KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Tudatosan kell kezelni az elkövetkező válságidőszakot!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ha az átlagember az őt sújtó problémákat nem tudja értelmezni, viszont már a saját bőrén tapasztalja azokat, akkor már nem a spiritualitásban keresi a megoldást, hanem nyersé és brutálissá válik. A széthulló közösségek jellemzője éppen ezért a torzan és tétován felszínre törő önvédelmi reflex. Ez a mindenkori polgárháborúk alapja.

Az épülő társadalom tudatos embere viszont önálló megoldásokat keres mind az egyéni, mind a közösségi a túlélésre.  És ezt nem feltétlenül csak fegyverrel a kézben teszi. Az életre igent mondó ember nem épít a messziről ráerőltetett arctalan ígéretekre, hanem megbízik önmagában, a családjában, a legbensőbb környezetében. Az életre igent mondó ember öntudatos közösségi lény.

Ha alakítani akarjuk a bennünket körülvevő világot, akkor saját egyéni érdekeinket össze kell hangolnunk közösségünk érdekeivel, és mindezt nem áldozatvállalásként kell megélni, hanem olyan természetes törvényként, amely visszahat ránk. Az emberi közösség egy megosztott társadalomban ma már nem képes nagyléptékű problémák megoldására, mert rövidtávú előnyökre hangolták az autokratikus – később globalista – rezsimek, ezzel az emberek önzőségét, az egymáshoz való bizalmatlanságot segítették a felszínre. Miután a tudatos önvédelmi reflexek eltompultak, így ellenőrizhetetlen erőviszonyok játékszerévé váltunk. A társadalomkutatók számítása szerint a mai fejlett nyugati világ lakosságának 40-50%-ára, míg a harmadik világ lakosságának 80-90%- ára tragikus események várnak. Az 1960 után született nemzedéknek jó esélye van rá, hogy a járványok, az erőszak vagy az éhínség végezzen vele, írják azok a kutatók, akik behatóan foglalkoznak a kialakuló általános világválság jeleivel. Míg a környezeti hatások az atlanti civilizációban az erőszakos halálok radikális emelkedése várható, (háborúk) addig Afrikában és Ázsiában a járványok és az éhínség tizedeli meg a lakosságot. Ez a környezeti hatás nem más, mint a globális rendszerek által gerjesztett válság, és a csődöt mondott pénzügyi rendszer.

A jelenlegi gazdaság hatékonyságát az olcsó erőforrások biztosítják. Jelenleg a fosszilis erőforrások adják a villamos áramtermelés 66%-át. A közeljövőben a kitermelés 1/3-ával visszaesik, ami 500 MW villamos teljesítmény kiesését jelent. Ez tetézheti a hitelpénzen alapuló világgazdaság vergődését, amire előző írásaimban részletesebben kitértem. Amennyiben a fosszilis energiaforrások kitermelésének csökkenése bekövetkezik akkor hamarosan a központosított energiaelosztó-rendszerek is összeomlanak.  Az energiafüggő társadalom, (azon belül is – leglátványosabban –  a nagyvárosi életforma) elértéktelenedik . Az élelmiszer nem jut el a nagyvárosokba, áram nélkül megszűnik a vízszolgáltatás, a tájékoztatás és a hírközlés, olaj hiányában a műtrágyagyártás és a vegyipar is. Mindez a gépesített mezőgazdaság végét is jelenti, így a termésátlagok harmadukra, ötödükre esnek vissza. Zavargások, járványok, éhínségek törnek ki. A nyugati világban a termésátlag-növekedést nem követte a lakosság növekedése, a nyugati világ élelmezése megoldott, de a lakosság drasztikusan elöregedett. A fokozódó társadalmi és etnikai feszültségek óhatatlanul is erőszakos cselekményekkel járnak.

Mit kell tennünk? Az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik, ezért falura kell költözni, mert a vidéki környezet ma sem áll mesze az önellátástól. Tanulni kell a régi szakmákat, mint a kovács, szíjártó, fazekas, tímár, stb., a parasztság évszázados tudására hatalmas szükség lesz, amikor a földeket ismét a hagyományos módszerekkel kell megművelni. Létfontosságú a fúrt kút, a természetes energiaforrás, (napelem, szélkerék, vízkerék) a pince, a fa, a tüzelésére alkalmas kazán, kályha. El kell sajátítania a természetes gyógymódokat, a gyógynövények hatásait. Fontos az együttgondolkodás, a problémákra adott közös válasz. Egy 500 fős közösség, amely a létfontosságú szakmai tudásnak a birtokában van, át tud vészelni egy súlyosabb válságot is. A jövő azoké az önellátó közösségeké, amelyek kapcsolatban állnak olyan tudásközpontokkal, amelyek a közösségszervezésben és más létfontosságú feladatokban segítenek. Sajnos a pártokban való gondolkodás ma a lakosság számára mindenható. Hiába érzi az ebből fakadó veszélyt ma Magyarországon mindenki, a fejekben mégis ott pusztít a „hátha még sincs így! hátha nincs akkora baj” gondolata, szinte hallom a felhördülést: „Hiszen jogállamban élünk!”,

Ezért most kitérőt kell tennünk a Jog-jogtalanság kérdésköre felé.

Kezdjük egy találós kérdéssel: Mi az, paragrafusokból áll, és Magyarországon csak a bennfentesek, és az igazán naiv emberek érezik stabil támasznak? Könnyű kitalálni: a Magyar jog. Az elmúlt 65 év során a jogfosztottság különböző korszakait éltük át. Elsősorban a megszálló hatalmak akarata, másodsorban a törvényalkotók politikai kénye-kedve alakította a törvényeket. Magyarország 65 éve az egymást követő, különböző típusú, de egygyökerű (nemzetromboló) diktatúrák bábországa. Nem független ország, ebből fakadóan nem lehet önrendelkező jogállam. Mivel a Magyar Állam évtizedek óta a megszállók által diktált alaptörvényre építi a jogrendjét, ezért képtelen a nemzeti érdekek megvédésére. Ez a képlet tette lehetővé előbb az ország tönkretételét, majd a 2006-os megmozdulások utáni megtorlásokat, melyek végrehajtója a „rendvédelem” és „jogalkalmazás” volt. Ennek a logika szerint fogtak – és fognak ez után is – perbe olyan hazafiakat, akik éppen a nemzeti érdekeket védték-védik. Paradoxon, de igaz: Mivel a nemzeti érdekeket elkötelezetten védő honfitársaink jogilag számkivetettek, nem lehetnek lojálisak a diktatúra szabályrendszeréhez, ugyanis ha betartják a jelenleg hatályos szabályokat, lemondanak a nemzeti önvédelemről. Cselekedeteink igazolását azért nem szolgálhatja a megszállók logikájára épülő jogrend, mert akkor közvetve elismernénk annak legitimitását. Ez a passzív ellenállás alapja. A törvényalkotók ezt tudják, ezért a „jogállam” legfőbb törekvése, hogy a „törvénytisztelőket” távol tartsa legalapvetőbb állampolgári jogaik gyakorlásától. Ez nevezik bújtatott diktatúrának, amely krízishelyzetben nyílt diktatúrává alakul át. A Magyar „jogállamot” fenntartó politikai intézményrendszer kiszolgálói szellemi rokonai mindazoknak, akik felszámolták a történelmi jogállamot, jogfolytonosságot. Fel kell támasztanunk a JOG Magyarországát!  Magyarország jogalapja a Szent Korona alkotmánya, működésének garanciája az a jogi és intézményi környezet, amely napi politikától (pláne pártpolitikától) mentesen szabályozta évszázadok óta a közösségi és egyéni jogainkat. A jog Magyarországán az egészséges értékrend szemben mindig is szemben fog állni az egészségtelen érdekrenddel. Ha célunkról a nemzeti érdekérvényesítésről lemondunk, lemondunk mindarról, amit őseink hagytak ránk, lemondunk gyermekeink jövőjéről is! Ne legyen lelkiismeret furdalásunk tehát, ha egy történelmi pillanatban át kell lépnünk a rubicont.

Tisztelettel a Rendszerváltó Fórum nevében:

Tatár József

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük