Reiner Péter: Tükörkép, szilánkokkal


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Mindent fel kell oszlatni ami magyar? Fotó: Oskar

Az idő elérkezett arra, hogy egyértelműen, mindenki számára világossá tegyem, hova tartozom és hova nem. Korábbi üzeneteimben, véleménynyilvánításaimban, publicisztikáimban televíziós és rádióban történt megnyilvánulásaimban, sőt kizárásomig, életem egyetlen pártjában sem volt kétséges, nemzetemért érzett radikalizmusom.

Most olyan helyzet áll elő a választások közeledtével, amiben minden hazájáért felelősséget viselő embernek, minden eddiginél nyilvánvalóbban tudatosítani  kell milyen irányban gondolkodik, adott esetben, kik számíthatnak önzetlen munkájára nemzete érdekében és kik nem. Nem véletlenül választottam üzenetem címéül ezt a beavatottak és hozzám közelállók által már ismert megfogalmazást. Tavaly májusban, a rólam megjelent könyvben, annak írója felhívta a figyelmem arra, hogy a könyv csak a saját magamról írt gondolataimmal, önvallomásommal lehet teljes. Ezért a “Tiszta beszéd” címen megjelent könyvnek általam megírt fejezetét is ugyanezzel a fejezetcímmel láttam el.

A könyv sorsa nem választható el hazánk sorsától és ez nem túlzás, hiszen első kiadása után sajnos forgalmazását megtiltották, a kádári időkre jellemző szóhasználattal – indexre tették. Hiába is kísérelné meg a Magyar Nemzet c. napilap, a HÍR TV és Lánchíd Rádió közös tulajdonosa Liszkai Gábor ezt bármivel is kimagyarázni, tény marad a perrel fenyegetőzés. A tisztességes tisztázás lehetőségeivel nem éltek. A könyv kiadója viszont zseniális megoldással élt, amikor a második esetben fehéren hagyták az indokolhatatlanul megtiltott oldalakat, az olvasókat pedig tájékoztatták az üres oldalakat betiltók nevéről. Minősíthetetlen az eljárás azért is, mert korábban már a saját médiumaikban közölt riportokról volt szó. Lényegében csak a politikában legjártasabbak értették már a tiltáskor, hogy mi is volt a tét valójában. A kommunikált helyett, a kiadóval történt korábbi jogvita csak fedőindok volt. Az igazi tét a közben megalakult Magyar Gárda Fidesz általi változó megítélése volt. Sajnos a Fidesz nemzeti szempontból minősíthetetlen megfelelési kényszerről tett tanúbizonyságot.

Fejest ugorva üzenetem valódi céljaiba, előre elnézést kérek azoktól a barátaimtól, akik esetleg ismétléseket vélnek felfedezni írásomban, de elsősorban most azokat a remélt olvasóimat szeretném megszólítani, akik érzésem szerint egyre bővülő számban figyelnek a nemzetet csak radikális eszközökkel megmenteni szándékozó és ilyen értelemben üzeneteket küldő új politikai erőre, akik támogatására én is mindenkit egyértelműen szeretnék felszólítani. Hallhattak rólam azok a honfitársaim is már az  MDF-ből történt kizárásom után, akiknek szintén fontos volt nemzeti szimbólumunk, a Szent Turulunk Budán emelt emlékhelyének ledózerolási szándékai elleni tiltakozás, ahol én is felemeltem szavam a nemzetünk ellenségei ellen. Valójában nekem is az igazi megviselő élmény az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója és az azt megelőző őszödi beszéd kiszivárogtatása utáni hatalmas tüntetéseken történő folyamatos részvétel volt. “Hála Gyurcsánynak”, Morvai Krisztinával és még sokakkal történt brüsszeli megismerkedésem mindkettőnk számára sorsfordítónak bizonyult és Krisztinával azóta is folyamatos a barátságunk.

