KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Visszanyal a fagyi, miközben elsül a kapanyél?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

avagy A Bounty helyett lázadás a végeken?

Parázik a gyarmatbirodalom, hogy felkelnek a rabszolgák? Kis ízelítő barbáréktól London utcáin.

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a gigantikus méreteket öltő Római Birodalom bukását is a mohóság és telhetetlenség szinonimájaként ismert kamatos kamat, valamint az ezen alapuló pénzrendszer bevezetése hozta el. Már évezredekkel ezelőtt is nagy gondot okozott a rongyrázás, a felelőtlen költekezés pórnép, valamint a népes rabszolgahad által történő egyre kilátástalanabb finanszírozásának kísérlete, amely aztán el is vezetett a tényleges bukáshoz.

No, mármost megint csak a hagyományra hivatkozva, szintén régi, nagyon régi és nagyon bölcs emberek szerint, „kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba.” Pedig dehogynem! A manapság modernnek, posztmodernnek vagy a jó ég tudja minek nevezett, technológiai értelemben konzumidiotizmus (értsd: fogyasztói társadalom) korában úgy tűnik mammon világa, a halandó ember egyszerű biológiai fehérjehalmazzá történő ledegradálása, mint sok minden másra, erre is rácáfol. Íme az ékes bizonyíték, az Index internetes portálról idézünk:…

Orbán kényelmetlen kelet-európai politikus

Kelet-európai politikusok „kényelmetlen csapatáról” ír legújabb számában a kelet-európai országokról kialakult képet elemezve a The Economist című tekintélyes brit lap, és közéjük sorolja a magyar miniszterelnököt is.

Az újság szerint különösnek tűnhet, hogy bár a beruházásra és gazdag partnerek segítségére váró szegény országoknak igyekezniük kell jó képet kialakítaniuk magukról, és kerülniük kell a vitákat, a rossz gazdasági és biztonsági helyzetű volt kommunista Európában sok politikus ennek épp az ellenkezőjét teszi. Elsőrangú példa erre Magyarország, ahol Orbán Viktor kormánya heves külföldi bírálatokat váltott ki azóta, hogy 2010 májusában hatalomra került – írta a hetilap.

No nézd csak!

Kényelmetlen? Talán azért, mert ráébredtek arra, hogy a farok melyik végén tartózkodnak? Kényelmetlen? Talán azért, mert ráébredtek arra, hogy az embert csupán biológiai fehérje halmazzá, vagy ahogyan mostanság szakszervezeti vezetők szájából szokott hangozni, beszélő szerszámokká degradáló, mindent és mindenkit csak és kizárólag pénzzel és pénzben mérő mammon világa egészen bizonyosan rossz választás? Lehet, hogy van más prioritás is, mint a befektető és a gazdag partner érdekei? Mondjuk talán az olyan – igaz, egyelőre még csak népmesei kategóriákba tartozó ismérvek –, mint példának okáért: „boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Nincs mit csodálkozni ezen, csak nekünk, Istentől és természettől elrugaszkodott kimosott agyú konzumidiótáknak olyan furcsa ez a dolog, egyes természeti népeknél ma is bevett gyakorlat, hogy igazi, valódi életkornak csak azon idő számít, amit boldogságban töltöttek el. De e kis kitérő után vissza a mammonita világ véres valóságába!

Valami alapvető baj lehet a rendszerrel, mert a londoni zavargások indokául szolgáló négy gyermekes családapáról, akit a yard hidegre tett, kiderült, drogdíler vót a szentem. Ráadásul, hogy tetézze a bajt, menekülés közben még rá is lőtt a rendőrökre, azok meg visszalőttek! Ilyen van?

Ugye milyen érdekes, hogy a média ezt is csak fokozatosan adagolta? Vajon kinek, kiknek állhatott érdekében, hogy ilyen szépen, fokozatosan fussanak fel az események? Vajon előre meg volt a forgatókönyv a médiában, ahogy az már lenni szokott? Először hullajtunk egy-egy morzsát, kijelöljük a hívószavakat, jelen esetben: négygyermekes családapa, mindenki szánja, sajnálja, fújj, csúnya rossz rendőrök, aztán a végére kiderül, hogy a Volgák osztogatása helyett megint a Moszkvicsok fosztogatása, mert hát az illető drogdíler vót, aki menekülés közben lőtt rá a rendőrökre, azok meg csak visszalőttek. De ezt mán csak mindig a végén, az események eszkalálódása után tudod, tudjuk meg. Ilyen van?

