Vajta Dénes: Csúcstalálkozók és világbiztonság

Ma Prágában, jövő héten Washingtonban találkoznak a világ hatalmasai

Az amerikai és az orosz kormányfő ma írják alá Prágában az új START (Strategic Arms Treaty) szerződést a stratégiai fegyverek csökkentéséről és ellenőrzéséről. Csak néhány nappal később, április 12-én és 13-án még nagyobb nukleáris csúcstalálkozó lesz Washingtonban, amire 47 állam- és kormányfőt hívtak meg. Hogy ezek a találkozók a jövőben egy biztonságosabb világ felé vezető út állomásainak tekinthetők, mint ahogy a fősodorbeli média hangoztatja, vagy csak színházi eszközök, hamar ki fog derülni. Röviddel Prága előtt Obama egy új amerikai atomdoktrínát hirdetett meg.

Barack Obama amerikai elnököt kezdettől fogva tehetséges előadóművésznek tartott mindenki. Prágát nem először választja egy hatásos fellépés kulisszájává. „Mint a világ egyetlen atomhatalma, amely nukleáris fegyvereket fel is használt, erkölcsi kötelességünk, hogy cselekedjünk”, jelentette ki egy éve a Hradzsin mellett összejött tömegek előtt, és egy atomfegyvermentes világot vázolt fel. Fél évvel ezelőtt erre is hivatkozott, amikor a béke Nobel díjat megkapta. Azóta is vitatkoznak az elemzők, hogy Obama valóban visszatért egy valamelyest civilizált politika követőjévé, vagy csak álcázva folytatja tehetségtelen elődje, ifjabb Bush agresszív politikáját.

A tények azt mutatják, hogy Amerika folytatta Oroszország és Kína katonai elszigetelését, s egyre agresszívabbá vált Irán ellen. De akkor miért üdvözli a két keleti nagyhatalom az USA kezdeményezését? Számos más ok mellett a legvalószínűbb az, hogy ha nem is bíznak Uncle Sam jóindulatában, időt akarnak nyerni. Obama is felkarolja Bush érveit, hogy habár az államok között csökkent, általában azonban „megnőtt egy atomtámadás kockázata. A terroristák mindenképpen ilyen fegyverekhez kívánnak jutni”. De míg Bush egyedül akarta eldönteni, hogy ki a terrorista, Obama, a reálpolitikus, ebbe a döntési mechanizmusba legalább Oroszországot is be kívánja vonni. Oroszország pedig minden alkalmat kénytelen kihasználni, hogy kitörjön elszigeteltségéből, és jó fiúnak bizonyuljon a világ előtt. E tekintetben számára az utóbbi hónapok rendkívül pozitívan alakultak. Az Irán bekerítésével elfoglalt Amerika lazított korábbi, Oroszországot vegzáló politikáján, Ukrajna és Grúzia tekintetében kimondottan visszafogottan viselkedett. A legnagyobb szárazföldi óriásnak kapóra jött Kína közeledése is, hiszen ez csak erősíti tárgyalási pozícióját Amerikával szemben is. Xi Jinping, a kínai alelnök a következő szavakkal zárta néhány hete tett hosszú moszkvai látogatását, hogy „Oroszországnak és Kínának egymás stratégiai oszlopává kell válnia a jövőben minden olyan kérdésben, ami Oroszország stratégiai érdekében áll”. Amerika és Kína viszonya viszont kimondottan feszült. A kínai pénznem, a yuan felértékelésére irányuló amerikai nyomás egyenesen kudarcba fulladt, az Irán elleni szankciókra is csak kétértelmű ígéreteket kapott. A helyzet komolyságát azonban mi sem jelzi jobban, mint a tény, hogy Kína Iránból történő gáz- és olajbeszerzését az utóbbi három hónapban több mint 40 százalékkal csökkentette.

Szakértők véleménye szerint az Oroszország és az USA által elhatározott atomfegyver-csökkentés igencsak szerény, legfeljebb politikailag jelentheti egy új „start” lehetőségét. Az 1991-es Start 1 szerződés óta ugyanis a leszerelés kérdésében semmi sem történt.

Obama új doktrínája, a Nuclear Posture Review, ami április 6-án jelent meg a New York Times-ban, s amely a harmadik atomfegyver-doktrína a 2. világháború óta, ügyesen politikai fegyverré varázsolja az atomfegyvereket. Az Egyesült Államok kizárja a nukleáris fegyverek használatát nem nukleáris országok ellen, még abban az esetben is, ha azok részéről unkonvencionális támadás (vegyi, biológiai fegyverekkel) éri. Ennek a feltétele azonban, hogy a nem nukleáris országok betartsák az 1968-as atomsorompó egyezményt. Ha nem, akkor az USA akár atomfegyvert is alkalmazhat ellenük. Amerika ezen kívül tovább korlátozza atomfegyverei számát, de a meglévőket felújíthatja.

Az új doktrína nyilvánvalóan Iránra és Észak-Koreára van kihegyezve. Már nem nevezi őket „rogue states” (gazember államoknak), hanem csak „outlier” states (kívülálló államoknak). Célja a nemzetközi közvélemény megnyerése finomabb manipuláció által. Irán ugyanis eddig nem sértette meg az atomsorompó egyezményt, de Amerika és más hangadó NATO országok úgy viselkedtek, mintha ez megtörtént volna. Az új doktrína valójában semmire sem kötelezi Amerikát, de ügyesen azt a látszatot kelti, mintha célja az atomfegyverek számának és szerepének csökkentése lenne, amelyeket csak önvédelemre használna, és, ne adj Isten, igazán rossz fiúk ellen. Félő, hogy ismét a báránybőrbe bújt farkas esetével állunk szemben. Mert ki dönti el, hogy kik a rossz fiúk? Ezzel kapcsolatban csak a Fehér Ház egy szűkszavú nyilatkozatát ismerjük még, ami az Oroszországgal kötendő szerződésről ezt állapítja meg: „Ez a jelentős szerződés megerősíti a két ország biztonságát, valamint az amerikai és orosz vezetést a nukleáris biztonság területén világszinten.” Netán egy helyett ismét két világrendőr lesz? Vagy csak egy főrendőr és egy alrendőr?

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő