Mt 6: 22-23)

Nézzünk ennek a nőnek a szemébe, és láthatjuk, mennyire igaza van a Bibliának. A sátáni sötétség és gonoszság látható benne!

Nemzeti InternetFigyelő

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!