Tudományos manipuláció – 4. rész

6. A manipuláció és a nép

Írta, összeállította: Czakó István

Már említettük, hogy a nép tiltakozása, lázadása, ellenállása a szélesebb vezetői réteg egy részének közreműködése nélkül nemigen képes meghiúsítani egy manipulációt, ami már akkor is sikeresnek tekinthető, ha a tömeg morog, tiltakozik is ugyan, de végül beletörődik.

Hirdetés

Tehát a sikerhez nem kell feltétlen a többség éljenzése, ünneplése. Felvetődhet a kérdés, miért kell akkor manipulálni a népet? Ne feledjük, hogy maga a szélesebb vezetői réteg egyben manipulált is, tehát a közöttük lévő kétkedők meggyőzésére szükség van. Ugyanis, ha a manipuláció nem túl sikeres, és a nép jelentősebb részét és a kétkedőket sem sikerül befolyás alá vonni, akkor könnyen kialakulhat egy általános, össznépi elutasítás, tiltakozás, ellenállás, aminek már vezetői is akadnak a szélesebb vezetői réteg kétkedői közül, s ez már forradalmi helyzetet teremthet, ami könnyen bukást hozhat! Ha ilyen össznépi tiltakozás nem is alakul ki, a sikertelen, rossz manipuláció elégedetlenséget, feszültséget okozhat, így a rendszer instabillá válik, a vezető elit tekintélye, hatalma gyengül. Ugyanakkor az a régi elképzelés sem igaz, hogy a manipuláció akkor jó, sikeres, ha szinte teljes körűen elfogadott, legyen az akár kényszerből, akár rejtett kényszerből vagy valami politikai trükk által. Különösen a diktatórikus rendszerek vezető elitje (az otromba manipuláció alkalmazója) rettegett minden ellenvéleménytől, tiltakozástól. Mára kiderült, hogy ezek nemhogy ártanak, de még használhatnak is, hiszen oldják a feszültséget, fokozzák a zavarodottságot. Így jött létre az arányelmélet, mely megállapította, hogy csak a helyes arányokra kell figyelni.

Sikeres a manipuláció, ha:

–  az elfogadók száma meghaladja a 20%-ot (25-35% között már elfogadható)

a közömbösek száma a 25-35% között mozog

– a kételkedők ugyancsak 25-35% között vannak, de számuk nem lépi át az 50%-ot

– az elutasítók száma 2-20% között marad, de nem lépi át a 30%-ot

A siker úgy is elérhető, ha az elutasítók egy jó részét sikerül közömbössé tenni, vagy legfeljebb kételkedővé, vagy a közömbösek és kételkedők egy része elfogadóvá válik. A félig sikeres manipuláció (a sikeres és sikertelen között) még nem egyértelmű kudarc, de figyelmeztető jel. A mérés különböző közvélemény-kutatásokkal lehetséges.

Körülbelül két évtizede dolgozták ki tudományos alapossággal az összhatás elvet, aminek az a lényege, hogy a manipuláció összhatására kell figyelni és nem a részletekre. Ennek megértéséhez egy végrehajtott kísérletsorozatot vázolok fel. Az itt ismertetett sorozat alapja Solomon Asch egyik ismert  szociálpszichológiai kísérletsorozata, mely a konformitás erejét vizsgálta, azaz hogy a kísérleti személyek mennyire engedelmeskednek a csoport nyomásának. Az eredeti kísérletet 1955-ben végezte el a Stanford Egyetemen.

A most felvázolt kísérletsorozat a következő:

Egy száz fős csoportot egy fehérre meszelt falú teremben ültettek le, s egyenként felállítva hasonló kérdéseket tettek fel nekik, úgy, hogy mindenki hallotta a többiek válaszát. A száz résztvevő közül 75 beépített ember volt, s csak 25-en voltak a valóban vizsgáltak, de ezt ők nem tudták. Az egyik feltett kérdés az volt, hogy milyen színű a terem fala, amiben vannak. A valóban vizsgált 25 fő természetesen azt mondta, hogy fehér. A többiek előzetes utasítás szerint mind sárgának mondták. Ezután hazaengedték a vizsgáltakat, majd 3 nap múlva a valóban vizsgált 25 személlyel egy kérdőívet töltettek ki, amelyben egyik kérdés az volt, hogy milyen színű teremben folyt az eredeti vizsgálat (a választható válaszok között szerepelt a sárga is). A kísérletet több mint százszor megismételték (más-más emberekkel), s a következő eredmény született. A 25 ember közül 7 sárgát jelölt meg, 6 mindkettőt (fehéret és sárgát), 5 pedig azt válaszolta, hogy nem emlékszik, ami meglepő, hiszen csak három nap telt el. Kiderült, hogy ez mégsem lehetetlen, néhányan mégsem hazudtak, mert a bennük lévő belső feszültség az emléket a tudatalatti zónába tette. Végül tehát mindössze 7-en válaszolták egyértelműen azt, hogy a szoba fehér volt. Vagyis 18-an hibásan válaszoltak, pedig egyértelműen látták, hogy mi a valóság, s erre 25-szörös megerősítést (visszaigazolást) kaptak, amikor három nappal korábban mindenki válaszát hallották! Mégis engedelmeskedtek a háromszoros ellenvélemény nyomásának. A kísérletet változó (50,60,70,80,90) beavatottal megismételték, s az eredmény a következő lett:

–         a hiszékeny, könnyen manipulálható réteg ~ 30 % volt

–         a kételkedők, bizonytalankodók száma ~ 31 %

–         a közömbös, elfordulók aránya ~ 23 %

–         a manipulálhatatlan, dacos (makacs) réteg ~16 %

Asch eredeti kísérletében a többség független maradt a csoporttól. Azonban ott más volt a kísérlet, s nem telt el a kísérlet és a végleges válaszadás között 3 nap. Ha a második (kételkedő), harmadik (közömbös) és a negyedik (manipulálhatatlan) réteget lényegében engedetlennek tekintjük (azaz nem könnyen manipulálhatónak), akkor a két kísérlet már fedi egymást. Így a lényegében engedetlenek csoportjába tartoznak a magabiztosak (a konfliktust úgy oldották meg, hogy energikusan szembeszálltak a többségi véleménnyel, és sosem engedtek a maguk igazából), az individualisták (elvből figyelmen kívül hagyták a többségi véleményt, mivel úgy gondolták, hogy nekik mindig igazuk van), s a lelkiismeret-furdalásosak (bár nem engedtek, mégis jelentősnek ítélték meg a konfliktust, és kételkedtek ítéletük helyességében). A könnyedén manipulálhatók csoportjába (~ 30 %) pedig viaszember típus (annyira kicsi volt az önbizalma, hogy ténylegesen helyesnek érezte a többségi álláspontot), az önmagában bizonytalan (bizonytalan volt saját ítéletében, és ezért inkább csatlakozott a többséghez) és a kisebbrendűségi érzéssel küzdő (bár teljes tudatában volt annak, hogy saját válasza a helyes, mégis inkább átállt a csoporthoz, mert nem bírta volna elviselni, hogy deviánsnak tekintsék).

Fentiekből – összevetve a sikeresség arányaival (elfogadók száma > 20 %) – úgy tűnik, hogy a manipulációt csak elrontani lehet. A tudósok vizsgálatokat végeztek történelmi korra, társadalmi rendszerre, faji-genetikai és más külső körülményekre vonatkozóan is, s arra a következtetésre jutottak, hogy az arányok legfeljebb 10 %-ban módosultak, tehát alapvető emberi tulajdonságról van szó. Az is fontos, hogy a nők sokkal jobban manipulálhatók, mint a férfiak,  a fejlettebb országokban nagyobb a manipulálható réteg, s az értelmiségiek a legmanipulálhatóbbak!

Fentiek azt is bebizonyították, hogy az ellenvéleménytől nem kell rettegni (ami egyik legfőbb gyengéje volt az otromba módszert alkalmazó diktatórikus rendszereknek), ha kellően alacsony arányú a tiltakozás, ellenvélemény. Éppen ezért bizonyos igazságok felszínre jutása sem katasztrofális, amíg az összhatás ezt ellensúlyozza. Így csak arra kell vigyázni, hogy a manipulálók véleménye háromszorosan erősebb legyen az ellenzőkénél.

(folyt. köv.)

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


One thought on “Tudományos manipuláció – 4. rész

  1. “az értelmiségiek a legmanipulálhatóbbak!”
    Az okosok csapják be legkönnyebben, az okosokat:
    (Hamvas Béla)

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Jobbik Tv: Sajtótájékoztató a Kapolyi-villa előtt – azonnal kiszállt a rendőrség
Újabb Demszky-mocsok
LEGYÜNK MINÉL TÖBBEN!!!! – Tüntetés Budazázyért
Close