Madárkapénz – avagy GIVE ME YOUR CASH! NOW! (ADD IDE A PÉNZEDET! MOST!)

Nehezen találom a szavakat. Pedig higgye el nekem a kedves Olvasó, nem szedtem fogalmazásgátlót. Az ember mindig gondban van, amikor emblematikus momentumhoz ér, hogyan közölje gondolatait oly módon, hogy azok közérthetőek, mindenki számára világosak és egyértelműek legyenek.

Bizony, megint emblematikus pillanathoz érkeztünk Istenben szeretett felebarátim. Itt már semmi sem szent! – mondhatnánk. És mondjuk is, merthogy immáron tényleg nem az! Az Európai Unióban – válságkezelés címén – megszűnik, vagy legalábbis tervbe vették megszüntetni a mindenható kapitalizmus legeslegelső számú irányelvét, az eddig tabunak számító, érinthetetlen, szent és sérthetetlen fő szentenciát, ami ez idáig a Nagyságos és Fényességes Európai Porta négy alapvető irányelvénél is fontosabb volt, nevezetesen a magántulajdon szentségét!

Ahogyan azt az urbánus frazeológia (városi szóhasználat) berkeiben az efféle szituésünök megképződésének retorikai érzékeltetése végett szokták volt mondani: „hagyok időt, hogy az input behatoljon a wincseszterkatedrálba.

Idézzünk az MTI híréből:

A bankcsőd viheti a nagybetéteket is

Az Európai Unió egy készülő direktívája szerint bankcsőd esetén hozzá lehetne nyúlni a bankban tartott nagybetétekhez is – közölte szombaton Olli Rehn. Az Európai Bizottság monetáris és gazdasági ügyekért, valamint az euróért felelős alelnöke ugyanakkor hozzátette: a ciprusi mentőprogram kivételes volt.

„Az új direktíva feltételezi, hogy egy bank átszervezése vagy bezárása esetén érvényesítik a befektetők és a betétesek pénzügyi felelősségét. De van egy nagyon egyértelmű hierarchia, először a részvényesek kötelezettségét használják ki, aztán esetleg a nem biztosított befektetésekhez és betétekhez nyúlnak hozzá. Azonban a 100 ezer euró alatti rész érinthetetlen, az ez alatti betétek mindig biztonságban lesznek” – mondta az európai biztos.

Ciprus március végén állapodott meg az euróövezeti államokkal egy mentőcsomagról, amelynek keretében Ciprus 10 milliárd eurós mentőhitelt kap. A nicosiai kormánynak cserében át kell alakítania bankrendszerét, amelynek részét képezi a 100 ezer eurónál nagyobb összegű bankbetéteket érintő egyszeri értékleírás. A ciprusi jegybank szerint a veszteségleírás a megtakarítások akár 60 százalékát is érintheti.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke az EKB csütörtöki kamatdöntő ülése után tartott tájékoztatóján Ciprussal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ország megmentésének módja nem lehet más esetekben alkalmazható sablon. Hozzátette: az EKB sosem javasolta a 100 ezer eurónál kisebb, azaz biztosított betétek bevonását a mentőcsomagba.

Forrás: MTI

Nem valami elegáns dolog az embernek saját magát idéznie, így ezt most én sem teszem meg. Csupán emlékeztetném a tisztelt Olvasót arra, hogy az ún. devizahitelesek problémakörének tárgyalásakor – Isten látja lelkemet, legjobb tudomásom szerint egyik előző életemben sem a delphoi jósdában tengettem nyomorúságos életem munkás hétköznapjait –, szóval merészeltem venni magamnak a bátorságot és annak idején rövid kis írásomban feltettem azt a kérdést, (a kockázatvállalás kapcsán, nevezetesen, mennyire volt felelőtlen valaki, amikor devizaruhába öltöztetett forint hitelt vett fel, mint például jómagam is), szóval előfordult-e már valaha, hogy a bankban az ügyintéző felhívja a figyelmünket arra, kockázatot vállalunk, amikor a pénzünket betesszük a bankba, mert a pénzintézet gyakorlatilag bármikor csődbe mehet. Jómagam eddig soha, egyetlen alkalommal sem találkoztam olyan emberrel, akinek erre felhívták volna a figyelmét.

De miért is tették volna? – kérdezhetnénk.

A témával (és a ciprusi válságkezeléssel) foglalkozó legutóbbi írásomban is említettem, a bankrendszer működésének a bizalmon kellene alapulnia. Ehelyett ma a semmiből teremtett kamatosan kamatozó hitelpénzen alapszik. Új pénz ma kizárólag adósság formájában jöhet létre! Nagyon fontos, hogy ezzel mindannyian tisztában legyünk! Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy itt az alapelvekről van szó. És senki ne dőljön hátra nyugodtan, hogy dejszen a 100 ezer euró feletti nagybetétekről van szó. Ahogyan ma egy tollvonással a 100 ezer euró feletti nagybetétekből elvesznek, holnap a második, a harmadik, meg a sokadik tollvonással, játszi könnyedséggel találhatnak ki újabb értékhatárokat, és könnyen előfordulhat, hogy nemcsak a kiskategóriás (100 millió alatti) lottónyertes néz majd megszeppenve, amikor már nemcsak a 30 guriga fölötti részt bukta be, hanem mi is.

Jelzésértékű a dolog. Gondoljunk bele! Betesszük a pénzünket a bankba, a bank pénzügyi szakemberei (reményeink szerint, hiszen megbízunk bennük) jól sáfárkodnak majd vele, és ha nem is ebből fogunk meggazdagodni, de legalább értékén marad az általunk befizetett összeg. És kiderül, hogy nem! Van erre egy találó mondás a honi közbeszédben: „Más megfelelő alkatrészével veri a csalánt”.

No, mármost az a fajta eltorzult, féloldalas mentalitás, mely eddig kizárólag a hazai pénzügyi gyakorlatra volt jellemző, nevezetesen, hogy minden hasznot a bank visz, az összes felmerülő (és állandóan növekvő) költséget, illetve kockázatot és veszteséget pedig az ügyfél visel, nos, úgy tűnik, ezt a gyakorlatot immáron kontinentális méretekre szeretnék kiterjeszteni az EU mindenható bürokrata urai.

Nem érted, ki lehet az a barom, akinek ilyen egyáltalán az eszébe jutott. Te semmi mást nem tettél, mint elhelyezted a pénzedet a bankban. Mégis, a rossz gazdálkodás árát veled, akinek az egészhez az égadta világon semmi közöd sincs, akarják megfizettetni. Milyen alapon? Te végezted a bank számára hátrányos következményekkel, ne adj’ Isten csőddel végződő üzleti tranzakciókat? NEM! Hát akkor? Még ők tartoznak neked! Akkor meg miről beszélnek ezek?

De az is elcsapandó ám azonnal, aki hajlandó ezt a becstelen, vérlázítóan igazságtalan szemléletet a törvény erejével jogszabályi szintre és rangra emelni!

Képzeljük el, hogy a törvény kidolgozóját, de még inkább előterjesztőjét, és mindazokat, akik megszavazzák, mondjuk egy többmilliós, vegyes összetételű pertársaság nagy értékre elkövetett lopás címén egyszerűen beperelné a hágai nemzetközi bíróságon! Hiszen a betétesek, amikor elhelyezték a pénzüket a bankban, a számlanyitáskor szerződést kötöttek az adott pénzintézettel. Szó nem volt róla, hogy ad-hoc jelleggel – mert a helyzet, no meg a válság, természetesen, úgy kívánja – egyszer csak hipp-hopp, ha éppen úgy tartja úri kedvük, majdnem azt írtam, hogy lecsippentenek egy keveset. Mondjuk a 40%-ot sok mindennek lehet nevezni, csak éppen kevésnek nem, a 60%-ról meg már nem is beszélve! És mi a biztosíték arra, hogy holnap nem viszik lejjebb a 100 ezer eurós értékhatárt, mondjuk 50 ezerre, mert ugye a 100-hoz hasonlóan az 50 is milyen szép kerek szám? Elárulom: semmi!

Ha pedig a betéteseket ilyen mérvű kockázatnak teszik ki, melyre sem rálátásuk, sem befolyásuk semmilyen módon nincsen és nem is lehetséges, hiszen nem látnak bele a bank könyveibe, gazdálkodásába, nem is értenek hozzá, meg nagy valószínűség szerint nem is érdekli őket, hiszen azért bízzák a pénzüket a pénzintézet szakembereire, akkor azonnal – szintén a törvény erejével – biztosítani kell a bankrendszer meg- és elkerülésének lehetőségét, mindenki számára! Példának okáért arra gondolok, hogy a vállalkozónak vagy egy cégnek ne kelljen kötelezően bankszámlával rendelkeznie. Hol van az megírva, hogy egy vállalkozó vagy egy cég csak bankban tarthatja a pénzét? Ez így lenne fair és becsületes!

A lassú és nehézkes Európai Unió, mely mára egy önmaga súlya és tehetetlensége alatt összeroskadó monstrum csupán – ennél még a Titanic is gyorsabban fordult, amikor annak idején Frederick Fleet meglátta az árbockosárban a jéghegyet –, szóval az EU-bürokrácia meglehetősen mostohán bánt velünk eddig. Válságkezelésben sem jeleskedik, azokkal szemben pedig, akik nem óhajtják tétlenül, karba tett kézzel végignézni önnön pusztulásukat, szintén nem bánik kesztyűs kézzel.

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: Mi a rossebet keresünk még itt?

Bizonyos tekintetben ennél még az ötvenes évek padlássöpréses világa is jobb volt. Ha kellő tálentummal, észbeli képességgel, fortéllyal bírtál, életben maradtál. Elrejthettél valamennyit a terményből, levághattad feketén a disznót. De ma mit rejtesz el? Hova és hogyan? Amikor kötelező bankszámlát nyitnod, a pénzforgalmad pedig azon bonyolódik. Pechedre a NAV egy gombnyomásra azonnal inkasszózhat, mielőtt még kettőt pislanthatnál.

Én csak „madárkapénz”-nek hívom az ilyet. Egyik pillanatban még a számládon van, a másikban már, HUSS (vagy HESS, kinek melyik szimpatikusabb) … mintha soha ott se lett volna.

Legutóbb Kósa Lajos volt a Péntek 8 című műsor vendége. Őt idézzük:

„Ahogy most az Európai Unió válságkezelési metódusát nézem, ott most nagyon rossz passzban vannak. Ciprus esetében tanítani lehetne, hogy hogy lehet egyébként egy helyzethez úgy hozzányúlni, hogy az utána végleg kezelhetetlenné válik. Ráadásul úgy, hogy szembe megy az unió a saját európai uniós alapeszméivel. Tehát azért az Európai Unió alapeszméi között a magántulajdon, az ahhoz való jog, annak a sérthetetlensége, az első helyeken szerepel, itt pedig Ciprus esetében ugye fogták magukat és azt javasolták, hogy vegyék el a betétesek pénzének a felét, 60%-át, satöbbi, tehát ott látszik, hogy ott nagyon mellényúltak.

Magyarország esetében ez pedig tendencia, mert amióta konzervatív kormány van tehát Fidesz-Msz… (Igen, itt bizony Lajos barátunk elszólta magát. Freud papa valószínűleg tudott valamit – A szerző) KDNP” kormány, azóta az Európai Unió folyamatosan és szisztematikusan pesszimistán néz ránk, minden adat dacára.

(…)

Itt van egy ország, amely ugyan szemmel láthatólag nem az unió elképzelései szerint kezeli a válságot, viszont eredményesen kezeli. Na, most itt van a baj, mert ugye eddig, sőt, hát azt mondhatjuk, hogy akik az unió javaslatai alapján kezelték a válságot, ott mind utcai tüntetések, felgyújtott autók, kezelhetetlen politikai helyzet, politikai válság és sikertelen válságkezelés, egyik adat rosszabb, mint a másik, és mindenki azon meditál, hogy Úristen, mit csináljanak, mert szemmel láthatólag az unió nem tud ezzel mit kezdeni. Főleg az eurózóna országairól, ha beszélünk.

És most aztán végképp látszik, hogy vagy elveszítették a fonalat, vagy valami nagyon komoly probléma van, mert Ciprus esetén pedig aztán végképp minden képzeletet felülmúló az, amit az unió csinál. Na, most ehhez képest Magyarországon az unió nem segített egyáltalán. nem kicsit, semennyire sem. Ugye az Európai unióval és az IMF-fel történő hiteltárgyalások félbeszakadtak. Megjegyzem, csakhogy tudjuk, hogy miről beszélünk, ugye itt egy 12–15 milliárd dolláros összegről volt szó, Görögországnál 100 milliárd fölötti összeget engedtek el. Egyébként a görögök ezzel semmivel sincsenek kijjebb a válságból. Magyarország egy egészen pici segítséget kért, nem adták meg.”

Forrás: Hír Tv

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: Akkó’ meg mi a rossebet keresünk még itt?

Ismételten szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy fentieket nem valamiféle otthon, sufnituningban összeesküvés-elméleteket farigcsáló kétszázötvenedik önkéntes mérvadó mondotta, hanem a Fidesz ügyvezető alelnöke. És legnagyobb bánatomra egyik vele szemben ülő újságíró sem teszi fel neki a kérdést, hogy: Papa, akkó’ tulajdonképpen mi a rossebet keresünk mi még itt? Egyáltalán, semelyik, a fősodratú médiában dolgozó újságíró nem teszi fel ezt az egyik legfontosabb, leglényegesebb kérdést!

Az MTI fent idézett híréből pedig mindenki számára félreérthetetlen és egyértelművé vált, a totális pénzügyi diktatúra kiteljesítése érdekében végső frontális támadást készítenek elő.

Hogy is mondta Olli Rehn? „…a ciprusi mentőprogram kivételes volt.” Na, ja! Eddig! Most készülnek törvényessé tenni!

Idézzünk csak vissza egy másik, legalább ennyire jelzésértékű mondatot:

„Az új direktíva feltételezi, hogy egy bank átszervezése vagy bezárása esetén érvényesítik a befektetők és a betétesek pénzügyi felelősségét.”

Tetszettek figyelni, ugye? Nem a befektetők, vagy betétesek érdekeit érvényesítik, hanem a felelősségüket! Igen, jól értette a kedves Olvasó! E szerint, amikor pénzt helyezel el egy pénzintézetben, azonnal felelősséget vállalsz az adott pénzintézet gazdálkodásáért, anélkül, hogy bármi rálátásod, vagy befolyásod lenne rá!

Ilyen van?

Asszem erre mondják mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy „ögyes”!

Ez már a vég, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyi erőből és ilyen logika mentén, holnap akár hozhatnak egy olyan rendeletet is, uniós szinten, természetesen, főként, ha meg lesz a közös költségvetés (régi és bölcs magyar mondás: közös lónak turós a háta!), hogy az unió költségvetési deficitjének rendezése érdekében – a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy melyik ún. teljes jogú uniós tagállamban élsz –, mivel adott alapterületnél nagyobb ingatlanban laksz, a tulajdonjogot igazoló papírokat leszel szíves átruházni, a Központi Uniós Rekviráló Hivatal (szabad fordításban internesönel trendi lengvidzs verzsön: Central Union Forager Office) számára, elvégre minden felelősen gondolkodó uniós polgártársnak részt kell vállalnia az unió gazdasági helyzetének rendezésében, még akkor is, ha sem rálátása, sem befolyása nincsen annak alakulására.

Asszem Svájc eztán még jobban fel fog értékelődni. Épeszű cégvezető azonnal nyit a vállalata számára egy bankszámlát Svájcban. Egészen addig biztonságban is lesz a pénze, amíg az Európai Unió nem köt egy kétoldalú megállapodást az alpesi országgal, hogy uniós számlák esetében többé nem létezik a banktitok.

„A 100 ezer euró alatti rész érinthetetlen, az ez alatti betétek mindig biztonságban lesznek” – mondta az európai biztos”

NEM HISZEK NEKI! ÉS AZT TANÁCSOLOM ÖNNEK KEDVES OLVASÓ, HOGY ÖN SE HIGGYEN NEKI!

EDDIG A MAGÁNTULAJDON SZENTSÉGÉRE IS EZT MONDTÁK!!!

Mivel ma nem lehet kikerülni vagy elkerülni a bankrendszert, törekedni kell arra, hogy megváltoztassuk a szerkezetét. A különböző bankok és pénzintézetek között zajló egyenlőtlen verseny közepette a bankokkal szemben részesítsük előnyben inkább a takarékszövetkezeteket! Azért is, mert ezek elsősorban hazai tulajdonúak, de ami legalább, vagy talán még ennél is fontosabb, hogy a bankok 0, illetve 2%-os tartalékrátájával szemben, a takarékszövetkezetek törvényileg kötelezettek arra, hogy 100%-os tartalékrátával dolgozzanak, vagyis csak annyi pénzt hitelezhetnek, amennyivel ténylegesen rendelkeznek. Ez a törvényi kötelezettség gondosabb gazdálkodásra kényszeríti őket és ez még akkor is így van, ha akad példa csődbe ment takarékszövetkezetre.

Körülbelül ötödét keressük az unió túlsó végén tengődő elégedetlenkedőknek. Vásárlóparitáson mérve, vagyis a keresetünkhöz képest, mi fizetjük ki a legtöbbet az életben maradásra! Megtakarítani már régen nem tudunk, és most még ezt is el akarják venni tőlünk!

Tulajdonképpen mi a rossebet is keresünk még itt?

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő