Lengyel Károly: NYÍLT LEVÉL DR. ORBÁN VIKTORNAK

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

2009. július 4-én délután Budapest utcáin olyan esetek tanúi voltak a magyar emberek, ami minden képzeletet felülmúlt.

Mint arról bizonyára Ön is értesült a történésekről, a Magyar Gárda Egyesület miatti perben hozott ítélet elleni tiltakozásul, valamint Budaházy György és számos más hazafi törvénytelen, politikai indíttatású fogvatartása ellen mentek az emberek az utcára. Békés, törvényes, keretek között meghirdetett tiltakozást akartak a szimpatizánsok.

Ezzel szemben a mi adónkból a szolgálatunkra érettünk el és kitartott rendőrök a legteljesebb brutalitással, önként és röhögve léptek fel mindenkivel – válogatás nélkül – aki az útjukba került. Hazugság, amiket a tévé kanálisok és egyéb hírközlők mutogatnak.

Tény, hogy egy törvényesen bejegyzett, törvényes kereteknek megfelelően működő politikai szervezet elnökét, nevezetesen Vona Gábort bilincsben elhurcolták, mintegy felsőbb utasítás szerint vadászva személyére. Tudom, mert láttam képet róla, hogy Ön is volt bilincsben. Hogy az régen volt? Nem. Az is most van, az elviselhetetlen önkényuralom végvonaglásában.

Tény, hogy egy megválasztott Európa Parlamenti képviselőt, jelesül Dr. Morvai Krisztinát, aki egyébként ebben a minőségében teljességgel érinthetetlen a magyar rendőrök számára, erős őrizet alá helyezve elhurcolták, noha immár nemzetközi diplomáciai védelem illeti.

Emberek százai szeme láttára közvetlen közelről alkalmaztak olyan gázt a rendőrök, hogy a saját szememmel láttam embereket, akiknek ingük gallérjáig megégett teljes fejbőre, mert a vegyszer olyan erősen maró szer volt.

Nem volnék meglepve, ha kiderülne, hogy ennek vegyszernek az összetétele és használata nincs rendszeresítve a magyar rendőrség állománya számára, amit egyébként külön törvényben kell szabályozni, és nem a rendőrség kénye-kedve szerint engedni alkalmazni. Mert ebből elég volt!

Mindezek után fel kell tennem Önnek egyetlen kérdést.

Ön hová hátrált az eltelt közel három esztendőben, hogy nem mondja ki azt az egyetlen tisztességes szót, hogy utánam. Ezt ígérte! És most lehet, hogy egyedül az országból, de számon kérem a politikai tisztességén! Vagy ismét betoppan a páncélozott állami autóba, hogy az út is porzik majd utána?

Arra kérem Dr. Orbán Viktor, mondassa ki a jelenlegi hatalmat gyakorlókkal az államcsődöt. Nem szűnő tömegtüntetések személyes vezetése által követeltesse ki a kampány nélküli azonnali előrehozott választást. Elmúlt a vita ideje és nincs helye a további mellébeszélésnek! Ha nem így cselekszik, elvész az ország! Ha még eddig a Fidesz tábor az egy a tábor egy a zászló erőltetett és enyhén szavai jegyében ezt nem vette észre!

Tény, hogy Vona Gábor felajánlotta személyesen Önnek, adott esetben a Jobbik teljes kapacitásával segítséget nyújt a választások esetén, természetesen a tisztességes kölcsönösség alapján. Mert az a jelenlegi politikai realitás, hogy a Fidesz váljék a mai Magyarország vezető erejévé. De nem egyedül! Ha így folytatják, veszít a nemzeti erő, és vele együtt minden maradékunk martalék lesz.

El kell mondanom Önnek, hogy úton útfélen az emberek arra a bizonyos egyetlen tisztességes és megígért szavára várnak, ami úgy kell, hogy hangozzék: Utánam!

Jelenleg az Ön kezében van Magyarország sorsa.

Nagyon rövid ideje van ezt a szót kimondani, mert a polgárháború szélére sodródott az ország. A mindenki mindenki ellen feleslegesen szított felfordulása következhet. Mindenki érzi, tudja, látja, hogy egyetlen szikra kell, és a tömeg dühöngése az egész parlamenti elitet el fogja söpörni. Ismétlem, rövid ideje van felvállalni végre az egyetlen lehetséges, tisztességes szót.

Lehet, csupán napok kérdése, nem tudni, de heteknél nem több. Nincs itt a szabadságolás ideje, mert nem érdemel szabadságot, aki a vész teljében pihenni tér. Az országból mindenhonnan a pattanásig feszült helyzetről érkeznek jelzések. Vak az a vezető, aki ezt nem látja, és nem érzékeli.

Azon a napon pedig az Erzsébet téren a feszültség izzásba váltott. Ártatlan embereket hurcoltak el állatok módjára állatként viselkedő rendőrnek látszó akárkik.

Lássa be végre, ez nem tartható fenn semeddig.

Mindenki egy szóra vár, és az egész ország talpra fog ugrani, felsorakozik követni. Ismétlem, napok kérdése lehet, hogy megelőzze a komolyabb bajt.

És még egy valamit szeretnék figyelmébe ajánlani. Nem tudom kinek az unszolására, lelki megtévesztésének hatására ígért a Magyar Gárdának két pofont, de ha egyszer is életében meggondolja mekkora tévedésről tett bizonyságot, akkor el fogja fogadni a segítségüket. Bizonnyal nem csalódik bennük.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Nincs több idő! Azonnal kell cselekedni, ha nem akar nagyobb bajt az országban.

Nincs több idő! Azonnal kell riadót fúvatnia.

Nincs több idő! Mert ebbe az ország belepusztul, ami akkor már az Ön mulasztása miatt a lelkén is fog száradni.

A történelem pedig nem felejt, legfeljebb megnyitja a süllyesztőt az alkalmatlan vezérek alatt.

Több levélben próbáltam már erre figyelmeztetni Önt, és tudom, hogy nem csak én voltam így ezzel. Teljességgel érthetetlen a bénult magatartás a Fidesz részéről, mert nincs értelme.

Az egy a tábor, egy a zászló taktikáját tovább lehetetlen erőltetni. Ha tetszik ez Önöknek, ha nem.

Ne felejtse el, ha a tömeg megindul, amire még ebben az évben minden esély adott, akkor nem kegyelmez, és még egyszer nem fog megismétlődni 2006 októbere, hanem akkor fordított lesz a helyzet. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogy most Önnek írom soraim. Az nem 1956-hoz lesz hasonló. A fékezhetetlen, dühöngő tömeg mindent el fog söpörni, amiről csak egy szó erejéig úgy gondolja, hogy hozzájárult Magyarország szétlopásához, telehazudásához, és véresre veretéséhez.

Mennyi szemet kell még kilövetnie a gazembereknek, hogy észhez térjen?

Megteljenek tán a börtönök ártatlanokkal? Nem lesz annyi jogász, aki ezt mind elsimítsa. Nem lesz annyi pénze a rendőrségnek, amiből a kirótt kártérítéseket fizesse.

Itt az idő! Nincs visszaút! Nincs válaszút!A hívó szó elhangzott, éppen az imént olvasta.

Elnök úr!

Feleljen meg a magyar nép elvárásainak!

Ez most már nem kérés, hanem alapvető erkölcsi kihívás.

Tegye meg, mondja ki: Utánam!

És győzünk a világrabló globalista gyarmatosítók meg a tolvaj helytartóik felett.

Ez is olyan biztos, mint ahogy ezeket a sorokat olvassa.

Ehhez adjon az Isten szebb jövőt!

Budapest, 2009. július 14.

Lengyel Károly