Kísérteties a dolog, nem igaz? Emlékszel? Mint annak idején. Csak reggelre derült ki, no de reggelre aztán minden kétséget kizáróan, hogy nem a Jobbik lett a második, és az LMP mégis csak bejutott a törvényhozás házába, első emberéről pedig már csak akkor tudta meg a széles nagy nyilvánosság, hogy bizony ő is komcsi felmenőkkel rendelkezik, amikor már le volt zsírozva minden arra nézvést, hogy bizton helyet foglalhasson a parlamenti patkóban. Akkor, és csak akkor tudhattad meg, nem előbb és nem később. Ilyen van?

De nem ez az, ami igazán érdekes! Hanem az, hogy valami alapvető baj lehet az egész rendszerrel. Már a milliomosok felnövekvő generációi sem érzik jól magukat, ha szabad azt mondanom, unják a banánt! A kamerák kereszttüzében épp plazma tévét fizetés nélkül boltból kifelé cígelő kamaszról kiderült, hogy egy milliomos gyermeke a kis ártatlan (érted?! fontban milliomos apuci, nem forintban!), neki ez a buli. Mán minden meg vót! Pénz, paripa, fegyver, drog, mán semmi izgalmas nincs az életben, ki kéne fosztani valamit, de ha nincs kéznél éppen semmi, akkor öljünk meg valakit! Mondjuk épp azt a szerencsétlent, aki a közösség tulajdonát védené, éppen azon serénykedik, hogy eloltsa a huligánok által felgyújtott kukát. Nekik ez a buli. Az integrálódni képtelen, és ezt a képességüket (vagy annak hiányát) még fennhangon ki is hirdető bevándorlók farvízén szépen ellébecolnak a randalírozó tömegben. Csak hát a Nagy Szem,  Mordor fekete tornyából…, akarom mondani a Nagy Testvér ipari kameráiból mindent lát.

Bezzeg ha te! Ha csak egy fikarcnyit is elégedetlenkedsz, lásd munkatörvénykönyv-tervezet, ha csak egy tapodtat is elmozdulunk afelé, hogy a szerencsétlen sorsú (bér)rabszolgák tömegei is egy fokkal jobban éljenek, a piac, akiről senki sem tudja, hogy tulajdonképpen kiféle, vagy miféle, azonnal felhördül.

Bizony, faramuci helyzet ez! Kicsit olyan, mint a régi humoros jelenetben, a Guvati nevű cég vállalati partiján, amikor a kitűnő Kállai Ferenc által megszemélyesített szocialista vállalatigazgató a vacsoránál az étel felszolgálásánál csak ennyit mond: „Hadd éljenek!” Most, hogy mán kiszipolyozták, kisemmizték őket, sokakat földönfutóvá tettek, na most mán élhetnek. Ha tudnak! Például a rögzített árfolyam lehetőségével, hogy a pár esztendőnyi lélegzetvétel után újult erővel láthassanak neki, a talán már életfogytig tartó, de ne aggódj!, mert örökölhető!!! adósság törlesztésének.

És még dőzsék elégedetlenkednek, hogy kényelmetlen ez a csapat! Hát ha ez kényelmetlen, akkor nem tudom, ki nem az?

Persze nem ez az igazi baj!

„A legújabb vitára azok a lehetséges jogi lépések adtak okot, amelyek az ellenzéki szocialisták közül kikerült három korábbi miniszterelnök ellen irányulnak a közpénzek rossz kezelése miatt – írja az Economist, hozzátéve, hogy a magyar kormány nem zárja ki a Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon elleni büntetőjogi vád lehetőségét.

A brit lap szerint az előadás, amelyben vádlottak padján ülnek a korábbi miniszterelnökök, tetszhet a kormányzó Fidesz híveinek, de nem használ az ország már megtépázott nemzetközi imázsának.”

Emlékeznek még Bogár prof.-ra? Neki volt egy érdekes megjegyzése, amikor a bal szárnyról nyugati segédlettel nekiestek Magyarországnak, miszerint egy normális nyugati demokráciában (figyeled? jóléti államról már egy árva szó nem sok, annyi sem esik!!!), szóval a demokrácia lényege, hogy a sajtó ellenőrzi az államhatalmat! Mire a prof. nemes egyszerűséggel csak annyit kérdezett: Tessenek mán megmondani! A szerkesztőséget ki választotta meg? Mer’ a magyar kormányt a választópolgárok. (Tudom, hogy elvitatkozhatnánk órák hosszat azon, mennyire torz ez a választási rendszer, melynek köszönhetően egyharmadnyi szavazó hathatós segítségével könnyedén előállítható kétharmados parlamenti többség, de ebbe most ne menjünk bele.)

Pont az volt az oka ennek a hatalmas választási győzelemnek, hogy az embereknek elegük lett abból, hogy a fejük felett bármit büntetlenül meg lehet tenni, miközben forintosíthatóan, sőt most már svájci frankosíthatóan kimutatható, hogy ez a felelőtlen politikai garnitúra bizony nem a saját, hanem a nyomtatványokon és hivatalos értesítőkön szigorúan minden esetben tisztelt-ként megszólított választópolgár megfelelő alkatrészével veri azt a bizonyos csalánt. Te, és persze veled együtt én is, meg vágjunk jó képet az egészhez.

Tudod, kicsit olyan ez, mint az ún. devizahitelesek esetében:

Július 15-én este a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában Dr. Parti Tamás a közjegyzői kamara elnökének szavai igen hasznosak voltak a közjegyzői felelősség egyértelművé tételéhez: http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=706979

„Még egyszer mondom a közjegyzői forma nem érvényességi feltétele a szerződésnek …a közjegyzőre azért van szükség, hogy per nélkül közvetlen bírósági végrehajtás keretében végrehajtható legyen a követelés, ha az adós nem fizet.”

Ha még nem tudta volna eddig a közjegyzői nyilatkozatig valaki, a közjegyzői kamarai elnök ismeri el azt, hogy az adós tehát azért fizeti ki az egyébként jogszabály szerint egyáltalán nem kötelező közjegyzői részvételt és közokirati formába öntését a szerződésnek, hogy vele, tehát az adóssal szemben per nélkül lehessen közvetlen bírósági végrehajtást a hitelezőnek elrendeltetni.

Mintha nekem kellene megvenni a kötelet ahhoz, hogy azzal a kötéllel engem felakaszthassanak. És még egy idézet a beszélgetésből:

„A ténytanusítvány alapján nincsen helye végrehajtásnak, a ténytanúsítványt azért veszik fel a bankok a szerződéseikbe és azért készülnek ténytanúsítványok, mert a bíróság az elmúlt tíz évben minden egyes végrehajtási ügyben kérte igazoltatni azt a bankokkal, hogy mennyi a tényleges, a szerintük fennálló tartozása az adósnak De még egyszer hangsúlyozom, hogy nem a ténytanúsítvány alapján záradékolják a közjegyzői okiratot, hanem az adós fizetési kötelezettsége alapján.”

A pénzügyi szféra kart karba öltve a politikaival, úgy tűnik a végsőkig ki akarja zsigerelni a Horn Gyula számára csak lakósságként funkcionáló Nemzetet és polgárait. Na ebből lett végleg elege az embereknek. A politikai osztály azon része, amely jelenleg kis hazánkban a hatalmat gyakorolja rájött arra, amit már Mária Terézia is tudott, etetni kell a birkát, mielőtt nyírod. Muszáj valamit felmutatni, de legalábbis valamiféle apró koncot az elégedetlenkedők népes tábora elé vetni, hogy lenyugodjanak. Így is elégedetlenkednek az elszámoltatás néven futó projekttel, pedig Budai doktor kétségkívül jobb szakértőnek látszik első ránézésre, legalábbis jogi végzettsége van, ellentétben nagynevű elődjével, a feljelentésügyi államtitkárként elhíresül Keller Lászlóval.

Érdekes ez a romeltakarításos helyzet is. A szocializmusnak nevezett évtizedekig tartó állammonopolista kapitalizmus után most a tévesen szabadversenyesnek, vagy szociálisan piackonformnak nevezett vadkapitalizmus tobzódása közepette egy romhalmaz közepén találjuk magunkat. A hatalmat jó darabig azok vitték tovább, akik az előző rendszert is üzemeltették, ma pedig az általuk kinevelt utódok.

Taníttatták, kiemelték mocsokból, piszokból, nyugatra küldték tanulni őket, és akkor ez a hála? Mire volt akkor a Soros-ösztöndíj meg hasonlók?

Vajon mi lesz majd akkor, ha a nemkívánatos felelősségvállalás, amely a pórnépre nézve természetesen mindig és minden körülmények között (tudják, mint Makács, Schneider urak és az opera esetében) kötelező, a nagyemberek és általában a felső tízezernek (divatos szóhasználattal élve: high society-nek) nevezett, s eddig kivételezett réteg számára is bevezetendő gyakorlattá avanzsál? Az eddigi, már-már a hitbizomány relevanciájával bíró kivételezettség, a mindent és mindenkit csak és kizárólag pénzzel és pénzben mérő következmények nélküli felelőtlenség könnyed szórakozgatása egy pillanat alatt elillan és helyette megjelenik a véres valóság. Akkor vajon mi lesz? Mire számíthatunk? Valami olyasmire, mint London utcáin, csak ezúttal a hőzöngő tömeg nem áll majd meg a shopping city boltjainak kirakatánál, hanem egyenesen a Westminsterig fog ro(ha)ngálódni?

Az Economist cikke más szempontból is érdekes:

Hol voltak a kívülállók, amikor Magyarországot gerinctelen és kapzsi exkommunisták vezették, kérdezik Orbán támogatói. A baloldaliak tönkrement és kormányozhatatlan országot hagytak hátra, mondják, azt jelezve ezzel, hogy az általuk alkalmazott gyógymódnak erőteljesnek kell lenni, írja a brit lap.

A kényelmetlen csapat lenézi a hagyományos diplomáciát és kapcsolatépítést, s ezért mostohán is bánik velük – mutat rá a The Economist, emlékeztetve Václav Klaus külföldi újságírókkal szembeni óvatosságára és a Kaczynski testvérek kusza médiastratégiájára. „Orbán emberei különösen úgy hiszik, hogy otthoni ellenfeleiknek forródrótjuk van a külföldi szerkesztőségekhez, politikai háttérintézményekhez követségi irodákhoz.”

A térség politikusai azt is mondják, hogy azért választották meg őket, hogy változásokat hajtsanak végre, s nem azért, hogy barátokat szerezzenek. A magyar választók erőteljesen támogatják Orbán nyers stílusát – írja a brit lap, példákat idézve a cseh és a lengyel vezetők hazai támogatottságára is.

A szelíd viselkedés hozhat ugyan szerény eredményeket, de az érdes magatartás kevés érzékelhető büntetést vont maga után – mutat rá az újság, megállapítva, hogy jórészt hamisnak bizonyultak azok a gúnyos megjegyzések, amelyek szerint a magyar belpolitika kárt okoz Magyarország európai uniós elnökségének.

„A viták nem jelentik a világ végét; a zaj és düh után engedményeket hozhatnak, nem elszigeteltséget. Azért van így, mert bár néhány keleti lehet, hogy irritáló, zajos és idejétmúlt, hozzátartozik a modern Európához” – írja végezetül a tekintélyes brit hetilap.

Forrás: Index

Mit gondolnak, vajon mi lehet az oka annak, hogy ez az ún. „kényelmetlen” garnitúra lenézi a hagyományos diplomáciát és kapcsolatépítést? Egyáltalán, mit jelent az, hogy hagyományos diplomácia és kapcsolatépítés? Tán csak nem azt, hogy szüntelen hajbókolás és bólogatójános módjára való helyeslés a gyarmattartónak? Lehet, hogy épp ez a fajta fenntarthatatlanul ostoba viselkedés vezetett minket idáig?

Nos, az állandó seggnyalástól egy idő után bizonnyal kirojtosodik az ember nyelve, s a jelek szerint a Magyarországot még darab idővel ezelőtt irányító gerinctelen és kapzsi exkommunisták ezzel a hibaszázalékként megjelenő deformitással elfelejtettek számolni.

De a legfőbb hiba talán ott van, ahol a nagy tekintélyű brit lap sem veszi észre. Nem veszi észre, mert nem veheti észre, hiszen a Nyugat mára már minden értékétől megfosztotta magát, a tévesen értelmezett féktelen liberalizálódás egész egyszerűen saját magát fosztotta meg minden viszonyítási alapot biztosító értéktől, így aztán ne csodálkozzunk azon, ha a nyugati társadalmak nem találnak kapaszkodót.

Az is lehet, hogy fordítva ülnek a lovon? Az is lehet, hogy már ők is látják, vagy ha még nem is látják, de már sejtik, csak még nem tudják, nem merik, vagy inkább nem akarják kimondani? Hamis illúziókban ringatják magukat, mint a norvégok, amikor a történtek ellenére fennen hangoztatják, hogy ők már pedig akkor is kitartanak a multikulti mellett, ha a fene fenét eszik is, pedig már Angela Merkel is megmondta, halálra van ítélve a dolog.

Nyújtják, mint a rétestésztát. Mint a válság előtti neoliberális, a pénz szabadságát istenítő létezésmód agóniáját. Az európainak nevezett, de talán még az egykori tanácsköztársaság, vagy ahogyan mi ismertük, a Szovjetuniónál is kártékonyabb harácsoló, uniformalitásával mindent egyenfazonírozó patyomkin-világbirodalom érdeklétezését. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Szeretnénk világbirodalomnak látszani, de tedd csak ki a lábadat innen, Amerikában vagy Ázsiában kiröhögnek az euróddal, dollárt adj papa, az eurót itt nem jegyzik.

A viták tényleg nem jelentik a világ végét; a zaj és düh után valóban hozhatnak engedményeket az elszigeteltség helyett. De nem lehet, hogy azért van ez így, mert immáron maga a Nyugat irritáló? S bár még hozzátartozik a modern Európához, de vajon még meddig? A demográfiai változások, valamint ezen változások számadatainak tükrében úgy tűnik nagyon is jogos az efféle kérdésfeltevés.

Láttunk ilyent már többször is. Elsült a kapanyél, a fagyi visszanyalt. Bizony néha megesik, hogy a stróman önjáróvá válik, s akkor aztán nincs mese, véget kell vetni a gyümölcsöző kapcsolatnak. Lehet, hogy efféle gyakorlatra utal az Economist, amikor hagyományos diplomáciáról és kapcsolatépítésről ír cikkében?

A diplomácia általam ismert klasszikus meghatározása valahogy ekképpen szól: Diplomata az, aki úgy küld el a fenébe, hogy alig várod, hogy indulhass.

Nos, a vén Európa gondolkodásban megfáradt, kizárólag egy sémában gondolkodni képes, a gyarmatosítást sztenderdként elfogadó (dolgozni nem, csak a sápot leszedni akaró) régi urai kétségbeesetten szemlélik pozícióik megingását. Egyre több embernek nyílik ki a szeme, egyre többször kénytelenek most már a fősodratú médiában is hangot adni a szakszerű elégedetlenkedéseknek, ha pedig államvezetői szinten jelennek meg efféle hangok, akkor aztán kitör a botrány. Kényelmetlen egy szituáció, az egyszer biztos. Tökéletesen érthető hát, ha az eddigi rendszer hasznát élvezőinek szúrja a szemét az öntudatra ébredt, gondolkodásra képes „kényelmetlen társaság”.

Mit ad Isten, egyre többször hallunk arról is, hogy sok esetben a nép egyszerű gyermeke százszor jobban tudná, mit, s hogyan kellene tenni, mint a magas pócra a rossebse tudja hogyan felkerült uram bátyám akárki. Pedig a nép még így is elégedetlen az elszámoltatás menetével, úgy tűnik nemcsak Isten, de a bíróság malmai is meglehetős lassúsággal őrölnek. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy semmi sem örök. Ahogyan a Római Birodalom sem volt az, úgy a kamatos kamaton alapuló kizsákmányoló vadkapitalizmus sem az. Ahogyan a rendszer fenntartására létrehozott szervezet, közös lónak turós a háta egyenfazonírozott pénzével, az euróval szánalmasan vergődő Európai Unió sem.

Ha a fagyi visszanyal, nos az is meglehetősen kínos szituáció, de azt még valahogy túléli az ember, de amikor már a kapanyél is elsül, nos akkor jobb, ha nem mi tartózkodunk a célkereszt közepében.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

3 thoughts on “Visszanyal a fagyi, miközben elsül a kapanyél?

  1. Széchenyi üzenete:”Az önkény karöltve jár az ostobasággal!” Ez nagyobb diktátorokat is megbuktatott már! Kis termetű kutya, ember agresszív, ezen csak a buta csodálkozik! Ancsel Éva filozófus szerint, kis ember akkor nevetséges, ha szobor talpazatra áll!

  2. A pénzzel nem csak az a baj, hogy értékmérő, hanem főképpen az, vagy az is, hogy hamisan méri az értéket. Időben ugyanis változik. Mit szólnánk az olyan patikai mérleghez, amelyen egy gramm ma 900 milligramm, holnap pedig 1200 milligramm lenne? Mit lehetne tenni az ilyen módon készített gyógyszerrel?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük