"A KÖCSÖG ÚJSÁGÍRÓKNAK IS SZÓL!!!!!!!!" – Hangzott a hangszórós ember tölcséréből a felszólítás….

Hát ezt is megértem. Nem a tömegoszlató rendőr torokhangja modta a magáét, nem is Kocsis Imre a L’88 egykori (mostanában kissé inaktív) szószólója a „bömbikébe”. (Ez a beceneve annakaz elemes akárminek, amiből nagyon okos dolgokat (is) lehet néha mondogatni. Nem azonos a „bimbike” becenévvel, amely mást takar…)

Ez a felszólítás most a „puruttyák” tejivó-versenyén hangzott el, mert a tülekedő népség minél közelebbről akarta látni, ahogy a vállalkozó szelleműek egymás után döntik magukba a fehér nedűt, amelyért bizony sok családban néha a kisgyerek csak nyafog, nyüszögve kérne egy kis kakaót, tejeskávét üres kis pocakjába. Nem. Itt másról volt szó: a tét nem derült ki, hogy a nyertes mivel lesz gazdagabb. A vállalt feladat: minél több tejet meginni, aztán ott, mindenki előtt ki is okádni. Jó nagy hanghatásokat is generálva mellé, úgy igazi a buli… A nyeldeklők meg nem fértek el rendesen, ezért kellett keresetlen szavakkal hátrébb tessékelni a tolongókat.

„De puruttya vagy!” hangzott el annak idején az Alföld közepén kis városomban, a helybéliek egyik egyáltalán nem dícsérő fordulata. Általában nemtetszésüket, vagy „leminősítő” jelzőt használó kritikájukat fejezték ki ezzel. Hát, ez kérném szépen most testet öltött. A valamikor lelkes, indulóktól hangos („..ha tél, vagy nyár, a farka mindig áll…ej haj szálla az ének szép az élet, úttörőnek lenni jó” ) egykori csillebérci úttörőváros területén tartotta egy éves születésnapi buliját az egyik internetes honlap. Volt itt egymás orrából takony-kikaparás, meztelen seggek mutogatása, néha zippzárak körül matató párnás ujjak és minden ami szép és jó.

Inkább nem kommentálnám, azt mindenkinek a saját izlésvilágától függő megítélésére bízom. A szemlélőnek valahogy Róma végnapjai ötlöttek eszébe hirtelen. Nem tudom. Nekem pár alkalommal inkább az, hogy a francér’ hagytam otthon a Daedalont. Mert tejet ugyan nem ittam (a meghirdetett „ingyen piából” is csak mutatóban) de kellett volna néha a csoda-tabletta, hogy a háborgó tengert kicsit lecsillapítsa…

„300 000 ft-nyi készletből ihatsz ingyen” hirdette a meghívó, egyéb nyalánkságokkal kecsegtetve a nagyérdeműt. Volt is ingyen pia, de vagy nagyon megemelkedett az ára közben, vagy a franc tudja ezeknek feneketlen a bendője…DE az első óra végén már az ingyen VBK elfogyott, aztán nem sokkal az ingyen sör is követte a példáját. És aki ott ragadt az utolsó busz elmenetele után ott fönn a hegyen, az vagy kiszáradó torokkal nyeldekelte a semmit, vagy a tárcához volt kénytelen nyúlni.. Persze ezt már ismerjük, úgyhogy e sorok írója sem lendített egy üres hordót középre, hogy arra felállva szónokoljon: „Inni akarunk! Inni akarunk!” Megszokott trükk ez is. Ingyen adni valamit, „aztán úgyis fizecc”. Akár nagyon sokat.

Meg aztán az is, hogy ilyesmivel és a korlátlan szabadosság kilátásba helyezésével összegyüjtsön vagy kétszáz főnyi fiatalt, ezzel aztán el is vonva azonnal a talán éppen aktuálisan máson gondolkodás (ország dolgai, stb. hogy ilyen „alantas” gondolatokra utaljak) mellől.

Nem lennék ennyire kritikus e téren, ha a ténylegesen megvalósult förtelem mellett nem tűnt volna fel néhány kínosan „sorból kilógó” úriember a vendégek között, akik szinte tesztelő tekintettel mustrálgatták a jónépet. És mellékesen vendégnek álcázott fullajtárjaikat nem küldték volna több alkalommal a sajtós nyakára, hogy „honnan jött? melyik lapnak dolgozik? milyen célból fotóz? stb. stb.”

Hát,… Abból a célból példának okáért, hogy ezt a képsorozatot elkészítse. És minden befolyásolási szándék nélkül a közönségre bízza: ki mit gondol, hogyan ítél. Olyasmiről, ami manapság egyre inkább (és egyre hivatalosabban is) fel felüti a fejét a kereskedelmi TV-k „melegségre okító,” netán kedvcsináló sorozataiban, némelyikben még a „Spangli ” c. amerikai oktató-sorozattal máshoz is késztetéseket gerjesztve.. Meg erről itt, ahol jártam, némi „szocio”-ban is reménykedve a témát illetően. Hát: az bejött…. Vastagon.

Végülis megúsztam a korpa között: nem evett meg senki.

CSAK ÉS KIZÁRÓLAG +18-AS OLVASÓK SZÁMÁRA A KÉPRIPORT ITT LÁTHATÓ

Sejtéseim vannak, hogy az egy hét múlva tervezett, városrészeket lezáró kordonok melyik oldalán vesz majd részt a tegnapi nagyérdemű. Amikor majd az a menet végigvonul a főváros útjain….

Ugye elnézik nekem, hogy a szülinapos honlap címét talán mégse teszem itt közzé… Mint ahogy a szórakozóhely nevét sem. Több is van ebből az utóbbiból az In-Kal Security által őrzött objektumban.

Ebben a mostaniban ugyan lesznek még érdekesebb rendezvények is, de valamiért a tulajdonos vagy szégyellte a jelenlegi vendégsereggel való összemosását a helynek, vagy ki tudja: Mindenesetre letiltott minden ott dolgozó, vagy a helyre közvetlenül utaló fotót, megnevezést.

Záró gondolatként egy idézettel most ide:

„Úgy megbasznék valakit! Az se baj, ha nő!” hagzott el az egyik buszra váró szájából az éjszakai buszra várva. Amely zsúfolásig megtelt, de a tömegben arra azért volt helye és ideje az egyik hazatérő csoportnak, hogy (lehet csak nekem tűnt úgy) a járaton utazókat precíz gondossággal megörökítgesse…

Oskar – A Riporter