Az elsők között értesültem a Magyar Gárda szervezési előkészületeiről. Nem volt egy percig sem kétséges, hogy megalakulásának hivatalos bejelentése után azonnal belépek az akkor még alakulás alatt álló szervezetbe, ami később a ma már széleskörű pártolói tagság kereteit jelentette. A Szent Koronára 2007-ben tett eskümet halálomig komolyan véve megalapoztam kötődésem a zseniális gondolathoz, mert a Gárda létrejöttét szakralitásként megélve, származásomat a korábbiakhoz hasonlóan vállalva, rendkívül büszkén magyarságomra, megalapozott nemzettudatomra építve akartam üzenni a megtervezett félelemkeltés ellen, akartam üzenni a nemzet ellenségeinek, hogy vége a nemzet elárulásának! A nemzetinek álcázott média ideig-óráig félreértve helyzetem, azonos vonalon haladva, helyet adott a rólam szóló híreknek, sőt írásaim is megjelenhettek. Hamar lehullott a lepel a párt-kötődésekről és egyre többször hívták fel a figyelmem arra, amiről nem beszélhetek, amiről hallgassak, ha szólni akarok. Egyre inkább fojtogatott a megszólalásaimért cserében kért számomra elviselhetetlenné váló önfeladással felérő tilalomfa, mert soha nem a munkatársakat minősítem ezzel, hanem azt a szemellenzős elkötelezettséget, amikor egy beküldött cikkem azért nem jelenhet meg, mert a magát nemzetinek álcázó médiatulajdonos jövőképébe nem illik bele a Magyar Gárda.  A Gárda tagjainak a diktatúra által történő folyamatos megalázása nem lehet hír az Echo TV-ben, nem lehet hír a Magyar Hírlapban, ugyanakkor ezen médiumok az általuk is bírált kettős mérce jegyében elfogadják a náluk is folyamatosan kicenzúrázott radikalizmus segítségét, ha a vörös diktatúra folyamatos fenyegetését érzik. Aztán megint a tiltás: a Jobbik, a Gárda nem lehet a tájékoztatás oka és célja. Igen, tudjuk az örökzöld leckét: a politika nem a hála terepe!

A Magyar Gárda Egyesület és Mozgalom ellen indított, könnyen beláthatóan politikai koncepciós per és a forradalom 50. évfordulója után történt törvénytelen hatalom  tömeges jog és emberi méltóság  elleni sértései, és azok kezelése külön tanulmányt érdemel majd a későbbiekben. Figyelemre méltó nem csupán a bolsevik hatalomgyakorlás későbbi elemzése a remélhetően minél szélesebb körű felelősségre vonás érdekében, hanem a jelenlegi “ellenzék” viselkedésének pontos megértése is. Sok minden más mellett felhívom mindenki figyelmét a tömeges kormányzati bosszúállás után a Fidesz által kezdeményezett Európai Néppárti monitoring meghallgatásra  Brüsszelben 2006 december elején, majd a nagy nekibuzdulás utáni végzetes csend üzenetére a teljes” Follow up” ( nyomon követés) következmények nélküli elmaradására. A költői kérdés csak az: ugyan kik szólhattak Szájeréknak, hogy elég, ne tovább!? Szóval az “átkos Gárda” és az “átkozott szélsőséges Jobbik” -erről van szó. Nem titok, hogy létezik a jelenleg az Ország Házában még helyünket foglaló pártoknak legkisebb közös politikai többszöröse. Ez a joggal közös álmatlanságukat okozó Jobbik Magyarországért Mozgalom. Tessék csak figyelni a lakájmédia szín-fonákját, sokkal fontosabb, amiről soha nem írnak, illetve amit csak ördögként emlegetnek. De mint ahogy sajnálatos köszönet jár a gyurcsányi hatalomgyakorlás következményeként válaszul létrejött Magyar Gárdának, úgy köszönet jár a jelenlegi álságos demokrácia utolsó pillérének számító, a politikai megrendelésre dolgozó bíróságának is, mert ítéleteivel leleplezte önmagát. Minden “hivatalos” hírrel szemben az Új Magyar Gárda Mozgalom él, szerveződik, fejlődik és tömegesen lépnek be új tagjai. Az Új Magyar Gárda valamennyiünk üdvére igenis méltó módon fogja betölteni történelmi küldetését. Mi pedig – a jelenlegi hatalom tudatában értelmezhetetlen fogalom: a Nemzet – védjük, segítjük és támogatjuk. Személyes kihívásnak is tekintem, hogy támadhatatlan tényekkel alátámasztva kérelemmel forduljak a Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bíróságához, a Gárda felmentése érdekében, a Gárda tagjaként és a per megengedett beavatkozójaként. Ezzel bizonyítani kívánom a hazai jogrendszer működésképtelenségét illetve a bíráskodás kettős mércéjét és a törvényekkel szemben haladó politikai megfelelés kényszerét. A Gárdáéval egyidejűleg kérem majd a tömegeket folyamatosan megfélemlítő, törvénytelenül közhatalmat is gyakorló, a honvédség és a rendőrség létszámát kétszeresen is meghaladó, idegen többségében izraeli kezekben lévő, felfegyverzett feketeruhás ármádiák tevékenységének vizsgálatát is. Kimondom, hogy ezek az őrző védő káeftéknak álcázott magánhadseregek közvetlenül veszélyeztetik hazánk szuverenitását, függetlenségét. Az új politikai erőnek, a Jobbiknak felül kell vizsgálnia tevékenységüket, és rájuk is vonatkozó törvények javaslatával kell a közeljövő nemzeti kormányát segítenie.

Azonnal felvetődik az említettek kapcsán egy másik alapvető nemzetpolitikai kérdés, a Nemzeti Önrendelkezés minél szélesebb körben történő újrafogalmazása és az ehhez köthető nemzetstratégia kialakítása. A nemzetstratégia pedig egy régi-új paradigma elfogadásán és elfogadtatásán kell, hogy alapuljon, tekintettel újkori történelmünk legnagyobb igazságtalansága miatti nemzeti gyászunkra, a Trianonban történt szétmarcangolásunk közelgő 90. évfordulójára. Az új paradigma nem lehet más, mint a szükséges és lehetséges határmódosítás, elcsatolt területeink visszavételének reális célként történő kitűzésére. Nem volt a történelmünkben olyan nemzeti célunk, amelyet úgy értünk el, hogy ne tűztünk volna magunk elé elérendőként! De rögtön felvetődik egy másik stratégiai kérdés, miszerint elérhető-e a rendkívüli emelkedésünket feltételező cél, hogy kezünkbe vegyük a legfontosabb ágat, vagyis a jelen és jövő ifjúságának nevelését-oktatását! A másik stratégiai ágazat a gazdaságunk nemzeti kézbe történő visszavétele, a pénzforgalom újragondolása sem képzelhető el a teljes jog és az ehhez kapcsolódó igazságszolgáltatás alapos felülvizsgálata nélkül. A bűnelkövetők  többségének eddigi futni hagyása azonnal felveti a polgári és büntető törvényeink alkalmatlanságát és teljes felülvizsgálatát, valamint az elévülés intézményének újragondolását. A felülvizsgálat pedig egy teljesen új alapokra helyezett alkotmányozási folyamat megkezdésével történhet, de annak rögzítésével, hogy a végső út nem lehet más, mint visszatérés a bevált és megszakított történelmi alkotmányunkhoz és a Szent Koronánkból levezetett évezredes gyakorlatunkhoz.

Az a demokrácia, amit eddig a bolsevizmus folyamatos jelenléte mellett a háttérhatalmak, a nekik megfelelni akaró pártokat felhasználva ránk kényszerítettek, bizonyítottan az elsöprő kisebbség látszat-demokráciája volt, az elsöprő többség felett. Ezért nem szabad megijedni a látszatdemokráciájuk ideiglenes felfüggesztésétől, bízva a választók döntő többségű támogatásában. A remélhetően nemzeti többségű parlament szárnyai alatt, a kormánynak olyan nemzeti pozitív diszkriminációs törvény megalkotását kell kezdeményeznie, amely összmagyarság-párti törvényként kerül beiktatásra (kettős  állampolgárság, munkavállalás, letelepedés, visszahonosítás stb,). Szükséges a köztisztviselői kar teljes felülvizsgálata, az elbocsátások utáni pályáztatás, melynek alapfeltétele az elvárható szakmaiság melletti nemzeti kötődés bizonyítottsága. A látszat-demokrácia felfüggesztése talán az egyetlen eszköze a nemzet felébresztésének, annak a széleskörű befogadására, hogy a globalizáció kártékony mérgezése utáni utolsó történelmi pillanatok állnak rendelkezésünkre megmaradásunk érdekében. Az egyik legfontosabb lépés lesz  – amit sürgősen el kell majd kezdeni – a politikai visszamagyarosítás és a reális célként kitűzött, nemzedékek álmait is beteljesítő viszanemzetesítés. A régi-új történelmünk felülvizsgálata – még ha bármilyen érdekek sérelmével jár is -, szintén elsőrendű feladataink közé tartozik. Fiatal, nemzeti elkötelezett történészeink valódi történelmi kutatásainak a korábbi  bölcs generációk évszázadok óta mellőzött tényeivel történő egybevetése nélkülözhetetlen feltétele nemzetünk felemelkedésének.

Ezen gondolataim eltökélt szándékomhoz, Hazám és nemzetem feltételek nélküli, hű szolgálatához kötődnek. Arra buzdítom minden honfitársamat, gondolják át saját életükön keresztül azt, hogy a haza általuk, velük és áldozatos munkájukon keresztül emelkedik csak fel. Bízzanak az új, értük dolgozó politikai erő üzenetében, ne higgyenek annak a médiának, amelynek közös érdeke a Jobbik gyalázása, a Jobbik  hiszterizálása, viszont menjenek el azokra a nagy számú lakossági fórumokra, ezret meghaladó együttgondolkodási lehetőségekre, amelyeken – szemben az eddigi húsz, vagy hatvan éves gyakorlattal -, honfitársainkkal együtt alkothatjuk meg  nemzetünk sok-sok generációra ható életét.

Legyünk büszkék Magyarságunkra, arra, hogy csodálatos nyelv birtokosaként csodálatos helyen élünk. Váljunk végre újra Nemzetté e Hazában!

Adjon az Isten végre Szebb  Jövőt Drága Hazánknak, Nemzetünknek!

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Reiner Péter: Tükörkép, szilánkokkal” bejegyzéshez

  1. Abban a szerencsés helyzetben vagyok,hogy olvashattam a Márton Pál által irt “Tiszta Beszéd” cimű könyvet,és Reiner Péter életéből kiragadott történetekről szól.. Az hogy miért “tiltották le” egyértelmű,hiszen olyan a Magyar Parlamentben elhangzott beszédekkel is tarkított írásokat tartalmaz,ami bizonyítékként szolgál a szó szerint “hazaárulásra”,és természetesen ez mindkét oldalra- bal illetve jobb- vonatkozik. És bővebben mutatja meg,hogy miként “járt el jogszerűen a Magyar Bíróság” a Magyar Gárdával szemben. Ajánlom mindenkinek olvasásra,és gondolkodásra,( 2009-ben a Masszi Kiadó jelentette meg ) mert érdemes, sok mindenre választ is ad,ami az elmúlt években történt a mi szeretett Hazánkban.
    A fenti cikk nagyszerű!!!. Egy olyan ember hitvallása,aki büszke Magyarságára, és ezt tettekkel is bizonyítja. Nem “fotelforradalmár”,és nyíltan, bátran vallja és vállalja, hogy igenis van másik út, és jöjjön az Új Erő a Jobbik, még ha ez egy-két “beírogatónak” nem tetszik. A Magyar Gárda melletti kiállása pedig példamutató.Nagyon nagy köszönet érte!!!!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Jan.13. SZTRÁJK! – "A menedzsment rakja vissza a lóvét, amit ellopott…" (videóval)
Lengyel Károly: Demszkygrád
„A kalandor – Zadravecz páter”… avagy a HírTV primitívsége
Close