Változik a világ, New Yorktól Athénig

Oly sokan fognak megemlékezni 1956 hőseiről, hogy én most kicsit rendhagyó módon, az 50-ik évforduló „pesti srácairól” beszélnék, s arról a helyzetről, hogy a hazug rendőrt is hamarabb érik utol, mint a sánta kutyát! Előrebocsátom, hogy nekem mindig nagy megtiszteltetés volt a csőcselék megnevezés 2006-ban, hiszen Kádárék is így nevezték a pesti srácokat!

Ha valaki összehasonlítaná a két évvel ezelőtti szófordulatokat és jelzőket a hazai véleményformáló médiákban elhangzó hírek, hírelemzések kapcsán, akkor meglepő eredményre jutna. Ma már nem annyira a sűrűn hangzik el a „csőcselék és a randalírozó” kifejezés 2006 kapcsán, sőt a Balsai-jelentésnek és Völgyesi Miklós egykori büntető kollégiumi elnöknek köszönhetően ma, már arról is beszélnek a televíziós „megmondóemberek”, hogy valószínűleg terrorcselekményként is értékelhető az ellenünk irányuló rendőri fellépés.

Az eurokonformitás teljes hiányát felmutató rendőri brutalitás azonban, nem kézenfekvő az agymosott nyugati közvélemény előtt ma. Különösen azért nem, hiszen Helles Ágnestől Kertész Ákosig szinte a teljes liberális „értelmiség” nyugatra jár hazánk és népünk lejáratását, az – éppen általuk gerjeszteni kívánt, de valójában nem létező –, antiszemitizmusunkat kívánják szétkürtölni, sőt, ebből valamiféle hasznot, támogatást besöpörni maguknak, tehát a bal-liberális oldalnak.

Mindennek látszólag semmi értelme sincs, de az idő erre is megadja majd a logikus magyarázatot éppen úgy, ahogy választ kapunk most – öt esztendő után – a Kossuth tér erkölcsi forradalmának egyre égetőbb kérdéseire is.

Világossá kell tennünk legalább a hazai társadalom előtt, hogy nem véletlenül volt teljes hírzárlat a 2006-os Kossuth téri tüntetések politikai üzenete körül. Nem voltak jelen a demonstrációban az akkori politikai osztály ellenzéki tagjai, s csak a megmozdulás kitartó erősödése és az egyre szervezettebb, egységesebb civil szerveződéstől való hatalomféltés volt az, ami kicsalt a térre pártokat és azok pártkatonáit. Ráadásul már 2006-ban, éppen azt a pénzügyi globalizmust vette górcső alá a demonstráció, amellyel szemben ma már az egész fejlett világon szerveződnek a tüntetések: New Yorktól Madridig, Londontól Athénig. A világ problémája tehát a gátlástalan bankárkaszt, amelyet már nem csak a Kossuth tériek, de a világ minden táján kezdenek felismerni. S íme egy link Amerikából, amely elénk tárja a valóságot, csak rá kell kattintani:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=R2RO1aGXoPs]

Nyíltan ki kell mondanunk, hogy 2006-ban valóban terrorcselekmények történtek a rendőrök részéről, s mindezért nemcsak a rendőri és politikai vezetők, hanem az a rejtőzködő bankárkaszt a felelős, amely kaszt már akkor is a markában tartotta a hazai pártpolitika vezetőrétegét. S ez a kaszt, a jelen válság generálója és folyamatos haszonélvezője is. Ezek a terrorcselekmények sajnos ebben a jelenlegi jogrendben nem fogják elnyerni méltó büntetésüket, mert talán lesz egy-két ejnye-bejnye a szintén befolyás alatt tartott bíróságok részéről, de alapos „nagytakarítást” nem képesek végezni, több okból kifolyólag. Az okok között szerepel az is, hogy a szocialistának csúfolt államkapitalista rendszerben szocializálódó és a párthűségben szenvedő bírók közül csak kihalni lehet ma is.

Ráadásul meg kellene végre értenie a magyar társadalomnak, hogy azok a csaló politikusok, akik keresztülvitték a rendszerváltásnak hazudott módszerváltást, azok rendelték meg – igaz a monetáris diktatúra nyílt vagy burkolt utasítására –, a 2006-os terrorcselekményeket. Ők bizonyos tekintetben ma is védettek, s nem fog egyetlen hajuk szála sem meggörbülni addig, amíg ez az idegen eredetű jogrend és annak hű kiszolgálói uralják a magyar államot. Hiszen magának a megrendelt terrornak az volt a közvetlen célja, hogy az igazságkereső embereket megfélemlítsék, számba vegyék, s elvegyék a kedvüket attól, hogy az általuk oly fennen hirdetett „népszuverenitás” jegyében meg merjenek mozdulni, követelni merjék a közhatalmat, ne adj Isten: Nemzetgyűlést tartsanak! A főbohóc ugyanis így fogalmazta meg magában akkor a helyzetet: „Lehet tüntetni a Kossuth téren. Majd megunják és hazamennek! No de Nemzetgyűlést tartani, azt nem lehet. Azt minden erővel meg fogom akadályozni! Na nehogy már a buta nép akarjon itt gyűlésezni! Mit szólnának ahhoz a világ tejhatalmú urai? Akkor pedig a bankárkaszt megneheztelne rám. Talán még le is kellene mondanom. Azt pedig nem akarom! Mert nagyszerű érzés dróton rángatni ezeket a böszméket. Hogyan is csinálta 1956-ban a feleségem nagyapja? Hát közéjük lövetett! No, én sem vagyok nála kevesebb, majd meglátjátok!”

Talán az is lehet, hogy e monológ közben balettozott egy keveset, de természetesen mindez csak az én lelki szemeim előtt játszódik le. De azt ugye el kell ismerni, hogy mind a szavak, mind a tánclépések nagyon életszerűek!

Most vizsgáljuk meg: mi váltotta ki a bíróságok előtt azt a hazugságáradatot, amit a rendőrség tagjai felmutattak a 2006. október 23-i „tüntetésoszlatás” kapcsán. Álláspontom szerint az, hogy a rendőrség rádöbbent: a politika magára hagyta, s ők fogják elvinni a balhét! Ám sajnos még mindig nem félnek eléggé „derék” rendőreink ahhoz, hogy kitálaljanak végre minden szempontból, s bevallják a parancshoz hozzátett saját szadizmusukat, vagy azt, hogy milyen „erősítő” tablettákat kaptak, milyen zsarolásnak, fenyegetésnek voltak kitéve. Hiszen soha ilyen törvénytelenséget és vad erőszakot nem produkált még a rendőrség. (vagy tán nem is rendőrök voltak zömmel, hanem idegen zsoldosok?) Aki megnézi azt a felvételt – amit stílszerűen, a lábbal taposott Alkotmányról elnevezett utcában készített a rendőrség–, azonnal láthatja, hogy nem erőszakos, köveket dobáló tömeg áll a rendőrsorfal előtt, hanem egy öntudatos, himnuszt éneklő és Nemzetgyűlést követelő nemzeti közösség. Igaz felszólították őket az állítólagosan lezárt terület elhagyására, azonban a műveleti tervben nem szerepel az Alkotmány utca eleje lezárt területként, tehát ez volt a csapda. Ezért nem mondta be egyetlen híradás sem, hogy a Kossuth térre az előző hetek, sőt a hajnali ígéretek ellenére sem engedi vissza a rendőrség a legálisan tüntetőket! A tájékoztatás helyett pedig csapdába csalták őket. S hiába követeli itt a nép azt a Nemzetgyűlést, mert a hatalom már régen nem a nemzet, de nem is a nép kezében van, hanem egy szűk kiválasztott „elit” uralkodik rajtunk, melyet viszont a bankárkaszt irányít. Ezzel kell tisztában lennünk, s ez, minden szépnek hangzó beszéd, ígéret, vagy nemzeti színű nyilatkozat ellenére így van.

Ha szeretnél meggyőződni az eddig leírtak valóságáról, akkor kattints ide:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=mOwAv5UyREY]

Azzal, hogy előkerült ez a többszörösen letagadott, majd 30 évre titkosított felvétel, megdőlt az a vélelem, amit egyébként a tömeg is skandált akkor az Alkotmány utcában: „magyar rendőr velünk van!” Megdőlt, hiszen a felvételen látható módon nem egy „erőszakos” tömeget kellett megfékezni, mert senki sem dobott molotov-koktélt a rendőrsorfalra, nem ők lőttek rájuk, hanem mindez fordítva történt: a rendőrök támadtak a saját eltartóikra, a gazdáikra, a népre!

Azt talán el lehetne a rendőröknek hinni, hogy féltek. Félhettek is, mert képtelenek voltak odaállni az igazság mellé, nem merték a saját főnökeik szemébe mondani, hogy a népfelség elve miatt nem lőhetnek azokra, akiknek a munkája, verejtéke és teljesítménye nyomán fizetést kapnak! Félhettek is, mert taposták a magyar zászlót, amelyet előző generációk emeltek magasba, s melyet megalázni ebben az országban, senki sem mert eddig! Félhettek is, mert már előre tudták – tudniuk kellett –, hogy hazudniuk kell majd még a bíróságon is, mert tetteiknek lesznek következményei. Tudták, hogy törvénytelenek: mert nincs rajtuk azonosítószám, de törvénytelenek azért is, mert egy törvénytelen rendszert szolgálnak! De azt is tudták, hogy békés magyarokat, ünnepelni és a szuverenitásból eredő jogaikat végre gyakorolni kívánó embereket ütnek, lőnek. Az így arctalanná és azonosíthatatlanná tett rendőrnek látszó személyek pedig olyan mély erkölcsi fertőben élnek, hogy számukra mindez természetes volt. Őket ez, meg sem rendítette, el sem gondolkodtak a történteken. Ezen arctalan erő állította azt – egy a Legfelsőbb Bíróságra beadott felülvizsgálati kérelemben -, hogy: „Budapesten 2006. október 23-án a kora délutáni órákban erőszakos, garázda magatartást tanúsító tüntetők – kordonszolgálatot ellátó – rendőrökre támadtak … molotov koktélokkal, kövekkel, egyéb tárgyakkal támadták a rendőröket. Ennek hatására került sor a tömegoszlatás elrendelésére.”

Ezen ordas hazugsággal szemben áll a felvételen rögzített igazság. Valószínűleg csak is ezért titkosították 30 évre, mert a fenti hazugságaikat pontról–pontra megcáfolja a felvétel. Valószínűleg ugyanez motiválta a rendőrruhába öltöztetett hamistanúkat az arcátlan hazudozásra per folyamán, s ezért ítélkezett mindeddig hibásan, némely esetleg még tisztességes bíró is. A Rebisz felvétel így megvan. Azonban az emlékezetem szerint tucatnyi rendőr készített felvételt, s azoknak is meg kellene kerülniük ahhoz, hogy végre a társadalom egésze szembesüljön azzal a gátlástalan szörnyűséggel, ami az ötvenedik évfordulón történt!

De mikor jön már el végre az az idő, hogy a kis rendőrök őszinte megbánással, vezetőik őszinte feltárással, a politikai osztály pedig a pénz diktatúrát leleplező vallomással állnának elő? Ja, hogy a kiszolgálók és kiszolgáltak, illetve a becsapottak és becsapók érdekei látszólag egybe esnek? S, hogy ezt a látszatot nem lehet könnyen leleplezni?

Az élet azonban bizonyítja, hogy apró lépésekkel is lehet előre jutni. Ha már a hazugságon kapott rendőrtanúkat a bíróság hivatalból nem jelenti fel, akkor jó lenne végre a bírókat is felelősségre vonni! Ha a nyomozóügyészség nem teljesíti feladatát, s nem hajlandó egyértelműen az igazság kiderítésén fáradozni, akkor őket is felelősségre kell vonni, sőt még azt az Alkotmánybíróságot is, amelynek az lenne a feladata, hogy a „sólyom” korszak pártállami maradványait lesöpörje magáról és a „láthatatlan alkotmány” helyett a magyar történelemben kicsiszolódott, s így bevált alkotmányosságot visszaadja nekünk, magyaroknak!

Lassan már minden intézmény megkapta a lehetőséget, hogy jóvátegye az eddigi tisztességtelen tevékenységét, s valahogy mindegyik a másikra vár és mutogat! Pedig csak ezt a linket kell megnézni, s világossá válik mindenki számára, hogy a rendőrség a himnuszt éneklő tömegre rontott rá, s nem erőszakos dobálókra! A rendőrség 2006 őszén is alkalmazta azokat a kifinomult technikákat, melyek alkalmasak a civilerők teljes szétforgácsolására és az akár legitim, akár illegitim hatalom megvédésére. A Kossuth téren is működött a beszivárgás, megfigyelés kettőse, de minden más eszközt felhasználtak arra, hogy aláássa a tüntetés által kitűzött célt. A láthatatlanná maszkírozott véleménydiktatúra is olyan profi eszközöket használt, amellyel eleinte nem akadályozták a demonstrációt, hanem csak azt, hogy a tüntetés üzenetei eljussanak a széles nyilvánossághoz. Ezek a lépések talán még az egyes médiumok riporterei, vagy szerkesztői számára is igazolhatók a „nemzetbiztonság” bűvös kifejezésével, de valójában ennek az ellenkezője igaz. Éppen az a szűk pártarisztokrácia az, amelynek érdekei ellen fellépett a tömeg 2006 szeptemberében, amely a globalista világot elsősorban azért szolgálja ki, hogy az egykoron az eszmét védők és leszármazottaik, ma megtarthassák a zsákmányt. Ebből tehát az következik, hogy azt a bizonyos „nemzetbiztonságot” éppen a tüntetők képviselték, s nem a hatalombitorlók!

A globalizáció, a bankárkaszt, a jogain túlterjeszkedő állam, vagy annak intézményei ellen fellépő tüntetőket ugyanis mesterségesen addig provokálja a hatalom, amíg nem lép fel olyan erőszakos eszközökkel, amelyek causus bellit – tehát felmutatható indokot – jelenthetnek a hatalom számára, s ezt azután véres rongyként azonnal mutogatni kezdi a lakájmédia, s ezzel megteremtődik az ellen intézkedés, tehát a rendőri fellépés elfogadottsága is. Ezen tevékenységekben a titkosszolgálat természetesen részt vesz, sőt ha elég ügyesek, akkor gyorsan meg is szerzik a tüntetéseken a hangadó szerepet, így a képesek lesznek kihasználni, az eseményeket irányítani, sőt zsákutcába terelni.

A beszivárgás és félrevezetés természetesen nagyon profi ügynököket kíván, s vannak esetek, amikor valakit évekig építenek fel. Ez többnyire csak a nagy nézettségű médiumok segítségével történhet, de például nemzeti szellemű újság kiadójaként, vagy radikális mozgalom vezetőségi tagjaként is szerezhet valaki olyan elfogadottságot, hogy az adott pillanatban képes legyen kisiklatni egy jól indult törekvést. (ez ellen védekezni igen nehéz, ezért alaposan vizsgáljuk meg a személy múltját, cselekedeteit, jövedelem forrásait, szokásait és erkölcseit)

A Kossuth térnek, mint a XXI. század első erkölcsi forradalmának, a szabadság megkurtítása elleni és az alkotmányosság visszaszerzése melletti tüntetésről nem volt sem megfelelő tájékoztatás, sem az ott elhangzottakból való élő közvetítés a meghatározó sajtóorgánumokban. Sőt, minden vonalon elkezdődött a lejárató kampány, hiszen semelyik párt érdekszférájába nem tartozó civil személyek álltak fel a színpadra.

Igaz eleinte csak a hatalmán túlterjeszkedő kormány leváltása és a bevallott csalások – pl. „szarból hoztuk vissza a kormányzást” – felülvizsgálata és a valóságos választási eredmény kiderítése volt a cél, ám éppen az ellenzéknek a feltűnően passzív magatartás volt az, ami a tüntetőket egyre jobban aggasztotta.

Az akkori aggályokat a mai kormány rövid úton eloszlathatná, ha valóban az elszámoltatás útjára lépne és nem az időhúzó magatartást tapasztalná ma is a nemzet. Elismerem, látunk néhány komoly intézkedést, de ez kevés!

A nyugati globalista államok rendőrségei már régóta kettős taktikát folytatnak. Már nem a vízágyúk és gumibotok adják a rendőrség igazi erejét, hanem a félretájékoztatás olyan taktikái, amelyek tüntetések jelentőségét csökkenti. Tehát a rendőrség is azon az úton halad, amin maga a bankárkaszt, s egyre jobban rejtőzködnek a törvényesség látszata mögé, de így egyre alattomosabbak. Miután maximálisan számíthatnak a magán médiumokra, de az állítólagos közszolgálatiakra is, így nincs nehéz dolguk, hogy a közügyekben megszólalókat, vagy a tiltakozó megmozdulások szervezői ellen a propaganda eszközével is fellépjenek. Ezek a rendőrségi akciók – éppen az alattomosságuk miatt – népharagot nem gerjesztenek, s a tüntetőkkel való szolidaritásra nem késztetik a széles tömegeket. A társadalom áthangolása a tüntetők ellen 2006

őszén, éppen a lángoló autók látványával és az erőszak átfordításával történt, hiszen minden véleményformáló közszolgálati műsor a garázda, randalírozó, csőcselékről tudósított. Kivételként beszéltek arról, hogy a primitív tüntetők a bokrokba vizelnek. Ahogy kiderült a rendőrség hazugsága, úgy fog szép lassan kiderülni a lakájmédia szerepe is az erkölcsi forradalmunk lejáratásában.

Nekem persze nem elégtétel az, hogy éppen az következett be a világban, amit akkor a színpadon elmondtunk, s az okos politikusok, riporterek és jövendőmondók pedig nevettek és a legyintettek a szavainkra. Nekem az sem elégtétel, hogy az akkor bennünket vízágyúzó, gázspayt használó, szemkilövő rendőrök, kényszerültek tüntetni a jogaikért, hiszen ezerszer elmondtam nekik, hogy csak addig lesz rájuk szükség amíg egy megbízhatóbb náció nem érkezik a helyükbe 2006-ban a rendőrök nem hittek nekem, oda se figyeltek!

Remélem azonban, hogy rövidesen nemcsak a rendőrök, katonák, tűzoltók, tanárok, stb. fogják felismerni, hogy nem a kormány ellen, hanem a hiteleseket csapdába csaló bankok ellen kell kiállni, a bankárkaszt további uralmának megszüntetése érdekében. Most kell példát venni New Yorkról! Most kell példát venni a pesti srácokról, akiknek nem volt drága az életük, mert odaadták nekünk, s mi, az óriási lehetőség ellenére sem vagyunk képesek megszabadulni a gyilkosok és leszármazottaik hatalmától, mert nem ismerjük a közjogi harc lehetőségeit, pedig csak azzal lehetünk legyőzhetetlenek!

Dr. Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő