Szuper-országban minden szuper! – avagy Hasitasi tényleg nem kér kódot

A Magyarok Szövetségének az Állami Számvevőszék és a Központi Statisztikai Hivatal adatain alapuló teljes körű ország-elemzéséből megtudhatjuk, hogy minden Magyarországon megkeresett 100 forintból 86 forintot adómentesen kivisznek az országból. Az ország-elemzés elkészítése óta ez az adat állítólag romlott, már 90 forint felett van.

De talán mégis van remény! Mármint a dolgok jobbra fordulására.

Úgy tűnik a gyarmattartókban is megszólalt a lelkiismeret! A multinacionális cég megemberelte magát! Nagy elhatározásra jutott! Minden náluk elköltött 100 forint után 1 forintot nagy kegyesen visszaad Neked.

Beszarás!

Mondd meg nekem, de őszintén, lehetett volna ezt überelni? Még ennél is megalázóbbat ki találni?

Hát persze, hogy lehetett volna. Gondolj bele! Mi van, ha még forgalomban van a fillér? Mennyit adnának vissza? 10, 20, vagy netalán 50 fillért?

Figyelsz ugye? Azért van szükség a plasztikkártyára, mivel az 1 forintost már kivonták a forgalomból. Meg a 2 forintost is! Figyelsz ugye? 1 forintot kapsz vissza minden náluk elköltött 100 forint után. Nem 2 forintot, nem 5 forintot, mindösszesen csak 1 nyavalyás forintot.

Pontosabban 1 forintnak látszó, ám valójában forint ruhába öltöztetett euro-alapú hitelpénzt!

Figyelsz ugye? Gondosan feljegyzik az adataidat, regisztrálnak, hogy mekkora (és milyen szerkezetű) fogyasztásra vagy képes, azaz van-e még nálad elegendő lóvé, amit el lehet majd venni tőled a későbbiekben.

Régen, az átkosban az volt a jelszó: „Gyűjtsd a vasat, gyűjtsd a fémet, ezzel is a békét véded!”

Most meg a pontokat gyűjtögetheted. S hogy kit vagy mit védesz ezzel? Hát a gyarmattartót. Észrevétlenül bír rá a többletfogyasztásra (esetleg megveszel olyasmit is, amire tulajdonképpen nincs is szükséged), mindeközben gondosan feljegyzi fogyasztási szokásaidat, valamint annak volumenét, nagyságrendjét. Ki tudja, a végén még az APEH is kopogtathat az ajtón? Ennek még van pénze, tud vásárolni! MIBŐL?

Akár az átlagkeresetet, akár a minimálbért, akár az öregségi nyugdíjat veszik elő összehasonlítandó Szovjetunió 2 (gyengébbek kedvéért: az Európai Unió) értékeivel, valahányszor jókora lemaradás képe rajzolódik ki előttünk. És akkor minden náluk elköltött 100 forint után visszakapsz kemény 1 forintot.

Azé’ ez szigorú!

És a szó legszorosabb értelmében, rettenetesen megalázó. Ennyiből már adhatna 2 forintot is – az 5 forintba már bele se merek gondolni! –, de nem. Neked nem jár annyi! Örülj, hogy egyáltalán kapsz vissza pénzt, eddig az se vót! Ne legyél telhetetlen! Inkább légy szerény! Arról nem beszélve, hogy eddig is pofátlan módon túlfogyasztottál, azér’ jutott idáig ez az ország. Tudod? Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Mondok én valamit! Van egy új pénzintézeti reklám. A pofa a parkolóban secperc alatt kiokosít. Ilyeneket mond: „Tudod, mikor veszek én fel kápé-t? Amikor leesik.” A „Hasitasi nem kér kódot” mondat szinte pillanatok alatt a klasszikusok magasságába emelkedett. Tegyük hozzá rögtön, nem alaptalanul. Ebben a reklámban az a legszebb, hogy visszafelé sül el. A csávó ugyanis dióhéjban megismertet téged a várható jövővel. Azzal a jövővel, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattál a pénzügyi világválság néven előadott parasztvakításból. Ez a jövő pedig világosan és félreérthetetlenül közli, hogy kerüld a bankokat, mint a rossz pénzt!

Miközben offshore ájlend ezerrel nyomul, a te szemedet 100 forintonkénti nyavalyás 1 forinttal szúrják ki. Kuporgassá’! Spórójjá’! Rakosgazsd a garast! Állítsd élére a forintot! Az való neked, nem más, úgysem tudsz nagy léptékekben gondolkodni, pénzügyileg pedig analfabéta vagy, tudhassuk a tévéből!

A reklám narrátora szerint az utca embere nem az ő emberük. Pedig belőle van a legtöbb. De ha nem ő, akkor vajon ki az emberük? A válasz nagyon egyszerű. A bank-, de még inkább hitelkártyát használó fogyasztó. Konzumidióta baromként emlegetik mifelénk, de ez csak az urbánus frazeológiában gyökerező, amolyan terminusz technikusz-féle, mely a problémakör lényegi részét nem érinti, legfeljebb csak színesíti azt. No, mármost a hitelkártya használat során a fogyasztás (ezzel együtt a delikvens mozgása), valamint pénzforgalma totálisan nyomon követhető és ellenőrzés alatt tartható. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hitelkártya használatára jellemző a túlköltekezés. Ennek egyszerű magyarázata, hogy vásárláskor nem számoljuk meg kézzel foghatóan a pénzt, ahogyan azt tesszük a készpénz esetén. Könnyebben és többet költünk. Ez természetesen nagyon könnyen vezet eladósodáshoz. Különben nem érné meg a pénzintézetnek, nem lenne benne üzlet. Az eladósodás függőségi helyzetet hoz létre, s a fogyasztó ez által kiszolgáltatottá válik.

A jövő pedig a totális ellenőrzésé. És ez még akkor is így van, ha a rádiós chipet még nem holnapután ültetik majd be a bőrünk alá.

De azért szuper-országban szuper jó dolog ám shoppingolni. A kóla, csipsz, térerő „szentháromság” jegyében: Fogyassz! Hallgass! Halj meg!

Addig is ne feledd: Hasitasi nem kér kódot!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő