KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Vajta Dénes: Államcsínyek az „új világrend” szolgálatában

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az új világrendből jöttem, hogy segítsek neked!

Ha egyoldalúan is, de a médiák folyamatosan tájékoztatnak az afganisztáni és az iraki háborúról, illetve más háborús gócpontokról, de a modern hadviselés más érdekérvényesítő eszközeiről kimondottan félreinformálnak. Pedig különösen az utolsó évtizedben, és különösen a mi régiónkban az un. „rózsás”, „narancsos” forradalmak által a Nyugat egy új, olcsó és hatékony módszert talált érdekei érvényesítéséhez. (A cikk két tanulmányra támaszkodik: Jonathan Mowat: A rejtett államcsíny, Globalresearch.ca 2005 és John Laughland, Az államcsíny technikája, Zeit-Fragen, 2009.12.22.)

Az ezredfordulói jugoszláv válság alatt a NATO fegyverrel sem tudta Milosevicet eltávolítani a hatalomból, de egy hirtelen feltámadt, spontánnak tetsző diákmozgalomnak sikerült. 2003-ban, illetve 2004-ben az álmos posztszovjet köztársaságok, Grúzia és Ukrajna is hirtelen felébredni látszottak és szintén spontánnak tűnő polgári engedetlenségi mozgalmakkal új kormányokat juttattak hatalomba. Közös mindegyik változásban az volt, hogy az amerikai befolyás hirtelen megnőtt, mindegyik ország a NATO-hoz és az EU-hoz közeledett, demokratizáció és modernizáció jelszavakkal. Itt már kitapinthatóvá vált a kilencvenes években elkezdődött körvonalazódása az „új világrend” felépítésének. Milyen új stratégiára került sor?

A szellemi és pénzügyi háttér

Jonathan Mowat a londoni Tavistock Institute (a háttérhatalom egyik legfontosabb agytrösztje) egykori igazgatóját, Fred Emry-t tartja az új stratégia atyjának. A hatvanas évek Beatles mániáját megfigyelve, Emry arra a következtetésre jutott, hogy rock koncertek által a fiatalokban gerjesztett diffúz lelkesedés és „rebellis hisztéria” rendkívül alkalmas a fiatalok befolyásolására abban az irányban, hogy a hagyományos viselkedési és erkölcsi normákat elhagyva, a nemzetállam is könnyebben leépíthetővé válik. Hogy a rock egyre „trendibb” lett, már a pénzhatalom keze nyomát is mutatja. Az újfajta manipuláció első állomása az 1968-as Párizs volt, amikor az Amerikának túl önálló De Gaulle elnök lemondásra kényszerült. Emry követője, Dr. Howard Perlmutter, már egy elméletet is kidolgozott, hogyan kell a hagyományos kultúrákat destabilizálni és egy „globális civilizációt” kialakítani. Fő receptje, hogy olyan lokális eseményeket kell támogatni, amelyek a tömegmédia segítségével nemzetközileg is eladhatók. A nyolcvanas években az USA-ban már célzottan jöttek létre további olyan a kormány által támogatott intézmények, mint a National Endowment for Democracy (NDE), a National Democratic Institut for International Affairs (NDI), az International Republican Institute (IRI), s nem utolsó sorban a Soros Alapítvány, amelyek célja az volt, hogy nyíltan tehessék azt, amit a CIA titokban. A tömegkommunikáció fejlődése mobiltelefonnal, internettel stb., óriási lehetőségeket nyitott meg. A meghódítandó ország fiatalságának a bekapcsolása e hőn óhajtott eszközökkel a „modernizációba”, a „nyitott társadalomba”, egy hatékony és nehezen támadható második front létrehozásának a lehetőségét rejtette magában. Ugyanis a hangsúlyozottan erőszakmentes, ironikus kampányra dresszírozott fiatalok fellépése inkább a hatvanas, hetvenes évek nyugati idealista beat generációjára emlékezteti az átlagembert posztmodern színezetben – amire a mainstream média rá is erősít -, mintsem az amerikai imperializmus céljaiért demokratikus álarcban dolgozó ügynökökre, akik persze e mozgalmakban irányító szerepben jelen vannak. Ennek az újfajta „demokratikus ellenzéknek” a belgrádi győzelme után írta 2000. december 11-én a Washington Post, hogy „míg az NDI szerb ellenzéki pártokkal dolgozott szorosan együtt, addig az IRI az OTPOR-ra (szerb diákszervezet) koncentrált, ami a forradalmi ideológia és a szervezet gerince. Márciusban az IRI két tucat Otpor vezetőt hívott meg egy szemináriumra az erőszakmentes ellenállásról a budapesti Hilton hotelbe, pár száz méterre az NDI által használt Marriott hoteltől. A szeminárium alatt a szerb diákokat kioktatták, hogy kell megszervezni egy sztrájkot, hogy kell a szimbólumokkal kommunikálni, hogy kell legyőzni a félelmet, és hogy kell aláásni egy autoritér rezsim hitelességét.”

Miután 2000 októberében Milosevic belefáradt a fiatalok szűnni nem akaró tüntetéseibe és visszalépett, Madeleine Albright külügyminiszter így dicsérte meg a szervező Penn és Schoen urakat, akik különben a Microsoft és Bill Clinton tanácsadói is voltak: „Az önök munkája az NDI-vel és a jugoszláv ellenzékkel közvetlenül és döntően hozzájárult, hogy a demokratikus áttörés Jugoszláviában megvalósuljon.”

Az államcsíny technikájának lényegében három szakterülete van; a nem kormányzati szervek, a média ellenőrzése és az álcázott ügynökök. Ez a három terület annyira összefonódik, hogy gyakorlatilag ki is cserélhetőek és így nagyon rugalmasak. A Nyugat már Milosevic megbuktatása előtt bizonyította térségünkben burkolt befolyását, Sali Berisha és Vladimir Meciar megbuktatásával. Néha nem mennek erőszakmentesen a dolgok, mint például Albániában Berisha megbuktatásakor, de ilyenkor vagy elhallgatják, vagy pozitív színben tüntetik fel.

Jugoszlávia 2000

Természetesen a hagyományos politikai trükkök arzenálja is bővült. Laughland és más elemzők szerint is az USA már 1998-ban eldöntötte, hogy Milosevic megdöntéséhez felhasználja a koszovói „Felszabadító hadsereget”, az UCK-t is. Laughland egy amerikai hírszerző tisztet idéz : „Végül is egy óriási műveletet indítottunk el Milosevic ellen, úgy titkosan, mint nyíltan is”. Milosevic engedélyezte egy diplomáciai megfigyelő misszió létrehozását Koszovóban. Ezt azonnal feltöltötték brit és amerikai titkos ügynökökkel. Hivatalosan az OSCE (Biztonsági és Együttműködési Európai Szervezet) vezette a missziót, nem hivatalosan a CIA. A misszió feje William Walker volt, aki 1989-ben Panamában Manuel Noriega-t eltávolította a hatalomból. 1999 januárjában Walker „felfedezett” egy tömeggyilkosságot Racak közelében. Több kutató későbbi véleménye szerint az áldozatok nem a koszovói albán menekültek voltak, akik számát a nyugati média mérhetetlenül eltúlozta. Mindenesetre már hónapokkal előbb el lett döntve, hogy 1999 tavaszán Jugoszláviát bombázni fogják, amiről az UCK-t is értesítették. S mivel Milosevic nyakasabbnak bizonyult, mint gondolták, felerősítették az alternatív technikákat, olyan szervezetek által, amelyek bázisai nagyrészt Magyarországon voltak. Hiába hangoztatta a jugoszláv média, hogy például Soros „demokratái” valójában külföldi ügynökök. Amit a nyugati média mint népfelkelést ábrázolt, egy megrendezett államcsíny volt, fizetett verőlegények egész hadával.

Grúzia 2003

A belgrádi taktikákat Grúziában már tökéletesítve dobták be az egykor istenített Sevardnadze elnök ellen, akit a szervilis Saakasvilivel akartak leváltani. Ugyanúgy váltig ismételték, hogy a választásokat manipulálták. A nyugati média kritikátlanul ismételgette a vádakat. A jugoszláv Otpor (Ellenállás) szerepét itt egy hasonló szervezet, a Kmara (Elég!) töltötte be. Mindkét mozgalomnak ugyanaz volt a szimbóluma, egy fekete fehér alapon magasba emelkedő ököl. Mindkét szervezet kommunista stílusban működött; látszólag független sejtek fölött egy lenini fegyelemmel centralizált vezetéssel. És mindkét esetben ugyanaz az ember volt az amerikai nagykövet: Richard Miles. Hogy egy fedett műveletet hajtottak végre, Grúziában is csak utólag derült ki. Közben a média állandóan azt sulykolta, hogy a nép felkelt Sevardnadze ellen. Ami ellenmondott az optimista látásmódnak, egyszerűen kivágták. Laughland egy jellemző példát említ. Saakaswili híres „tifliszi menete” Goriban kezdődött, Sztálin szülőhelyén, mégpedig a diktátor szobra alatt, akit Grúziában ma is sokan nagy hősként tisztelnek. Az sem zavarta a médiát, hogy Saakaswilit 96%-kal választották meg, ami egy tipikus sztálinista eredmény.

Ukrajna 2004

Ukrajnában ugyanaz az összjáték figyelhető meg a nem kormányzati szervek (NGO-k), médiák és a titkosszolgálat között. Még mielőtt sor került volna a választásokra, már nem voltak legitimnek tekinthetők. Állandóan csalásról beszéltek. Azaz a második fordulót megnyerő Janukowic ellen az utcai tüntetések az első forduló előtti vádak alapján robbantak ki. Juscsenkót ellenben karizmatikus, nagy politikusnak ábrázolták, akit ellenfelei meg akartak mérgezni. Érdekes, hogy hivatalba lépése után sem perelt be senkit emiatt. Több kritikus nyugati szervezet részletezte a tömény propagandát és csalássorozatot, amit Juscsenkó érdekében alkalmaztak. Az angol Helsinki-Bizottság például már számadásának címével: Ukrajna Clockwork Orange forradalma, jelzi véleményét. Maga a háttérhatalom szócsövének ismert „New York Times” is megírta, hogy az ukrán KGB, válltvetve a CIA-vel az egész idő alatt Juscsenkó oldalán dolgozott. Habár még nem dőlt el, hogy Ukrajna a nagy geopolitikai játszmában, amit a Nyugat Oroszország ellen folytat, végül is melyik oldalra kerül, maga a tény, hogy az orosz fejedelemség kialakulásának a színhelye (a kijevi) nyugati befolyás alá kerülhet, rendkívül megrázó lehet Oroszország számára.

Más országok

Jelenleg Fehéroroszország, Kirgizisztán és főleg Irán a Nyugat célpontja. Vannak, akik annyira elégedettek az új típusú hódítással, hogy ezért kritizálják Irak lerohanását. Szerintük az új típusú „államcsínnyel” hatékonyabb és olcsóbb lett volna. A 2009. június 12-én történt iráni választások ismét egy klasszikus eset a pénzhatalom „államcsínytechnikájával” kapcsolatban. A nemzeti-populista elnök Mahmoud Ahmadinezsád a szavazatok 63.3%-át nyerte el, miközben a Nyugat által támogatott liberális ellenzék jelöltje, Hossein Mousavi 34.2%-ot. Ez utóbbit főleg a főleg a nagyvárosok fiatalsága támogatta. A nagy különbség ellenére a nyugati média állandóan csalásról beszélt, de bizonyítékokat nem tudott felmutatni. Ugyanakkor akadtak olyan amerikai közvélemény kutatók is (elenyésző kisebbségben), akik már a választások előtt rámutattak a nyugati optimista elvárások csalóka voltára, mivel tisztában voltak a ténnyel, hogy vidéken Ahmadinezsád sokkal nagyobb támogatottságot élvez, mint ellenfele. A folytatódó teheráni zavargásokat a nyugati média változatlanul úgy mutatja be, mint az ország elégedetlenségét a jelenlegi hatalommal, holott az csak a fővárosi nyugati orientációjú fiatalságra jellemző.

Következtetések

Az új államcsínytechnika csak addig működik, míg a célországok rá nem jönnek, hogy egy bálványnak lettek áldozatai. A nyugati kütyük modernizációs ideológiával ellátott körítése a fiatalságot egy bódulatnak a rabjává teszi, ami végzetes veszéllyé válik, ha az illető ország értelmisége, középosztálya is bedől a neoliberális szemfényvesztésnek. Hazánk ezen ugyan már átesett, de a nyugati boszorkánykonyha más trükköket is ismer. Ami jelenlegi helyzetünkben fenyeget, az a „demokrácia megmentése”. A csalódott és észhez tért embereket, ha politikailag szerveződnek, szélsőségesnek, fasisztának kell nevezni, s ha ez sem elég, csapdába csalni. Balliberális vezetésünk most ezt próbálja a polgárháborús helyzet kiélezésével elérni. Ne legyenek illúzióink, ők az „új világrend” éltanulói, mondhatnám úttörői!

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük