Képmutató „szolidaritás” – még egy gondolat a Lázár-ügyben
A valódi segítségnyújtás és a „kirakat-humanizmus” közötti szakadék egyre mélyebb a mai közéletben. Állandó szerzőnk, Stoffán György legújabb jegyzetében a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel mutat rá a képmutató szolidaritás mögött meghúzódó erkölcsi válságra. Portálunk olvasói számára ismerős, éleslátó stílusában elemzi a társadalmi kettős mércét, elgondolkodtatva minket arról, mi maradt mára a valódi értékekből.
A pozitív, erkölcsileg nagyra értékelhető és példamutató emberi magatartások közé tartozik, ha egy ember egy rossz fogalmazása, egy másnak vélt sérelmet okozó gondolata miatt bocsánatot kér. Az pedig szintén nagyra értékelhető, ha a bocsánatkérést az érintett elfogadja, kivált akkor, ha a bocsánatkérő világosan elmagyarázza, hogy mi volt az eredeti gondolata, amelyben a rosszul fogalmazott mondat elhangzott.
Nos, Lázár János nemcsak politikusként, miniszterként, hanem emberileg is eleget tett ennek az erkölcsi követelménynek.
Világossá tette, hogy az elhangzott mondat – amelyet a politikai ellenfelei fegyverként használnak ellene és a kormány ellen –, miért nem lehet sértő, és a kormány, de ő személyesen is, milyen eredményeket értek el a sértett népcsoport érdekeire figyelemmel.
A politikai harc és az erkölcstelen hatalomvágy, valamint a pártalapon évek óta gerjesztett gyűlölet, ennek ellenére tömegeket tudott kivinni az utcára.
A képmutatás abban nyilvánul meg, hogy ma az általuk megvetett hazai kisebbség melletti hazug „szolidaritást” használták fel egy kormányellenes tüntetés fedőakciójaként, tehát, saját politikai céljaikra használták fel és ki azokat, akiket feltüzeltek azzal, hogy ők egy megalázott és kihasznált nemzetiség.
Az értelmiségi cigányság nagy része viszont megértette mit és miért mondott Lázár János.
És megértette az ellenzék is, de az érdekeik mást diktáltak: embertelenséget, aljasságot, hataloméhségük kielégítésének egy állomását. Hiszen, ha a béke és a cigányok melletti valós és őszinte kiállás lenne a céljuk, akkor Lázár János bocsánatkéréséhez fűzött világos, magyarázó mondatait megerősítenék, hogy békét teremtsenek egy őszinte, a rossz fogalmazás miatt való bocsánatkérés megértetésével.
Ám, nem ez történt. Politikai céljaik érdekében ők használták fel és ki a cigányság azon részét, amely nem értette meg Lázárt, és akiket megfontolt és aljas szándékkal hergel a magyarellenes politikai csoport Lázár János és a kormány ellen. A hangoskodás, a szívhez szóló, de képmutató és aljasul hazudozó felszólalások, a liberális, „romavédő” tömeg számára persze, sem a magyar, sem a cigány nem jelent semmit, nem számít. Ők a kormány bukását tűzték ki célul, konkrét hazaárulás – idegen hatalommal egyezség kötés – formájában, ehhez szervezkednek, és
Ám, rosszul hiszik. Őket elsőként fogják megsemmisíteni, mert a világon minden változhat, de egy dolog nem változik soha: a hazaárulókat azok is gyűlölik, akiknek dolgoznak. Mert aki képes hatalomért a népét, a hazáját és a vele élő kisebbségeket is elárulni, az képes a gazdája hátába is belevágni a kést…
És a történelemben számos példa bizonyítja, hogy az árulók soha nem élték túl azokat, akiknek dolgoztak. Viszont a Kárpát-medencében, egymás mellett élő magyar, cigány tót, szerb, sváb minden történelmi korban túlélte a társadalom szemetjét, azaz, azokat, akik elárulták az országot és megpróbálták egymás ellen uszítani a nemzetiségeket. És ez, most is így lesz!
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
