1956 október 25-e „Véres csütörtök”

A Kossuth téri sortűz ilyen néven ismert ’56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre

A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében, mivel az a hír kapott szárnyra, hogy Nagy Imre beszélni fog.

A 25-i véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt a november 4-e előtt lezajló 61 sortűz között. Szemtanúk elmondása alapján ez a következőképp rekonstruálható:

Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Egyik-másikukon magyar zászló lengett, és elfoglalták állásaikat. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetők az Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két páncélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó, tankokban lévő szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket. Próbálták oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerű, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentből kijött egy asszony (S.Á.), aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit.

Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetői becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren összegyűlteket. Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötő terem előtt megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult, és elment. Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülőket nem akarták beengedni a Földművelésügyi Minisztériumba, mert megtiltották és ezért a kaput is bezárták. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülőkre is lőttek. Többszáz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint ezerre becsüli, és többszáz volt a sebesültek száma. A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembekerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek, de hiába.

A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba. Közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni.

A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortűz áldozatait. A Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. A 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták. 820 október 25-i áldozatot regisztráltak, akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.

Kik lőttek az FM tetejéről?

Hihetetlennek tűnik, de tény, hogy mai is sokkal inkább ködösítik, ami a Kossuth téren történt, ahelyett, hogy hivatalosan is kimondanák az igazságot. Megpróbálják a halottak számát is minimálisan, valótlanul beállítani.

A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyíték erejűek. Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak. Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták őket, amin a mészárlás után elhajtottak. A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.

A 8.orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében  szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és „rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra.” Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök az V.ker kapitányságra vitték.

Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyűséget. Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget.

A legújabb kutatások és visszaemlékezések azonban mást is bizonyítani látszanak. Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körül vevő, azt védőknek, a tűzparancsot már korábban kiadták. Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek. Sajnos sikertelenül.

Október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a HM-be, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják. „Majd felmentek a tetőre.” Kéri Edit az 5 B.VII.24118/94 sz.peranyag kapcsán 33 résztvevő nevét is felsorolja, akik a tetőkről lőtték az embereket.

Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetők is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre:

„Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, halottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. (…)

Az FM tetjét – úgy tűnik – vegyes összetételű csoport szállta meg – ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta.”

Egy szemtanú így vall a megtörténtekről:

„Amit akkor láttam, azt soha nem fogom elfelejteni. (…)

Közben dél lett, mire az események lezajlottak, pedig a tömeg csak háromnegyed tíz körül kezdett felvonulni. Miután már nem hallottam lövéseket, lementem és eljutottam odáig, hogy rálássak a térre. Én is láttam ezt a rettenetes, nem is tudom, minek nevezzem: „hullahegyet”, a fekvő emberek mozgó lábait és karjait, akik ott kiabáltak, segítséget kértek. Jó 50-100 méterre lehettem tőlük, jobban nem mertem őket megközelíteni. Láttam azokat a páncélosokat is, amelyek ezt a tömeget szétlőtték.

Ki mert odamenni? !

Ez a látvány azóta is kísért engem.

Visszamentem a Minisztériumba, mert tovább nem mertem ottmaradni. Délután 3-4 óra között jöttek az első teherautók, amikre feldobálták a halottakat, meg a sebesülteket, és elvitték őket. Aki még élt, azt bevitték a Hold utcai orvosi rendelőbe. Akik nem fértek be oda, azokat tovább vitték más kórházakba. A halottakat pedig nyilván – a temetőbe.

Öt óra is lehetett, mire a „szállítás” befejeződött és az utolsó teherautó is elment.”

Közben délben megtörtént az őrségváltás: Nagy Imre vette át a kormányt. Megszűntek aznap a harcok, az egész városban kitűzték a fekete zászlókat, azonnal, amikor megtudták, mi történt. Az egész város gyászolt. Ez a tragikus történés egységessé tette az országos ellenállást, a szabadságharcot. Az egymással még kapcsolatba nem álló csoportok szervezetté váltak.

Az elkövetők felelősségre vonása elmaradt.

2015.október 25. Szabadság tér

2015. október 25-én Pongrátz András felhívására emlékezők gyűltek össze a Kossuth téren, hogy onnan a Szabadság térre, a szovjet emlékműhöz vonuljanak. Szándékukban állt az 1945-ben hazánkat megszálló, 1956-ban a szabadságharcunkat leverő szovjet megszállókat dicsőítő emlékműről az önkényuralmi jelképeket eltávolítani. Természetesen ez nem történhetett meg. Ugyanis a rendőrség nagy erőkkel kivonult, körbevéve a gyalázat emlékművét és védelmezve azt. Novák Előd parlamenti képviselőt a rendőrök többször is lefogták, leszorították. Nem vettek tudomást képviselői mivoltáról. Igaz, Előd nem is kívánt élni ezzel. Pongrátz András Corvin közi harcos, aki a Sztálin-szobor ledöntésében is részt vett sem juthatott az emlékműhöz, hogy gyertyát gyújtson a sortűz áldozatainak emlékére.

Keserű és szánalmas volt látni a rendőrség parancsteljesítését, ahogy egyes rendőrök túl buzgón igyekeztek teljesíteni. 1997 jutott eszembe, amikor Kuncze rendőrei Pongrátz Gergelyt bilincsben vitték el a Hősök teréről, majd délután a Kossuth téren a sortűz áldozataira emlékezőket brutális terrorral oszlatták szét. Végül a Himnusz éneklésével eredménytelenül fejeződött be a tüntetés. Onnan az FM-hez vonultak, ahol ma is jelek őrzik a golyónyomokat. Itt Hegedűs Lórántné képviselő szólt az egybegyűltekhez.

Szerettem volna a rejtőzködő rendőrparancsnoknak két kérdést feltenni:

• Vajon Gyurcsánnyal is úgy viselkednének, mint a nemzeti radikális képviselővel?
• Nem gondolja, hogy illene végre a rendőröket megtanítani, hogy a Himnusz éneklése alatt hogy illik viselkedni? Mert fogalmuk sincs.

Nem sikerült megtalálnom.

Elkeserítő, hogy milyen visszarendeződés zajlik, kormányoktól függetlenül. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem ismerik a fiatalok, hogy a nemzet történelmében 1956 mit jelentett.

Orbán Éva

Nem a véső és a kalapács tiltott önkényuralmi jelkép, hanem a sarló – kalapács! (Almási Lajos vidóösszeállítása)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)