Volner: Néhány felvetés Márki-Zay Péter úgynevezett „jobboldaliságával” és „konzervativizmusával” kapcsolatban
Sokan örülnek annak, hogy az újbaloldali (értsd kívül zöld, belül vörös) politikát vivő Karácsony Gergely helyett a „jobboldaliságát” és „konzervativizmusát” gyakorta hangoztató Márki-Zay Péter vált a baloldali előválasztás egyik lehetséges győztesévé.
Ők azt remélik, hogy ha Márki-Zay Péter megnyerné az előválasztást, majd 2022-ben is az ő vezetésével alakulna meg egy új kormány, Márki-Zay Péter személye és jobboldali értékrendje lenne a garancia arra, hogy nem tér vissza a 2010 előtti korszak, és nem a DK-MSZP-Momentum szélsőbaloldalisága és szélsőliberalizmusa érvényesülve a kormányban. Ki kell ábrándítanunk az így gondolkodókat: optimizmusokat agyaglábakra építik, amit számos objektív tényező igazol:
1. Az élet nagy tanítómestere, a történelem arra int minket, hogy kommunistákkal szövetségben képtelenség bármifajta nemzeti gondolatot, programot vagy intézkedést érvényesíteni. Magyarország történetében volt már hasonló az 1945-49 közötti időszakban, amikor is a nemzeti-keresztény ideológiát és programot hirdető Független Kisgazdapárt – igaz terror és fenyegetés hatására – belement a kommunistákkal való közös kormányzásba.
Ez a jobb sorsra érdemes történelmi párt aztán néhány év alatt azon kapta magát, hogy fokozatosan és folyamatosan háttérbe szorul, míg végül 1949-re kialakult a kommunista egypártrendszer. Pedig az FKGP mögött ott volt a magyar társadalom jelentős részének támogatása, komoly politikai tapasztalat és országos szintű szervezettség. Márki-Zay mögött egyik sincs.
2. Ezen a szálon tovább: játszunk el a gondolattal, hogy valami csoda folytán Márki-Zay Péter lenne a miniszterelnök. Ez a jelenlegi előválasztási konstrukció tükrében azt jelentené, hogy a parlamenti képviselők többsége DK-s, Jobbikos, MSZP-s és Momentumos lenne. A döntő befolyást természetesen a hatalmas politikai tapasztalatot, pénzügyi forrásokat, sajtót, nemzetközi kapcsolatokat birtokló DK gyakorolná a kormányban és ezt (ahogyan most is teszi) érvényesítené a „becsicskított” Momentumban, Jobbikban, MSZP-ben is. Kikkel akarna Márki-Zay „jobboldali” politikát csinálni? DK-s miniszterekkel, MSZP-s és Momentumos államtitkárokkal, a DK-tól reszkető jobbikos képviselőkkel? Néhány MMM listáról bepottyanó saját képviselővel? Ugyan!
3. Ne feledjük, a miniszterelnököt az országgyűlés nevezi ki! Komolyan gondolja Márki-Zay Péter, hogy egy esetleges győzelem esetén a DK nem lenne annyira szemét, hogy a saját emberét nevezze ki miniszterelnöknek, felrúgva minden korábbi megállapodást?
4. Ez a „jobboldaliságot a kommunisták közé” gondolat –ahogy láthattuk – a történelem folyamán mindig eleve bukásra ítélt próbálkozás volt és az is marad.
Tavaly még a Jobbik is azt hangoztatta, hogy az ellenzéki együttműködésben majd ők fogják képviselni a „nemzeti-fék” szerepét a szélsőbaloldalisággal és a szélsőliberalizmussal szemben. Ehhez képest ma már – néhány listás mandátum reményében – Gyurcsány hátsójából szemlélik a világot. Gyanítható, hogy ez Márki-Zay esetében sem lenne másként. De nem kell hiú reményeket táplálni senkinek sem arról, hogy el fog jutni eddig. Majd ő is rádöbben, de akkor már késő lesz, ahogy annak idején a kisgazdáknak is.
Forrás: Volner János közösségi oldala