Uniós agónia, avagy Európa ébredezik
Nagyon furcsa, hogy Magyarországon nem érzi magát otthon a legtöbb állampolgár. Igaz, nincs a földnek – de legalábbis Európának – olyan pontja, ahol ez az érzés elmúlna, hiszen Magyarországon – azaz a Kárpát-medencén – kívül mindenütt idegenben vagyunk.
De miért is van az, hogy saját hazánkban, is idegennek érezzük magunkat azzal együtt, hogy halovány reményt adott a békemenet egy olyan nemzeti összetartásra, amelyet eddig elképzelni sem tudtunk volna. Csakhogy… a békemenet semmit nem oldott meg. Éppen olyan szegények az emberek, éppen úgy lop minden szolgáltató, éppen olyan hatástalanok a különböző hivatalok a törvény betartatását illetően, mint eddig, és éppen annyira táncoltatja a kormányt az uniós liberalizmus és az IMF is, mint eddig. A bíróságokat éppen annyira használhatják bűnözők néhány hamis tanúval ártatlanok ellen, mint eddig, s a NAV is csak a kishalakra bukik, azokat veszi elő… éppen úgy, mint eddig. Az idős néni pénz híján otthagyja a gyógyszert a patikában – mint eddig, s a rákos kisgyerekek gyógyulásáért gyűjtést kell rendezni, miközben ezerfelé folyik el az állam pénze, s az ember az utolsó ebben a rabló kapitalista világban…
Sem jog, sem személyi, sem semmilyen biztonság nincs ma Magyarországon, hiszen az az EU-nak nem jó, ha az egyes tagállamok állampolgárai biztonságban érzik magukat. Mert aki biztonságban, saját állama általi védelemben él, azt nem lehet úgy forgatni, ugráltatni, kizsákmányolni, ahogy a nemzetközi bankmaffiának, a polgárok pénzéből lebzselő uniós képviselőknek, vagy a minden bevételt kimentő multiknak tetszik. A polgár legyen csak állandó bizonytalanságban, ne tudjon tervezni, ne tudjon gyerekeinek jövőt építeni, és ne tudjon idős rokonaim segíteni. A polgár tegye azt és úgy, amit és ahogyan diktálnak neki.
Nos, a fenti néhány gondolat csak a hazátlanság érzésének, a csúcsa. Le sem lehet írni, miért van elege az embernek, s miért nem érzi magát Magyarhonban és a Kárpát-medencében otthon. Illetve… miért érez tehetetlenséget, noha inkább a barikádon védené saját érdekeit, s tenne rendet. Ám, erre nincs lehetősége, hiszen minden kormány egy nagyobb európai-vagy világkormány alárendeltje, s mint ilyen köteles saját nemzete ellen támadni, ha az mást akar, mint amit a nemzetközi bankmaffia, a nemzetközi pénzvilág megkövetel. Magyarán, sehol nem lehetünk igazán otthon és nem lehetünk valóságos biztonságban.
Emberellenes törvények, hazafiság ellenes intézkedések és erkölcsi normákat romboló eszmék tömege akadályozza az európai embert abban, hogy hazáját és nemzetét védje, annak javát és céljait szolgálja. Ha egy ország kormányával meg lehet tenni azt, amit Magyarország nemzeti keresztény kormányával megtett a disznóknak piros labdát, s csirkéknek összkomfortot követelő liberális aberráltak uniója, akkor az egyénnel még inkább nem törődik ez a pénzügyi rabló képződmény. Ha Orbán Viktort és Magyarországot a nemzetközi liberális sajtó segédletével úgy meg lehet alázni, ahogy ezt ezek a tömeggyilkosok tették, akkor az egyén de facto életveszélyben van az unióban. Mert ez az európai Unió a hitleri birodalomnál lelketlenebbül és aljasabbul, gyilkosabb indulatokkal és erkölcstelenséggel, embertelenséggel felvértezve teszi a dolgát az európai polgárok ellen. Különösen a keresztény világnézetű polgárok ellen, hiszen világosan kirajzolódott az évek során, hogy az Európai Unió egy, a szocialista eszméből, és a keresztényellenességből kelt ki, mint a krokodiltojásból a később gyilkossá váló vadállat. S ez a vadállat most nőtt meg…
Nem érezzük itthon magunkat… Ez egy megállapítás, de a kérdés mindjárt kapcsolódik hozzá: Mit tehetünk ez ellen a velejéig romlott, emberellenes és gyilkos európai rendszer ellen? A válasz: egyedül bizony semmit. Hiszen egyedül olyanok vagyunk, mint a focipályára tévedt hangya, amit vagy szándékosan, vagy véletlenül, de agyonnyomnak. Beledöglünk az ellenkezésbe, s nem marad utánunk több hír, leírás, mint a honfoglaló magyarokról… Azaz, semmi. A hontalanság és a bizonytalanságban élés drámai érzését önmagunkban kell tehát legelsősorban legyőznünk. Újra kell építeni magunkban azt, hogy a Kárpát-medence nem egy szerzett, hanem Istentől kapott örök jussunk, amelyet a keresztény életszemlélettel (és életgyakorlattal – szerk. megj.) és világnézettel tarthatunk meg magunknak. Hiszen az uniós nihilizmus, a liberalizmus, a gyilkos szocialista semmi, minden erőlködés ellenére megsemmisülni látszik. A szeretet, a haza iránti elkötelezettség, és a hit nélküliség sehová nem vezet, tehát értelmetlen. A pénz imádata, amely a rendszert hajtja és tartja fenn, szintén értelmetlenné és kiüresedetté válik. A gyűlölködés fásultsághoz vezet, és az Isten nélküliség kiégeti azokat, akik nem hisznek.
És mindezt tudják magukról a liberálisok, és tudják a nemzetközi pénzmaffia tagjai is… legalább is az értelmesebbje. Mert e nemzetközi pénzmaffia döntő többsége primitív, de a primitívség is végzetes.
Azt érték nélküli társadalmak sorra felbomlanak, s felbomlik a hazaáruló országvezetők véres keze alatt működő összes rendszer, és felbomlik az értékek és a kereszténység nélkül vegetáló, egyre gyengébb unió is. Látható, hogy mind kisebb mértékű a tagországok polgárainak ragaszkodása ehhez az embertelen és nemzeteket eltiporni akaró káoszhoz, s az európai polgárok egyre jobban ragaszkodnak saját nemzeti értékeikhez, saját kultúrájukhoz, hitükhöz, hagyományaikhoz. Ez az európai „összragaszkodás” pedig olyan, mint a lezárt edényben növekvő légnyomás. Egyre nagyobb lesz, s egyszer csak kilövi a zárat, robban, és elsöpör mindent, ami útjában áll. A szivárgás már megkezdődött, amikor Orbán Viktort és a magyar nemzetet gyalázták a liberális pedofil elmebetegek, a magyarországi hazaárulók hazug információi alapján. A szivárgás volt maga a békemenet is, amikor a Kárpát-medence polgárai megmutatták ragaszkodásukat a hazához, a nemzeti hovatartozáshoz. Lanyhult is a magyarellenes kirohanások ereje, azonban a láthatatlan hatalom szorított is egyet a renitens kormány mozgásterén. Igaz, a szivárgás által keletkezett felhőcske bejárta és bejárja Európát…
Az uniós polgárok lassan-lassan átértékelik a hazátlanság érzését, és a sok pofon, elnyomás acélossá, a szegénység kitartó és összetartó nemzetté edzik a széthúzó és önmagát is gyilkoló nemzetet. S ugyanezt teszi az uniós liberalizmus és szocialista elnyomás Európa-szerte. Felszínre tör az érték iránti vágy és igény, az erkölcs, a szeretet, az emberség, a keresztény szellemiség, s Európa értékesebb lesz, mint volt. Szuverén, de egymást megbecsülő és egymást támogató nemzetek közösségévé válik, s a jól körülhatárolható erkölcsi és szellemi értékek bölcsője lesz. A folyamat azonban hosszú, és kitartást, erőt igénylő. Lehetnek háborúk, lehet pusztítás, mert az európai Sátán – azaz, az Unió – nem adja egykönnyen a hatalmát. Az érték és az erkölcs azonban éppen úgy regenerálódik, mint a tiszai ciánszennyezés után a természet. A rossz – azaz, a liberalizmus és a szocializmus – viszont a fájdalmas heghez hasonlóan begyógyul, semmivé lesz… s nem rákosodik el! Ehhez azonban soha többé nem szabad hazátlannak és hitetlennek tartanunk, éreznünk magunkat. Hiszen a Sátán Istennel hadakozik, amely hadakozás eleve kudarcra ítéltetett…
Stoffán György
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
„Az uniós polgárok lassan-lassan átértékelik a hazátlanság érzését,…”
Tényleg, nagyon lassan.
Ha történik is valaha átértékelés, addigra oly kevés magyar marad Magyarországon, hogy már nem is az lesz a neve.
A hazai kollaboránsoknak legnagyobb bűneikért is maximum egy jó kis titkosítás jár.
A dolgozni vágyó magyaroknak leépítés, végrehajtás, hajléktalanság a sorsa, a „jövő felé vezető úton”.
A betelepedőknek (ugyanazokra gondolunk, nevűk, származásuk tabu, kimondásáért büntetés jár) mindent megad, a bűnözőkkel cinkos „magyar” kormány, miközben a kivándorlást minden eszközzel ránk, magyarokra kényszeríti, sőt más kiútat nem is ad.
Ez is hozzátartozik a vázolt képhez.
A magyar Himnuszunk
A MI HIMNUSZUNK MÁS MINT A TÖBBI . . .
A Himnuszról
187 éves Nemzeti HIMNUSZUNK, 1823. január 22.-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában.
Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy
valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Mindjárt válaszolok rá – három példával is:
A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza – a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit – Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így a jogutódnak – csupán 10esztendős a himnusza.
A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti.
A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái (1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra) tűzzel, vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született.
De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz (ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk), a reformátusok 90. zsoltára: „Te benned bíztuk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther éneke.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a Szatmárcseke-i szoba csendjében A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt.
Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan – ám a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.
Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.
Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, – ott ezt az első számú nemzeti feladatot – elárulták!
OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.
OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra – mindegy, hogy milyen indokkal – ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.
OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.
OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatásminiszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reform anyag ilyen-olyan elsajátítása, ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán.
OTT, ahol a kabarében téma lehet az ún. buta paraszt – nénikének öltözött férfiként – ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat.
Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország egyik nemzet megtartó erejét, a parasztságot.
OTT, ahol a továbbtanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást.
OTT, ahol az emelkedő árak ellenére – lassan SEM tud szaporodni a családi könyvtár – csak és kizárólag a CD-k és DVD-k, – ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.
OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett ott a nemzetet a tekintély nélküliség barbár útjára akarják lökni és cselédsorba, a 21.-ik században.
Wass Albert írja: „aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is.”
Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.
A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy: Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adókultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
„Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.”
Ez a hozzászólás 100 pontos!!!Nagyon jó írás…sok mindent megtudtam belőle!!!!
Nekem is tetszik ez a hozzaszolas,mivel:
Magyarorszagon a tobbsegi nemzet szenved a kisebbseg diktaturajatol,es az ezzel jaro fehergalleros es feketegalleros bunozestol.
Epp itt egy pelda a fehergalleros bunozesre:
Ven Istvan kalvariaja….es vajon mi volt a tet???
http://www.ustream.tv/channel/%C3%89l%C5%91-m%C5%B1sor
Spirituális üzenet
Kirael : A VÁLTÁS
Három nap sötétség
http://valtozas.network.hu/blog/valtozo-emberek-klubja-hirei/a-valtas-harom-nap-sotetseg
kinek lenne a felelőssége az EMBEREK felkészítése, hogy tudják mi történik ? A Bibliában is írva van, hogy a zsidók akkor vonultak ki Egyiptomból, amikor a 3 nap sötétség ideje volt….
most is kivonulhatnának a Kárpát-medencéből, mindjárt otthonosan érezné magát a HUN fajtájú a saját HAZÁJÁBAN : HUNGÁRIÁBAN !!!..)))
Hogy milyen türelmetlenek ezek az emberek. Ha egy valami ujdonság elindul, és az jó a magyar népnek és Magyarországnak, akkor azt tessék mindenkinek kivárni. Az államfőt, Orbán Viktort, támogatni és mellé állni, hogy a nehézségen át tudja vinni az országot, és benne a nemzetet, a népét. Ezzel az írásommal csak támogatni és kiállni akartam a magyar kormány elképzelése mellett. Hajrá Magyarország! Hajrá Magyar nemzet!