Olvasói gondolatok Kásler Árpád levele kapcsán (meghallgatás kérése a parlamenttől)

A tisztán látásérdekében lássuk előbb Kásler Árpád levelét:

Kásler Árpád- Levél az Országgyűlésnek

Tisztelt Országgyűlés!

Az Országházból nem látható és érzékelhető távolságból írok Önöknek, a Viharsarokból. Kásler Árpád vagyok, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke. Nem tudom, hogy mi vagyunk távol Önöktől, vagy Önök távolodtak el tőlünk, de akárhogy is legyen, a helyzeten nem változtat.

Levelem célja és szándéka megkísérelni a látszólag lehetetlent, megkísérelni azt, hogy az Önök érdekében olyan magatartásra ösztönözzem Önöket, amely magatartás következtében elkerülhetik azt a felelősségre vonást, amelyet egyébként, jónéhányan Önök közül nagy valószínűséggel, már semmilyen úton módon nem kerülhetnek el…

Önök tisztelt képviselő úrhölgyek és urak! Letértek arról az útról, amely útról egy megválasztott országgyűlési képviselő nem térhet le anélkül, hogy előbb utóbb a következményeivel ne szembesülne. Itt természetesen hozzá kell tennem, hogy tisztelet a kivételnek, bár a kivételek felsorolására nem vállalkoznék.

Tisztában vagyok azzal, hogy jogköreik igen korlátozottak bizonyos tekintetben, azzal is tisztába vagyok, hogy Magyarországon nincs politikai felelősségre vonás, de itt nem politikai felelősségre vonásról van szó csupán. Itt arról van szó, hogy az Önök aktív közreműködésével Magyarország jogállamisága, a magyar állampolgárok jogai és létbiztonsága lábbal tiportatott. Oly mértékben lábbal tiporták Önök, az egyébként alapjaiban jó és hasznos törvényekkel alátámasztott jogrendet, hogy ennek következtében több ezer honfitársunk a halált választotta és több ezer árva maradt utánuk. Százezernél is több magyar állampolgár az ország elhagyására kényszerült. Tisztelt képviselők! Ezt Önök felelősségre vonás nélkül nem fogják megúszni, úgy, ahogy a néhányukat irányító bankárok sem fogják elkerülni a felelősségre vonást, és a nekik falazó felügyeleti szervek sem. Majd a jogtudósok meg fogják állapítani, hogy minek is kell pontosan nevezni a halálba kényszerítés eme formáját és az ebben való közreműködését, illetve szó nélkül hagyását, de a cinkosság nagy valószínűséggel szerepelni fog szótárukban. Emlékezzenek majd vissza ezen soraimra, ha a vádlottak padján várnak majd ítéletükre.

Tisztelt Országgyűlési képviselők! Önök semmilyen konkrét lépéseket nem tettek, hogy a kilakoltatásokat és végrehajtásokat, az adófizető magyar emberek ellehetetlenítését és nyomorba döntését megakadályozzák, még azután sem, amiután Önök helyett és a Pénzügyi Felügyeleti Szervek helyett a tényfeltáró munkánkat elvégeztük becsülettel, és nyilvánosságra hoztuk azokat.

Az úgynevezett ,,devizahitelek” mára már bizonyítottan a megtévesztésre, a családok összekuporgatott javainak megszerzésére lettek kitalálva és megalkuvó politikusok által meghozott rendeletekkel alátámasztva. Ez a része világosabb a napnál, de mivel nem érzelmi oldalról vizsgáljuk a dolgokat, így most ettől eltekintünk, úgy ahogy eltekintünk a megtévesztést szolgáló, alacsonyabb devizához köthető kamathirdetésektől is.

Viszont nem vagyunk hajlandóak eltekinteni a súlyos törvénytelenségektől. Itt – tisztelt engedelmükkel – a következőkről tájékoztatnám Önöket.

A kölcsönfelvevők tisztában voltak azzal, hogy forintban kapják meg a kölcsönösszegeket, még azt is elfogadták, hiszen nem volt választási lehetőségük, hogy devizában tartják nyilván a kölcsön összegét, ezt aláírták. De itt közbelép a T Ö R V É N Y, mert a törvény azért létezik, hogy élhető és jogállamisághoz méltó feltételrendszert teremtsen, megakadályozva a társadalom kiszipolyozását és alkotó munka nélküli élősködést. Nos tisztelt képviselők, néhányan Önök közül fátylat igyekeztek vonni a törvény elé és ez részben sikerült is, legalábbis annyira, hogy a törvény ezidáig nem akadályozta meg honfitársaink halálba menekülését.

A polgári törvényköny 523§ (1.) bekezdése szerint a szerződés alapján, a kölcsönösszeget rendelkezésre kell bocsájtani és azt a szerződés szerint vissza kell fizetni. Tehát tisztelt Országgyűlés, amikor egy kölcsönszerződésben le van az írva, hogy a kölcsön összege: 100.000 CHF, azaz egyszázezer svájci frank, majd a bank leírja azt, hogy a kölcsön folyósításának pénzneme: forint.

Ha ez így van, akkor a Ptk.523§ (1.) figyelmen kívül hagyták abban az esetben, ha a bank nem utalta át a 100.000 CHF-et a hitelfelvevő által is hozzáférhető számlára, majd azt nem váltotta át forintra, mivel forintban kérte a kölcsönt az Adós, hiszen ezen átváltásra még kereskedelmi árrést is alkalmaz, mint elvégzett szolgáltatás után járó jogos üzleti hasznot, holott ezt sem tehetné meg a Hpt. szerint. Ha ez nem történt meg, akkor az érvényben lévő törvények, úgy a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról, mint a számviteli és a polgári törvényköny, idevonatkozó törvényei is meg lettek kerülve, nem beszélve a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem megsértéséről.

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

Ennek függvényében minden hitelfelvevő esetében az adott hitelügylettel közvetlen kapcsolatba lévő devizamozgást bizonylattal tudnia kell alátámasztani a banknak, ellentétes esetben jogtalan a devizamegfelelő összeg követelése.

,,A szerződés semmis, ha jogszabályba ütközik, jogszabály megkerülésével kötötték, cselekvőképtelen személy jognyilatkozata, színlelt szerződés, kötelező alakszerűség megsértésével kötött szerződés, képviseleti jogkör hiánya, lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés, feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződés.

Időbeli korlátozás nélkül lehet vele élni, bárki hivatkozhat rá, a bíróságok és a hatóságok hivatalból kötelesek figyelembe venni.”

Ugyanis ha a hitelező nem tudja bizonylattal alátámasztani a törvényi előírásoknak megfelelően azt, hogy átutalta a devizaösszeget a hitelfelvevő számlájára, akkor nemcsak a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem ellen vétett, hanem a kölcsönszerződés ezáltal feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződéssé válik, vagyis semmis.

Tisztelt képviselők! Ha az adósoknak el kellett fogadniuk a Nemzeti Nyomozó Iroda azon határozatát, hogy ,,Magyarországon nincs olyan jogszabály amely kötelezővé tenné a kifolyósított kölcsönök mögé a valós fedezet meglétét” akkor ahhoz sincs közünk, hogy a bank éppen mit vált át forintra, devizát, aranyat vagy éppen platinát, egyébként is mindig banktitokra hivatkoznak mindenben. Rendben, elfogadjuk ezt is, legyen az ő titkuk, de az adósokon csakis azt követelhetik amit a törvényi előírásoknak megfelelően teljesítettek, vagyis rendelkezésre bocsájtottak.

Eddig minden ez irányú kérésünk süket fülekre talált a bankok részéről és homályos mentegetőzés volt a válasz, hogy nem külön-külön váltják át a devizát. Ez nem mentség, ugyanis ha a deviza összeget bizonyítható módon nem utalta át az adós számlájára és a szerződés értelmében azt nem váltotta át forintra, akkor nincs jogalapja a követelésének, nem beszélve a fentebb felsorolt, de ide is bemásolt (165. § (1.) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni).) törvény megsértését és figyelmen kívül hagyását, valamint a szolgáltatás nélküli kereskedelmi árrés használatát, és a nem létező árfolyam követelését.

Tisztelt képviselők! A történések alapján arra lehet következtetni, hogy a pénzügyi maffia beférkőzött az állami közigazgatásba.

A továbbiakban nem hivatkozhatnak arra, hogy nem értesültek a súlyos gazdasági és emberi áldozatokat előidéző visszaélésekről és törvényszegésekről. Kérem biztosítsanak felszólalási lehetőséget számomra, hogy személyesen is tájékoztathassam Önöket erről a tragédiáról, de addig is állíttassák le a kilakoltatásokat és végrehajtásokat, mert azok jogtalan követelések alapján történnek. Ha mindezt nem teszik meg, akkor ez a rendszer Önöket is maga alá fogja temetni.

Tisztelettel, Kásler Árpád

Kelt: Gyulán, 2012. 06. 24-én.

Forrás: Nemzeti Cicil Kontroll

Most pedig következzen az ezzel kapcsolatos olvasói levél:

A magyar parlament történetében érdekes lista adódik azokból az esetekből, amikor kinevettek hasonló kéréseket. Ha jól tudom Csontváry Kosztka Tivadar is így járt a maga idejében. Nem fogadták, majd nem is sokkal később bekövetkezett Trianon. Nem közvetlenül azért, mert a nagy festőt nem fogadták, de talán egyik megnyilvánulása lehetett a kor problémáihoz való kötődésüknek (nem-kötődésüknek), hogy a festő kérésén csak jót nevettek. Úgyhogy ha a magyar parlament mulat egy meghallgatási kérésen, az lehet rossz jel is.

Sajnos.

 

Ami pedig a rendszerváltást illeti, nagyon fel voltam háborodva, amikor 1990-ben több ismerősöm is azt mondta, hogy a diktatúra annyira átitatott minket testestől-lelkestől, hogy amíg ettől szabadulunk, addig legalább egy nemzedéknek el kell telnie, de lehet hogy már sosem fogjuk kiheverni. Vagy két évtizeddel később Nemeskürty István találta azt mondani, hogy Mátyás király óta nincsen magyar állam. Kicsit provokatív éllel. Amikor felhívtam figyelmét, hogy az alkotmány fontossága éppen akkor nő meg, amikor korlátlan hatalommal nem társul – akkor nem vitattuk meg, hogy végül is volt-e magyar állam Mátyás király után valamikor is.

És akkor a lényeget. Ahelyett, hogy Illyés Gyula zsarnokságról szóló versével egészíteném ki a látleletet. Hasonlítsuk össze azt a szakmai szigorúságra törekvést, amelyet a magyar állam felmutat, amikor adózásról van szó azzal, amikor a banki adósok ügyéről van szó és a banki sikkasztásokról az ország egésze ellen. Ha szociológiai éllel próbáljuk megfogalmazni, amit tapasztalunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a közös mindkettő irányú állami viselkedésben az adóalanyként és banki adósként a lakosság kiszolgáltatott áldozatként (prédaként) való kezelése.

Senkit ne hasson meg, ha Kosztolányi Új Zrínyiász című szatirikus művére emlékeztetek, ahol az egykori hős sírjából kikelve bankvezérként próbál a modernkori élet dolgaiban szerepet vállalni. Aki neki nem tetszik, azt a bank pincéjébe záratja és általában nem tud mit kezdeni holmi könyvelési előírásokkal. De őnála legalább nem volt még e szatírában sem eltökélt ellenérzés a bank ügyfelekkel szemben. Amit mintha tapasztalnánk a jelenben úgy a banki mint az adózó ügyfelekkel szemben. Ez nem új zrinyiász, hanem valami elvakult új rablólovag hevületű merkantilizmus (a merkantilizmus ugyebár a gazdaság és pénz történet pestis kora).

Szóval a lényeget. Olvasva Kásler Árpád levelét a parlamenthez, valamifajta egyenlő bánásmód igézetében mi lenne, ha benyújtanánk a parlamentbe egy kérvényt, hogy az adóhivatal felé mindenki ugyanúgy viselkedhessen, mint a bankok teszik az ügyfeleikkel szemben (a jog előtti egyenlőség meg a piacon is mindenki egyenlő alapon)? Tehát a könyvelésnek a valósághoz lehetőleg még annyi köze se legyen, ha elfogy valakinek a pénze, akkor ha „adósság-behajtás” felirattal takarja le a rendszámát, akkor szabadon mehessen lopkodni bankba, bárhová, ha felelősségre vonnák bármilyen szerződésszegésért, akkor egyoldalúan olyan módosítást hajthasson végre, amiből nem az ő bűnössége, hanem a másik fél további elmaradt fizetési kötelessége derüljön ki. És ha végképp szorul a kapca, akkor had küldhesse ellenfeleire a rendőrséget kutyástul meg közjegyzőstül.

Talán ezt nem akarják a parlamentben hallani? Lehet az a véleményük, hogy mit kell ezen rágódni? Már rég ez a helyzet egy csomó embernek, csak nem kürtölik világgá. Nem is kell. Legtöbben nagyon jól látják. Azok is, akik kiugrálnak az ablakon, meg akik elmenekülnek az országból, meg akik szerint itt nincs értelme gyereket nevelni, hogy az elabortált áldozatokról, a soha nem látott bestialitással legyilkoltakról, a maradéklakásaikba szorult tehetetlenekről és az onnan is kiszorult hajléktalanokról ne is beszéljünk.

Kásler Árpád levelét jól esett olvasni ebben a káoszban. És érdeklődve várom a pillanatot, amikor képviselők, miniszterek, miniszterelnök helyettesek meg még feljebb kijelentik, hogy 20 ezer Ft-nál drágább öltönyt nem hajlandók hordani addig, amíg a helyzet nem változik. Jól esne ha egy gyűrött, gyenge szabású vagy éppen turkált ruhákban megjelenő, munkától fáradt és legalább közbizalomtól erős parlamentje, kormánya lenne az országnak. Szemben a mostani jólöltözött és az élet problémái iránt érzéketlen, értetlen, értelmileg és érzelmileg felkészületlen társasággal.

Vagy nem ez a helyzet?

És valahol legbelül megszólal mégis egy hang, egy örök kibúvó, hogy nincs más út, mint párbajra hívni? A tisztánlátás nem kerülhető ki. A dolgok helyre tétele sem. Milyen jó lenne, ha a parlamenteket, kormányokat képletesen nem az utcán kellene zavargatni, hanem ők maguk vennék komolyan dolgaikat – még azt is amikor valamihez érzik, hogy nem értenek, hogy felkészületlenek – legalább mindent megtennének a kiút keresésére.

Vagy könnyű kívülről, a partvonalon kívülről szónokolni? Vagy a partvonalon belül lehetetlen a cselekvés, és nincs más választás, mint a partvonalon kívül tenni a dolgunkat? Ez a sorsunk? Nem elég elutazni és soha vissza nem jönni, hanem ha valaki itt marad, építsen föl magának egy másik világot? A lázálom, rémálom, hamis mámorok helyett próbáljon egy tisztességes és ésszerű világot építeni magának párhuzamosan? Már-már nem értem. Rémálomból az is elég, ami parlamenti padsorokban történik és nem-történik?

Fáy Árpád

Kásler Árpád levelének olvasója

Forrás: Fáy Árpád

Nemzeti InternetFigyelő