Gyilkos gyertyák

A civilizáció elmúlt évszázadaiban a gyertya mindig fontos szerepet játszott. Míg a múltban a szerepe az volt, hogy a napot meghosszabbítsa, ma szinte pontosan ellenkező célból használjuk a gyertyát. A relaxálás megkönnyítése, a meditáció és a romantika egyik fontos kiegészítője elsősorban, de szívesen használjuk ünnepeink szimbolikájaként is. Ma már egy meggyújtott gyertya leginkább azt jelzi pszichénknek, hogy véget ért a nap.

Az ókori Kínában és A Római Birodalomban szinte egy időben kezdtek gyertyát készíteni méhviaszból. A kevésbé igényes nyugati civilizáció hamar felfedezte az olcsóbb faggyút, aminek csupán annyi baja volt, hogy égés közben elviselhetetlen bűzt árasztott, ami azonban nem igen zavarta középkorban élt elődeinket

A méhviaszból készült gyertya minden paraméterében jobb minőségű volt. Lassabban égett, nem volt szaga, nagyobb fényt adott és együtt rövidült a kanóccal ami miatt nem igényelt folyamatos figyelmet. Mindezek ellenére az ára miatt kevés háztartásban használták csupán…

A 18. század közepétől a bálnavadászat ipari méretűvé fejlődése kapcsán a bálnazsír is a gyertyagyártók kedvenc alapanyagává vált. A félig folyékony bálnazsírból készült világító eszközöknek, amiket gyertyának tekinthetünk, alig volt szaguk és a fényességük is hasonló volt a méhviaszéhoz. Egészen a 19. század közepéig a bálnazsír maradt a gyertyagyártás első számú alapanyaga. Csupán az 1850 körül Burmában felfedezett petróleum volt képes ezt a piacot jelentősen átrendezni.

A nyersolajból kinyert paraffin 1870-ben csupán a gyertyák 12%-ának, míg 30 év elteltével már 90%-ának alapanyagát jelentette. Egészen a 20.század végéig a paraffin és kis mennyiségben szintetikus egyéb kőolaj származékok jelentették a gyertya alapanyagát. Csupán az 1990-es évek végén jelent meg a piacon a pálma- és a szójaolaj, amiknek hidrogénezett formáját nem csupán gyorséttermi kaják, hanem a gyertya alapanyagaként is használják.

Gyertyapiac manapság

A ma piacon lévő gyertyák négy alapanyagból készülnek. paraffin, szójaolaj, pálmaolaj és méhviasz.

Paraffin

Ebből az olcsó alapanyagból készül ma szinte minden gyertya. Érdekes módon még azok is, amiket méhviasz gyertyaként árulnak a piacokon és a szupermarketekben. A paraffin ára mindössze ötvened része a méhviasznak. Érthető módon a gyertyagyártók hamar rájöttek, hogyan lehet elegyíteni a méhviasszal és elérni, hogy a méhviasz gyertya 90%-ban paraffinból álljon. A sejtes kinézetét szerszámokkal, öntősablonokkal érik el.

A paraffin mérgező anyag. Egy petróleum melléktermék. A paraffin korom fekete. 100%-os töménységű fehérítővel érik el, hogy színtelen legyen vagy fehér. (Az ipari mosodákban csupán 10%-os töménységű fehérítőt használnak.) Ezzel mérgező dioxin kerül a környezetbe tonnaszám. És ma is éppen így készül.

A paraffin mérgező anyagként kerül a gyertyagyártó üzemekbe. Csak biztonsági adatlappal együtt szabad átvenni, amiben részletezve van az egészségkárosító hatása és az, hogyan kell kezelni. Csak védőöltözetben és gumikesztyűben szabad hozzáérni. A maradékot veszélyes hulladék megsemmisítőben kell ártalmatlanítani.

Hogy gyertyává változtassák a paraffint, azt általában befestik (vegyi festékekkel), illatosítják (szintetikus, petrolkémiai illóolajokkal), egy öntőformába öntik, csomagolják és a  gyanútlan vevőknek szállítják – már biztonsági adatlap nélkül.

Az elégő paraffin egészségkárosító hatása hosszú ideje ismert. De éppen úgy, mint a kozmetikai iparban, a hatóságok a gyertyagyártók esetén sem teszik kötelezővé a veszélyes összetevők feltüntetését a terméken. Még akkor sem kap ilyet, ha ezt kéri a kereskedőtől. Sokszor a kereskedő is tőlem tudja meg, hogy a méhviasz gyertyaként árult termékének fő összetevője paraffin és mérgező.

Két tudós (Ruhullah Massoudi és Amid Hamidi, a Dél-Karolina Állami Egyetemről) azt állítja: „Mindahányszor eléget egy paraffin gyertyát a lakásának levegőjébe több száz toxikus vegyik anyag kerül kisebb-nagyobb mennyiségben.” A kísérletbe bevont gyertyák égetésekor toluol, benzol és ketonok voltak mérhetők a helység levegőjében.

Ráadásul a ma oly divatos mécsesek cink és ólom tartalmú tégelyekben kerülnek forgalomba, amik hevítésre nehézfémeket párologtatnak a levegőbe. Ezek pár országban már szabályozva vannak, de nálunk még nem. Ausztráliában mért adatok szerint napi 2-3 mécses elégetése már a mérhető ólomszint növekedést okozott a helységben tartózkodók vérében.

Szója és pálmaolaj

Ezt a két gyertya alapanyagot egy kalap alatt tárgyalhatjuk. Miközben a gyártóik a természetes mivoltukkal operálnak, amikor a marketingjüket állítják össze, ez ne tévessze meg Önt. A petróleum is “természetes” anyag, mégsem célszerű egy légtérben égetni velünk. Ne a marketingnek higgyen, hanem gondolkozzon.

Eredeti formájában a szója- és a pálmaolaj is alkalmatlan a gyertyakészítésre. Különféle vegyi eljárásoknak kell alávetni, melyek során millió tonnányi dioxin keletkezik. Talán megérti, hogy számomra nem minősül „természetesnek” egy anyag, amit nem a természetből begyűjtött formájában, hanem laboratóriumi eljárások sokaságával állítottak elő.

A hidrogénezett szója- és pálmaolajat általában színezik és illatosítják. Sajnos nem találtam egyetlen kimutatást sem a használatukkor keletkező égéstermékekről, de ha csupán a színező és illatanyagok égését vesszük figyelembe, már nem lehetünk nyugodtak.

Méhviasz

A negyedik és legritkább gyertya alapanyag a méhek által készített viasz. Ötvenszer drágább a paraffinnál és hússzor drágább a hidrogénezett növényi zsíroknál. A tiszta méhviasz tényleg „természetes”. A méhek ebben tárolják a mézet. Ezt nem szükséges kémiailag módosítani, hogy gyertyakészítésre alkalmas legyen.

Van egy csomó előnyös tulajdonsága az összes eddig tárgyalt mesterséges gyertya alapanyaghoz képest. A legmagasabb az olvadáspontja. Nem csöpög, mint a paraffin gyertya, nem kell fémedényekben szállítani és használni, mint a növényi olaj gyertyákat. A belekeveredett méz és virágpor miatt természetes aromája van anélkül, hogy illatosítani kellene.

A méhviaszoknak van egy kevésbé ismert és egyedülálló tulajdonsága. Égésekor negatív ionokat bocsát a levegőbe. Hatása azonos a kereskedelemben kapható elektromos ionizátorokéval. Elegendő egy méhviaszgyertyát elégetni a helységben és nyugtató hatású elektromos részecskékkel szórja teli a levegőt. Most már Ön is tudja, miért nem érezte a nyugtató hatást, amikor az olcsó, ám illatos paraffingyertyát égette a kád szélén. A kőolajszármazék égésekor nem keletkeznek nyugtató hatású negatív ionok.

Gazdasági kérdés

Sajnos miközben tudjuk, hogy a méhviasz gyertya ötvenszer drágább lehetne a paraffingyertyánál és a magyar méhészek tonnaszám képesek termelni ezt a csodaszert, kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget. Nekem nincs érdekeltségem a méhviasz bizniszben, és még egy árva méhecském sincs. Csupán olvasgattam pár dolgot a gyertyagyártásról és az alapanyagokról és ezt itt közreadtam. De biztosan mostantól száműzöm a lakásomból a kétes eredetű mérgező gyertyákat és amikor legközelebb megyek mézet vásárolni, beszerzem a gyertyákat is attól a termelőtől, akitől vásárolni szoktam.

Tegyen Ön is így és mindenki jól jár.

Mellékesen az illatgyertyákról

Az aromaterápiák népszerűségét a gyertyaipar is meglovagolja. Viszont a gyertyákat aromaolajokkal kezelik. Az aromaolajok elegyített szintetikus aroma összetételek, amiket hígítanak egy hordozóval, mint például propilénnel, glycollal, növényi olajjal vagy ásványolajjal. Az ásványolaj természetesen egy másik petrolkémiai termék. Ezeket az illatokat egy laboratóriumban hozzák létre és nincs bennük semmi természetes. Mindazonáltal az aromaterápiában és a gyertyaiparban is előszeretettel alkalmazzák őket, mert olcsók.

Néhány gyertyagyártó azt állítja, hogy valódi illóolajat használ a termékében, de ennek meg szerintem nincs semmi értelme. A valódi illóolajok igen könnyen égnek és amikor elégtek, semmi terápiás hatásuk nincsen már. Saját szaunámban sem engedem meg senkinek, hogy a szaunakőre öntse az illóolajat, mert pár perc alatt elég és éppen ellenkező hatást vált ki, mint amiért alkalmazni szerettük volna.

Ha illóolajat használ terápiás célból, azt mindig egy kis meleg vízre csepegtetve tegye és ne közvetlenül a gyertyába vagy egyéb forró felületre öntve. Az elégett illóolaj éppen úgy rákkeltő anyagokat tartalmazhat, mint bármilyen égett olaj. Sajnos sokszor ezt érezni a közösségi szaunákba belépve is.

Forrás: Natúr Hírek

Nemzeti InternetFigyelő