Dr. Bene Gábor: Kezdjük kicsiben? – megkérdeztem Magyar Pétert…

Szegeden – egy régi ismerősöm kérésére – feltettem a kérdést Magyar Péternek, hogy tanult-e magyar jogtörténetet, s azt mondta, hogy IGEN! S akkor a kérdésemet így folytattam: akkor azt is tudja, hogy azért teheti meg a jelenlegi hatalmi struktúra azt amit megtett, mert nem vettük vissza azt a történeti alkotmányt amely egyértelműen és beváltan működött? Ráadásul Bibó István – akinek a nevét az a kollégium viselte ahonnan a Fideszes fiatalok indultak – azt a nagy igazságot írta le, hogy a „Hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul.”

Ez az ellenőrzés hiányzik ma, s ez nem kerülhet esendő emberi személy kezébe – ahogy ezt az őseink zseniálisan kitalálták – mivel a főhatalom csak olyan személyé lehet aki zsarolhatatlan, akit nem lehet beszervezni pártba, szabadkőművesnek, akinek nincs egoizmusa. S ez a személy őseink szerint a Szentkorona. Ha ezt meg tudják önök valósítani, akkor előre is gratulálok. Ám enélkül a dolog nem fog működni, mert ahogy idéztem Bibót „a hatalom demoralizál….. tehát ellenőrzésre szorul”.

Ezzel az idézettel azt akartam elérni, hogy maga a szónok is elgondolkodjon azon amit oly sokszor hangsúlyoz, hogy nem a Fidesz tagság változott, hanem a párt elnöke, aki „demoralizálódott”, s ez magával hozza azt is, hogy idővel talán maga a Tisza párt elnöke is belekerülhet ebbe a helyzetbe akkor, ha nem lesz valódi ellenőr, aki szerintem nem lehet esendő, megvásárolható emberi személy. S így folytattam a gondolatsort:

„S azért hangsúlyozom Bibó mondatát, mert Fiatal Demokrata fiúknak tanulni kellett volna Bibótól, de úgy látszik mindent elolvastak tőle, de ezt az egy mondatot nem! A kérdésem tehát a következő: KÉPES LESZ-E A TISZA PÁRT ARRA, HOGY HA GYŐZ A VÁLASZTÁSOKON, VISSZAÁLLÍTJA A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNYT? Hiszen világosan látnunk kell, azok a mesék, hogy az 1946 évi I. törvény, vagy az 1949 évi XX.-as, vagy a 89 évi XXXI.-es törvények alkotmányok lettek volna, ezek a mesék hazugságok! Ezek nem voltak alkotmányok, mert megszállás alatt még törvény sem hozható! S mind a ketten tudjuk, hogy oda kell visszavezetni a magyar államot ahol a történelmi magyar államok sora megszakadt. S ez a dátum 1944 március 19. Remélem ez a visszavezetés önöknek sikerülni fog!

Magyar Péter vérbeli pártpolitikusként válaszolt is a felvetésemre: „ Köszönjük szépen kolléga úr, én nagyon szívesen beszélgetek államelméletről és Bibóról, bár nem tudom, hogy Bibó vallotta-e hogy egyébként a történeti alkotmányt kell visszahozni, de ÉN AZT HISZEM, HOGY KEZDJÜK KICSIBEN…”

Amikor ezt kimondta és lemerevedtem. Miért nem akarja visszaállítani azt a történeti alkotmányt, amely beváltan működött évszázadokon át és megtartotta a magyarságot még az átkos Habsburg abszolutizmus uralma alatt is? S erre Magyar Péternek az a válasza, hogy: „ ÉN AZT HISZEM KEZDJÜK KICSIBEN” ? Vagyis a már-már klasszikussá vált „merjünk kicsik lenni” szlogent ismétli ő is? Utána azonban magyarázkodni kezdett: ” Tiszteletben tartva az ön véleményét és nagyon szeretve a magyar jogtörténetet és történelmet és nem elugorva az elől, KEZDJÜK KICSIBEN. Egyenlőre legyen fertőtlenítő szer a kórházainkban…bocsánat és nem elviccelni akarom….

Tudom, hogy nem illik belevágni egy országosan ismert, népgyűlést tartó pártvezető szavaiba, de meg kellett jegyeznem, hogy Bibó korában a Rákosiék véres diktatúrája volt, s akkor ezt leíri elképzelhetetlen lett volna, de ma csupán pénzdiktatúra van, ahol még kifejthető az igazság.

A profi válasz erre így szólt: „Én azt gondolom, hogy rengeteg feladata lesz ennek a kormánynak. Nem akarom előre sajnáltatni magunkat. Elmondom, hogy nem leszünk tökéletesek, fogunk hibázni, igyekszünk bevallani a hibáinkat, igyekszünk nem elkövetni, igyekszünk transzparensek lenni. Nagyon nagy igény van – én tudom – egy új alkotmányra. Valódi alkotmányra. Sokan nem mennek ilyen messze mint ön, hogy az legyen a Szentkorona Tan és hozzuk vissza az eredeti történeti alkotmányt, s megelégednének egy olyan alkotmánnyal, alaptörvénnyel amit valóban a néppel közösen, a szakemberekkel közösen akár több országgyűlési cikluson átívelően fogadunk el, akár két országgyűlés, s utána a nép jóvá hagyja és valóban elismeri a nép, hogy ez a legfelsőbb jogszabály, vagy jogi környezet amit utána a magunkénak vallunk. Ön ennél egy kicsit tovább megy. Nagyon szívesen megnyitjuk ezt a kérdést…”

Itt ismét bele kellett szólnom, mert éreztem, hogy nem jó az irány ahová lavírozzuk magunkat, mert azt a hibát követjük el, hogy azt hisszük, hogy a TÖRVÉNYHOZÁS egyúttal alkotmányhozás is, pedig éppen az a magyar közjogban az eredeti, hogy nem engedi egy nemzedék számára azt, hogy belenyúljon az alkotmányos elvek folyamába. Hiszen azok a bevált és igazságos elvek szorítják a TÖRVÉNYHOZÁST határok közé, s ma éppen az az ami hiányzik! S ha megengedjük, hogy az őseink zseniális közjogi alapjai elvesszenek, akkor veszni fog a magyar jövő is, hiszen nem az emberi tényezőktől is függő fékek és ellensúlyok rendszere az igazi, hanem az a fék és ellensúly, ami a vármegyei autonómiában és a teljes magyar szokásjogi alkotmányosságban találkozunk! Így ezt mondtam: „A magyar alsóházat úgy hívják más néven, hogy a törvényhozás háza. Ezért ahogy az angoloknál sem és pl. a zsidó államban sem a törvényhozás hozza meg az alkotmányt, hanem annak szerves fejlődési lánca van! Ezért a mi őseink akaratát kellene egy kicsit tiszteletben tartani és az elveket kellene tiszteletben tartani…”

Magyar Péter úr érezte, hogy olyan nyilatkozatot nem tehet, amely a mai, sajnos hibás tudásokkal megfertőzött szavazók előtt nem lenne teljesen érthető, hiszen még a mostani, magát nemzetinek nevező kormányzat sem merte a történeti alkotmányosságot a maga teljességében modernizálni, inkább csak szlogenként hivatkozott rá az Alaptörvény preambulumában így:

„Nem ismerjük el a történeti alkotmányunk megszállások miatti felfüggesztését”!

Csakhogy ha valóban nem ismerné el a zsarolhatatlan Szentkorona főhatalmát biztosító történeti alkotmány felfüggesztését, akkor azt a követő normaszövegben a gyakorlatban is meg kellett volna valósítani. Ám sajnos nem ezt történt.

S azt mondta a Tisza párt mindenese, hogy: „Köszönöm, köszönöm én abszolút belemegyek ebbe a játékba, amikor volt egy történeti alkotmány, amikor volt egy 49-es alkotmány, amikor volt egy 89-es – ön szerint nem alkotmány, de valamilyen tákolmány – minden korban voltak bűnök. Volt egy Trianon, volt egy holokauszt, volt a németek kitelepítése, volt a deklasszált elemek kitelepítése Hortobágyra, volt korrupció – Móricz írt róla sokat, meg Mikszáth, ellopták a fél országot, de közben épült is valami. A 89-es alkotmány alatt is voltak nagyon korrupt elemek, hazájuk ellen dolgozó elemek, olyanok akik nem dolgoztak. Én azt vallom, hogy nem az Alaptörvény, vagy nem a jogszabály csak amely segíthet abban hogy kevesebb korrupció legyen, hogy valóban egy szuverén, független fejlődő Magyarországért dolgozzunk, hanem a példamutatás. Ha van egy olyan politikai vezetés, ahol biztos lesznek hibák, de nem a korrupció, nem a kivagyiság, a pökhendiség, mások legyalázása, uszítása, a hazudozás…… (itt próbáltam reflektálni, hogy ebben egyetértünk, de a pártpolitikusi lendület nem állt meg!) ….nem azt látják a fiataljaink, hogy ezzel lehet érvényesülni, hanem a tudás és a munka, s ez a két megbecsült dolog amit a fiatalok látnak – s közben már a személyzet erélyesen rám szólt, hogy »hagyjon másnak is időt« de a szónok, még folytatta: akár egy jó asztalos leszek, akár egy jó jogász, vagy orvos és utána dolgozni, én ebben hiszek, És persze beszélhetünk egy pohár bor mellett, vagy két pohár mellett beszélhetünk a történeti alkotmányról – s a személyzet egy tagja még erősebben jelezte, hogy adjak másnak is időt, pedig én nem a saját ügyemet tártam a szónok és az érdeklődők elé, hanem a legfontosabbat: az őseink által zseniálisan megoldott KÖZHATALOM problémáját.

Magyar Péter ekkor jelezte, hogy „nem ugrik el” a felvetésem elől, de rengeteg megoldandó feladatuk lesz, s megköszönte a kérdésemet. Ráadásul ott a tömeg előtt már előzőleg a mikrofonba mondva megígérte, hogy 1-2 pohár bor mellett beszélünk majd erről, de sajnos az a gyanúm, hogy hiába hagytam ott a névjegykártyám, nem fog sem maga, sem a titkárnője felhívni, hogy mikor ülünk le a pohár borok mellé. ÍGY NEM SZÁMÍTHATUNK ARRA, HOGY RENDSZERVÁLTÁS, VALÓDI „RENDSZER-VISSZA-VÁLTÁS” FOG BEKÖVETKEZNI, MERT A NEMZETI VAGYON VISSZASZERZÉS CSAK AKKOR KÖVETKEZHETNE BE, HA NEM A GLOBALISTA REND MARAD.

Bár tévednék, s egyszer csak felhívna valaki, a Tisza párttól, hogy az elnök egy fél órát, vagy egy egészet szán a történeti alkotmány ügyére, s akkor talán megértené, hogy miért nem lehet kicsiben kezdeni….

Mert én próbáltam egykor az MDF vezetést is tájékoztatni erről. Majd a MIÉP elnökét és a Kisgazda párt Mariskás-Torgyán elnökét szintén. 2000-ben még a Fidesszel is próbálkoztam, de senki nem állt velem szóba, 2006-ban pedig az egyik országos vezetőjük, egyenesen lehülyézett. Sajnos Vona Gáborhoz már el sem jutottam, bár egyszer a 2006-os Tüntetőszervezetek Országos Konferenciáján tett egy ígéretet arra, hogy a párt listáján minden második személy olyan pártonkívüli személy lesz, aki sokat tett a nemzetünkért, s a történeti alkotmányosság híve, de ez is csak ígéret maradt. A mai radikális párt pedig a többiekhez hasonlóan egyszerűen nem vesz tudomást a NemzetEgyesítők törekvéseiről, mert nem is reagálnak bármilyen dolgozatot juttatok el hozzájuk. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a trikóm hátulján ez a jelmondat áll: MINDEN PÁRT CSAK ÁRT! Vagy most mégis lesz ebben valamilyen jó irányú változás, hiszen a pártok Széchenyi szerint is csak a Nemzet megosztását szolgálták és ma is azt teszik.

Én azonban hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában és várok, hogy Pió atya madara felreppenjen.….!

A szerző közjogász

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Dr. Bene Gábor közjogász

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!