Dr., dr., vagy egyszerűen csak Schmitt?– avagy Pali bátyánk (alias copymaster aus Ungarn/from Hungary) világra szóló esete a fénymásolóval, avagy a Gutenberg-galaxis rejtélye –
Mindenki Árpi bácsija, aztán Dalma asszony egykoron nem sok vizet zavaró Ferenc ura, majd a Híd túl messze van jelképes alakjává avanzsált Sólyom László után most itt van nekünk a két Pilóta keksz mögül kikukucskáló egykori olimpikon, Pali bátyánk, aki körül áll a bál.
A Polgári Hírszemle napi rendszerességgel küldött hírlevelében bukkantam rá az alábbi levélváltásra.
Postánkból
Keresik a fogást, Schmidt Pál az egyik kedvencük.
Ami eddig összejött, az olyan primitív, mintha Vadai Ági találta volna ki személyesen, aki szintén doktor – csak rá kell nézni.
Ha nem volna elég, akkor kicsit várni kell, amíg megszólal – az már minimum érettségizett kandidátusi színvonal – Török Zsoltit idézi.
Azért sikerült egy bizottság fölállítását elérni a libibsi-bolsinak, lehet, hogy húsz éves iskolai puskázások egymás után kerülnek karót nyelt bizottságok elé, lesznek tanúk, eskük, szekundák és intők, utólagos kukoricára térdeltetések..
Obendorfer Árpád
El tudom képzelni, bolsikáim egy egész kommandót állítottak Schmitt Pál életének nyomozására, csak hogy találjanak valami fekete foltot rajta.
Sikerült nagy felhajtást csinálni, erről szól a teljes média, ami azért elszomorító, mert azt mutatja, hogy még mindig a kommunisták kezében van a sajtó, a rádió és a televízió.
Ez az egész nyilvánvalóan politikai indíttatású műbalhé, hiszen abban az időben az egyetemi kisdoktori megszerzésének egészen mások voltak a feltételei, mint ma, amikor ez már nem is létezik.
Ha az egyetemi/főiskolai bírálóbizottság elfogadta a pályázó értekezését, akkor azt már vitatni nem lehet.
Ez az egész cirkusz nagyon elszomorító képet fest társadalmunk állapotáról.
Amin még külön csodálkozom, az az, hogy a Jobbik is beállt a komcsik mellé.
Novák Előd felesége örökre lejáratta magát előttem dicstelen parlamenti beszéde miatt.
T.
Forrás: Polgári Hírszemle
Drága Szíveim! Hogy ne mondjam: Véreim!
Elöljáróban szögezzünk le valamit, ami talán mindennél fontosabb!
EZ VÉDHETETLEN!
Arról nem is beszélve, hogy rendkívül izzadságszagú! De ne aggódjatok, mert aggodalomra aztán végképp semmi okotok! Itt, ebben a lángoktól ölelt kis országban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy semmiféle hagyománya, tradicionális alapja, szokásjogra visszavezethető vagy netalán tán erkölcsre, morálra etikára alapuló gyakorlata sincsen a következményekkel együttjáró politizálás lemondáshoz vezető praktikumának. Ebben az országban kérem tisztelettel, ha tetten érik a politikai osztály valamely tagját, Horn Gyufához, a horngyufa magyar termék névadójához hasonlatosan, egész egyszerűen megvonja a vállát és az ilyenkor szokásos, már-már a Jolly Joker szerepkörében tetszelgő retorikai fordulattal élve mindösszesen csak annyival terheli meg a levegő könnyű szekerét, hogy szállítná azokat a polgárok fülébe, hogy „NA ÉS?”
Persze, mint már annyiszor, most is mindenkinek igaza van. Pontosabban mindenkinek van igazsága. Legalábbis félig-meddig.
A posztkomcsik keresik a fogást Schmidt Pálon? Há’ mán, hogy a viharba ne keresnék, arany drága skarabeuszbogaraim?! Hogy úgymondjam, ez az evidencia kategóriájába tartozó tevékenységnek minősül a politika berkein belül! Hülyék lennének, ha nem ezt tennék!
Nem tudom, figyelemmel tetszenek-e kísérni a Nagy Víz túloldalán olyan négyévente megrendezésre kerülő országos erőfelmérőket? Na, ott pont ugyanez szokott lejátszódni, csak kicsikét meredekebben! A Fürge Ujjak mozgalom keretében pénzt, időt, paripát és fáradságot nem kímélve még annak is utánanéznek, hogy az illető elnökaspiránst csecsemőkorában milyen márkájú pelenkába csomagolta a jó édes anyja két büfiztetés között! És akkor rácsodálkozunk egy ilyen aprócska szösszenetre, mint a kisdoktori értekezés körül zajló herce hurca? Ugyan kérem! Ne adjuk az imperialista Nyugat kezébe a politikai amatőrizmusnak még a látszatát se! A végén még a mosókonyhából is kiparancsolnak bennünket az utcára, ‘oszt megnézhetjük magunkat! Álló nap koldulhatunk a puccos Európa-ház előtt. Este meg suttyomba lopózhatunk vissza hátul a cselédlépcsőn! Hát kell ez nekünk?
Ami eddig összejött, az olyan primitív, mintha Vadai Ági találta volna ki személyesen, aki szintén doktor – csak rá kell nézni? Hát persze, hogy az! Csak van egy aprócska különbség! Pali bátyánk momentán az első számú közjogi méltóság szerepkörét látja el, Vadai egykori honvédelmi államtitkár-asszony jelenlegi portfólióját elnézve pedig azt állapíthatjuk meg, hogy jóval szerényebb közérdeklődésre tarthat számot, de legalábbis egy lapon sem lehet említeni egykori olimpikonunkkal. Maximum valamilyen „jó kis, vagy nagy” hálószobatitok, vagy efféle biztosítékkiverés hozhatná egy szintre kettőjüket, de az is lehet, hogy még az sem, hiszen a két személy messze nem azonos súllyal esik latba, már csak a politikai palettán elfoglalt pozíciójukból kifolyólag sem.
Bizonyos T ezt írja:
„Ez az egész cirkusz nagyon elszomorító képet fest társadalmunk állapotáról.”
Bizony, nagyon elszomorító a kép társadalmunk jelenlegi helyzetéről, de nemcsak azért, amin T. barátunk kesereg, hanem azért is, mert még csak gondolat szintjén sem fordul meg Pali bátyánk fejében, hogy szedelezködni kéne, mert a sánta kutyát ugyan még nem, de őt bizony már utolérték. És ez még akkor is így van, ha az ember nagy általánosságban nem gondolkodik húsz évre előre, egyetemista korában meg nyilván nem az jár a fejében, hogy úgy kel fel reggelente, jó lesz ha rákészülök, mer’ ötven év múlva nagy sanszom van, hogy én legyek a köztársasági elnök!
Az viszont minden további nélkül elvárható, még a politikai osztály (leendő) tagjaitól is, hogy emberhez méltón, úgy éljék az életüket, hogy jöjjön akármi az elkövetkezendőkben, minden lépésükkel el tudjanak számolni önmaguk és mások előtt is.
Most érti meg igazán az ember, miért érzik egyre többen úgy, és nemcsak nálunk Magyarországon, nemcsak Európában, hanem szerte a széles nagyvilágban, hogy a politikai osztály szereplői teljesen elrugaszkodtak a választópolgároktól, s ezzel együtt a valóságtól is. Nem érzékelik a többi ember nehézségeit, nem képesek átérezni élethelyzeteiket és nem is érdeklik őket. Talán egyetlen másik ilyen osztály van, a bankszektort alkotók népes tábora. Őket viszont nem választja senki, ők egymáson kíméletlenül áttaposva, a karrierépítés profitmaximalizáláson alapuló szamárlétráinak grádicsait megmászva jutnak el a hatalom csúcsaira, hogy onnan aztán sokszor ugyanilyen szédítő gyorsasággal hulljanak alá az ismeretlen mélységekbe, útközben némi vagyonra is szert téve.
Kicsit elkalandoztam, a lényeg azonban egy mondatban is összefoglalható:
Ja kérem, nem kötelező köztársasági elnöknek lenni! Nem erőszak a disznótor!
Ez az egész nyilvánvalóan politikai indíttatású műbalhé? Hát persze, hogy az, mi más is lenne? Vak az, aki ezt nem látja!
Még mindig a kommunisták kezében van a sajtó, a rádió és a televízió? Bizony, kedves T. és kedves valamennyien. Pontosan ezért, ahogy T. barátunk olyan helyesen rámutatott, szól erről a teljes média. Azon, hogy ez mennyire elszomorító, vagy mennyire nem, el lehet vitatkozni, akár óraszám, de a téma szempontjából ez most teljesen közömbös.
Nem tisztem, hogy megvédjem Dúró Dórát, nagy lány már, mi több, asszony, édesanya, meg tudja védeni magát, ebben egészen biztos vagyok, de aközött, hogy valaki – még akkoris, ha abban az időben gondolni sem merte volna, hogy valaha köztársasági elnök lesz belőle – plagizál, és aközött, hogy valaki ezt megfelelő fórumon, asszem senki sem vitatja, hogy teljesen jogosan, szóvá teszi, a magam részéről érzek némi különbséget. A stíluson megint el lehet vitatkozni, hiszen ahogyan azt Alf Stokestól, a Meldrum-ház komornyikjától tudjuk, a stílus olyasvalmi, amire nincs magyarázat. (Csak oroszlánszelidítő nőkkel ne kezdjen az ember!)
Mindenesetre számomra meglehetősen furcsa értékrendet tükröz, ha valaki nem a plagizálót ítéli el, hanem azt, aki mindezt szóvá teszi. Hangsúlyozni szeretném, ez pusztán a magánvéleményem, a jelek szerint biztosan van olyan, aki nem ért vele egyet. Csak reménykedni tudok abban, hogy kevés ilyen akad.
Másik nagyon érdekes momentuma az eseményeknek, amire Pali bátyánk hivatkozni méltóztatik. Hogy hát aszonta a bizottság, formailag minden rendben van. Javítsanak ki, ha tévedek, de nálam a formailag azt jelenti, hogy külalakra megfelelően bekötve, az előre meghatározott sorközzel, előírt oldalankénti karakterszámmal stb. Azaz megjelenésében megfelelő. Asztat híjják mifelénk formainak.
Jómagam darab ideje foglalkozom a tipográfia mesterségének művelésével, mondjuk úgy, nem középiskolás fokon, s bizton állíthatom, hogy egyértelmű különbség tehető valaminek a formai és tartalmi követelményei és az azoknak történő megfelelés között.
Arról nem is beszélve, hogy kimásolni valamit forrásmegjelölés nélkül és sajátként feltüntetni, köszönőviszonyban sincs valamely dolog formai, annál inkább a tartalmi részével.
Természetesen senki előtt sem kétséges, hogy a laza bemelegítőkör megfutása után (értsd: parlamenti elnök tisztsége) amolyan bólogatójános, mindent rezzenéstelen és zökkenőmentes ügykezeléssel kézjegyével ellátó, egyszersmind szentesítő aláíróember szerepkörére szerződtette Pali bátyánkat a Fidesz. Ennek folyománya most az, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak is hozzá, sőt, maga az érintett is úgy vélekedik, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve.
Bizony fura dolgokat produkál néha a Gutenberg-galaxis, de mint általában, most is kiderül, nem a betűk a hibásak, hanem az azokat papírra vető, jelen esetünkben az egykori kódex másoló szerzetesek jó hírnevére is szégyent hozó, fénymásoló kisiparosokat is kenterben megalázóba leküldő ember, akit jó sorsa, meg ki tudja mi (és ki) még oly magas polcra helyezett.
Nagy kérdés, és ez valóban árulkodó lesz társadalmunk, de benne leginkább politikai uralkodó osztályunk elkeserítő állapotáról, hogy a Fidesz-úthenger kétharmados súlytöbbletének köszönhetően maximum a kelleténél nagyobbat döccen, aztán halad tovább, mintha mi sem történt volna, vagy a kettős beszéd hazai vonalvezetésének megfelelően morzsák gyanánt mégis csak hullajtanak némi morális alamizsnát az egyelőre még kétségkívül kitartó, ám egyre kevésbé lelkes rajongói tábor számára azzal, hogy leveszik Pali bátyánkat arról a bizonyos magas polcról és elteszik valahova talonba.
Régebben, példának okáért az államszocializmus idejében a szakzsorganban az „ejtőernyős” terminus technikus szolgált az efféle figurák megfelelő politikai besorolására, még annak ellenére is, hogy magát a szót és eredeti jelentéstartalmát (már akkoris) teljesen meghazudtolták, hiszen a tetten ért delikvensek akkori szokásnak megfelelően általában felfelé bukván – igaz egy más területen, de – hirtelen magasabb pozícióban találták magukat, mint annak előtte. Nincs mit csodálkoznunk ezen, hiszen Pali bátyánk kis afférja kapcsán értesülhettünk arról, hogy azokban az években – gondolom nemcsak a kisdoktori témakör keretében, hanem egyéb más tevékenységek esetén is – teljesen más gyakorlatot és metodikát követtek.
No, mármost száz szónak is egy a vége! Pali bácsi – ezúttal kivételesen egy másik – ide vonatkozó szentenciájával zárnám ezt a kisdoktorinak nem, pusztán egyszerű polgárinak nevezhető értekezés sorait. Az öreg kilós (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért a Magyar Néphadsereg katonai szakzsargonjában a százados meghatározására szolgáló szakkifejezés), aki napi harcban állt az alkohol szörnyű démonával, s a nap végére kettejük közül általában ez utóbbi került ki győztesen (ez általábn abban nyilvánult meg, hogy az öreg arccal a virágágyásban végezte) gyakorta szokta volt mondani:
„MENET VAN!”
Bizony, itt az idő, ha tetszik most, vagy soha! Úgy tűnik muszáj lesz cihelődni, de legalábbis szedelőzködni sátorfa tekintetében, mer’ ebből bizony sehogy se lehet jól kijönni. Még akkor se, ha úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, mert ha más nem is, de egy kisfiú egészen biztosan mindig akadni fog, aki gyermeki ártatlansággal, a felismerés romlatlan tisztaságával és harsányságával üvölti majd bele a nagyvilágba, no meg az éterbe, hogy a király, no az bizony, hogy úgymondjam, a maga pőreségében biza’ mezítelen.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Kedves öntudatos bécsi polgár!
Minden szavával egyetértek!
Tisztelettel: Egy öntudatos budapesti polgár
Bocsánat, pécsi polgár!
Kedves „öntudatos”. Gratulálok!
Amikor én kisgyerek voltam, engem még arra tanítottak, hogy a kisebbet, a szerencsétlenebbet, a gyöngébbet nem bántjuk.
Most ön odament és százhuszonharmadiknak belerúgott ebbe az emberbe.
Gratulálok, látva csatlakozni a liberális csürhéhez (Madarat tolláról, embert öröméről) – mert az a szólás is igaz: similis simile gaudet. .
Nem kell szeretni, nem kell mentegetni… de odamenni… minden kockázat nélkül leköpni… ez sem nem férfias, sem nem bátor, sem nem becsületes.
Kedves Per Segulo!
Köszönet a gratulációért. Egyetlen kérdés csupán: Kettőnk közül ki a kisebb, a gyengébb, az öntudatos magyar polgár, vagy az ország első számú közjogi méltósága?
Tisztelettel várom a válaszát!
1 öntudatos pécsi polgár
U.i.: Az önmagunk állította szobor ledöntése a legnehezebb feladat.
Kedves öntudatos!
Látom, nem nekem kellene bármit is magyaráznom, indokolnom, árnyalnom vagy bármi.
Ön átlépet egy etikai határt, amit talán nem is vett észre.
És ettől lett mondanivalója hiteltelen, amit lehet magyarázgatni, de indokolni nem.
Önmagunk állította szobor? Egynek jó. De mit szólna, ha a a farkassokkal ordításról beszélgetnénk. És nem fecsegnénk a semmiről.
Látom, nem kell tovább részleteznem, mert hibáját (bűnét – ami nem érdem) más is észrevette.
Kedves „Per Spegulo”
Én többször is elovastam „1 öntudatos pécsi polgár” írását, és nem találok benne semmi olyant, ami akár hasonlatos stílusú, vagy akár mondandója alapján azonos lenne, mint Ön írja, a „liberális csürhének” a tempójához.
Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az elnök személye, annak ellenére (vagy pontosan azért), hogy a (teljesen errodált) politikusi gárda (maffia) nevezi ki, egy bizonyos ideig, ha tetszik, ha nem, Magyarországot képviseli.
Személyében ez az ember a legkiválóbb, legtámadhatatlanabb, erkölcsileg, és kvalitásában kifogástalan személy kellene, hogy legyen.
A választópolgároknak közvetlenül semmi lehetőségük nincs az elnök megválasztásában. És, ha így sikerül a politikusoknak, az elnök személyére voksolni, mint ahogyan SP-re (gyakorlatilag o.v. választotta) most, akkor a választópolgárok, nem tehetnek mást, mint kimondják, amit gondolnak az elnökről, és akkor, amikor az aktuális.
Sajnálatos, hogy ebben a szituációban a kevésbé figyelmes átlagpolgár összemossa ezeket a véleményeket a „liberális csürhe” (kíváló jelző) azonos irányú, ám egészen más eredőjű véleményével.
Kedves Kanalasgem!
Úgy emlékszem, már beszélgettünk korábban, más témában.
Véleménye tisztességes szándékai vitathatatlanok. Annak első része morális sírra tereli a kérdést. pedig maga a köztársaság az, ami vérben szennyben és mocsokban fogant. Amikor ön „legkiválóbb, legtámadhatatlanabb, erkölcsileg, és kvalitásában kifogástalan”-ságról beszél, én szimplán tradícióról, hagyományról és értékről, tekintélyről beszélek. És nem hiszek benne, hogy ezt bármikor a köztársaság meg tudná valósítani. Mert amikor az ön által említett „voksolásról” beszél, én azt értéknek nem tudom felfogni.
Ön azt mondja, hogy a közvetlen demokrácia magasabb rendű, én meg azt mondom, hogy ez ugyanazon szülőknek egy másik fattya csupán. Mert alapvetően nem igaz, hogy 9 műveletlen, felkészületlen embernek „jogában állana” leszavazni az egyetlen értelmes embert – ha 10-nek feltételezzük a teljes mintát.
Nem a jelenlegi rendszer a hibás, hanem egyáltalán maga a köztársaság. és ezen egy közvetlen demokrácia sem segítene.
S még egy: nehogy félreértsen! Sosem gondoltam, hogy lesz olyan pillanata a magyar történelemnek, amikor éppen én fogok „kiállni” SP mellett. (Egyébként az SP egészen kiváló fikció, hiszen jelzi a média általi „megcsináltságot.)
S amikor ilyeneken elmélkedünk, sose felejtsük el, hogy nem minden gondolatunk a saját gondolatunk, hiszen a média önti ránk az egészen elképzelhetetlen morális káoszt, ami mérgezi a tudatunkat. Mint 1918. okt. 31.én, amikor szerencsétlen megtévesztettek tartottak flash-mob-ot az Országház téren, azt képzelve magukról, hogy történelmet csinálnak. és amit nagyapám csak elképedve nézett anno, nem értve, hogy amúgy rendes, tisztességes, sőt vitéz magyar katonák hogyan kiabálhatnak olyan ostobaságokat, amik ott egykor elhangzottak.
Az egykori reklám parafrázisát használva: én sem vennék használt autót ettől az embertől, de a lényeg az, hogy nem csak használt autót, de Crysler-t sem. És a megoldás nem az, hogy áttérnénk „Ford”-ra. Viszont, amíg kritizálom, igyekszem a magam állította morális elveket betartani – amit látom ön is – ösztönösen vagy tudatosan? – szintén igyekezett betartani. Mármint, ahogyan egykori nagyapám képzelte 1918-ban a hősiességet és a „vitézséget”.
Öntudatos?
Gusztustalan ! Hányinger!
Ki lesz a következő? Schmitt Pál esetéből tanulva 20 évre visszamenőleg felülvizsgáltatnám az összes diplomát, doktorit. Akik ezt kezdeményezték, nem érnek föl Schmitt Pál kisujjáig sem. Jó öreg foxi-maxisok, nem bírjátok még mindig elviselni, hogy nem a tiétek a 2/3.!
Ízléstelennek tartom, azt, ahogy ehhez a plágium ügyhöz hozzáállnak, és cirkuszt csinálnak. Nem ezen múlik az ország helyzete. Ezen az elven nagyon sok a 90-es évek előtt egyetemet végzett embertől vissza lehetne vonni nem csak a kisdoktorit, de diplomát is. Az idősebb generáció azt hiszem sejti, hogy mire céloztam. Ma pedig végzettségüknek (papírforma szerinti) megfelelően felelős pozícióban ülnek. Ez egy politikai keverés, ami a mindenáron való jelenlegi kormány lejáratását szolgálja. Az ügy felderítése, azonban nem Schmitt Pálnak ártott a legtöbbet, hanem az ország hírnevének. Ez köszönhető a „tisztelt” hőzöngőknek, és aki nyilvánosságra hozta a plágium tényét. Erre mondják azt : „ha hallgattál volna bölcs maradtál volna”
Tipikus bolsevik reagálás! Mindig csak az eredményt értelmezik a saját szájízük szerint! Arra nem kíváncsiak, hogy mi váltotta ki ezt az állapotot! Ennek az eseménynek az alfája és omegája, hogy nem lett volna szabad a nyálas palkót kinevezni köztársasági elnöknek! Ennyi, nem több és nem kevesebb! Aki(k) (orsós likud vitya) kinevezték tudniuk kellett. hogy ízekre fogják szedni és fognak találni olyat a múltjában ami által támadni lehet! Ha nem a doktori címe akkor a besúgói múltja miatt vették volna kereszttűz alá, de ez sokkal látványosabb és ráadásul politika mentesnek lehet eladni! Amikor 66-ban disszidálni akart érdekes módon válogatott maradhatott minden retorzió nélkül, vajon miért? Ekkorra testálom a beszervezését és utána nem véletlenül került olyan pozíciókba ahol már munkaköri kötelessége volt a jelentés! Annak idején a krakus elvtársat is lemondásra kényszerítették korábbi elvtársai és utána mégis nyilvánosságra hozták besúgói múltját, hogy saját családjáról is jelentett. Valóban ízléstelen ez a szerecsen mosdatás!
Kedves Hozzászólók és NIF!
Nem szabadna egy VÉDHETETLEN eset kapcsán egymásnak ugrani.
Gondatlan volt a magas tisztségre jelölő (O.V.) és a tisztséget elfogadó (S.P.) személy.
Volt a fül mögött egy olyan vajdarab, ami kinyomozható, és közzé is tehető.
Közzé tehető volt, mert nem védte meg egy elmismásolt ügynöktörvény, egy átvilágító bizottsági megalkuvás, valamint az írásos bizonyíték eltűnése, eltüntetése. (illetve egy bizonyos párthoz való „átkerülése”…)
Vagy: elhallgattatott családi kapcsolatrendszer….
Erről a „vajdarabról” vagy nem tudtak vagy nem akartak tudni.
HATALMAS MELLÉFOGÁS!
FELADOTT LABDA, amit kíméletlenül leütnek arra érdemtelenek IS…
Szörnyű, szinte elviselhetetlen látni, hallani, még kik IS és hogyan osztják az eszet, az erkölcsöt.
De ez még nem ok arra, hogy mi magunk is megmásítsuk a valóságot, és védjük a védhetetlent.
Baj, hogy a pórul járt személy – a tudományban való jeleskedésének, jártasságának szertefoszlatásán túl – felháborodott nyilatkozatával sportemberi mivoltát is most foszlatja szét..
„Tetszettek volna” – ha köztiszteletben álló és sportembert kerestek – Balczó Andrást jelölni erre a tisztségre! (Ajjaj, ilyen személyt, egy
ekkora erkölcsi fertőben?!? Persze, hogy nem kell!)
A (mai ?) politika nem tűri meg az erkölcsöt, a tudást, a nemes célokat kitűző személyeket. Akár meg is öl(et)i azt, aki ilyen. ( gr.Tisza István, gr.Teleki Pál…..)
Sőt! Aki egy ilyen megöletésben részt vett, annak szobra megmaradásáért a fenti esetben nagy szájjal handabandázók még hadállásba is képesek vonulni.
Kérésemet tisztelettel megismétlem.
Emlékeznek, amikor egy újságíró, vagy TV tudósító (a nevét nem jegyeztem meg, mert nem terhelem a memóriámat effélékkel) szalámit lopott egy áruházban, mert „éhes” volt?
„Na és? Nagy bumm! Mi van abban, amikor „mindenki” lop? Akkor dumáljanak az erkölcscsőszök, amikor minden tolvaj rács mögött van!” – volt sokak véleménye.
A bedrogozott, gázoló és cserbenhagyó színész mellett (kapaszkodjanak meg: még az ő nevét sem tudom, mert nem nézek tévét és az ilyen alakokat sem tartom számon) szolidaritási tüntetést tartottak a rajongók.
Most ugyanez játszódik le Schmitt Pállal kapcsolatban.
Mit csodálkozunk akkor azon a falusi cigányon, aki szerint: „Hát mi van abban, hogy a gyerek lopott egy tyúkot? A magyarok talán nem lopnak?”
Ha egy vállalkozó alkalmazottja lop, természetes, hogy kirúgja. Nekem sem Orbán, sem Gyurcsány, sem Schmitt nem a bálványom, hanem mint magyar állampolgárnak, az alkalmazottam. Eddig csak figyeltem az eseményeket, de mostantól erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy amit tudok, megtegyem az eltávolítása érdekében. Eddig ezzel a hozzászólással tudtam hozzájárulni
Miután közel 250 tudományos fokozatra pályázó ügyeit intéztem, mint a Hadtudományi Bizottság (HSZB) titkára, majd elnöke, valamint az MTA Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) tagja, felelősséggel állíthatom, hogy Schmitt Pál értekezése körül kialakult botrány ELSŐSORBAN (!!!) a két opponens, valamint az öt fős Biráló Bizottság kírívó hibájának a logikus következménye.
A jelölt tudomásul vette (vehette), hogy az általa különféle forrásokból átvett anyag, a rövid, de tömör következtetésével (értékelésével) kiegészítve megfelel az értekezéssel szembeni elvárásoknak, hiszen mind az opponensek, mind pedig a BB. tagjai elfogadták és nagyra értékelték az anyagot.
Meg kell említenem azt a tényt, hogy a jelölt nem kizárólag az értekezésre, hanem az előfeltételeknek eleget téve (idegen nyelvi ismeretek, az adott szakterületen kifejtett eredményes munkája, hazai, illetve külföldi elismertsége, a magyar sportolók sikerres szereplését elősegítő szervezési és sportdiplomáciai tevékenysége) juthatott el az értekezés védéséig.
Az előfeltételeknek tehát maximálisan megfelelt, és ezt nem sokan mondhatják el azok, akik most ünnepi tort ülnek és eddigi életük legnagyobb eredményeként könyvelik el, hogy lejárathatják a Magyarország elnökét.
Kétségtelen, hogy Schmitt Pál „nagyvonalúsága” vagy figyelmetlensége is hozzájárult a botránnyá tupírozott esemény kialakításához, de a megelőzhetőség az ügyintézők, az opponensek és a BB tagjainak a kezlében volt! Tehát vagy a tudatlanságuknak, vagy a felületességüknek vagy pedig az opportunista beállítottságuknak köszönhető, hogy idáig fajulhattak a „dolgok”!
A precizebb megvilágítás céljából (praxisomból) megemlítem, hogy egy „nagyhatalomnak” minősülő vezérőrnagy azzal a kéréssel for-
dult hozzám, hogy kész anyaggal akar pályázni a tud. fokozatra (valamint a dr. cím elnyerésére).
Mivel a kész anyagot jól ismertem, és tisztában voltam azzal, hogy több szerző közös műve volt, így határozottan nemet mondtam a „vezérnek”, vállalva a hatalmával (vissza)élő retorzióját (ami be is következett).
Egy másik alakalommal egy miniszter védését kérdőjeleztem meg a TMB-ben, majd tartózkodtam a szavazáskor és csak úgy kapta meg az igen szavazatok többségét, hogy háromszori szavazást követően valaki „köpönyeget” váltott és a nem helyett igent dobott a „cilinderbe”.
Ezt már nem „éltem” túl, mert Für Lajos és Kosáry Domokos (akkori MTA ELNÖK) megelégelték a működésemet, udvarias levélben megköszönték a munkámat, majd egy pufajkást” választottak helyettem TMB tagnak.
Azt már szinte restellem leírni, hogy a HSZB elnökévé azt a Mórocz Lajos tábornokot választották, aki ’56-ban harckocsiból lőtte a Pesti Srácok barikádjait a Soroksári úton.
ÖSSZEGZÉS
Természetesen nem a hibák elhallgatásáról van szó, hanem azok differenciált (vagy szelektív) kezeléséről és a törvények nem ismeretéről, mivel az elmúlt évtizedekben egy aggályos értekezés előtt, alatt vagy után, a jelöltet új értekezés megírására szólították fel, de egyetlenegy alkalommal sem került szóba a státuszából való kimozdítás!
Az is rendhagyonak mondható, hogy a SOTE Sshmitt Pál meghallgatása nélkül, pánikszerű gyorsasággal döntött a dr. cím megvonásáról, holott erre joga sem volt, és nem kisebb hibát követett el, mint az, akit elmarasztalt. SŐT! Az már csak „hab” a SOTE döntés tortáján, hogy azonnal világgá is kürtölték, megmutatván, hogy milyen „karakán” emberek a magyarok!
Az ellenzékiek örömujjongása (és a kákán is csomó utáni kutakodása) kifejezetten szelektív megnyilvánulásként minősíthető, mivel egy 20 éves elavult ügyön „lovagolnak”, de Göncz nemzet-és kormány-ellenes ténykedése nem zavarta őket, Sólyom ügynöki törvényt elmaszatóló tevékenysége, valamint Gyurcsány ámokfutása elleni langyoskodása sem keltette fel a figyelmüket.
NO KOMMENT…
(Prof. Dr. Bokor Imre)