MJB: Martonyi János külügyminiszter Úrnak!

NAPI AKTUÁLIS ÉSZREVÉTELEINK

Martonyi János úr múlt heti nyilatkozata szerint: “Nem fogjuk rehabilitálni Horthy Miklóst vagy a rendszerét. Sehol sem fogunk emlékművet állítani neki”, indoklásul pedig az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után játszott szerepére hivatkozott.

Ezúton szeretnénk felhívni a külügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy Horthy Miklós rehabilitálása nem lehetséges, mert őt senki sem ítélte (marasztalta) el! Még Sztalin sem kívánta felelősségre vonni, és a Nürnbergi Perben sem szerepet a vádlottak között! Ami pedig 1944 október idusa utáni szerepét illeti, a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után,- kényszer helyzetben volt, ha más lett volna a helyében, az sem tehetett volna semmit! Semmit!

Mindezek mellett, Horthy elévülhetetlen érdeme, hogy az első világháborút lezáró igazságtalan és tragikus kihatású trianoni békeszerződéssel megcsonkított és megalázott, a győztesek által kirabolt, majd a vörös terrorral megfélemlített országot talpra állította, rövid idő alatt konszolidált helyzetet teremtett, és életünk minden területén (kultúra, egészségügy, iskolarendszer, pénzügy, kereskedelem, iparfejlesztés, közlekedés, nyugdíjrendszer, építkezés-és közműfejlesztés, közbiztonság/!/, művészet, sport, mezőgazdaság-és állattenyésztés, stb.) felzárkózhattunk a közép európai államok szintjéhez.

Horthy volt az egyedüli európai államfő, aki nemet mert mondani Hitlernek! Horthynak köszönhetik a magyar, osztrák, román, szlovák, szerb és lengyel zsidók tömegei, hogy életben maradtak!Még a nemzetközi zsidó szervezet is ellenezte Horthy (korai) kiugrási szándékát, mert itt látták a legvédettebb helyzetben a zsidókat, és ez a helyzet csak a német megszállást követően változott meg. A német haderő ellen viszont hazánknál sokkalta nagyobb és gazdagabb államok sem voltak képesek ellenállni. Ennek ismeretéhez viszont egyeseknek (talán Martonyi úrnak is) többet kellene foglalkozni a történelemmel (ezen belül a hadtörténelemmel), mert az 1945 utáni történészektől és Rákosi, Kádár foxi-maxi tanfolyamot végzett politikusaitól, igaz értékelést nem olvashattak vagy hallhattak az emberek, ezért sokak emlékezetében csak a sárdobálók véleménye maradt meg.

Horthy minden hibája elenyésző Rákosi és/vagy Kádár mérhetetlen bűnei, gonosztettei, hazaárulásuk, gerinctelenségük, magyarellenességük, valamint primitívségük mellett. Horthy legfőbb hibájának kikiáltott szovjetek elleni hadjárat is alapos elemzést érdemel. A második ”világháborúban” a fél világ harcban állt(!), hazánk körül minden állam csatlakozott a szovjetek ellen, mi voltunk az utolsók, akik proklamáltuk a hadiállapotot.

Vis maior helyzetben voltunk! És ez akkor is igaz, ha egyes szemellenzősöknek vagy az átlagnál alacsonyabb IQ-val rendelkezőnknek ez nem tetszik! Ha Horthy kivonta volna magát ebből a küzdelemből, akkor a német megszállás minden logikus és sokoldalú értékelés szerint 2-3 évvel korábban bekövetkezett volna, akkor veszteségeink exponenciális növekedéséről, valamint zsidó honfitársaink és az idemenekült idegen nemzetiségű zsidó állampolgárok teljes likvidálásáról elmélkedhetnénk. Aligha maradt volna mutatóba olyan, aki most Horthyra nyújtogatja a nyelvét!

Horthy következetes volt és mindig nyílt kártyákkal játszott. Kádár például,- a miniszterek és a parlament tudta nélkül adta áldását szovjet nukleáris eszközök Dunántúlra történő felhalmozására (telepítésére), mint a haderő főparancsnoka. Ha létrejött volna egy (küszöbön álló) konfrontáció a NATO és a VSZ között, akkor Magyarország ma nem létezne bolygónkon, mert geostratégiai helyzetünkből kifolyólag, mi kaptuk volna az első tömeges nukleáris csapásokat. Tízmillió magyar soha nem tudta volna meg, hogy a nagy kacsingatós primitív műszerészsegédnek köszönhető hazánk pusztulása.

Horthy a XX. század Európájának egyik legkiemelkedőbb államfője volt! Talán még az “egyik” jelző-szavacska el is hagyható, mert Horthy nem volt egy “súlycsoportban” a többiekkel, mivel tettei, eredményei, bátorsága, korrektsége toronymagasan fölötte állt bármelyik “kollégájának”, Rákosiról és/vagy Kádárról nem is beszélve. Martonyi úrnak nincs miért exkuzálni magát ebben a kérdésben. Különben is: egy politikus mindig tartózkodjon a kategorikus kijelentésektől…

SZOBORÁLLÍTÁSOK ÉS ELTÁVOLÍTÁSUK

Lassan, lassan az utolsó helyre szorulunk az egykori ún. ”szocialista tábor” tagállami között, a sztalini diktatúrát tükröző emlékművek eltávolításában. A balti-államokban, Grúziában, Ukrajnában, Romániában, Lengyelországban, és a napokban kapott információ szerint, a Koreai Népköztársaságban is elpaterolták V. I. Lenin bronzszobrát.

A Szabadság téren lévő szovjet emlékmű eltávolítását ellenzők (többek között) azzal érvelnek, hogy nemzetek közti egyezmény rögzíti az objektum korlátlan ideig tartó fennmaradását. Az ellenzők viszont elfelejtkeznek arról, hogy az emlékművet engedély nélkül építették fel, egyben megalázva (szembeköpve) a magyarságot, eltávolították a térről az ereklyés országzászlónkat. Meg kell említeni, hogy az emlékmű alatt semmilyen elesett katonákra utaló maradványok nincsenek, továbbá az államközi egyezmény megkötésekor hazánk megszállás alatt volt, tehát korlátozott mértékű cselekvési szabadsággal rendelkezett ebben a kérdésben is.

Ami pedig az oroszok gázcsaplezárási fenyegetésére vagy más kereskedelmi szankciók bevezetésére utal(na), ezt a blöffölést Putyin már “eljátszotta” az észtekkel szemben, mégsem lett belőle semmi. Az pedig hab az észtek tortáján, hogy az oroszok nyomasztó közelségében élnek, és állampolgárik 30-35%-a Sztalin által áttelepített orosz-szovjet gyökerekkel rendelkezik!

Nem akarásnak,- nyögés a vége! A rozsdás piszkafák eltávolítása nem fenyegetne gázcsap lezárással, mégsem “lépnek” az ILLETÉKESEK!

A szoborpark felállítása és fenntartása is kizárólag az ortodox balosok görcsös – az egykori proletárdiktatúra véreskezű prominensei iránti –, imádatukat szolgálja. A létesítmény “önzetlen” támogatója és kivitelezésének katalizátora az a Zsigmond Attila, aki 1985-ben nyakig benne volt (“csendestársként”), a Budapest II. kerületi MSZMP és a Hazafias Népfront (HN) által szervezett kékcédulás választási csalásban, elégedetten konstatálva, hogy a parlamenti képviselő jelölési gyűlésekre autóbuszokkal szállították számára a munkásőröket egyik rendezvényről a másikra, biztosítván számára (mint az MSZMP és a HN jelöltjére) a szavazatok elsöprő többségét. Így lett országgyűlési képviselő, és bábáskodott a szoborpark létrehozásánál. Alighanem ezeket a tetteit is elismerve,- 2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével.

IVÓVÍZRŐL ÉS GYÓGYVIZEINKRŐL

Ma már sokak előtt ismert, hogy az ivóvíz hamarosan ugyan olyan stratégiai anyag lesz, mint az olaj vagy a gáz. Hazánk ivóvízkészlete Európa legjobb minőségű, egyben leggazdagabb mennyiségű természeti kincsének számít. Nem véletlen tehát a franciák, egyes afrikai államok és Kína érdeklődése a magyar ivóvíz iránt.

Megítélésünk szerint gyógyvizeinkről is hasonló jókat lehet mondani, kiegészítve néhány gondolattal. A gyógyvizek felett diszponáló szervezetek figyelmen kívül hagyják, hogy a földben lévő természeti kincs, minden magyar ember tulajdonát képezi! Természetesen (és érthetően) a gyógyvizekhez nem lehet ingyen hozzájutni, az már viszont érthetetlen, hogy sem az Egészségügyi Miniszter, sem a gyógyfürdőket üzemeltetők nem gondolnak arra, hogy célszerű lenne a rászoruló kispénzű embereket is segíteni a gyógyfürdők igénybevételére. Ennek egyik megoldását már többször javasoltam az ILLETÉKESEK , mégpedig azt, hogy (megfelelő előzetes felmérést követően) tegyék lehetővé a 60, 65, 70, 75, és 80 év feletti nyugdíjas rászorulók számára (esetleg az életkor szerinti differenciált mértékben), pl. egy-egy alkalommal napi (3-4 órára) 500, 600 vagy 700 forinttért a gyógyfürdő használatát. Évtizedes tapasztalatom szerint, egyes gyógyfürdők kihasználtsága a 20-30 %-ot sem el, a gyógyvíz felbecsülhetetlen mennyiségben ömlik a Dunába, a gyógyfürdő vezetői pedig a kormány segítségét kérik (több száz milliós tételben) a hiányok pótlására, illetve a fürdő üzemeltethetőségének fenntartására.

Mivel a látogatók semmilyen többletköltséget, gondot és munkát nem okoznak az üzemeltetőnek, ezért felháborító, hogy ezreket zárnak ki a gyógyulásból, és még az sem érdekli őket, hogy (becslés szerint) egy-egy objektum minimum napi 18 ezer, havi 540 ezer, évi 6,48 millió többlet bevételt eredményezne az üzemeltetőnek, semmiért! Évi 10 800 betegnek pedig részlege gyógyulást, fájdalmaik enyhülését és pihenést. A pusztába kiáltott észrevételre törtként hallgatás azért sem érthető, mert ez a becsült összeg nem elhanyagolható az év végi alamizsnáért könyörgő üzemeltetőknek, ún. újítási díjra sem tartottam igényt, de jogosan sérelmezem, a gyógyvizek ilyen jellegű “kisajátítását”, amelyen még akkor sem hajlandók változtatni, ha hasznot hozna számukra. Azt már meg sem merem említeni, nehogy szélhűdést kapjanak a gyógyfürdős főguruk, hogy a 65 éven felüli nyugdíjasok ingyenes BKV használatához hasonlóan, legalább 70 vagy 75 “évjáraton” felülieknek engedélyezzék térítés mentesen, hogy gyógyítsák magukat a saját tulajdonukat képező gyógyvízzel.

GONDOLATOK A SZEMÉLYISÉGI JOGOKRÓL

Változtatni kellene azon a gyakorlaton, hogy a gyilkosok, tolvajok, garázdák, csalók és más törvény és társadalomellenes “tevékenységet” űzők arcát “letakarják” a lebukásuk vagy a felelősségre vonásuk közhírré bocsátása során (fényképen vagy mozgóképen). Ezek a gazemberek mit sem törődnek mások személyiségi jogával, de szemérmesen takargatják az arcukat, ha a közvélemény látókörébe kerülnek.

Mindez azt is mutatja, hogy a várható (vagy elnyert) büntetésük mellett a nyilvánosságtól is félnek (tartanak), mert (többek között) esetleges szabadlábra helyezésüket vagy kiszabott büntetésük letöltését követően, felismerhetik őket és nehezebben ismételhetik meg bűnös (törvényt sértő, szabályt sértő, erőszakos, megtévesztő, stb., stb.) tevékenységüket.

A személyiségi jogokra való hivatkozással, az ILLETÉKESEK bizonyos mértékben segítik a visszaesésre hajlamos elkövetőket, és rontják a vétlenek (áldozatok) esélyeit a megelőzés, a vagy a védekezés vonalán.

Külföldön láttam néhány filmhíradóban (vagy annak mellékletében), hogy rejtett kamerákkal figyelték a tolvajokat, randalírozókat, grafitozókat és “közkinccsé” tették a felvételeket, ezzel jelentősen lecsökkentették az elkövetők számát. Moszkvában egyes gyárakban a faliújságra tették ki a “szarkák” fényképeit, és ezzel több eredményt értek el, mint a büntetéssel. Hazánkban (is) szinte 100 %-os eredményt hozott az “itt a piros, hol a piros” köztereken folyó “játékokról” felszámolására készült felvételek bemutatása.

Összegezve: sokak számára nagyobb büntetés a nyilvánosság előtti megjelentetésük, mint egy bírósági elmarasztalás (ítélet). Ezzel kellene számolni azoknak, akik hajlamosak bűnelkövetésre! Számoljanak azzal, hogy megismerik (megismerhetik vagy felismerhetik) őket az emberek, kalkulálják be ezt is a várható ítélet mellékletébe. A személyiségi jogok elszánt védelmezői pedig gondolkodjanak a nyilvánosság visszatartó erejére, az arctakargatás miatti felderíthetetlen bűntettek sokaságára, s az arcukat nem takaró vétlenek (áldozatok) személyiségi jogaira.

Közreadta:

(Prof. Dr. Bokor Imre, Magyar Justitia Bizottság)

Nemzeti InternetFigyelő