Faina Savenkova: Rossz gyerekek

Van-e joguk az élethez a mások életét kioltóknak?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Emlékszünk még? A 18 éves Pénzes Henriettát megerőszakolták, majd fához kötözték és felgyújtották. A 44 éves Szögi Lajost a gyermekei szemel láttára halálra verték, mert gépkocsija visszapillantótükrével – állítólag – elsodort egy kislányt. Emlékszünk még Horák Nórára? A művelődési házból közeli otthonába hazafelé tartó 14 éves diáklányt megerőszakolták, majd megfojtották, és a ruházatától megfosztott holttestét az útszéli árokba lökték. Tovább is van, mondjam még? Frissítsem az emlékezeteket? Egyetlen – érvekkel alátámasztott – indokot kérek arra, miért illeti meg a mások életét előre kitervelten, aljas indokból, brutálisan kioltókat az élethez való jog?

A halálbüntetést ellenzők legfőbb érve: nincs bizonyíték arra, hogy a legsúlyosabb büntetési forma elrettentő hatással bírna, vagyis, hogy a halálbüntetés fenyegetettsége miatt csökkenne a gyilkosságok száma. Kérdezem én: ennek az állításnak valóságtartalmára van bizonyíték? Belelátunk minden ember fejébe? Tudjuk, hányan álltak el azon szándékuktól, hogy kioltsák egy másik ember életét, azzal a következménnyel számolva, hogy akár akasztófával is „jutalmazhatják” a legsúlyosabb bűntett elkövetését? A válasz: NEM.

Politikusaink kedvenc érve a halálbüntetés ellen az „európai értékek”. Megint egy megfoghatatlan „vaktöltény”, ami kizárólag pufogtatásra alkalmas. Amennyiben „európai érték” az, hogy Európán kívül élő emberek vallását, vallási jelképét gyalázzák, továbbá „európai érték” az, hogy egy európai ország (Franciaország) katonái futószalagon erőszakolták meg egy afrikai állam 5-10 éves kisgyermekeit (ahová eredetileg „rendfenntartani” érkeztek), akkor inkább hagyjuk a fenébe ezeket az „értékeket”.

„A halálbüntetés az elrettentő hatása révén működik az Egyesült Államokban, kimutathatóan kevesebb a gyilkosságok száma. Minden kivégzés 74-gyel csökkenti a gyilkosságok számát a rákövetkező évben – mutatott rá a kaliforniai Pepperdine Egyetem két professzora a Wall Street Journalban.

A kutatók az FBI nyilvánosan hozzáférhető adatai alapján jutottak erre a következtetésre; az 1979 és 2004 között kivégzettek, valamint a gyilkosságok számának alakulását vizsgálták. A szakértők megjegyezték: a halálbüntetésről kiújult vitában hamis az ellenző tábornak az az érve, hogy a kivégzéseknek nincs visszatartó hatása. A legfőbb büntetésnem szerepe igazolt az igazságos társadalomban – állítják.

Kimutatásuk szerint a halálbüntetés visszaállítása után csökkent a gyilkosságok száma. A 80-as évek közepén, amikor évente 20 körül állandósult a kivégzések száma, megint több gyilkosság történt, de a 90-es években a több végrehajtott halálbüntetés nyomán ismét zuhant a gyilkosságok száma. 2001 óta a kevesebb kivégzés újra a gyilkosságok szaporodásával járt együtt. Ez a 26 éves tendencia a kutatók szerint nem lehet a véletlen műve.

Roy Adler és Michael Summers professzor szerint több tényezőt – például a rendőri jelenlét alakulását vagy a népesség városokba áramlását – is figyelembe lehetne venni. Ezektől függetlenül bizonyos azonban, hogy minden egyes kivégzés tucatnyi ártatlan ember életét menti meg. Ezért meggyőződésük, hogy nem azt kell kérdezni, hogy meg lehet-e menteni egy emberéletet: az elítélt gyilkos életét. A helyes kérdésfeltevés szerintük: megmentsük-e az elítélt életét több tucatnyi jövőbeni áldozat élete árán?

Az Amerikai Egyesült Államok 32 államában van érvényben jelenleg a halálbüntetés lehetősége.” (Forrás: MTI, 2007.11.04.)

Érdemes néhány, a kérdésben szaktekintélynek számító jogi szakember álláspontját megismerni. Alexander Deák szerint a halálbüntetés elrettentőbb, mint az életfogytiglan, mégpedig azért, mert az végleges és visszavonhatatlan. Ellenben az életfogytiglannál, amely esetében (ha kicsi is) van esély a szabadságra, akár szökés árán, akár elnöki kegyelem reményében, még tényleges életfogytiglan esetén is, hát még akkor, ha nem tényleges az életfogytiglan. Az egykori büntetőbíró, Pálinkás György évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott: amennyiben még a halálbüntetésnek sem lenne elrettentő hatása, akkor nem lenne semmilyen más büntetésnek sem. Ha valakit a létező legsúlyosabb következmény sem riaszt vissza attól, hogy tettét elkövesse, akkor erre az enyhébb büntetések sem képesek. Ha pedig ez így lenne, akkor az összes büntetést eltörölhetnénk, az egész büntetőtörvényt hatályon kívül lehetne helyezni. Isaac Erlich az 1933 és 1969 közötti egyesült államokbeli emberölési és kivégzési statisztikákat megvizsgálva a kivégzések számának folyamatos csökkenéséből és a gyilkosságok számának folyamatos emelkedéséből azt a következtetést vonta le, hogy minden egyes elmaradt kivégzés nyolccal növeli évenként az emberölések számát, és fordítva: minden egyes végrehajtott halálbüntetés nyolc potenciális gyilkost rettent el évente szörnyű bűncselekménye elkövetésétől.

Büntetőjogászok közül többen hangoztatják: a potenciális áldozatnak (az ártatlan, vétlen embernek) több joga van a létezésre, mint annak, aki már bebizonyította, hogy képes önös érdekből elpusztítani más embereket. Mégis: a törvény jelenleg az áldozat életénél értékesebbnek tekinti az elkövető életét, hiszen meghagyja azt. A halálbüntetés mellett érvelő szakemberek szerint a gyilkos abban a pillanatban önként lemond az élethez fűződő jogáról, amikor kioltja áldozata életét. Egy tényleges életfogytiglanra ítélt bűnözőnek nincs vesztenivalója, hiszen kétszeres-háromszoros életfogytiglan nincs, tehát a sikeres szökés végrehajtása érdekében további emberölésekre is képes lehet. (Emlékszik még valaki erre az esetre? 4 perc, 3 halott, 3 sebesült – Richter Richárd rab 1984. október 19-én három művezetőt megölt, hármat pedig életveszélyesen megsebesített titokban készített késével a szegedi Csillag börtön bútorgyárában…)

Még valami: Magyarországon egy különösen veszélyes rab fogva tartása évente 6-7 millió forintjába kerül az adófizetőknek. Könnyen kiszámolható, amennyiben egy gyilkos 30 évet tölt rácsok mögött, akkor 180-210 milliójába kerül a tisztességes állampolgároknak.

És mi fog történni, ha kijön? Nyilván hasznos tagja lesz a társadalomnak… Ha mégsem, legfeljebb újabb életet/életeket olt ki. Oda se neki, értéktelen bóvli.

Végezetül egy  „apróság”: miért indulnak hamarosan harcba magyar katonák az Iszlám Állam terroristái ellen egy idegen ország területén? Hiszen ők is „csak” embereket ölnek. Tehát joguk van az élethez, ugyebár. Vagy ilyen esetekben nem érvényesek az “európai értékek”?

(Valencsik Ferenc)

http://privatkopo.hu/

NIF

Facebook hozzászólások
%d bloggers like this:
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Reklámblokkolót észleltünk!!!

Kérjük engedélyezze az internetfigyelo.com -on a reklámok megjelenítését azzal, hogy kikapcsolja a reklámblokkolót a böngészőjében!

Ezzel segíti a honlap működtetésének fenntartását.

Köszönjük!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Powered By
Best Wordpress Adblock Detecting Plugin | CHP Adblock

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás