KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Vagylagos létezés – avagy Hogyan és miért nem akarunk tudomást venni a körülöttünk lévő valóságról?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

harom majomDarab idővel ezelőtt május elseje apropóján azon keseregtem, miért nem vesszük észre, amikor a képünkbe vágják az igazságot? Akkor arra a megállapításra jutottam, alapvetően két oka van ennek. Az egyik, az általam csak „fától az erdőt” névre keresztelt manipulációs technika, mellyel csúcsra járatva manapság legeklatánsabban talán a mozikban találkozhatunk, ahol a hálivúdi eksönmúvikkal már javában kondicionálnak bennünket a ránk váró jövőre. Oda rakják közvetlenül elénk, hogy ne mondjam, a képünkbe vágják az igazságot a mozgóképeikkel, s éppen ezért, a valóságnak mindig csak egy kis részletét, látszatát engedik látni számunkra, s mint ilyent, soha nem látjuk át az egészet a maga valójában, éppen ezért képet alkotni sem tudunk róla a maga teljességében.

A másik, legalább ennyire fontos tényező a bennünk rejlő fogyatékosság. Hiányzik a készség, a tehetség belőlünk ahhoz, hogy felismerjük, hol a csavar a dologban, hol búvik meg a rafinéria! Így esett meg aztán – éppen május elsején – annak ellenére, hogy ketten is, szépen, lassan, szájba rágva, hogy mindenki, még Lendvai Ildikó is megértse, közölték velünk a Fizess össznépi kétharmados mindenható felhatalmazás birtokában magukat hatalomgyakorló menedzsmentnek kinevezett bagázs nevében a nagy magyar rögvalóságot, nevezetesen, hogy bizony kérem alássan, gyarmat vónánk, de még pediglen a javából. Mink bizony nemhogy nem mozdítottuk a fülünk botját se, de egyenesen tudomást sem akarunk venni az egészről.

Nem is tenném szóvá mindezt, ha a dolog nem kezdene amolyan basztatás jelleget ölteni. Cizelláltabb lelkületű olvasóimtól elnézést kérek, de ha megismerkednek a tényállással, ami éppen itt fog következni, talán ők is egyetértenek velem, hogy mindenféle politikailag korrekt körülírás, valamint álszent szó csűrés-csavarás helyett éppen a fenti szóhasználat illik ide a legjobban.

Mintha újfent a világhírű zenész, az izraeli véderő leszerelt katonája, a királynő alattvalója, Gilad Atzmon a közelgő végről szóló örökérvényű alaptétele látszódna újra megképződni.

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég.”

Tényleg csak a politikai korrektség, valamint a hiteles tájékoztatás kedvéért szúrjuk be ide még az alaptétel tárgykörhöz ugyan nem szorosan kapcsolódó, ám a hitelesség kedvéért mindenképpen említésre méltó záró mondatát, mely szerint:

„Izrael napjai meg vannak számlálva.”

Lényeg a lényegben, ismétlődni látszanak a május elsején történtek. Ezúttal is gyakorlatilag a pofánkba vágják a való világ valódiságát, szembe köp bennünket a nagy magyar rögvalóság. Félő, hogy megint visszhang nélkül marad a dolog, Pedig nem is akárhol, az InfoRádió honlapján szólal meg a nagy idők nagy tanúja, aki egymaga szinte minden volt már (SZDSZ-es képviselő, Fideszes képviselő, önkéntes mérvadó), csak – ahogyan a városi szóhasználatban mondani szokás – éppen akasztott ember nem. Tölgyessy Péterről van szó, az anyag, melyből az alábbiakban idézünk, teljes terjedelmében itt olvasható (http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-648104). A cikket bevezető vastagon szedett lead már önmagában jelzésértékű:

Tölgyessy: a magyar társadalom felmondta a korábbi konszenzust

Tölgyessy Péter úgy véli, a kormány egy olyan gazdaságpolitikát csinál, ahogy azt egy átlag magyar elképzeli: nem a piaci és jogállami viszonyok működnek, hanem a társadalmi igazságosságra vonatkozó elvárások. A politikai elemző egy konferencián azt mondta: a 2010 előtti években az értelmiség elbutult, az addig meglévő konszenzust pedig a magyar társadalom felmondta.

Itt álljunk is meg mindjárt, mert döbbenetes az, ami itt le van írva! Egyúttal jelzésértékű is! És természetesen megint, mint már annyiszor, most sem figyelünk rá oda, pedig itt van előttünk, szépen, lassan, érthetően, szájba rágva mondják el nekünk, és mi mégsem vesszük észre! Ez a legnagyobb baj.

A vagylagosság az, amire itt azonnal és mindenkinek fel kellene figyelnie! De mégsem teszi!

Mit mond Tölgyessy? Ha nem csak úgy hebehurgya módjára átsiklunk a szövegen, hanem még egyszer figyelmesen elolvassuk az első mondatot, arra leszünk figyelmesek, hogy itt valami egészen nagy baj van! Alapvető, rendszerszintű anomália!

Most tessék odafigyelni! Vagy piaci- és jogállami viszonyok működnek, vagy a társadalmi igazságosság van, együtt a kettő nem megy! Hiszen Tölgyessy azt mondja, hogy egyik a másik ellenében működik!

Itt muszáj egy pillanatra elidőznünk, hiszen rögtön, szinte automatikusan felmerül az emberben a kérdés –kicsit meg is mosolyogjuk, mert ez a kérdésfeltevés már-már az álszentség, illetve a népi naivitás határát súrolja –, de mink aszittük, szentül meg vótunk róla győződve, hogy a piaci- és jogállami viszonyok azér’ lettek kitalálva ennek a büdös nagy demokráciának a jegyében és nevében, hogy a társadalmi igazságosságot szolgálják! Erre most kiderül, hogy mégse? Mi több, annak éppen ellentétei?!

Most akkor hogy van ez?

Vagy piac van és jogállam és akkor neked ember, kuss a neved, nincs igazságod! Vagy a társadalom számára egy igazságos, élhető rendszer van, de akkor az ezek szerint nem nevezhető demokráciának, piac- és jogállam mint olyan pedig nem létezik, merthogy Tölgyessy úr elmondásából ez világosan kitűnik, e kettő (piac és jogállam) a társadalmi igazságosság ellenérdekeltjei.

Tölgyessy amúgy egy nagyon érdekes elemzésben magyarázza a magyarázhatatlant, és én most nem is kívánok elmerülni a részletekben, az alapgondolat az, ami felháborító, megdöbbentő, egyúttal jelzésértékű, és amire nekünk oda kell figyelnünk! Jöjjön egy másik nagyon érdekes gondolat:

„A jó dolog történjen meg, és a hatalomnak, a jó vezetőnek, az erőskezű vezetőnek joga van átlépni akár jogszabályon, akár normán, bármin, csak az eredmény fog majd minket igazolni.”

A jogállam mai értelmezése véleményem szerint életveszélyes! E szerint a jog betűje mindenekfelett áll. Már pedig a jog csupán egy emberi absztrakció, ráadásul szabadon, többféleképpen értelmezhető. Isteni vagy természeti törvényeken kellene alapulnia, mivel azok állandók, nem pedig fordítva, ahogyan az ma történik. Ahogyan az imént idézett mondatból is kitűnik, itt alapvető fogalomkezelési zavar van, az eszközt céllá emelik. Kísérteties a hasonlóság Gyurcsány köztársaság mániájához. Ahogy Gyurcsány a köztársasági államforma minden áron való megőrzésében látja a társadalom működésének végső célját, úgy itt Tölgyessy a jog, a törvény mindenhatóságában látja a jogállami létezés minden áron való biztosítását. Pedig ahogy a társadalmi létezésnek csupán egy eszköze a köztársaság, mint államforma, a jog, a törvény betűje, ha arról időközben kiderül, nem a társadalom tagjainak érdekét szolgálja, igenis megváltoztatható, felülbírálható.

A választási rendszer megváltoztatásával kapcsolatban többször többen is kifejezték aggodalmukat. Ha viszont a Tölgyessy Péter által emlegetett jogállam, és annak ma általánosan elfogadott értelmezése szerint vizsgáljuk a dolgot, legfeljebb azon akadhatunk fenn, hogy ez a törvényhozási tempó és mentalitás eddig nem volt szokásban. Joguk van hozzá, hogy akár öt percenként módosítsanak egy törvényt? Lehetővé teszi ezt számukra megfelelő törvényhozói többség birtokában a jogszabály? Ha igen, akkor gyerekek, így jártatok! Én elhiszem, hogy meglehetősen kényelmetlen az, amikor örökösnek hitt koszt és kvartéj birtokában megteremtek egy rendszert, amit nagy pofával és széles képernyővel jogállamnak nevezek el, aztán kisvártatva nem várt fordulatként a pikszisből kiesve (úgy mondják eztet mifelénk: szopóágra kerülvén) szembesülök annak összes hátrányával, amit eredetileg a konkurencia számára alkottam meg. Az már csak hab a tortán, hogy pozícióba kerülve a derék ellen, dupla, vagy tripla tempóval hozza be a lemaradást, méghozzá úgy, hogy közben mindent elkövet annak érdekében, hogy (velem ellentétben, aki nem gondoltam erre) bebiztosítsa a maga helyzetét. Ennek lehetünk most tanúi, éppen ez folyik kis hazánkban a Fizess! vezényletével.

Mivel az írott jog betűje vált mindenhatóvá, ebből a szemszögből immáron teljesen lényegtelen és értelmetlen erkölcsi normákat, illetve azok figyelmen kívül hagyását számon kérni az éppen aktuális hatalomgyakorlóktól. Ilyen az, amikor a fagyi visszanyal!

A legfontosabb azonban az, hogy ez az ember kendőzetlen őszinteséggel, leplezetlenül kimondja számunkra azt, hogy mi tulajdonképpen modernkori rabszolgák vagyunk csupán. Vagy piac van és jogállam, vagy társadalmi igazságosság, de akkor meg nagy valószínűség szerint megy az egész rendszer a lecsóba, és következik a lámpavas-tematika, amit ugye mindenki, de különösképpen a hatalom átmentett politbüró, szeretne elkerülni.

Megyünk tovább! Érdemes odafigyelni!

„Tölgyessy Péter alkotmányjogász szerint a nyugati világban 1945 után kialakult egy széles egyetértés a jogállamról és a piacgazdaságról. Magyarország ezt a mintát vette át és követte 1990 után, a jogi finomságokat pedig, mint például az Alkotmánybíróság léte, nem is értette a széles közvélemény.

A rendszerváltó reményekből óriási kudarctörténet lett – mondta Tölgyessy. „Magyarország ma kicsit távolabb van Ausztriától, mint volt 1990-ben” – jelentette ki.

Erre a kudarcra adott válaszreakció volt az a politikai válság, ami bekövetkezett – mondta a politikai elemző, aki szerint azóta egy alkalmazkodás indult el a tartósnak tűnő válsághelyzetre. 2010 előtt minden szinten eluralkodott a válság, és, mint fogalmazott Tölgyessy Péter: az értelmiség elbutult, az addig meglévő konszenzust pedig a magyar társadalom felmondta.”

Ezek már csak amolyan technikai részletkérdések, de azért érdemes néhány szót ejtenünk róla.

Itt van rögtön egy mási, legalább annyira szörnyű és égbekiáltó kérdés:

Micsoda szörnyű konszenzus az, ami köttetett?

Kisemmizünk, kirabolunk benneteket, visszük mindeneteket, cserébe életben maradhattok?

És akkor az intelligens elemző fel mer háborodni, szóvá meri tenni, hogy felmertünk háborodni, ennek folyományaképpen pedig elegünk van a bér-rabszolgalétből?

Tölgyessy azt mondja, ma, egy rendszerváltozásnak hazudott hatalomátrendeződés, valamint egy újabb uniós röghöz kötés után „kicsit” még távolabbra kerültünk az osztrák sógoroktól. (Erre a későbbiekben majd még visszatérünk kicsikét részletesebben is!)

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a felmerülő problémákra, kérdésekre, társadalmi működtetésekre adott piaci és jogállami válaszok egyértelműen rosszak voltak. De legalábbis úgy tűnik, a másutt sikerrel alkalmazott piaci- és jogállami módszerek ebben az országban valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem, vagy csak úgy működnek, hogy mindig kizárólag az ország lakosai járjanak rosszul, a haszon, a gazdagodás, gyarapodás (tömeges méretekben és mértékekben) sohasem náluk, hanem mindig valaki másnál, kívülállónál csapódjon le.

Ha még bírjuk a gyűrődést:

„Tölgyessy Péter szerint az új gondolkodás része az is, amelynek az az alapvetése, hogy mi, magyarok azért vagyunk ekkora bajban, mert a külföldiek lenyomnak. Egyébként pedig mi vagyunk a legjobbak. Az alkotmányjogász szerint ez a tétel talán már Szent István óta él a magyarokban.

Ebben a logikában az is benne van, hogy át kell alakítani a tulajdonviszonyokat, jórészt a külföldiek rovására – mondta az elemző. Ez nem államosítás a szó szoros értelmében, hanem „átirányítás, de ezt nem lehet jogállami módon megteremteni”

Forrás: Inforadio.hu – Németh Zoltán

Vajon honnan a rossebből érezzük úgy, hogy lenyomnak bennünket a külföldiek?

Tán csak nem az unióhoz képest 65%-os termelékenységért kapott 25%-os (igen, jól tetszik olvasni, csak a negyede) éhbér érezteti, mondatja velünk, hogy a külföldiek lenyomnak bennünket?

Tán csak nem a mindent felülíró és felülbíráló, a nemzeti szuverenitást sutba dobó, a gúzsba kötöttség érzését keltő Európai Uniós tagság érezteti, mondatja velünk, hogy a külföldiek lenyomnak bennünket?

Tessék fellapozni a (valódi) történelemkönyveink lapjait, elolvasni az azokon található infókat, és utána merüljön fel bárkiben is a kétség, hogy nem a legjobbak közül valók vagyunk-e!

És még valamit! Ugyan nézzünk már körül egy kissé tőlünk nyugatabbra, vajon a stratégiai ágazatokat kiadják-e a kezükből azok az országok, amelyek nálunk a Horn-éra 8%-os hasznot garantáló vadprivatizációs időszaka alatt, sokszor állami vállalataikkal vásároltatták fel a hasonló magyar cégeket?! Ennyit a külföldi kontra hazai tulajdonosi viszonyokról. Ha másutt – főként a stratégiai ágazatokban – kívánatos és állami bölcsességről tanúbizonyságot tevő a stratégiai cégek nemzeti tulajdonban tartása, akkor Magyarországon miért ne lehetne az?

És ha már a sógorokat szóba hoztuk. Ezzel párhuzamosan, az Index Gazdaság rovatában jelent meg egy nagyon érdekes írás, a címe: „Így lehetnénk olyan boldogok, mint az osztrákok” Teljes terjedelmében itt olvasható:

http://index.hu/gazdasag/2014/07/02/yololet/

„Kapitány Zsuzsa és Molnár György egy friss tanulmányukban arra keresik a választ, hogy mégis miért annyira elégedetlenek az életükkel a magyarok. A két közgazdászt különösen az érdekli, miért van az, hogy az osztrákok a lista 8. helyére fértek fel (Magyarország a 110.!), miközben kulturálisan és történelmileg is számos hasonlóság van a két ország között, és az életszínvonalbeli különbség sem indokolna ekkora eltérést.”

Nagyon hamar el lehetne intézni a dolgot azzal az egyszerű megállapítással, hogy Ausztriában nem volt negyven év proletárdiktatúra, nálunk meg volt.

Két katartikusnak ígérkező pillanat végződött – ma már tudjuk – nem várt kudarccal. Az egyik a keresztségben a rendszerváltozás nevet kapó hatalomátrendeződési folyamat, a másik pedig az Európai unióhoz történő – ma már ezt is minden kétséget kizáróan tudjuk (lásd a szavazás hivatalos eredményét!) – erőszakos és hazug csatlakoztatás. És mindkettőnek nagyjából egészéből ugyanazok a vesztesei!

Ők azok, akik – ellentétben osztrák kollégáikkal – nem rendelkeznek megtakarításokkal, inkább eladósították őket a végletekig!

Ők azok, akik, ha ötvenezer forint (FIGYELEM, mai árfolyamon 161 EURO összegről beszélünk!!!!) váratlan kiadás lép fel, nem tudják kifizetni!

Ők azok, akik – ki tudja, talán osztrák kollégáik jóvoltából is – elvesztettek körülbelül 1 millió munkahelyet!

És még sorolhatnánk.

De nem soroljuk.

És akkor itt térünk vissza Tölgyessy Péterhez, aki kíméletlen őszinteséggel vágja az igazságot ismét a képünkbe, hogy méltóztassunk már végre észhez térni, vagy piaci- és jogállami viszonyok működnek, vagy a társadalmi igazságosság van, együtt a kettő nem megy! Itt Magyarországon egyik a másik ellenében működik!

A hvg.hu oldalon megjelent írásból idézünk:

Megdöbbentő: éhezik a magyar gyerekek fele

A Gallup közvélemény-kutató OECD-tagországokat érintő kutatása szerint a szervezet tagjai körében növekszik azon emberek aránya, akik nem tudnak megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni családjuknak. Az arány Magyarországon igencsak elkeserítő: a gyerekkel rendelkező családok körében majdnem felével fordult már elő az elmúlt egy évben, hogy nem tudták a szükséges élelmiszert megvásárolni maguknak és családjuknak. A helyzet ráadásul 2007 óta rendkívüli mértékben romlott hazánkban a kutatás szerint.

 

Május elsején Pelczné és Szájer képviselő úr amolyan úri furfanggal még csavarintott egyet a dolgot, a polgárháború kitörésének veszélyét nem mervén felvállalni, indirekt módon közölték az ország széles nyilvánosságával, hogy Magyarország már gyakorlatilag gyarmat (a fejlesztési pénzek több mint 90%-a uniós pénz, e nélkül meghaltunk!), Tölgyessy azonban már nem lacafacázik. Egy az egyben közli velünk, mi húzzuk a rövidebbet! A piaci viszonyok és a jogállam elsőbbséget élvez a társadalmi igazságossággal szemben. Az, hogy a piaci viszonyok erre teljesen alkalmatlanok, nem újdonság, de hogy a jogállam és a társadalmi igazságosság vagylagosságot képviselve egymást kizárja, egymás ellentétjei legyenek, az becsületesen gondolkodó ember számára kiábrándító, megdöbbentő és felháborítóan igazságtalan.

Ahogy Gilad Atzmon megmondta, a szadista öntetszelgés felfedte igazi arcát. Immáron közel a vég.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Vagylagos létezés – avagy Hogyan és miért nem akarunk tudomást venni a körülöttünk lévő valóságról?

  1. Az emberek – ha értik is a helyzetet – akkor sem tudják hogy mit lehet egyáltalán tenni.
    Egy alkotmányozó nemzetgyűlés azért azért jó volna!!!
    Egy hónapokig nyitva-hagyott lehetőség arra, hogy az emberek szabadon nyilatkozzanak arról – hogyan látják és milyen változásokat tartanak szükségesnek társadalmunkban!
    – aminek folyamatos elemzését is díjazás nélkül kellene elvégezni!
    Majd pedig eredményét a mindenkori képviselők által érvényre- juttatni!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük