KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Zuschlag: „A visszalépésemért az MSZP ötvenmilliót adott egy nejlonszatyorban”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Zuschlag.JanosAz egykori MSZP-s képviselő Zuschlag János letöltötte büntetését, kiszabadult. Politikai karrierjének ugyan örökre vége, de a börtönévek láthatóan nem törték meg. A napokban jelenik meg a könyv, amelyben elmeséli az életét, nem kihagyva azokat az eseményeket sem, amelyek végül börtönbe juttatták.

– Nem fél?

– Mitől kellene?

– Attól, hogy a napokban megjelenő könyv miatt nagyon borús lehet az MSZP-beli megítélése.

– Nem érdekel. Az MSZP-vel évek óta nem vagyok kapcsolatban. Az pedig, hogy ők mondjanak erkölcsi ítéletet fölöttem, egyenesen nevetséges. Ezt ők is tudják, és én is tudom.

–  A könyve így a kampány része lesz.

– Akkor a kampány része lesz, nincs ezzel semmi gond.

– Mégis, miért éppen most szólal meg?

– Az életemről szóló könyv megírását és megjelentetését régóta tervezem, és már hosszú ideje dolgoztunk rajta. Most lett kész. Hogy miért szólalok meg más témában is, annak viszont valóban megvan a konkrét oka, mégpedig a Simon-ügy. Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető.

– Ártani akar a volt pártjának?

– Segíteni akarok nekik. Hogy ne járjon senki úgy, ahogy én jártam, vagy ahogy Simon Gábor járni fog.

– Haragszik rájuk?

– Hat éven át voltam börtönben, ezt az ember nyilván nem köszöni meg senkinek. Az elmúlt húsz évben ilyen súlyú ügyért, ilyen súlyos ítéletet még nem szabtak ki. Gyilkosok kapnak ennyit, vagy ők sem. Nálam a bíróság megállapította, kimondta, hogy a pénzből senki nem tett el egy forintot sem. Ehhez képest jól tönkretették az életemet. Végig az volt az érzésem, hogy a bíró rajtam torolja meg azt, hogy a valódi bűnösök kibújtak a hurokból. El is mondta, hogy nekem azért kell ilyen sokat kapnom, mert így működött a politikai döntéshozatali rendszer. Én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki, és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam.

– Ön nyilvánvalóan kitűnően ismeri az MSZP-t. Ön szerint, hangsúlyozom, a magánvéleménye szerint, milyen pénz van Simon Gábornál?

– Kizártnak tartom, hogy Simon Gábor egyszemélyes buliban tudott volna megszerezni ennyi pénzt. Egyedül elintézni effajta dolgokat, úgy, hogy nem is tud róla senki, az MSZP rendszerének a jellegzetességei miatt nem lehet.

– Simon vajon ugyanazt érzi most, mint amit ön érzett?

– Igen. Ebben biztos vagyok. És az MSZP most nyilván nagyon dühös rá, mert ha igaz, hogy ő már tavaly ősz óta tudott arról, hogy nyomoznak utána, és mégsem lépett semmit, akkor az az ő részéről inkorrektség, de a túlélés reményét senkitől sem lehet elvenni.

– Akkor vajon miért nem lépett?

– Talán hitt a csodában. Nem tudom.

– Ismeri Simont közelebbről?

– Húsz éve ismerem, annak idején, amikor ifjúsági vezető voltam, ő volt a BIT elnöke.

– Meglepte a Simon-ügy?

– Igen. Az, hogy valaki negyedmilliárd forintot tart a saját nevén egy osztrák bankszámlán, ezen nagyon meglepődtem.

– Az összeg miatt?

– Nem, a hülyesége miatt.

– Ha mostanában összefutna Simon Gáborral, milyen tanácsot adna neki?

– Hogy próbálja meg túlélni. De nem akarnám illúziókba ringatni, mert nem lesz könnyű.

– Őt is cserbenhagyták?

– Ő menthetetlen, az ügye nagyon egyszerű, átlátható, és hát kampányban mit tegyen egy párt?

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

– Az MSZP-nek nincs felelőssége?

– Dehogynem. Leginkább abban, hogy elnökhelyettes lehetett egy olyan ember, aki a saját számláján tart negyedmilliárd forintot.

– És ha ügyesebb, okosabb?

– Akkor soha nem bukik meg.

Fotó: Koncz György

– Önről is ezt mondogatták vajon? Volt olyan kitüntetett pillanat, amikor megérezte, hogy pária lett az MSZP-ben?

– Amikor a pártban már elterjedt az ügyem híre, akkor igen. De még akkor is elmentem pártrendezvényekre, nem zavartattam magam. Letartóztatásom előtt három héttel jött Gyurcsány a megyei szervezethez, oda is elmentem. Nagyon nem tetszett nekik, de nem mert szólni senki, mégiscsak ügyvezető elnök voltam.

– Az a bizonyos sportminisztérium, ahol a pályázati ügyeket intézte, mai szemmel nézve az Összefogás minisztériuma volt. Gyurcsány Ferenc volt a miniszter, Mesterházy Attila volt az államtitkár, Szigetvári Viktor a kabinetfőnök. Nem bosszantó érzés önnek, hogy ők hárman ma ott tündökölnek a közös baloldali listán, és akár győzhetnek is, de mindenképpen bejutnak majd a parlamentbe?

– Ez nem bosszant. Az bosszant, amikor például Gyurcsány Ferenc véleményt nyilvánít rólam, miközben erre semmilyen erkölcsi alapja nincs.

– Tudott mindenről?

– Persze, hogy tudott. Ha egy ilyen szisztéma működik egy minisztériumban, arról egy Gyurcsány-típusú miniszter tud. Mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá. Neki ez a tárca volt akkoriban a homokozója, itt építette fel magát, innen lett miniszterelnök. A sportpályázatok esetében például, ahol ott ültem mellette, amikor az egyeztetések folytak közte és az országgyűlési képviselők között. A könyvben részletesen elolvashatják, hogy mi is történt pontosan.

– Volt olyan, hogy ott ült mellette, s magyarázta neki, hogy nézd Feri, ennek a pályázatnak kell nyernie, ezért meg ezért?

– Persze. És azt mondta, hogy rendben van. Mindig azt mondta.

– Akkor miért ön ment a börtönbe?

– Azért én mentem a börtönbe, mert… Nem tudom. Nyilván azért, valahol nálam lehetett még azt a közvetlen kapcsolatot bizonyítani, ami a büntetőeljáráshoz és annak befejezéséhez elégséges volt. Ennyi. De az ítélet ötszáz oldalas indoklásának a nagyobbik része nem rólunk, hetünkről szólt.

– Mesterházy is tudott mindenről?

– Ő nem sokszor volt bent a minisztériumban, mert Gyurcsány nagyon utálta. Gyurcsány csak a saját csapatát kedvelte, Keszthelyi Andrást, Szigetvárit, Szilvásyt. Mesterházyt ott szívatta, ahol érte, például korlátozta a mobiltelefon-használatát. Egy államtitkárnak! Feri ugyanis egy igazi bunkó, ha valaki kicsit jobban megismeri. Már valósággal sajnáltuk Mesterházyt. Attilának akkor lett nagyobb szerepe, amikor Medgyessy már lemondott, Gyurcsány pedig még nem lett miniszterelnök. Addig csak elevickélt valahogy. Szerepét és súlyát jól mutatja, hogy önmaga nem tudott mindent elintézni, hanem hozzám kellett fordulnia, ha pozitív döntést szeretett volna. Ha Veszprémben sikereket akart elérni, akkor hozzám fordult, hogy segítsek az elbírálásban.

– Szigetvári Viktor is tudott mindenről?

– Kabinetfőnökként ő mindig, mindenről tudott, hiszen az ő feladata volt a napi operatív ügyintézés a minisztériumban. Hétfőnként volt a heti egyeztetés, ott volt Feri, Attila, ott volt Szigetvári, Keszthelyi, esetleg valamelyik helyettes államtitkár, az ifjúsági szervezettől ott volt Újhelyi István, Arató Gergő, meg én, a sportosoktól Bakonyi Tibor, és megbeszéltük a heti várható ügyeket, és persze a pályázatokat is.

– Ön bármikor besétálhatott Gyurcsányhoz?

– Persze, bármikor. Nekem különleges viszonyom volt vele, mert 2003 tavaszán jöttek elő a kétes ügyei, és én voltam az egyik, aki kiállt a párt részéről és megvédte, s így elég sokat kellett vele és Keszthelyivel találkoznom. A kormányszóvivő Gál J. Zoltán átszólt a miniszterelnöki hivatalból vagy az Altusból átküldtek egy faxot, hogy mit és hogyan kell éppen megmagyarázni, én meg kiálltam a kamerák elé, és elmondtam.

– Így utólag ez sem dühíti?

– De, ez dühít.

– Mégis, ez az időszak volt az ön, hogy is fogalmazzak, fénykora. Gondolom, a párt ifjúsági szervezete tele volt pénzzel.

Ez is érdekelheti:  Varga Judit: Magyar Péter bezárt egy szobába (frissítés: teljes interjú)

– Éppen, hogy voltak pénzügyi gondjaink, ezért kellett ezt a szisztémát működtetni.

– De azért voltak luxuskiadásaik, nem?

– Nem voltak luxuskiadásaink, de volt, hogy különvonatot kellett bérelnünk Görögországba, az Európai Szocialista Ifjúsági Szervezetek találkozójára. Ezerötszázan mentünk.

– Mennyibe került?

– Nem tudom, pár tízmillióba. De azt sem tudom, ki állta a számlát, az is lehet, hogy a MÁV benyelte.

– És ön úgy érezte ez idő tájt, hogy semmi baj nem lehet.

– Igen. Meg voltam győződve arról, hogy minden rendben van.

– Aztán 2004-ben botrányos körülmények között lemondott, és visszavonult Kiskunhalasra. Ahol erős bázisa lehetett, hiszen a 2006-os választások előtt megint megválasztották képviselőjelöltnek.

– Amitől rosszul lett a teljes pártvezetés, hiszen mindenki azt hitte, el fogok tűnni. Csak én nem.

– És mit léptek?

– Megkerestek, hogy lépjek vissza, állapodjunk meg, mondjam meg, mit kérek.

– Kik keresték meg?

–Többen, többször. A végén megállapodtam a Lendvai, Szekeres, Szilvásy trióval.

– Mi lett a vége?

– Visszaléptem és kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban.

– Honnan jött ez a pénz? Ki adta át és hol?

– A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő, már nem emlékszem pontosan, hogy melyik.

– Ön pedig fogta a pénzt, és hazament?

– Igen.

– Ekkortájt sem aggasztotta a büntetőügye?

– Egyáltalán nem, hiszen már 2004-ben megindult a nyomozás, és nem történt semmi érdekes. Ráadásul mindenről tudtam, Lusztig Péter rendszeresen tájékoztatott, hogy éppen hol tart a rendőrség. 2007 januárjában fordult komolyra a dolog, mert az ügyészség vagy megunta a rendőrség tipródását, vagy új információkat kaptak. Ekkor felhívott Szilvásy Gyuri, hogy van-e valami közöm ehhez az ügyhöz. Azt mondtam, hogy nincs, és akkor úgy is gondoltam. Majd rá egy hétre megjelentek a rendőrök, nagyon sok rendőr, tartottak egy csomó házkutatást, engem pedig felhívott valaki, hogy vigyázzak, mert lehallgatnak. Ekkor már nagyon ideges voltam, bementem Szilvásyhoz, de úgy, hogy gyakorlatilag rátörtem az ajtót. Kiabáltam vele, hogy miért nem szólt. Képes volt azt mondani, hogy elfelejtette.

– Csak ön volt ideges?

– Mindenki ideges volt. Lados István munkatársamat, aki az MSZP-frakció alkalmazottja volt, el is kellett menekíteni külföldre.

– Ön nem akart menni?

– Fel sem merült. Értelmetlen lett volna. Ráadásul még ekkor sem féltem igazán. Aztán februárban az ügyészség átvette a nyomozást, akkor indult meg a henger, akkor kezdődött a tanúk tömeges beidézése.

– Nem akarom heccelni önt, de emlékszik még arra a mondatára, hogy nincs Zuschlag-ügy?

– Gondolhatja, hogy emlékszem…

– Kijött Lendvai Ildikó irodájából, ott várta a média, s akkor nyilatkozta. Ez a mondat azóta közmondássá vált.

– Na igen, hiszen három héttel később letartóztattak. De hát mit mondtam volna mást?

– Ezt mondta kint. De mit mondott bent, Lendvai Ildikónak?

– Kínos volt, mert véletlenül ott volt Szilvásy is. Amúgy Lendvai hívott be, hogy tájékoztassam. Én el is mondtam, hogy ebből katasztrófa lesz, hiszen ekkor már a pártvezetés tagjait is kezdte az ügyészség behívogatni. Ildikó aggódott, hogy az ügy esetleg feljebb is mehet, és azt hajtogatta, hogy valamit kellene csinálni, meg hogy találjunk ki valamit. Szóval tipikus MSZP-s válságkezelés volt.

– Gyurcsány nem jelentkezett?

– Dehogynem, már jóval korábban. Nem is tehetett mást. Gondoljon bele, van egy miniszterelnök, akinek a korábbi minisztériumában a teljes apparátust már kihallgatták, meg olyan házkutatások voltak, ahol szó szerint több tonnányi iratot foglalt le az ügyészség. Úgyhogy Gyurcsány megkeresett, hát persze. Beszéltünk telefonon is, személyesen is. Azt mondta, hogy kezeli a problémát. Aztán egyszer Keszthelyi Andrással megüzente, hogy hívjam fel Bánáti Jánost, megbeszélte vele, hogy ő fogja az ügyet kezelni.

Ez is érdekelheti:  Letartóztatási parancsot adtak ki az SBU vezetője ellen

– Amúgy a saját védőügyvédje jól védte önt?

– Az volt az érzésem, hogy a védelem célja elsősorban az ügy politikai kezelése, nem pedig az én büntetőjogi felelősségem enyhítése. A fellebbezésemet már én magam írtam, talán elég, ha ennyit mondok.

– Most hogy látja, akartak egyáltalán önnek segíteni?

– Szerintem eleinte akartak, aztán meg arra jutottak, hogy az én beáldozásommal legalább le lehet zárni az ügyet. Nekem nem volt mentelmi jogom. Feljebb már mindenkinek volt. Jogilag ezt így lehetett összerakni és lezárni.

– Ötvenmillió forintot valakik befizettek ön helyett, hogy csökkentsék a kárt. Azért ez segítség. Ön tudott erről?

– Higgye el, nem engem védtek, nem engem segítettek, hanem saját magukat meg az egész rendszert. Amúgy nem tudtam róla. Jött az ügyvédem, és közölte, hogy letéti számlájáról kárenyhítés címén átutalt ötvenmillió forintot. Ha megkérdeznek, én nem kértem volna. Később vagyonosodási vizsgálat indult ellenem, adóhiányt állapítottak meg, ez az ügy még ma is tart. Ráadásul ezzel külön felbőszítették az ügyészeket. Mert hát honnan származik ez a pénz?

– Vajon honnan?

– Nyilván ugyanabból a széfből, honnan máshonnan?

– A legendás széf. Ön látta nyitva?

– Persze, tele volt pénzzel, volt benne vagy pár száz millió forint. Ott állt a régi székház második emeletén, rajta egy MSZMP címerrel.

– Ki fért hozzá ehhez a széfhez?

– Akinek a pártpénztárnok megengedte.

– Mire kellettek ezek a pénzek?

– Mindenfélére. Fű alatti támogatásokra, zűrös ügyek elintézésre, a pártelnök költségeire, kampányokra. Ilyenekre.

– Mi az ön egyenlege az MSZP-vel? Kapott egyszer ötvenmilliót nejlonszatyorban. Egy másik ötvenmilliót visszafizettek ön helyett. Ez száz. És mit adott ön nekik?

– Sokat. Éveken át intéztem nekik mindent, ami csak felmerült, és amit csak kértek. Nem állítom, hogy önzetlenül, hiszen így építettem a karrieremet. Ha olyan megyéből jössz, ahol nincs esélyed egyéniben nyerni, akkor nagyon oda kell feküdnöd, hogy listán bekerülj a parlamentbe. Én pedig odafeküdtem. Mindent, érti, mindent el tudtam intézni a magam hatósugarán belül. És meg is tettem, és az ügyemben szereplő pénzekből egyetlen forint sem nálam landolt. De nem találtam a féket, ez tény. Pedig sokszor rá kellett volna lépnem, ma már tudom. Olyan pályázatokat toltunk át, sokat, amelyeket az ablakon kellett volna kidobni, olyan vacakok voltak. De nem szólt senki. Nem volt fék. Amúgy meg volt, hogy vittem abba a széfbe pénzt én is, valami negyvenmillió forintot, bevezették a kockás füzetbe azt is. Összességében biztos, hogy pozitív az egyenlegem.

– Ha tehetné, mit csinálna másként?

– Nem mondanám azt a mondatot a Terror Háza előtt. Ha az nincs, megmarad a mentelmi jogom és nem lett volna semmi bajom, mert én is a védett körben maradok. Igen, persze, követtem el hibákat, de ha nem így tettem volna, ha nem lépek rá arra az útra, amelyikre végül ráléptem, akkor sehová nem jutok az MSZP-ben, akkor elsüllyedek a semmiben. Ámbár, így is ott vagyok…

– A börtönévek alatt keresték?

– Nem.

– És miután kijött?

– Volt pár beszélgetés, semmi több.

– Mit csinál, mivel foglalja el magát, amióta szabad?

– Van egy cég, a Zuschlag Consulting Kft., amely üzletviteli tanácsadással, adótervezéssel, coachinggal foglalkozik. Abban segítek.

Barcza György és G. Fodor Gábor 

http://www.napigazdasag.hu/

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Zuschlag: „A visszalépésemért az MSZP ötvenmilliót adott egy nejlonszatyorban”

  1. „Nem mondanám azt a mondatot a Terror Háza előtt.” Hát igen. emiatt lett valójában zuschlag ügy. Kit érdekelnek itt pitiáner 50 – 100 milliók? Amíg nyalod a zsidók seggét, azt csinálhatsz amit akarsz. Az a mondat annyira nem az ügy része, hogy a kiszabadulásának napján minden tv csatorna felemlegette azt a mondatot. Így üzentek. ‘Ha a zsidókkal kekeckedsz, így jársz!’

    1. Ezer százalékig így van! Semmi másról nem szólt a történet mind a viccről amin az arató és az újhelyi elvtársak is röhögtek, de őket valamiért nem áldozták be! Hát nem zsidóknak fűtöttek be (sajnos) hanem clusinak, de rendesen! Meg kell nézni akik a százmilliárdokat rabolták a hajuk szála se görbül, mert kinyalják a zsidók seggét! Erről van szó, semmi másról, minden ettől eltérő okoskodás csak szerecsen mosdatás!
      kató rudi

  2. A fentiekben szégyen teljesen ki tűnik, a zsidók azon része hazug,tolvaj, korruptak szégyenkezhetnek miattuk most akik nem jutottak a húsosfazékhoz. De hol a többi,???? Ezeknek semmi nem elég a tolvaj disznóinak. Orbán most bontogathatja a pezsgőt………. üdv. adorján I.

  3. Hát nem is tudom.
    A könyvet nem olvastam és nem is fogom. Egyszerűen nem érdekel…
    Ami viszont szöget ütött az agyam helyébe.
    Előrebocsátom, hogy tisztában vagyok vele, hiszen naponta látom, hogy a hatalom megszerzése, az ily mértékű vagyonok megszerzése és megtartása, sőt korlátlan gyarapítása, a politika, stb. egy igen piszkos játszma.
    50 000 000 Ft-ot kapott, hogy visszalépjen.
    tehát pénzért megvásárolható.
    Kérdésem.
    Miért kellene elhinnem egyetlen szavát vagy lélegzetvételét is?
    Felmerült bennem, hogy vajon azért mennyit kapott, hogy pont most jött ki a könyv? Hogy azt tartalmazza amit?
    Aki kijön a börtönből, az nem szokott így kinézni.
    Szegény tippem szerint a rajta lévő gönc minimum félmillió forint. Csak ami látszik.
    A nyakkendője árából egy földi halandó tetőtől talpig felöltözik…
    Tehát itt lebeg a kérdés – elismerve hogy akár még igazat is mondhatna -, miért is kellene neki hinnem?
    tgyl

    1. Pusztán azért mert a teljes igazságot mondta!
      Ha nem lennél ennyire hülye akkor a gyúrcsótány őszödi beszéde igazolja teljes mértékben minden egyes szavát! Az őszödi beszédnek is az volt a az üzenete az mszp-szdsz bagázsnak, hogy aki nem áll be a sorba mehet vissza autófényezőnek, aki viszont a párt elvárásának megfelelően cselekszik az milliárdos lehet mint ő mert nem számít, hogy mennyit lop és hogy árusítja ki az országot lásd suchmann, tocsik, máté, medgyessy és a többi szarka! Az őszödi beszédnek ez volt a lényege a többi csak porhintés!Ali baba hozzájuk képest Teréz anya volt! Az egész msz(m)p-nek a vezérfonala a magyar gyűlölete és a rablás! Ezért élnek-halnak, remélem mielőbb!
      kató rudi

      1. „Kató Rudi”!
        Az idézőjel és a név nagybetű sértés!)
        Én hülyéztem valakit?
        Anyukájának adja így elő…
        Finom a cigányszar?
        Muszáj a keresztcsontig benyalni a zsebdiktátornak?
        Ha a szellemi szintje csak ennyi, hogy ennyit értett meg abból amit írtam, ám legyen.
        Adok egy tanácsot, bár ön azok közül van akinek mindegy.
        Ha nem érti elsőre, olvasgassa addig, amíg megérti.
        Én megválogatom kivel tegeződöm. Önnel nem.
        Ne szálljon „le” az én szintemre
        Azt az emelkedést nem bírná. Még keszonbetegséget kapna.
        Visszatérve a tegezésre.
        Akkor az ön stílusában…
        Tegezd anyádat, a kölyködet, a kutyádat, a szomszédodat, meg azt akinek zabálni adsz.
        Egyébként az olyan magyartarka nagybarmok minatt nem szavazok sem a FIDESZ-re sem a Jobbikra, mint ön.
        Nekem nem kell neonáci barom…
        Az önök által hirdetett demokrácia jegyében pedig engedtessék meg nekem, hogy az öszödi beszédet úgy értékeljem ahogy akarom.

    2. Te kis mimóza lélek akkor miért nem voltál ennyire finnyás amikor fajtársaid rabolták, gyarmati sorba taszították az országot? Megnyugtatlak, hogy egyik pártnak se voltam és leszek tagja mert egyetlen bűnözővel se vállalok közösséget, a te fajtáddal sem!
      kató rudi

  4. Van ebben az országban valami még, ami tisztességesen működik?
    Érdekes még valaki számára a becsület? Ennek az a fő mondanivalója, hogy ezekben az emberekben mindent lehet, csak megbízni nem. Ezek az emberek pénzért mindenre képesek, igazi prostituáltak. A mi országunkkal játszanak, a magyar nép rovására.
    Még mélyebbre süllyedtünk, mint a szocializmusban!
    A politikai életet egy kiterjedt maffia kaparintotta meg, részükre semmi más nem fontos, mint gazdáik hű kiszolgálása és a saját érdekük.
    Nagy Péter

    1. „Van ebben az országban valami még, ami tisztességesen működik?”
      Nincs,mert tisztességtelenek a zsidó vezetők.
      BECSÜLETES MAGYAR VEZETŐKET HAZÁNKBAN!!!
      Mert bizony magyar honban akkor lesz rend, ha a döntés joga a magyarságé!
      A vendég joga – vendégjog!
      A belső ellenség lehetőségei:
      Börtön, útilapu, ha szerencséje van és méltányosak vagyunk, a meghunyászkodás!

  5. HÜMMM!!!!! ????? Nem tudom melyik fog előbb vagy utóbb igazságot szolgáltatni ????? ISTEN ? vagy a SORS ? De ,hogy valamelyik fog az ezer % !!!! Végűl is nekem teljesen mindegy ……. De az biztos ,hogy lesz megint balhé, de kurva nagy balhé amit ezek az álmagyar kriptó sátáni tolvajok művelnek az egész világot behálózva lopnak,zsarolnak élősködve más becsületes népek nyakán szemtelenkedve. Volt már 1-2, két őrült aki világ hegemóniára vágyott ami egy darabig el is megy . De ha be indul az a pár milliárd ember akkor lesz nagy balhé de másodszor is elhitetni a holokauszt nem lesz egyszerű……. ISTEN, vagy a SORS ??? Óvjon a sátáni álmagyarok kullancsaitól, de mennél előbb . Uram ! Legyen meg minden becsületes ember igaz szent akarata, hiszen nem olyan nagy kérés ez…… Üdv. minden jó embernek. Adorján I.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük