Vass István: Döglött keselyűk
Igen. Megdöglöttek végre. Mindent, amit karmaikba kaparintottak, felzabáltak, s végül saját magukat tépték, marcangolták szét. Hosszú ideig tülekedtek a koncok körül ezek a dögevők, de most maguk is dögként hevernek a lábunk előtt. Végre. Amikor feltűntek a nagy kék égen, szelíd galamboknak, szép, nemzeti színekben pompázó szabad madaraknak látszottak, és a kommunizmus évtizedei után sokan voltunk, akik reménykedve fordultunk feléjük. Óvva, féltve segítettük röptüket, s hittük, hogy őket követve a szép szabadság, a jólét, a biztonság lesz szorgos munkánk jutalma.
Aztán egyszercsak, váratlanul, éles, kampós csőrök csíptek belénk, s magunk sem értettük mi történt. Fokozatosan szertefoszlott az idilli kép, s gonosz, sunyi, erőszakos keselyűk tépték, marták körülöttünk javainkat, Nemzetünket, Hazánkat, s a döbbenettől egy ideig csak dermedten álltunk.
Fekete kaftán, fekete kalap, lila papi reverenda, rózsaszín bibliával, testpáncélos, sisakos, tonfás droidok, baseball-ütős, borotvás kalampárok, orsósok, vézna, sápadt AIDS által fertőzött kábítószeresek forgataga orkánként söpört végig városon, falun, s az őrjöngő örvény közepén egy hórihorgas őrült ropta táncát, miközben eszelősen szajkózta vég nélkül: „kurrvaország….kurrrrvaorrszááág… Elemükbe voltak a dögevők. Felzabálták az oktatást, az egészségügyet, de az egész székesfőváros nyugalma, biztonsága, fejlődése is féktelen, gátlástalan aljasságuk áldozata lett. A törtetés, a habzsolás közben már nem is figyeltek semmire, csak arra, hogy minél nagyobb koncot téphessenek ki az ország húsából. Nem is vették észre, hogy vészesen magukra maradtak. Nem figyelték, hogy lassan elfogy körülöttük a levegő, hogy beszűkül a tér, mert a könnygázgránátok, gumilövedékek záporában megacélosodott a nemzeti akarat, s azok a hazafiak, akik nem unták meg, és nem mentek haza, végzetes csapást mértek rájuk.
Most itt fekszenek döglötten. A képmutatók, a hazaárulók. Gusztustalanok ezek a tetemek. Nevük szitokszó, nem illik kimondani, papírra vetni. Talán most valóban új korszak kezdődik. A felelősségre vonás, a büntetés, a csakazértis kemény munka, az építkezés, a szebb jövő korszaka. Mert Magyarország a magyaroké…mondják, s akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni. Aki ez ellen munkál, arra szomorú sors, kemény büntetés vár.
Vass István