Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Mióta is vannak ellenzékben T.Vona Úr! „Bár nincs hatalmasabb annál a gondolatnál,melynek elérkezett az ideje. A „rendszerváltás óta az összes hatalmon lévő párt benne volt,van a korrupciós balhékban. Olajszőkítés, Áfa,autópálya építés,haditechnika eladás,hogy ne csak a jéghegy csúcsáról beszéljünk. De a „fiúk még mindig a bányában dolgoznak és kaja ibrahim nem szakács, de megetetett mindenkit joszip tott-al.
„Leállítjuk a fideszes bizniszgyárat” …. és akkor következhet a jobbikos bizniszgyár – ehhez nem fér kétség.
H.B.
„A szegénynek sok hiányzik, a kapzsinak minden.” [Publius Syrus].