Káros mítosz
Több mint ezeregyszáz éve megérkeztek a Kárpát-medencébe a magyarok. Hét törzsről szól a krónika, de valójában lehetett az akár húsz is. A szláv törzsek egy orrhosszal előztek meg minket a térségben. Az itt élő gyér lakosság között voltak szlávok, germánok, rómaiak és főként a rokonaink, az avarok. Az idők folyamán – a betelepülőkből és az itt talált néptöredékekből – összeállt a magyar nemzet.
A szlovák történelem is hasonlóan alakult. Ezeregyszáz év alatt, a Kárpát-medencébe betódult cseh, morva, lengyel, szlovén, horvát, szorb, pszeudohuszita, német, ruszin, ukrán nép lassan nemzetté vált, irodalmi nyelvet teremtett magának. Mindez a „rettenetes magyar elnyomás alatt” történt az államvezetés orra előtt.
Ugyanebben az időben az angolok megfosztották állami létüktől, nyelvüktől . ellsieket, a skótokat és az íreket. Olyan sikeresek voltak, hogy a már 1936 óta önálló Írország lakosainak csak tíz százaléka beszéli tisztességesen saját ősi nyelvét. A skótok é. ellsiek sem jártak jobban. A „nagy francia forradalom” (szabadság–testvériség–egyenlőség) „feltalálta” az addig ismeretlen államformát, a nemzetállamot. Akkoriban és még sokáig a gallok kisebbségben voltak Franciaország területén. A németek, korzikaiak, baszkok, oxcitánok, normannok, olaszok, bretonok meg a többiek a lakosság több mint felét tették ki. Ez nem zavarta a forradalmi kormányt, sőt „javítani” akart a helyzeten, akár erőszakkal is. Betiltotta az összes nem francia nyelvű iskolát, s ennek véres következményei lettek.
Fico úr, Slota úr! Ha ezt mi csináltuk volna önökkel, joguk lenne a panaszra. De mi ezt nem tettük önökkel. Az első világháború előtti néhány évtizedben történtek ugyan szánalmas kísérletek a kormány részéről a lassan öntudatosodó és a pánszlávizmusnak bedőlő vékony szlovák vezetőréteg elnyomására, mindez azonban eltörpült Csehszlovákia, majd az önálló Szlovákia vad, tűzzel-vassal véghezvitt magyarellenes intézkedései mellett. A „magyar elnyomás” mítosza Trianon óta állandó fejlődésben van.
A magyar–szlovák együttélés történetének szégyenteljes meghamisítása mellett még más is van a magyargyűlöletből élő szlovák szélsőségesek rovásán:
1. A magyarok által lakott területek bekebelezése 1918-ban, ami minden nemzetközi, emberi és közösségi joggal ellentétes.
2. A Benes-dekrétumok még ma is élnek, szerves részét alkotják a szlovák (és cseh) alkotmánynak. Ez a „jogszabály” a magyarok jogfosztásának az eszköze volt. És az még ma is.
3. A kierőszakolt lakosságcserének a magyarok voltak a vesztesei.
4. Körülbelül negyvenezer magyar embertelen körülmények közötti áttelepítése a Szudéta-vidékre.
5. Gyilkosságok, amelyek messze felülmúlják a híres – az egész világon szétkürtölt – magyar csendőrsortűz áldozatainak számát.
6. Vajon hány magyar iskolát zártak be 1919-óta? Össze tudják még számolni?
7. Vajon hány hektár földet és más ingatlant raboltak el a magyaroktól?
8. Az évszázadok alatt számtalan szlovák nemzetiségű püspöke, sőt hercegprímása volt a magyar katolikus egyháznak. De hány magyar származású püspökük van ma a szlovákiai magyaroknak? Ha nem tudják, elárulom: egy sem!
A mi királyaink az önök királyai is voltak. A Szent Korona alatt önöknek ugyanolyan jogok jártak, mint bárkinek a Kárpát-medencében. Csak ne próbáljanak mai jogokat követelni a hűbéri társadalom idejére, mert azok igencsak egyformák voltak egész Európában. Ha mi jobbágyok voltunk, önök is azok voltak, ha mi szabadok voltunk, önök is szabadok voltak. Ha a földesuraik keményen bántak magukkal, mivelünk sem különbül. Panaszra tehát nincs okuk.
Szlovákiai útjaim alkalmával számtalan ellenséges megnyilvánulással találkoztam, ami erősen gondolkodóba ejtett. Ugyanis addigi tapasztalataim alapján ezeket érthetetlennek találtam.
Nekünk talán csak a szovjetekkel és a románokkal szemben van ellenséges érzületünk, de az soha sem nyilvánul meg az egyéni érintkezés szintjén. Voltak munkatársaim mindkét népből, de eszünkbe sem jutott szóban vagy magatartásban kifejezni egymás iránti ellenszenvünket. Észak-Szlovákiában viszont az ellenséges magatartás napirenden volt. Pedig a szlovák emberrel soha semmi bajunk nem volt. A magyargyűlöletből élő politikus, újságíró annál nagyobb, majdnem jóvátehetetlen kárt okozott a két nép hagyományos viszonyában. Ha ezt valaha is sikerülne visszájára fordítani, mindkét népnek óriási hasznára lenne.
Előbb-utóbb, a legvadabb csúcs-szlovák is rá fog jönni, hogy népeink egymásra vannak utalva mind a politikában, mind gazdaságilag. Ha a szlovákok feladják erőszakos magyarirtási kísérletüket, és teljes autonómiát adnak a magyaroknak, örök barátság lenne a részünk. A határok lassan elmosódnak, de az etnikai határok hosszú évszázadokra megmaradnak, a biológia törvényei szerint.
Magyaródy Szabolcs
könyvkiadó, Hamilton, Kanada
Magyaródy Szabolcs
Forrás: Magyar Hírlap
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
„Több mint ezeregyszáz éve megérkeztek a Kárpát-medencébe a magyarok. Hét törzsről szól a krónika, de valójában lehetett az akár húsz is. A szláv törzsek egy orrhosszal előztek meg minket a térségben. Az itt élő gyér lakosság között voltak szlávok, germánok, rómaiak és főként a rokonaink, az avarok. Az idők folyamán – a betelepülőkből és az itt talált néptöredékekből – összeállt a magyar nemzet.”
Ez az állítás sántít. Éspedig azért, mert már több kutatás is megerősitette hogy a „honfoglalás” nem az első volt. Az eleink itt élhettek már kezdetektől fogva. A „honfoglaláskor” a Kárpátmedencében talált avarok nem a rokonaink, hanem egyazon – hun/magyar – nyelvet beszélő nép voltak.
Ráadásul, mindezt ma már nem csupán magyar kutatók kutatásai bizonyítják, hanem több külföldi tudós is megerősitette.
Egyéb veszély!!!!!!!!/Orbán nagy hazaárulása: 2004 áprilisában Magyarországon járt az izraeli államfő. Látogatását a Dohány utcai zsinagóga kerítésén (Herzl Tivadarral, a cionizmus megalapozójával együtt) egy márványtábla örökíti meg. Az ok látszólag egy szokványos, baráti (?) látogatás volt. Ehhez képest zárt körben olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai (magyar részről) külön-külön is hazaárulással érnek fel. Ezen nemcsak a balliberális pártelit képviseltette magát, de jelen voltak az akkori (magyarországi) parlamenti pártok, a magyar kormány tagjai és az akkori magyar államfő, Mádl Ferenc is. Ezen alkalomból Izrael magyarországi nagykövete fogadást adott a megállapodást aláírók részére. Az egyezmény részben az Európai Unió-Izrael akcióterv alapján került megfogalmazásra, és hamarosan, 2004. május 1-én, Magyarország uniós csatlakozásával életbe is lépett. A szerződő felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikáltak egy, az európai uniós országokban sem kellően ismertetett kerettervet. A dokumentum aláírásán részt vettek: Mose Kacav – Izrael államfője, Mádl Ferenc – Magyarország köztársasági elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László és Hiller István (MSZP), Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF), Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán (Fidesz MPP), valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői. A dokumentum az alábbiakról szólt: * Magyarország befogadó cél-ország. Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100000 izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. (Megjegyzés: ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006-ban) * 2. Az izraeli áruk európai terjesztése. * 3. Az izraeli vállalkozások (magyar) állami pénzen való támogatása. * 4. A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül. * 5. A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben, és annak szigorú alkalmazása. * 6. A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása és megszüntetése. (Értsd: a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. szélsőjobb eltaposására tett törekvés szentesítése.) * 7. Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon. * 8. Harc az antiszemitizmus minden formája ellen, a Berlini Deklaráció értelmében. A fenti pontokat 2006-ban nyilvánosságra hozó internetes hírportál közlése szerint az információ nem feltétlenül teljes. Az anyagot hivatalosan megkapta a Magyar Távirati Iroda elnöke, aki a pontokat nem cáfolta, illetve kitért a válaszadás és a nyilvánosságra hozatal elől. Az ügy azért kiemelten fontos, mert megerősíti azt a tényt, hogy a demokráciát hirdető társadalom tagjait olyan politika készteti vallomástételre (pl. az utóbbi 16 év népszavazásaival), ami mellőzi a demokrácia alapértékeit – a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogot és kötelességet. A fenti adatok ismerete vagy annak hiánya pedig közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeli politikai mozgásterét. A zsidó nem szent, csak sérthetetlen. A XXI. század világszerte a zsidó prüdéria kora. Ennek fokozatai országonként változóak, és fordítottan arányosak a zsidó érdekérvényesítés fokával. Ahol leginkább tolakodó a zsidóság, ott illik legkevésbé nevén nevezni. Magyarországon égbekiáltó ellentmondás: 2004 áprilisában (eltitkolt) háttér-megállapodás köttetett 500000 zsidó magyarországi befogadásáról, és (nyilvános) népszavazás során megtörtént több millió határon túli magyar nemzettestvér kettős állampolgárságának megtagadása. Minden objektíven és józanul gondolkodó, tájékozott ember számára egyértelmű ugyanis, hogy Izraelnek, a Közel-Kelet kegyetlen, fajgyűlölő szakadárállamának vége. Előbb-utóbb atomháború pusztítja el, mert egész egyszerűen nem történhet másképp. Csak az időpont kérdéses, hogy a zsidók és a cionista Nyugat által megnyomorított arab népek végső elkeseredésükben és dühükben, vallásos áhítatuktól fűtve mikor szánják rá magukat a végső ítéletre. Ha ugyanis a bombáik meglesznek – mindenképp meglesznek -, a helyzetet ismerve teljességgel lehetetlen, hogy csak üljenek rajtuk, és ne használják azokat az idők végeztéig. És tekintve, hogy Izrael egy 20-30000 km2-es ország, fegyver-arzenál ide vagy oda, nagy részét azonnal le fogják gyalulni a föld felszínéről. Csak az időpont kérdéses, lehet, hogy ez már nincs is túl messze, azt hiszem, a cionista világ kétségbeesett jajveszékelése és Iránozása! önmagáért beszél… Ugye nem nehéz elképzelni, hogy mi fog történni akkor, ha egy félig elpusztított, megalázott, hazájától megfosztott és feldühített, szélsőségesen agresszív és gátlástalan, önimádó és más népeket terrorizáló vallási fanatikus népcsoport (legalább) félmilliónyiad- magával betelepül. Mégpedig egy olyan országba, ahol mindössze tízmilliónyian laknak, ahol a nemzeti tudat és az összetartás (sajnos) oly kétségbeejtően gyenge, hogy eddig is a cionizmus egyik legkönnyebb prédájának bizonyult, és bizonyul most is, továbbá ahol a bentlakók birkaságának köszönhetően előfutáraik már eddig is kivételes hatalmi pozíciókat, gazdasági kulturális, politikai és hatósági befolyást szereztek, megágyazva ezzel akár az elképzelhető leghatalmasabb nemzetárulásnak is? Mi történik a paradicsommal, ha földjén a gaz jó táptalajra lel?… Én megmondom, szerintem mi fog történni ekkor: a szegény üldözött zsidó nép szép lassan jogot fog formálni országunk területére, ahogy mindenre jogot formál jogtalanul, amire kedve tartja -, és ezzel megkezdődhet a magyar nép reménytelen küzdelme, haláltusája önnön létéért, melynek végső eltiprásával majdan hivatalosan is megalakulhat Magyarország helyén a második zsidó-ország, mi pedig (majdnem palesztin mintára) szép lassan elnyomott földönfutókká lehetünk saját egykori országunkban. Ha hagyjuk őket betelepülni, előbb-utóbb mindenképp végünk! Politikai üggyé (botránnyá) és kampánytémává kell tenni, valamint népszavazást kell kezdeményezni néhány megállapodással összefüggésben levő kérdésről, sarokba szorítva és színvallásra kényszerítve ezzel a cinkos hallgatásba burkolózó parlamenti pártokat és médiát! Orbán-hazaáruló, hazaáruló módon aláírta a megállapodást, de a médiumokban nem beszél a Likud-dal együtt szőtt zsidó betelepítő terveikről, és egy Magyarországi új Izrael létrehozásáról. Lehet, hogy a kampánybeszédeinek alapjaként tartogatja, a választások idejére? Meg kellene kérdezni tőle. Betlen minden bizonnyal órákig el tudna évődni vele, erről a számára kedves kérdéskörről a Napkeltében, a közvélemény hiteles tájékoztatása jegyében, melynek nyomán a nézők is eldönthetik, hogy Magyarországot, vagy Izraelt akarnak-e itt, a Kárpát-medence kellős közepén.