A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szentkorona összefüggései

Egzakt, precíz, közérthető, és mindenre kiterjedő megfogalmazást kell adnunk a nemzet, haza, politika, közjó és Szentkorona fogalmáról. Felvilágosító munkánk fontos pontjai ezek, ahol a szög fejére üthetünk.

I. rész: a nemzet

A nemzet tagjai a hazáért felelősséget vállaló nemzedékek tapasztalatai által kiérlelt, elfogadott és így bevált értékeket, valamint célokat követik, mégpedig következetesen. A nemzetet éppen a több nemzedék tapasztalatainak szilárd követése teszi valódi, értékelvű közösséggé. A nemzet lényege tehát a hazát megtartó és a közjót gyarapító értékek követésében ragadható meg, s aki nem ezen értékeket követi, az nem tartozhat a nemzethez! Ez nem egy kirekesztő meghatározás, hanem az értékek mentén történő objektív megállapítás, hiszen nem külső jegyek és származás, hanem a cselekvés alapján értékel.

Hiába beszél tehát bárki (pl. Gyurcsány Ferenc) nagy lelkesedéssel a nemzetről, ha közben az EU csatlakozás és az ő konkrét tevékenysége okán az ország gazdasági és politikai szuverenitását – ezzel a haza megtartását – sodorta veszélybe, s a közjó gyarapítása helyett a saját és elvtársainak a vagyon gyarapítását – ezzel a még megmaradt közvagyon végső elprédálását – helyezte előtérbe. Politikai párt ritkán tagadja meg saját klientúrájának a gyarapodást, de általános közvagyon fosztogató célokat nem tűrhet, viszont a közjó önzetlen szolgálatát, nagyon is elvárhatja tőlük. Ha azonban egy párt nem ezt az utat választja, nem a nemzet céljait és értékrendét követi, akkor az: nem lehet nemzeti párt. Azt a pártot a magyar társadalomnak ki kell vetnie magából, s nem szavazhat részére bizalmat semmiféle bal vagy jobboldali értékekre hivatkozva! Ez alapvetően erkölcsi kérdés.

A nemzet tehát: a társadalom önszervező, irányító, –irányításra hivatott – a jövőnkért felelősséget vállaló közössége. Tehát értelemszerűen nem a teljes társadalom, hanem annak csupán egy része, amely nem származáson, hanem vállaláson, értékelvű tevékenységen és főleg a tudati felkészültségen alapul.

A nemzet nem lehet faji vagy vallási alapú, csak értékalapon együttműködők olyan csoportja, mely egy irányba mutató közös akaratot képes létrehozni.

A nemzet alapvető kötelessége tehát a társadalmi közjó önzetlen szolgálata, a jogok és kötelességek – joguralmi – összhangjának megtartása és megtartatása,

(Széchenyi: A kiművelt emberfők száma a nemzet igazi hatalma)

A társadalom önszervező, irányító, – irányításra hivatott – jövőért felelősséget vállaló közösségének alapvető feladata a nemzet újjászervezése, megerősítése. Ez pedig, az egymást jobbára nem ismerő, de ugyanazokban a célokban és megoldásokban gondolkodó, egymással szót értőknek a feladata oly módon, hogy egy irányba mutató közös akarattal hozzon létre, értékelveket ismertető nemzeti főiskolát, s nyisson a nemzettől lemaradt társadalmi csoportok irányába, őket próbálja meg beemelni a nemzet sáncaiba.

A magyar társadalom négy részre osztható ma, nemzethez való viszony szerint.

1. Ma létezik passzív nemzetrész is. Ők azok, akik az általános népbutítás okán, a média diktatúra és a hamis politikai közbeszéd hatására passzívvá váltak, nem tevékenykednek a közjó érdekében, mert nem látják értelmét, célját. Lelkükben azonban megtartották a nemzeti öntudatot, csak jelre, vagy „vezérre” várnak.

2. Van azonban egy aktív anti-nemzetrész is, akik bár a lelkük mélyén érzik az igazságtalanságok rendszerét, de a túlélés okán beilleszkedtek abba, sőt annak tudatos kiszolgálóivá váltak és erkölcsileg lezüllve kihasználják nemzettársaikat.

3. A harmadik rétegnek semmiféle lelki, tudati, érzelmi kötődése nincs a nemzethez, így ők nemzetidegen rétege a magyar társadalomnak. Közülük igen keveset tudnánk a közjó szolgálatára bírni, így velük nem is nagyon érdemes foglakozni, viszont az első két kategória tagjai irányában erősen kell nyitni.

4. A nemzet valódi tagjai a mindenkori cselekvő nemzetrésztvevői. Ebben tartjuk számon a jelen idejű cselekvő közösségünk tagjait, de azokat is, akik a hazát tőlünk megöröklik, hogy ők és utódaik a haza gazdái lehessenek. Ám a cselekvő nemzetnek részei azok is, akik elődeink voltak, kitaposták számunkra az utat, megalkották a materiális és szellemi alapot a mi munkánk segítésére.

Nem vagyunk tehát egyedül ma a küzdelemben. Őseink ránk hagytak óriási szellemi kincseket, s ezt át kell tudni adnunk azoknak, akik jogosultak erre. A ránk hagyott materiális javakat a bolsevik-globalista világ elkívánja elrabolni tőlünk örökre, de ezt nem tudják megtenni, ha a szellemi kincseket szétosztjuk.

A nemzet megmaradása és gyarapodása három alapvető cél elérésén nyugszik: 1./ a nemzetté válásra alkalmas népességen

2./ a nemzeti vagyonon, és

3./ az újjászervezett, egységes meggyőződés szerint élő nemzet: politikai akaratán.

A nemzet újjászervezésének első lépése tehát, létrehozni egy nemzeti. értékelveket ismertető, alkotmányos jogtudatot és nemzettudatot visszaépítő nemzeti főiskolát. Ahol a haza, a társadalmi közjó és a Szentkorona modern és tudományos összefüggéseit kell tanítani úgy, hogy a mai élet lehetőségei között minden hallgató megtalálja a számára szükséges önazonossági kapaszkodókat.

II. rész: a Haza ( „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható”)

A haza: nem egyszerűen élőhely, ahonnan jobb megélhetésért kell kivándorolni, hanem a haza a mi otthonunk, amit azért örököltünk meg őseinktől, hogy benne a saját életünket jól élhessük, és amit az utódainkra hagyhassunk. Az a terített asztal, ahova mindenki leteszi a tisztességes munkáját, de ugyanakkor jóllakhat, és ami mellett jól, de főleg otthon érzi magát. Az asztalról senki nem csenhet el semmit, és érdemtelenül senki nem telepedhet le mellé. Ha nincs érdem, nincs letelepedés! A Haza a miénk, azt semmi áron nem adjuk. Ha ezt tennénk, akkor eladnánk a múltunkat, elszegényítenénk az életünket, s hitvány módon tennénk lehetetlenné azoknak a jövőjét, akiknek a tőlünk boldogabb élete az elmúlásunk utáni időkre is kiható életcélunk. A gyermekeink, unokáink iránti felelősségtől hajtva tehát, semmit sem dobhatunk ki elődeink szellemi termékeiből! Nem engedhetünk, sem a történelmünkből, sem az alkotmányosságunkból, de 1956 örökségéből sem! A történelmi közjogi rendszerünkbe, amelynek évezredes szerves fejlődése van, be kell építenünk az akkori alulról jövő és elemi erejű népképviseleti rendszert, 1956 örökségét. Meg kell találnunk a módját, hogyan építsük be az alkotmányosságunk hagyományos rendszerébe a pozitív fejlődést, amit az elmúlt időszakból megtarthatunk, mert megélt történelem, s kulturálisan, előremutató. Mert a haza nemcsak terület, hanem kultúra, történelem és életmód.

A Kárpát-haza a magyar számára a világnak az a helye, ahol otthon van, mert eddig is otthon volt. Ahol saját közösségében, s kultúrájában szabad emberként élhet és ahol gyermekei is eszerint fognak élni. A Haza maga a Szentkorona.

A dolgok lényege szerint első helyen a Teremtő áll, vagy ha valaki nem hisz a Teremtőben, akkor számára a természet az Isten. A mai liberális, hitetlen és közömbös, szellemiség mellett azonban ezt így kimondani sem lehet. De az igaz Hazában, a teremtő akarata szerinti világban mindig jelen van az Isten. A világ ugyanis nem tudja bizonyítani, hogy szellemi, vagy anyagi természetű. Hiszem, hogy szellemi, mások viszont anyaginak gondolják, de egyikünk sem képes ezen „hitét” bizonyítani. A magyar értékrend csúcsán a Haza, a Szentkorona áll.

Ha ezt így kimondaná az új „erkölcsi” – tehát a közjog fejlődésén alapuló – magyar alaptörvény, akkor az, nemzetközi bonyodalmakhoz vezethet? Mi is történne? Az új (szovjet)Unió kiirtana minket? Vagy megszállnak bennünket? Hiszen az agymosással és a táplálkozással – szellemi és fizikai módon is – irtanak minket már régóta! Sőt a pénzügyi megszállás már régen itt van! Ezért nekünk azt kell kimondani, hogy az elsőszámú nemzeti érték: „A Szentkorona, aki azonos a hazával.” Különösen az mutatja ezt, hogy a korona nem a királyság, hanem az igazságos joguralom biztosítéka! Az igazságos joguralom éppen úgy illeszkedik a Hazánkhoz, mint keresztre a Corpus. Ismert és tisztelt egésszé áll össze. A haza ugyanis a sajátos magyar közjogi gondolkodás terméke. A haza a joguralmi állam, ahol nem lehet naponta változtatni a jogszabályokon, mint az úgynevezett jogállamokban, hanem kell hozzá a jogelvek igazságos, méltányos rendszere, kell hozzá a természetjog, amely nem az ember alkotta önös érdek joga, hanem a Teremtőé. (s a teremtésben örök társai vagyunk Istennek!)

III. Rész: a közjó

A nemzet meghatározásánál szóba került közjó annyit jelent, hogy a legtöbb területen, a legtöbb ember – valójában a teljes társadalom – számára a legjobbat érjük el életminőségben, igazságosságban, méltányosságban és szeretetben. Ezt magyarként csak együtt, egymást erősítve, tehát önszerveződve tudnánk elérni. A közjó tehát a haza, a nemzet jövőépítő akarata, a Szentkorona által biztosított közösségi javainak társadalmi célú felhasználása, stb. A lakosságnak felmutatott gyanús ügyletek, média-trükkök, politikusi visszaélések, valamint társadalmi igazságtalanságok, stb., mind azt a célt szolgálják, hogy a népesség képtelen legyen elfogadni a politika világának erkölcstelenségét. Az így, a mesterségesen kialakított általános politikaundor okozza a nemzet tehetetlenné válását és ez az általános bizalmatlanság lett, akaratvesztésének a legfőbb oka is. A politika nem úri huncutság, hanem a nemzeti akarat érvényesítése, vagyis a közjóra törekvés eszköze.Csakhogy nem pártpolitikában, hanem nemzetpolitikában kell gondolkoznunk! A média gerjesztette politikaundor, vált mára a közjó iránti közömbösség legfőbb okává. A „pénzügyeskedő” háttérerő megakadályozza az ebből való kitörés lehetőségét, szigorúan felügyeli a politika színházát. A közjót szolgálná egyébként az a közoktatás is, amely a nemzettudatot erősítené, sőt az a köztájékoztatás is, amely a valóságos társadalom, valóságos eseményeit és igaz híreit, problémáit tárná fel. De azt szolgálná a közgyógyítás is, amely először a megelőzésre koncentrál, s csak akkor gyógyít, ha az elkerülhetetlen. S a közjót szolgálná az a közpénzrendszer is, amely nem a spekulációt, hanem a szükséges értékek előállítását segítené elő. A közjót kell tehát az összes alapvető nemzeti értéknek szolgálni, segíteni. Ám a mai értékvesztett világunkban mindez nem így van. A ma uralkodó liberális eszmék megfertőzték a társadalmat, s mivel a „divat-eszme” tagadja a hagyományt, így a társadalom nagy része is ezt teszi. Elhitették az emberekkel, hogy csak a saját szabadsága (szabadossága) a fontos, nincs abszolút igazság, nincs közjó, mert már nem is tudják, hogy mi lenne az. Helyette a pénzvezérelt média világ mondja meg, hogy a divat-eszme szerint mi a jó az embereknek, s azok ezt jobbára el is hiszik. Az álságossá vált közbeszéd, megtévesztő módon sulykolja belénk, hogy: mindent el kell tűrnünk, mert ez a tolarencia! Ide vezetett tehát a politikaundor, amit mesterségesen ültettek el az emberek fejébe, s most már ez akadályozza a közjóért való közös kiállásunkat is! A mai úgynevezett modern világban eluralkodott az önzés és a siker orientált gátlástalanság. A közbeszédben lassanként csak a szociális kérdésekről hallunk, mert a rászorultak megsegítése –az önhiba vizsgálata nélkül is – divatos téma lett. A médiában csak az újraelosztás feltételeit tárgyalják folyamatosan, és a dolgozó, az értékteremtésben részt vevő réteg csak kapkodja a fejét, hogy megint nélküle és ellene döntenek azok, akik –állítólag –, éppen az ő érdekeit lennének hívatottak képviselni. Miért lehetséges mindez, miért aljasodott le így a politikum, a közélet? Sajnos elterjedt az a mondás a közéletben, hogy: Az igazat minden bolond képes elmondani, de jól hazudni, komoly előképzés és nagy tehetség nélkül lehetetlen. Mindez megmutatja a társadalmi morál hatalmas csökkenését az 1956 őszéhez – joghelyreállító szabadságharcunk erkölcsi tisztaságához és emelkedettségéhez – viszonyítva, de a Horthy korszak keresztény erkölcseihez képest is.

A mai viszonyok között az „egyéni jó” annyira megkísérti az embereket, hogy megfelelő morális tartás nélkül a közösség iránti hűség erénye alulmarad, s győz a divatos önzés, az egyéni érdekek önző igazságtalansága. A politikai közösség –tehát a nemzet -, éppen a közjó megvalósítása érdekében jött létre, s ennek az évezredes szövetségnek az újra kötésére szerveződött a Magyarok Szövetsége is, amely valójában nemzet újjászervező, mai népmozgalom.

A Magyarok Szövetsége ebben az erősen értékvesztett világban hirdeti, hogy: a közjó támogatásával mindenki a saját, s a gyermekei javát szolgálja! Nekünk tehát a magyar küldetést kell komolyan vennünk. Az pedig a viszonylagosítás szabadelvűségének (relativizálás liberalizmusának) a megtörése. Az igaz és a jó szeretetkategóriáinak továbbadása a világ népei számára is. Mindezt tegyük úgy, hogy nagy hangsúllyal tekintünk a közjóra.

A magyar küldetés csak annyiban hasonlít Jézus küldetésére, hogy Trianonban minket is keresztre feszítettek, s a nehéz feltámadás időszakát éljük meg most.

III. Rész: a Szentkorona

A Szentkorona állameszme különös rendszer, amely egy valóságos tárgyhoz fűződő jogi, politikai, társadalmi és gazdasági elvonatkoztatás, ahol a tárgyat élő személyként képzelte el a magyarság, s bonyolult személyiségként kezelte.

Mint tárgy: Koronázási beavató ékszer. Az egyetlen fennmaradt ősi királyi korona Európában. Aurája van, tehát mérhető a kisugárzása.

Mint szimbólum: a Kárpát-medencét lakó nemzetek közötti kapcsolat és összetartozás, valamint a Magyar Államot alapító magyar nemzet tagjait és a nemzet összességét megjelenítő, sőt az államterületet is szimbolizáló személy. A Szent Korona mindig jóval több volt, mint egy egyszerű szimbólum, sok-sok évszázadon át az ország állami létét és más államoktól való(szuverenitását) függetlenségét is megjelenítette. Ezt a folyamatot a bolsik törték meg 1949-ben.

Mint jogalany: A Szentkorona közjogi elvonatkoztatás, erkölcsi-jogi tanítás, az állami főhatalmat is jelképező személyiség, a főhatalom teljességének egyedüli letéteményese, tehát a teljes szuverenitás egyedül nála jelenik meg.

Mint a hatalommegosztás biztosítéka: A közérdekű kérdésekben hozott döntéseket, bírósági ítéleteket Szent István koronájának nevében kell meghozni, mert az, a Kormányzót/Államfőt és a Nemzetet (tehát a hatalom közvetlen gyakorlóját és a népet) együtt, s azonos jogokkal felruházva személyesíti meg.

A jogi tanná vált Szentkorona-eszmével megerősödött közjogi gondolkodás, illetve az alkotmány megtartásáért folyó küzdelmek edzették a magyarságot és alakították ki a korona által „uralt” államot: a Szent Korona Országainak szövetségét!

Mint harmóniateremtő: Itt a Kárpát-medencében, utoljára a Szent Korona volt képes egységet teremteni, pl. a politikai nemzeten belül.

Nem volt jelentős széthúzás sem a vallási, sem a nemzetiségi különbségek miatt a Szentkorona – egyenlő esélyű – tagjai között. Békés egymás mellett munkálkodást eredményezett: a szlovák, román, magyar, szerb, horvát, ruszin, örmény stb. országlakosok között, akik szeretve tisztelték az „angyal hozta” koronát.(Csak amióta, az őket befogadó magyarságot kifosztották és kirekesztették: azóta gyűlölnek minket, részben tudatuk alatt munkáló lelkiismeret, részben a saját nacionalista uszítóik hatására!) A törvényt tisztelők imádságos szeretettel, a törvényt kényszerből megtartók, félve tisztelték a Szent Koronát. Senki sem volt közömbös iránta, s így jött létre a személyek és népek (Hungarus) harmóniája, itt a Kárpát-medencében.

Mint misztérium: Sajnos a magyar emberek körében megkopott a tudata annak, hogy mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk. Pedig a nehéz történelmi helyzetekben mindig ennek a tudata és a koronától kapott erő segített, és soha nem a pénz, amit bálványoznak és istenné is emeltek a bolsik. (Ami az aranybornyú imádatával kezdődött, s a dollár „mindenhatóságának” összeomlásával fog végződni, mert ezekkel a papírokkal nem lehet mit kezdeni, ha elértéktelenedik.!) A Jóistentől származó beavató koronánk, objektíve akkor is egyedülálló a világon, ha valaki nem hívő! Titokzatos erejével, magnetikus aurájával magához húz minket. A kíváncsiságot páratlan tiszteletté oldja, s a szeretet odaadását éri el.

Minden magyar erőfeszítés benne rejlik, mint ahogy fennmaradásunk szent titka is. Ha találkozol vele, akkor érezned kell a magyar küldetést! Kocsis István, neves Szentkorona szakértő írta: „Az égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.” Hiszen a mi égi királynénk viselheti egyedül a Szent Koronát a fején. Még a pápaság is elfogadta ezt az ábrázolást, s az egyház a korona „szent” mivoltát is magáévá tette. Sőt még a reformátusok sem tiltakoznak a korona szentsége ellen.

A korona fantasztikus erejét a rajta véghezvitt átalakítások, a képcserék sem tudták teljesen megszüntetni – de el kell ismernünk -, hogy csökkentették. Ám még így is tartja a kapcsolatot a fenn és lenn, az égi világ és a földi között. (Csak az önmagunkban való hit hiányzik, hogy méltóak legyünk rá!)

A Szent Korona mint személy: Miként is fogható fel élő személyiségnek és miképpen tekinthető a magyar államhatalom legmagasabb alanyának a korona?

Mint tudjuk a hatalomba kerülő személyek is gyarló emberek, akik hibázhatnak. A koronánk személyisége az absztrakciónak(elvonatkozatás) egy nagyon korai megjelenése, amely az emberi hibát küszöböli ki az uralkodásból, azaz szakrális királyhelyettesítő személlyé emeli a koronát. Így lett vallásokon felülemelkedően „Szent” a Korona, így vált államfővé, nemzetegyesítővé, jogi személyiségű föld- tulajdonossá, a joguralom foglalatává, s ezzel a nép és az állam védelmezőjévé!A Személyként „viselkedő” Szentkorona minden, a nemzetből eredő közhatalom egyedüli tulajdonosa, amelynek birtokosai voltak: a király és a nép, illetve az államfő és a nemzet! (de egymásra utalt egyenrangúság közösségében!) Ez egyúttal a hatalommegosztás sajátosan magyar elve is, amely egyedülálló elv a világon. Más népeknél ilyen tiszta hatalommegosztási elv nem fejlődött ki. A korona tagjai tehát mellérendeltségben alkotják a jogot és egymással is betartatják.Ez a valódi jogrend, az igazságos joguralom rendszere. Arisztotelész három jó és három rossz államformája szerint a királyság elve a szeretet, az arisztokráciáé a megfontoltság, a demokráciáé a szabadság, csakhogy mindhárom hajlamos a romlásra és torzulásra, sőt az ellentétbe való átcsapásra is. Mivel a szegények kormányzata a demokrácia, így könnyen válhat a szabadságból szabadosság! Mivel a gazdag arisztokrácia kormányzata, sokszor nem a közjót szolgálja így lesz abból oligarchia: ahol csak a vagyonosok érdekei érvényesülnek. S ha a király csak a saját egyeduralkodói érdekét követi, akkor zsarnok lesz! Ám a számszerű, az erénybeli és vagyonbeli egyenlőséget vagy egyenlőtlenséget egyedül az összetett elvű alkotmányosság joguralma tudja kiegyensúlyozni! Ha a középosztály kellően erős, szervezett és nagy, akkor meg tudja akadályozni, hogy akár a túl gazdagok, akár a túl szegények javára billenjen el a hatalmi mérleg! Inkább kell tehát a törvényt vezetőnek választani – a koronánk éppen ezt jelképezi -, mintsem bármily kiváló emberi személyt, aki csak őre és kiszolgálója lehet a mi közjogi gondolkodásunkban a törvényi igazságnak, azaz a Szent Koronánknak! Arisztotelész ezt a politikai rendezettséget és joguralmat gondolta politeiának!

Mint alkotmány: A Szent Korona foglalata és szimbóluma is egyszerre, az állam felett álló – tehát az államot is korlátozó –, igazságos, méltányos jognak.

A Szent Korona tehát a (természetfeletti) szakrális király jogutóda, s a magyar nemzet jogi igazságérzetének megjelenítője, de nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka.

Ha vissza kívánjuk állítani a joguralmi állam természetjogi rendszerét, akkor ragaszkodnunk kell a szokásjogi normákhoz is, de meg kell határoznunk taxatíve a nemzet értékrendjét, az alkotmányos elveket is. Világossá kell tennünk azt is, hogy az ezt sértő törvény, vagy rendelet, mint a nemzet akaratával ellentétes jogszabály, megsemmisítésre kerül, de nemzetellenes normák megalkotóit büntető és kártérítési szankcióval is súlytani kell.

A kiemelt 14 nemzeti érték:

A Szentkorona. A Haza.

A nemzeti vagyon (leltár szerint!)

A politikusok kizárólagos kötelessége: a közjó önzetlen szolgálata. [1]

Munka

Otthon

Család

Egészség vagy inkább betegségügy

Nemzettudatú oktatás és főleg nevelés!

Igaz tájékoztatás

Nemzetté tevő kultúránk

Rend

Szabadság, amely a nemzeti értékrendet nem sérti.

Nemzeti szimbólumok

Jus resistendi.(tehát az alkotmányellenes hatalommal való szembeszegülés joga)

A törvényhozás – akárhogyan is ellenkezik a Szentkorona alapelveivel – tavasszal alkotni fog egy alaptörvényt vagy sarkalatos törvénycsomagot, amelyet a társadalom megtévesztése okán alkotmánynak fog nevezni. Ez a átnevezés, sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint ahogy először gondoltam. Ugyanis ez a kulcsa a bolsevikok, majd a globalisták általi tévedésbe ejtésnek, s ezt használja majd ki tavasszal a törvényhozó hatalom arra, hogy tévedésbe tartsa a jóhiszemű polgárokat. Ezt a csalást, vagy népszerű mítoszt a „pénzügyesítők” háttérereje erőlteti a politika színházára, hiszen a magyar alkotmányos berendezkedés tudott legtovább (1944-ig) ellenállni a monetáris diktatúra mindent elnyelő nyomásának. A pénzoligarchia tehát, azért akar új alkotmányt, hogy örökre zárjuk ki az életünkből a joguralom igazságos rendszerét, felejtsük el szokásjogainkat, az ősi alkotmányt végképpen felejtsük el, mert azon még felépülhetne a természetjogi alapú ősi jogrend modernizálása is. Sajnos én nem hiszek azoknak, akik tavaly nem akarták örökre eltüntetni a kommunista utódpártot! (Lásd a nephatalom.huhonlapon!) Lesz tehát egy új alaptörvény, amihez utóbb az egész államapparátus ragaszkodni fog mindaddig, amíg a FIDESZ lesz hatalmon. (S mivel a csodavárás nem jön be, így visszajönnek majd az elvtársak, más pártnév alatt és újabb arcokkal, de jönnek!) S ez annak lesz köszönhető, hogy a Fidesz nem fogja teljesíteni a társadalom elvárásait.) Ha majd a törvényhozás jelenlegi összetétele megváltozik, ez a FIDESZ befolyásának csökkenésével fog járni. A jelen helyzetben az a lenne legfontosabb, hogy olyan alaptörvényt hozzanak, mely igazodási alapként jelöli ki a nemzeti értékrendet. Ha pedig be is betonozza, akkor minden jogszabálynak ez az értékrend lesz majd a hivatkozási alapja. Ha ezek az alapok a bevált természetjogi elvekre épülnének, akkor legalább a „lehetséges” megvalósulna. Sajnos a „kívánatosnak” a lehetősége távol áll a jelenlegi realitásoktól. Törvényt pedig most hoznak. Ezért hatni kell rájuk, hogy az általunk kínált megoldás az ő távlati céljaikat is támogatja. Ha csak annyit ért meg az átlagember, hogy: minden természetes személynek vannak hibái, rossz tulajdonságai, gyengeségei. Tehát nem bízhatjuk rá a főhatalmat, hanem egy olyan „személyt” kell megbíznunk, aki hibátlan – s ez a Szentkorona! –, akkor meg fogják érteni azt, hogy nem elég a preambulumban megemlíteni, vagy hivatkozni rá, mert a közjog csúcsán a helye!

Ezt először el kell fogadtatni a lakosság nagy részével. Én nem vagyok biztos abban, hogy a népszavazáskor (ha lesz esetleg ilyen) az emberek a Szentkoronát akarják majd, de át kell adni az embereknek az ősi közjogi tudást.

Mint tudjuk, a pártpolitika létrejöttének egyetlen oka az, hogy elhitesse az emberekkel a többségi uralom jogosságát. Pedig évszázadok óta egy nagyon szűk kisebbség szervezi meg és uralja az államok intézményrendszerét, s ezzel lehetőséget kap arra, hogy éljen a közhatalommal a közjó érdekében, vagy visszaéljen és a jól megfizetett „alkalmazottaival” kizsákmányoltassa a többséget. A józan ítélőképességétől megfosztott állampolgár-rabszolgák pedig a sötétben tapogatózva, de a megnyomorítóikat hűségesen kiszolgálva éltek/élnek. Az alkalmazott vezetőréteg jól, vagy kevésbé jól, de az alsóbb osztály nyomorogva, hónapról hónapra tengődve – viszont a tökéletes illúzió világában él–, ahol a televízió és a befolyásolt tudatállapot, a „népképviseleti demokráciának a hite” eltakarja a valójában kifosztott emberek szeme elől a riasztó valóságot. A küszöbön álló „New World Order” világdiktatúrája fogja az emberiség teljes „háziállattá szelídítését” végrehajtani. Mindennek az alapvető mozgatórugója az a TULAJDON, aminek a szentségét egyedül a történelem folyamán a magyar közjogi gondolkodás törte meg, s amely nem bolsevik köztulajdont (azaz a kisebbség által korlátlanul magáncélra kihasználható rendszert), hanem valódi és biztosítékokkal teli közösségi, de magánkézben működtetett tulajdont, un. birtokjogot adott, kizárólag az arra érdemes közjószolgálóknak. Ez volt az ősiség törvénye, amelynek tűzzel-vassal történő kiirtásához a magyar történelem nagy alakjai is akarva-akaratlanul hozzájárultak. A magyar Szentkorona állameszme tehát nem valami ósdi butaság – mert akkor nem küzdenének ennyire ellene a pénzelit megbízottjai –, hanem egy óriási szellemi produktum, amelynek továbbfejlesztése hozhatja el a pénzkapitalizmus reális alternatíváját.

(„ami tegnap igaznak tetszett, ma már nem az”)

Ne feledjük, hogy kereskedelmi bankok hazánkban nem kívánják bővíteni a hitelezési tevékenységüket, sőt, szűkítik, drágítják, ráadásul kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. Ami további válságszituációt teremt. Nem arról van szó tehát, hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása miatt gyengül, és ezt csak mi érzékeljük válságként!

Rihmer István javaslatai alapján, leegyszerűsítette, majd bonyolította: Dr. Bene Gábor S.

[1] Ez a nemzeti érték szigorú jogi keretek közé szorítaná a politikusok tevékenykedését és inplicite kimondaná a közjóért való felelősségüket,szükségessé tenné beszámolási kötelességüket és lehetővé tenné állandó számonkérhetőségüket.

Nemzeti InternetFigyelő