Mint azt már korábban jeleztem, szeretném, ha körüljárnánk a manipuláció, vagyis a fondorlatos befolyásolás, irányítás, az akaratunk ellenére vagy azt kijátszva mesterkedő (félre)vezetés mai eszközrendszerét, módszereit, tudományosan is kidolgozott eljárásait.

Mint tudjuk, a pszichológia, és az egyéb tudományok alkalmazási fejlődései (matematika, fizika, szociológia, társadalomtudományok, médiatudomány, … stb) egyre több lehetőséget adnak arra, hogy egyes csoportok (pártok, politikusok, egyéb vezetők) saját szükségletüknek megfelelően egyre nagyobb (vagy kijelölt) embertömegek, csoportok akarata felett átvegyék az irányítást, ezzel is segítve önmagukat, hogy rákényszerítsék akaratukat másokra. Ma már a manipuláció valóságos tudománnyá nőtte ki magát.

Elmélkedésem alapja, gondolati vezetője – mint egy jó iránytű, emlékeztető – egy ironikus társadalomszatíra (Kivaghy Krisztián: A manipuláció tudománya), mely egy jövőbeli elképzelt középiskolai tankönyvként lett megírva. Mindehhez esetenként hozzá csatolom saját meglátásaimat, gondolataimat,  ismereteimet.

Remélem, sikerül megragadnom olvasóim figyelmét, s elhívni egy kis együtt gondolkodásra, melynek során talán jobban észre fogjuk venni a jövőben a valóságos eseményeket, a gerjesztett, mesterségesen indukált manipulációs eszközöktől jól elkülönítve, s okosabban, érettebben, kevésbé hiszékenyen fogadunk majd egy-egy hírt, információt, tájékoztatást, magyarázatot, megtörtént (vagy csak kitalált) eseményt. Kívánom, hogy legyen ez a néhány részes sorozat hasznunkra, tisztán látásunk fejlődésére.

1. A manipulációtudomány néhány alapfogalma

A politikai manipulációt alapvetően két nagy részre oszthatjuk. Egyik a permanens (állandósult, folyamatos) manipuláció, másrészt a akciószerű (eseti). Az első (permanens) célja a felső vezetés által elképzelt társadalmi-gazdasági rendszer elfogadtatása. A másodiké (akciószerű) pedig a vezető politikai elit – többnyire népszerűtlen – döntéseinek, véleményének, akaratának (pl. egy nagy intézkedéscsomag, törvénycsomag, fontosabb törvények, kül- és belpolitikai döntések, stratégiai tervek, pénzügyi-gazdasági manőverek, …), tehát egy tulajdonképpeni politikai (szellemi) termék elfogadtatása.

A két alapvető manipuláció (folyamatos és eseti) egymással összefüggésben is van, hiszen könnyebb egy termék (az előbb felsoroltak valamelyikének) elfogadtatása, ha már például a rendszert tudomásul vette a megcélzott embercsoport (országcsoport, ország, régió, kisebb közösség…).

A politikai manipuláció három összetevőből, csoportból, tényezőből áll. A manipulálókból, ami nem más, mint a vezető (politikai) elit csoportja, a politikai termékből (intézkedéscsomag, törvény,… azaz a manipuláció tárgya, amit “el kell adni”) és a manipuláltakból, azaz a manipuláció célcsoportjából. Ez utóbbit is két nagyobb részre oszthatjuk, úgymint: szélesebb vezetői rétegre (az eliten kívüli alacsonyabb rangú politikusok <pl. önkormányzati politikusok>, ismert közszereplők, nyilatkozó <ismert> szakértők, médiavezetők, intézményi <állami> felsővezetők) és az ismeretlen (laikus) tömegre, azaz a népre.

Amennyiben a manipuláció tárgyát (a politikai terméket – intézkedéscsomag, törvények,…) a célcsoport (manipuláltak) elutasítja, akkor maga a manipuláció (fondorlatos befolyásolás, mesterkedés, félrevezetés,…) sikertelennek mondható.

A politikai manipuláció (továbbiakban csak ezzel foglalkozunk, eltérés esetén jelezzük) alapvető módszerei a következők:

1. Egyoldalú beállítás. Ekkor a politikai terméket, közügyet egyoldalúan tálalják a célcsoport elé, egy nézőpontból, elfogultan elemzik a döntéseket, történéseket, … Nem feltétlen jelent ez hazugságot, hamisítást, inkább csak csúsztatást, félreértelmezést, “belemagyarázást”.

2. Tabu téma. Ide tartoznak az elhallgatandó témák, események, az eltusolás, elkenés, részleges vagy teljes elhallgatás. Ezek olyan – egyébként fontos – politikai (szellemi) termékek, melyekkel a jelentőségüknél jóval kisebb mértékben, sokkal kevesebbet foglalkoznak, elemzik őket, mint azt kellene. Nem teljesen hallgatják el, csak jelentéktelennek igyekszenek beállítani.

3. Elterelő manőver. Célja nevében is benne van, azaz arra hozzák létre, hogy egy fontos politikai termékről (döntés, esemény, törvény, intézkedés,…), közügyről eltereljék a figyelmet. Ez lényegében egy inverz (fordított) tabu téma, vagyis egy olyan – valójában lényegtelen – ügy, amit felpumpálnak, a közfigyelem középpontjába állítanak, középpontban tartanak, hogy a valóban fontos ügyről (termékről) eltereljék a figyelmet. Erre alkalmas a reklám, sztárolás, riogatás, … s minden olyan hírverés, ami elaltatja, eltereli a közfigyelmet.

4. Zavarkeltés. Célja a tisztánlátás elhomályosítása, a célcsoport megosztása, figyelmének, ítélőképességének szétzilálása, a bizonytalanság fokozása.

5. Feszültségoldás. A sikeres manipuláció egyik elengedhetetlen eszköze. A permanens manipuláció (a rendszer elfogadtatása) feszültségoldó elemei pl. a szólásszabadság, újságírói szabadság, szabad véleménynyilvánítás hangoztatása, kisebb tüntetések, sztrájkok engedélyezése, szabad tréfálkozás, kisebb csatározások eltűrése, ami olykor önmagában is elegendő az elutasítás megszüntetéséhez, vagyis segíti a sikeres permanens manipulációt, azaz a társadalmi-gazdasági rendszer elfogadását. Az akciószerű, tudatos, eseti feszültségoldás (pl. könnyítések, egy – előre tudatosan hozott – rossz döntés, törvény eltörlése,…) már a tudományos manipuláció eszköze, terméke.

Ezek az alapeszközök persze kiegészítik egymást, sőt tovább fejleszthetők, tovább is bonthatók. Ilyen például az ellenségkép gyártás, ismételgetés, egy probléma érintése (kiszivárogtatás), látszatintézkedés, megosztás,… A lényeg éppen a végtelen számú variálhatóságban rejlik, hiszen attól például, hogy valaki ismeri az összes rejtvénytípust, még nem fejtette meg a rejtvényt, azaz a tisztánlátás folyamatosan megzavarható.

Irányítottság szempontjából a manipuláció lehet:

– világközpontilag gerjesztett, irányított, világméretű;

– világközpontilag gerjesztett, irányított, helyi (pl. országosan) kiterjedésű;

– helyi (pl. országos), központilag gerjesztett, irányított, helyi (pl. országos);

– spontán, médiagerjesztett, világméretű;

– spontán, médiagerjesztett, helyi (pl. országos);

– spontán, helyi vezetők által gerjesztett, irányított, helyi;

– spontán, helyi intézmény által gerjesztett, helyi manipuláció.

2. Rövid történeti áttekintés

Az őskori, ókori közösségekben, társadalmakban a primitív, direkt manipulációt alkalmazták, azaz elhitették a célcsoporttal, hogy a vezető (uralkodó) isteni személy, vagy maga Isten (istenek) nevezte ki. Ilyenkor vagy meglovagolták a meglévő vallást, ideológiát, vagy újat hoztak létre (szükség szerint). (A manipuláló (vezető vagy vezető politikai elit) hite lényegtelen, s csak a manipuláltak (célcsoport) hite, elfogadása lehet vizsgálat tárgya)

A manipuláltak – a társadalom (elsősorban a szélesebb vezetői réteg)  – felvilágosodása miatt az uralkodó isteni lénye egyre inkább elfogadhatatlanná vált, azonban a célcsoport hite, vallása még kihasználható eszköz maradt. A további felvilágosodással ezek a régi, vallásra, ideológiára épített manipulációk elavulttá váltak, s mára kialakultak az ún. rejtvényes, trükkös megoldások (lásd az ideológiát vesztett MSZP esete), melyekkel csapdába csalják a célcsoport gondolkodását.

Az is kiderült idővel, hogy az erőszakos, kényszeres módszer nem hatékony, helyette létrejött a verbális-mentális manipuláció, mint új módszer. Verbális abban az értelemben, hogy az elfogadtatás verbális eszközökön, nyelvi közléseken alapul, s mentális abban az értelemben, hogy mentális (érzelmi, lelki, értelmi) hatást alkalmaz. Idővel az ezzel foglalkozók rájöttek, hogy a feszültségoldás, levezetés, bizonyos ellenkezés, kételkedés eltűrése könnyíti az elfogadást, mert a szabad akarat, döntés illúzióját (látszatát) adja a célcsoport tagjainak.

Időnként ugyan előre tört a durva, otromba manipuláció is, azaz ilyen eszközök (kényszer, elfojtás, tiltakozók kiiktatása,…) alkalmazása (például a kommunizmus idején, illetve az utóbbi néhány évben), de mára egyre inkább a kifinomult, trükkös, rejtvényes manipuláció a jellemző, tudományos eszközök felhasználásával.

Írta, összeállította: Czakó István

(folyt. köv.)

Nemzeti InternetFigyelő