Három, márciusi pont aktualizálva: 2013-ban

Igaz, március 3-án már Pozsonyban megszületett az OGY. Felirat az uralkodóhoz az áprilisi törvényekről. De mégis Petőfiék hozták tető alá a 12 pontot, amely azóta is várja, hogy megvalósítsuk. Én most csak 3 pontot aktualizálok, de arra kérem a Szövetségünk megemlékezőit, hogy figyelmesen olvassák, gondolkodjanak el rajta, s adják tovább!

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.

A sajtószabadság az egyik alapvető jog. A márciusi ifjak e pont nyomatékosítása miatt indultak útnak és foglalták el Landerer nyomdáját. A korabeli Magyarországon cenzorok felügyelték a nyomtatott sajtót és akadályozták a nemkívánatos írások publikálását. Az áprilisi törvények elismerték ugyan a sajtószabadságot, de a szabadságharc után ismét megszűnt.

Az általam tisztelt Szaniszló Ferenc működését az Echo televízióban, már régóta megkülönböztetett figyelemmel szemléltem. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi lehet a háttérben, hogy a szókimondó és a véleménydiktatúrával szembenálló újságírót miért is hagyja a háttérhatalom tovább működni. Eleinte csupán arra gondoltam, hogy talán épp a sajtószabadság deklarálása a fő motiváció, majd a tulajdonosi körnek a kuruckodó vagányságára tippeltem, s végül a „Hofit is helyettesítő gőzkieresztő szelep” álláspontjára helyezkedtem. Ma azonban megtörtént az, amire nem számítottam. Balog Zoltánt idézem: „2013. március 15-e alkalmából egy újságírói szervezet javaslatára Táncsics Mihály-díjat adományoztam Szaniszló Ferenc újságírónak. Ezt a döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól.”(sic)

Az igazságot kimondó személyt megvádolni az „emberi méltóságot sértő nyilatkozat” tételével, súlyos állítás. Remélem, ez bírósági elégtételt igényel.

A Táncsics-díj tulajdonosa szinte maga sem hitte el előzőleg, a látványos sikerű valóságot, de tétován azt mondta a díj átvételekor, hogy:„sajtószabadság van Magyarországon és szép lassan helyreáll a médiaegyensúly … és van egy olyan bátor és erős kormány, mely a bírálóit is elismeri és díjazza” E nyilatkozattal számomra egyértelművé vált a lényeg, ami a mi népünknek a legnagyobb hibája is egyben, s amibe Ferenc is beleesett: naivitásunknál, csak hiszékenységünk a nagyobb. E helyzet ugyanis éppen olyan összetett, amilyen maga a kormány politikája. Azonban a fent idézett miniszteri nyilatkozat folytatása szerint ez a helyzet egy figyelmetlenség eredménye, amelyről a továbbiakban ezt állítja: „Ezen nézetek ismeretében nem fogadtam volna el az elém terjesztett javaslatot. Mivel a jogszabályok nem teszik lehetővé a kitüntetések és díjak visszavonását, így csak sajnálatomat tudom kifejezni a rossz döntés miatt”!Magyarul, tehát a kormány nem erős, nem bátor, csak figyelmetlen. (sic) Szerintem azonban ilyen szintű figyelmetlenség egy hivatalban nem lehetséges. Mert azt senki ne akarja nekem bemesélni, hogy egyedül Balog Zoltán volt a figyelmetlen s a többi „hivatalnok” tudott a „gőzkieresztő szelep és a sajtószabadság látszatának elegyéről”, s maguk is csak kuruckodásnak vették a díjazást, vagy esetleg egy szavazatszerző és summantó, összekacsintásnak. Ezzel ugyanis valóban lehet azokat befolyásolni, akik az összeesküvéselmélet szajkolóiként nem veszik észre

az összeesküvés gyakorlatát megjelenítő: bankárkaszti kifosztásunkat. Most már csak azt kell kivárnunk a tisztánlátáshoz, hogy „hullanak-e majd a kuruc fejek” a minisztériumban? Vagy az agyonhallgatás művészete takarja el, a „cenzorokat”?

–

7. Úrbéri viszonyok megszűntetése.

A földbirtokosok nem tulajdonba kapták a földet a közösséget jelképező Szent koronától, hanem birtokba. Ezáltal a földet nem tudták jelzáloggal megterhelni a bankok, s csak a jobbágyoknak adhatott telket belőle a birtokos. E földért cserébe úrbérrel fizettek a jobbágyok. Ennek számos formája létezett: a munkavégzéssel (robot), a terménnyel (dézsma), a pénzzel vagy az ajándékkal történő fizetés. Az úrbéri viszonyokat országosan Mária Terézia rendezte 1767-ben, amikor rendeletével egységesítette a jobbágyok kötelezettségeit. Ezeket az úrbéri viszonyokat az 1848-as áprilisi törvények szüntették meg, ám hatása, sajnálatosan felemásra sikerült.

Március 11-én végre belekerült az Alaptörvénybe az évszázados népi igény a kisbirtokosságról, amit a „családi gazdaság” testesít meg. Mindez valószínűleg a kajászói nyomásgyakorlásnak az eredményeképpen történt. Ám a kisbirtokosság és a nagybirtokosság mai szembenállása csak akkor szűnne meg hazánkban, ha a nagytőkés lobbiérdekeknek megfelelő „integrált termelésszervezés” fogalma is végleg kikerülne az alaptörvényből, sbirtok fogalmát is a hagyományos magyar közjogi gondolkodás szerint állapítanák meg. Be kellene ugyanis látnia a kapitalista tőkésosztály nemzetközi erejét szolgáló globalista pártoknak, hogy csak a jogok és kötelezettségek arányosságának a visszaállításával, valamint a termőföld tőkeként való értelmezésének az eltörlésével lehetne előrelépni. Ezek ugyanis félrevezető és hamis irányok, melyeket a bankárkaszt erőltet a világra, miközben szélsőségesen kiraboltatja, s ezzel tönkreteszi a természet erőforrásait. A földtörvény zárószavazásának elhalasztása óta Ángyán József munkálkodása nyomán sokan kezdik megérteni, hogy nem az iparszerű mezőgazdasági „fejlődés” hanem a magyar kisbirtokosi „maradiság” az egyetlen mentőöv a természet és a társadalom teljes tönkretétele ellen, a magyarság és az emberiség megmaradása érdekében. A termőföld és ezzel az emberiség élőhelyének a profitmaximalizáló kifosztása, tönkretétele helyett: non profit kisgazdaságok egészséges élelmiszertermelése és az olajnélküli korszakra való felkészülés kell!

–

9. Nemzeti Bank.

Magyarországnak a reformkorban nem volt önálló jegybankja, amely a pénzügyeket szabályozta és felügyelte. A Habsburg Birodalom részeként a monetáris feladatokat az 1816-ban alapított Osztrák Nemzeti Bank látta el. Arról, hogy annak voltak-e és kik a részvényesei nincs pontos információm, de az első felelős magyar kormány a Pesten székelő Magyar Kereskedelmi Bankot ruházta fel jegybanki szereppel. E bank országos „aranyfedezet gyűjtés” után, Kossuth pénzügyminiszter elképzelései szerint papírpénzt hozott forgalomba az akkori „pénzszűke” ellensúlyozására és a felállított honvédsereg finanszírozására. Így megszüntette az ONB lehetőségeit hazánkban. A szabadságharc leverése után nem volt MNB, s az első valóban magyar jegybank csak 1924-ben alakult meg.

Romlik a forint, melyet még nem vezettek ki, mert így lehet trükközni nyugaton! Mondták már számtalanszor, hogy a lakosság nem ért a pénzügyekhez, de meg is tesz mindent a bankárkaszt által felügyelt „közbeszéd”, hogy ne is értsen. Sőt maguk a közgazdaságot és pénzügyi ismereteket oktató intézmények is mindent megtesznek, hogy a lényeget elfedhessék előlünk. E szitán nem könnyű átlátni. Az eurót már régen bevezették, s a forint csak azért nem lett kivezetve, hogy ne tűnjön majd fel senkinek a nép egyszerű fiai közül a (pénz-) értelmiség árulása.

Romlik a forint. Mert az állampapírba „befektető pénzmágusok zöme” a kamatcsökkentéssel nem jutna már extraprofithoz, így rontani kellett a forint árfolyamát. Nem hiába „független” ez a jegybank még a magyar kormánytól és népképviselettől is! Ennek az MNB-nek parancsolnak nyugatról, s ott azelső: a felvásárló-befektető érdeke. Ma a forgalomban lévő pénz mennyiségét már nem itthon határozzák meg (ezért is van most pénzszűke), hanem a Goldmann Sachs, BIS, FED: háromszögben (?) valahol. Ott határozzák meg, hogy pénzbőség vagy pénzszűke nekik a jobb, s tehetik, mert már átadták nekik a pénznyomtatás és pénz kibocsátás jogát régen. (de vajon kik tehették ezt meg, így büntetlenül?

A 27 EU-s ország között – gazdaságilag nem indokoltan – nálunk a legnagyobb az infláció (Az évi 5,6 %-os, mesterséges inflálódáshoz igazítva),de e-közben nálunk a legalacsonyabbak a bérek és a nyugdíjak is. (vajon miért?)
Ha romlik a forint, az csak azért van, mert ez kedvez a bennünket pénzelszívó rendszerre kényszerítő kifosztóinknak, akiket az MNB képvisel itt helytartói minőségben. Ám e-közben azt a hamis látszatot kelti, hogy a gyarmatosítottak javára tevékenykedik. Ezt a trükköt évszázadok óta biztosan megeszik a népek.

Könyörgöm, kövessük az izlandi példát és vegyük vissza a banki hatalmat a közhatalom birtokába. Ja és a közhatalmat is az egyetlen megvesztegethetetlen „közjogi személy” kezébe adjuk vissza! Most, csak három pont aktualizálására vállalkoztam a 12 közül, de higgyék el, a többit is meg kell majd valósítanunk!

Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő