Nyílt levél ft. Böcskei Lászlónak, Nagyvárad püspökének
Stoffán György író, egyháztörténet-kutató drámai hangvételű nyílt levélben fordult Böcskei László nagyváradi megyéspüspökhöz. Az írás rávilágít a váradi premontrei rendet ért politikai és egyházpolitikai támadásokra, párhuzamot vonva a dicső múlt nagy püspökei – mint Márton Áron vagy Tempfli József – és a jelen méltatlan megalkuvásai között. A levél szerzője szerint a 900 éves múltra visszatekintő szerzetesrend elleni fellépés nem csupán egy apát, hanem a teljes magyar katolikus örökség megmaradását veszélyezteti Erdélyben. Az írást az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Nagym. és Főt. Püspök Úr!
Az utóbbi hetekben egyre élesebben kirajzolódik az a drámai helyzet, amelyet a román városvezetés korábbi polgármestere és mai utódai generáltak egy magyar cca. 900 éve Váradon is jelenlévő és szolgáló szerzetesrenddel és annak apátjával szemben. E kép, amelyet ma látunk az ügyet illetően, nem a magyar katolikusság összetartására enged következtetni, hanem egy politikai összeesküvésre, amelyben Ön, mint az egyházmegye püspöke is aktívan részt vesz… a rossz oldalon.
Amíg egykori lelkiatyám és barátom, az Ön elődje, Nagyméltóságú Tempfli József püspök atya egészen Bukarestig utazott, hogy hazahozza a Székesegyház monstranciáját,
Ön azzal, hogy feljelentette a váradi premontrei apátot, hogy nap mint nap igyekszik a segítés helyett a küllők közzé faágat tenni, rettentő rossz példát mutat, amely beleillik voltaképpen nemzetünk végóráinak ütemébe, de semmiképpen nem illik bele Jézus Krisztus tanításába, parancsaiba.
Nagy elődök példái, nagy elődök tettei állnak Ön előtt, mint Patachich Ádám, aki a magyar katolikus egyház érdekében hajlandó volt Mária Teréziával is összekülönbözni, levelében nyersen megnevezve az uralkodónőt. A másik nagy előd, a már említett Tempfli József, aki püspöki ornátusban állt saját tulajdonának múzeumi tározója mellett mindaddig, amíg vissza nem adták a szintén említett, értékes kegytárgyat. A nagy példakép maga Márton Áron püspök, aki a szerzetesrendekért, a népért, az egyházért vállalta a szenvedéseket, s nem volt hajlandó megalkudni politikai pártokkal vagy a főhatalommal, mert lelkiismerete és hite volt. Igaz, említhetnék számos más, nagy elődöt, vártanú püspököt és papokat, akiknek számát nehéz volna meghatározni…
Hiszen, itt nem egyetlen emberről, egyetlen papról, egyházi méltóságról van szó, hanem egy tendenciáról, amelynek végső célja megsemmisíteni a magyarok, a katolikusok és a magyar keresztények múltját, eltörölni még az emléküket is.
Amikor egy püspökről azt halljuk – ismerve az ügy minden apró részletét –, hogy az igazságért harcoló magyar apátot egy magyar püspök feljelent, az olyan megbotránkoztató, mint amikor a csőcselék Barabást kiáltott és az ártatlanra „feszítsd meg!”-et.
Az Ön feljelentése is a húsvéti felkészülés idején íródott, ami ennek az árulásnak még nagyobb hangsúlyt ad. Ugyanis, ez az eljárás, a premontrei apát keresztútjának – mindannyiunk lelkében – fájdalmas stációja.
Levelem megírására nem kért fel senki, és kérem, ilyesmivel ne is vádolja – újhont – az Apát Urat senki előtt! Csupán azt írtam le,
Kérem Önt, hogy gondolja át a premontrei kolostorral, templommal és az Apát Úrral összefüggő nézeteit, és próbáljon meg imával Tempfli püspök úrhoz fordulni tanácsért! És ne felejtsen el egy régi latin szállóigét: „Hodie mihi, cras tibi” Ma a premontrei kolostor és templom, holnap a Szent László Székesegyház és a kanonok sor…
Budapest, 2026. 03. 05.
Stoffán György
író, egyháztörténet kutató
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt képen: Stoffán György író, egyháztörténet kutató
#StoffanGyorgy #BocskeiLaszlo #Nagyvarad #Premontreiek #Erdely #KatolikusEgyhaz #MagyarMegmaradas #NIF #Keresztenyseg
