Harminchat éves a nagy átverés – 1989. június 16.

Rövid ideig valóban rendszerváltásnak hittük azt, ami 1989-ben történt. Ám, már akkor is kissé skizofrénnek hatott, hogy egy egykori kommunista miniszterelnök újratemetésével kezdődött a házi bál, melyhez a legyilkolt Romanov családnak is lett volna hozzászólni valója, de mi maradjunk csak a padlássöprésnél, a parasztság tönkretételénél, és a politikai perek aljasabbnál-aljasabb időszakánál… de üsse kő, végre valaki kimondta, hogy az megszálló szovjet csapatok legyenek olyan kedvesek és menjenek haza. Néhány idős, bölcs ember már ezekben a napokban is kissé megráncolt homokkal figyelmeztetett, hogy valami itt azért nem stimmel.

A Berecz János által építtetett Jurta Színházban sorra alakultak a pártok, ahonnan minden pártalapítás és gyűlés hanganyaga másnap reggel a BM illetékesének asztalán landolt. Közben az ellenzéki kerekasztalt is megszervezték, amelyet haladár és nem haladár kommunisták ültek körül. Az egyetlen, aki komolyan is gondolta a rendszerváltást – Csengey Dénes – meghalt.

Aztán kikiáltották a Köztársaságot és elindult a rendszerváltásnak nevezett folyamat, ami ellentétes volt önmagával is, így minden arra engedett következtetni, hogy a néhány idős, bölcsnek igaza lehet.

Politikai perek indultak azok ellen, akik ezt a rendszerváltást és annak részleteit bírálni merték, akik komolyan vették, hogy itt tényleg változások lesznek és a magyar függetlenség megvalósulhat, akik keresztény Magyarországot akartak. Ehelyett lett „keresztény kurzus” emlegetés, „ki a magyar” kérdésfeltevés, magyarellenes gúnyolódás, „térdre imához” bekiabálás a Parlamentben, és ugyanitt „cápalátogatás” és kivonulás Trianon 70. évfordulójának egyperces néma megemlékezéséről…

A kommunisták által ellopott vagyonokat nem adták vissza, hanem helyette őrgróf Pallavicini Károly, bécsi bankár által kidolgozott kárpótlási jegy-rendszert vezették be, ami azt jelentette, hogy a kommunisták a politikai hatalomból gazdasági hatalmat csinálhattak, hiszen a kárpótlási jegyeket a diktatúra bukmékerei féláron megvették már a bank előtt, amint kilépett az ajtón a kárpótolt, csőbehúzott polgár.

Fájdalmas volt nézni azt a megaláztatást, amit ezekkel a Kárpát-medence minden tájáról idesereglett egykori katonákkal, hadiárvákkal csináltak a lelketlen kommunisták és az új hatalom vámszedői.

A kastélyokkal, kúriákkal, egyházi épületekkel és földekkel kezdtek smúglerolni a politikusok – ezt látjuk máig! – közben szép csendben

eladták az iparunkat, a kereskedelmünket, tönkre tették a mezőgazdaságunkat, és amit lehetett szétrombolt a demokratikusan megválasztott első szabad kormány. Minden bizonnyal parancsra. Ráadásul, Jeszenszkyék elkezdték aláírogatni az alapszerződéseket, amelyekben Antallék lemondtak, a legutóbb Párizsban elrabolt magyar területekről, azok magyar lakosaival együtt.

Ott tartottunk az önfeladás rendszerváltó útján, hogy ha nem lett volna választás 1994-ben, akkor még az OSZK-t és a Nemzeti Levéltárat is dobra verték volna, hiszen ott állt Soros, mint vevő. Ezt azonban, élete egyetlen jócselekedeteként, Horn Gyula megakadályozta.

Ma már mindenki azt mond a fiataloknak, amit akar, és úgy hazudik a rendszerváltásról, ahogy a csövön kifér.

Hiszen, már kevesen vagyunk, (félreállítva, lakattal a szánkon), akik valódi rendszerváltást, köpönyegforgatás nélküli megtisztulást akartunk és hittünk is benne egy darabig.

Ám, szomorúan tapasztaltuk meg, hogy csak képmutatás, népátverés, álca, idegen elképzelés szerinti bohóckodás volt az egész, jól megfizetve azokat, akik vállalták már a kezdeti hazaárulást is. Bush és Gorbacsov döntöttek, a politikusok végrehajtottak… mert ki hinné, ki hiszi el ma már, hogy a kommunista blokk országaiban véletlenül történhetett meg egy év alatt a „teljes” vörös bukás. Mindenütt és zökkenőmentesen. Ahol viszont nehezebben ment a dolog, ott a golyó végzett az ellenkezni akaró pártfőtitkárral. Akik akkor liberális rendszerváltók voltak, ma melldöngető nagy magyarok lettek, akik kockázat nélkül ültek át a szélsőséges liberális oldalról a nekik meghatározott, kijelölt, és előírt nemzeti készbe, hogy onnan is learathassák – lelophassák – a bőven termett gyümölcsöt.

Közben megszűnt a hirdetett keresztényi elkötelezettség is, ami belépő volt a nemzeti elkötelezettség hitelessé tételéhez.

Az Uniós népszavazás és a NATO-csatlakozás, az azóta történt változások már egy másik mese…

Ma pedig ott tartunk, ahol tartunk.

A fajsúlyos, tudást adó oktatás, az erkölcsi nevelés, a zeneoktatás és a művészettörténet már a múlté. A családok megszűnőben vannak, a hivatalokban, intézmények vezetésében és a minisztériumokban rengeteg hozzá nem értő kiskirály, jó káder végez elkeserítően rossz minőségű munkát, a fiatalságunk pedig, egy, a valóságtól tejesen elszakított, internet varázsolta világban él – amíg öngyilkos nem lesz a különböző avatárok miatt.

Ezt tette az a harminchat év, amelynek kezdetére most sokan, nagyon büszkék, de akiknek közük sem volt az igazi, és negyven évig áhított, rendszerváltáshoz. Mert ők utasításokat hajtottak végre, ellentétben az 56-os hősökkel, akik szívvel-lélekkel mentették saját vérük árán is a keresztény magyar nemzetet, illetve azt, ami tizenegy év után megmaradt belőle.

Ma már rendszerváltást sem lehet csinálni, mert az nem jelentene mást, mint visszatérést a kommunista diktatúrához, amit ma az ellenzék európai értéknek nevez, és amiért jól megfizetve a magyarság ellen harcol, félrevezet és hazudik. A recept ugyanaz, mint 1989-ben, csak a szereplők és célok változtak, de a rendező maradt a régi.

A mókuskerék effektus tart. És talán ez az utolsó kör, amit a mókuskerekünk megtehet. Mert nem csak minket, keresztény magyarokat vernek át manapság, de az egész világot, amelyet egyébként is halálra ítélt – nagyszerű rendszerváltásunk végeredményeként – Schwab és aljas, embertelen, pénzimádó söpredéke…

A magyarok történetének homokórája lassan lefolyik, és nem lesz már, aki megfordítsa… Ez a folyamat kezdődött el a csonka Magyarországon, 1989. június 16-án…

Stoffán György

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kapcsolódó: 

„A demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen”- 36 évvel ezelőtt történt ezen a napon