Cs. Szabó Béla: Háború és béke XXI. századi módon

Zelenszkijnek az a dolga, hogy biztosítsa a konfliktus fennmaradását. Zelenszkij nem fog élve kijönni ebből a helyzetből. Túl hosszú a nyelve, ő egy nem kívánt tanú. Amint véget érnek a harcok, meg fog halni, és ezt ő is tudja. Nem politikailag, hanem szó szerint” – mondta Sztanyiszlav Krapivnik az RT tévécsatornán.

A fenti kijelentést az orosz fegyveres erők egyik nyugalmazott tisztje tette. Egészen pontosan jellemzi a jelenlegi orosz gondolkodás módot. A szakértő szerint nem csak az ukrán nácik, vagy amerikaiak, hanem az angolok is megszabadulhatnak tőle, ha már nincs rá szükség. Kétségtelen tény, hogy az ukrán belső viszonyok igen kellemetlenül érinthetik Zelenszkijt, ha az oroszok elcsatolnak hatalmas területeket. Hiszen azért vállalták a háborúskodást már három éve, hogy jól megleckéztessék az oroszokat és üres kézzel elkergessék őket még az ukrán határ környékéről is.

Ezt az elképzelést természetesen egy túlhevített nacionalista társadalomban minden további nélkül el lehet adni, hiszen a nemzeti túlértékelés az a náci ideológia egyik lényeges alapja. Zelenszkij azt ígérte a népének, hogy azért kell áldozatot hozni, hogy a nagy-Ukrajna megmaradjon és meg is fog maradni – jelentette ki többször is. A britek (a szőke kócos vezérrel együtt) sem szívesen emlékeznek vissza a három évvel azelőtti időre, hiszen ők is lánglelkű beszédekkel utaltak arra, hogy az oroszok elleni győzelemért csak le kell hajolni a porba és felvenni azt, hiszen bennük is az a kép rögzült, amikor az orosz társadalom összeomlott és szinte a darabjaira esett szét. Nem vették, vagy nem akarták észrevenni, hogy Oroszország már nem az a Szovjetunió, mint amelyik válságokkal küzd és csak a lyukak tömködésével tud fennmaradni. Pedig nagyon sok jel mutatott arra, hogy a fejlődés, mind társadalmilag, mind technikailag óriási léptékben halad a maga útján. A nyugat vezető politikusai csak a politikai érdekekkel törődnek, amely olykor szigorú gazdasági érdekeket takar. Általában a politikus egy olyan emberfajta, – ha a szakértők próbálják felhívni a figyelmüket valamire akkor – kényszeredetten meghallgatják, ha meghallgatják(?). Azonban mint tudjuk, egyáltalán létezik-e okosabb ember egy POLITIKUSNÁL?

Ez az a bizonyos „Kína szindróma”, amelyben pár évtizeddel ezelőtt még a „nagy népi kohókról” harsognak, majd 3-4 évtized múlva, már a világ élvonalában gyártják az autókat, vasutakat és amire éppen szükségük van! A nyugat és az amerikai (három évvel ezelőtti) vezetéssel együtt álmában nem gondolt arra, hogy 6 hónap alatt az oroszok az ipari kapacitásukat úgy tudják átállítani háborús üzemmódra, hogy a nyugat szinte kifogy a hadianyagból, míg az orosz ipar és fejlesztői kapacitás drasztikus mennyiségeket tudott a frontra küldeni és ezzel sikert elérni a területek megszerzésében.

Nos ezek a kényelmetlen tények, amelynek okán Zelenszkij élete egy fabatkát sem ér! Tudniillik a felelősséget valakinek vállalni kell, vagyis a balhét valakinek el kell vinnie! A háború vége azonban még sehol sem lelhető fel, mert Zelenszkij szeretné tovább fokozni, sőt emelni a tétet, vagyis még több pénzt, paripát és fegyvert kér/követel a további háborúhoz a győzelem és a siker legkisebb esélye nélkül. Az sem érdekli, ha a férfi lakosság oly mértékben kihal, hogy a reprodukció szinte végképp lehetetlenné válik.

Amerika már adott 350 milliárd dollárt és a totális összeomlás elkerülése érdekében még lassan csorgat további pénzt és eszközöket. Az EU nagy vehemenciával támogatja tovább Ukrajnát, miközben a gazdasági mutatói szép lassan, de fokozatosan tartanak a negatív irányba. Csak a hülyék nem veszik észre, hogy a szankciók, amely már a 17.-ek, semmit sem érnek! Ma már nem a hiánygazdálkodás idejét éljük, ahol bármilyen anyaggal, vagy eszközzel lehetett zsarolni az adott országot. Ennek a világnak vége! Furcsa dolog az, amikor egy ország úgy akar háborúzni, hogy mások számlájára, vagyis egy sor nemzet finanszírozza a háborús költségeiket. Nem az egész világ, hiszen a világ nagyon is megosztott az ukrán-orosz háború kérdésében, hiszen pontosan lemérhető volt a moszkvai katonai szemlén megjelent államfők létszámából, hogy a világnak lassan elege van a nyugati-világ érdek alapú propagandájából, amelyet évszázadok alatt ki kellett szolgálni, mert a gazdasági és politikai nyomás arra kényszerítette őket. Ma már a világ államai felnőttként próbálnak a külpolitikai kérdésekhez hozzáállni és van saját véleményük, érdekeik amiket akár bátran képviselnek mindenféle nyomás ellenében!

Ha a háború valamikor is befejeződik, akkor sok újabb kérdés vetődik fel! Mi lesz az ukrán társadalom reakciója a vesztes háborúra. Mi lesz a reakciója a nem kis létszámú naci „Azov”-féle társaságnak, amelyek beépültek a társadalmi közéletbe, közigazgatásba? Mikor fog felrobbanni újra az ukrán határ, hogy visszaszerezzék az elveszett területeket? Milyen demokratikus alapelvek fognak uralkodni a háború után és milyen pártrendszer alakul ki, vajon kialakul-e? Ezekre jelenleg nincs válasz! Nekünk magyaroknak még kritikusabb a helyzet hiszen a magyar kisebbséget túszul ejtették és folyamatos agresszió éri őket.

Látni kell, hogy az oroszok megunták a sajátjaik gyilkolását. Elmentek egészen a falig, megtettek mindent, hogy békés úton rendezzék a sérelmeiket az ukrán politikával, de nem sikerült. Nekünk nem lehet érdekünk az EB elnökének a terve (EU tagság), hogy az EU pénzén folytassák a háborút, miközben a mezőgazdasági termékekkel tönkre verik – nem csak a magyar –, de az EU mezőgazdaságát is. A hadi-kiadásokba viszont mind a 27 tagállam tönkre menne, ha pedig hitelhez nyúlnának – ismerve a pénzvilág pénz sóvárságát -, akkor marad az adós rabszolgaság, amit mi magyarok megtanultunk egy életre Fekete Jánostól, akit elég felháborító módon még nem oly rég ki is tüntettek! Ez az adós rabszolgaság magában hordozza azt a kényszert, amellyel ki tudják kényszeríteni az Európai Egyesült Államok megalakítását, hiszen a pénzvilágnál aljasabb nincs, legfeljebb maga az ördög!

 A szerző:  újságíró, közíró

Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Volodimir Zelenszkij, aki a The Time magazin címlapján így szerepelt, mint az év embere 2022-ben