Trianoni harangzúgás – avagy a tudatlanság bosszúja
Vannak a világon olyan dolgok, szokások, amelyeket nem lehet az emberi elképzelések szerint változtatgatni. Amikor ragaszkodunk nemzeti hagyományainkhoz, tudnunk kell azt, is, hogy e hagyományok nem véletlenül alakultak ki, s régen minden ma már hagyománnyá érett, nemesedett dolognak praktikus okai voltak.
Ilyen a harangozás is. Most, amikor közeledik a trianoni döntés 90. évfordulója, civil szervezetek lépnek föl az egyházakkal szemben, illetve az egyházakat kérve a délután fél ötös harangozásra. Amely egyház nem vállalja a civilek kérését, azt azonnal cionista, kommunistabérenc, magyarellenes és még ki tudja milyen jelzőkkel illetik a sajtóban – a tudatlanok, a mellüket magyarságuk okán, majd beszaggató honfitársaink.
Kezdjük talán a déli harangszóval: Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.
1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Calixtus pápa (Alfonso Borgia, volt valenciai püspök) az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért.
Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A pápa a győzelem örömére módosított a kiadott bullán, melynek új szövege szerint, mivel Isten győzelemre segítette a keresztényeket, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái is legyenek. Így változott át az eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszó a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás harangszavává. (Kat. Lex. – a szerk.)
A déli harangszó után térjünk rá a harangok praktikus szerepére. Mikor is harangoztak eleink? Amikor veszedelem közeledett. Akkor félreverték a harangokat, és ebből tudta a nép, hogy közeleg a baj, vagy ég a fél város. Ha örömünnep volt, akkor a tornyokban lakó összes harang dicsérte Istent, mert örömöt adott népének. Ilyenek voltak a hadi győzelmek, a király koronázása, a püspök látogatása, az egyházi ünnepek, s az ünnepi szentmisék alatt, az Úr- felmutatásának pillanata, a feltámadási szertartás végén Krisztus halál feletti győzelmének hirdetése. És sorolhantnók azokat a hagyományos szép ünnepeket, amelyeken az öröm zengett a haragok által, hirdetve a hit erejét és nagyságát. Azonban, ha gyászhírt közölt a közösséggel a harang, akkor a lélekharangot húzták meg, amely csengésével alapvetően nem az örömöt, hanem a fájdalmat közvetítette, s az elhunytért való imádságot kérte, arra hívott fel. Nagypénteken egészen a feltámadásig nincs harangozás, mert a gyász olyan mély, hogy azt csak a Krisztussal való személyes kapcsolat csendjében viselhetjük el – mi keresztény, keresztyén emberek.
Most a trianoni gyásznapra harangzúgást kezdeményeztek a civil szervezetek, de ez nem biztos, hogy helyes. Sőt, ha élesen akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy helytelen. Ugyanis Trianon nem örömünnep a magyarság számára. Ezen a napon vagy félreverni kellene a harangokat, mint 1920. június 4-én tették, vagy csak a lélekharangokat kellene megszólaltatni. Mert ez a nap gyásznap. Egy nemzet gyászának a napja, amely majdnem egyenlő egy temetéssel, hiszen 90 év után, a magyar nemzet drámai fogyása idején, s az esztelenség korában nem szólalhatnak meg az egykor örömünnepeket hirdető harangok. A lélekharangot pedig nem illendő meghúzni, mert a hazát ugyan feldarabolták, de a nemzet él, és egy – azóta is.
Fáj tehát, amikor durva és oktalan írásokban a Katolikus Egyházat ostorozzák azért, mert az papjaira bízta a harangozás lehetőségét és nem rendelte el központilag a június 4-iki délután fél ötkor tartandó harangozást. Az, hogy melyik egyház hogyan dönt harangozás ügyben, az magánügye az egyházaknak. Hiszen a protestáns testvérek fiatalabbak, mint a Katolikus Egyház, így nem tarthatják, nem ismerik, vagy nem ismerik el azokat az ősi magyar(!) szokásokat, amelyek Szent István óta élnek Magyarországon, a harangozást illetően.
A gyűlölködés még a trianoni harangozást illetően is rendkívül visszataszító, de jellemző is. S talán Trianon kialakulásában is szerepet játszott ez a ma tapasztalható szellemi deviancia. Mert a magyarnak mindig kell valaki, akit ellen szólhat, akit megszólhat vagy gyűlöletét ráöntheti. Ma a Katolikus Egyházra hull a civil társadalom egy részének meglehetősen ostoba, és tudatlanságról árulkodó rágalomözöne, amelyre nem is volna érdemes reagálni, ám azért fogtam tollat, hogy egy krisztusi intelmet közreadjak Trianon évfordulója előtt, ami a harangozás vagy nem harangozás ügyét semmivé foszlatja. Ugyanis Jézus a hívő népnek örökérvényű tanácsot adott:
„És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe (helyesebben, értelmező fordításban: Ne engedj minket olyan helyzetbe, ami kísértébe vihet <mert Isten nem visz soha kísértésbe!>. Egyszerűbben: Ne engedj minket a kísértésbe, … – NIF szerkesztő), de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.”
(Mt. 6, 7-14)
Jó volna tehát egységesen, a keresztény egyházak tagjainak közösen megfogadni Jézus tanítását, és imádkozni a Miatyánkot… hiszen hit nélkül, és remény nélkül és Istenhez szálló és nemzetünkért esedező imádság nélkül, a Katolikus Egyház gyalázása mellett a harang csupán lelketlen kongatás, díszlet, visszataszító politikai színház. Adja Isten, hogy a pünkösdi szent ünnepen a Szentlélek járja át lelkeinket, és töltse el szíveinket szeretettel, egyetértéssel és igaz hittel, hogy ne a harangozáson múljék a nemzet egysége, hanem a közös imádságon!
Stoffán György
Nemzeti InternetFigyelő
Bocsanat, de en azt hiszem a harangozas igen is helyen valo lenne. Ugyanis ez egy emleknap, nem kulonosebben oromteli, de…..!
A gyasznap pont 90 evvel ezelott volt, ma 2010-et irunk, es a napot az osszetartozas napjanak igyekszunk nevezni. Mert a kis es nagy antant szamitasa nem jott be. Az elszakitott orszagresz lakoi nem lettek romanok, szerbek vagy szlovakok. A terv, miszerint: a multat vegkepp eltorolni, nem valosult meg.
Ez a nap megemlekezes, arrol a legutolso ossz magyarsagot erinto esemenyrol ami mindannyiunkban el a mai napig is. (Legalabb is nagyon remelem, hogy el)
Ma 90 ev utan nem felre kell verni a harangot, hanem orvendezni, mert a terv nem sikerult, itt vagyunk, mind magyarnak erezzuk magunkat es ma mar azt is lathatjuk, hoy ha megfelelo csillagallas jon, akar elore is lephetunk a szetszabdalt orszag ugyeben.
Sok-sok fekete felleg eltuneset kellett kivarnunk, de kivartuk, es megmaradtunk. A megszallo orszagok minden igyekezete ellenere. Ez mar magaban fel gyozelem! Orvendeznunk kell, mert a magyarsaghoz valo kotodes erosebb barmelyik politikai amokfuto, vagy rablo szovetseg erejenel. Tehat ez a nap jo jelzes a vilagnak, mi meg mindig fe tudjuk emelni a fejunket es magyarul mondunk koszonetet az istennek, de hol vannak mar azok akik szandekuk szerint kivegeztek minket?
Valami remesre emlekezunk, de ezen a napon azt kell mutatni onmagunknak es a vilagnak: nem tudjak, semmilyen eszkozzel megakadalyozni a magyarsag fennmaradasat.
Sajnos a magyar írástudók(?) legnagyobb része ilyen mint Stoffán György. Magyaráz, kimagyaráz, mellémagyaráz , csak nehogy a jelenlegi áramlattal szembe ússzon és ezért a hónap végén 10 fillérrel kevesebb kerüljön a borítékba.Az a baj, hogy a magyar értelmiség 80 %-a megalkuvó, az ország szégyene. A templomok, a harangok nem a papoké. Ezek mind az emberek adójából, adományából épültek. Sok véres verejték rejlik az aranyozott cirádák mögött (ez is benne van a történelemben).A papok nem is Isten szolgái, ha nem érzik, ha a nép szíve megszólal, akkor igenis zúgjanak a harangok.Szálljon magasba a hangjuk, jelezze Istennek, mi még mindig várunk. Ezt a földet Ő adta a magyaroknak Erdéllyel, Felvidékkel, Kárpátaljával és a Vajdasággal együtt.Az emberi gonoszság elvette, de mi még ma is reménykedünk az Isteni igazságszolgáltatásban. Én 65 éves katolikus vagyok, amit az utóbbi időben egyre jobban szégyellek. Június 4-én 16 óra 30-kor ott leszek a REFORMÁTUS templomban és imádkozni fogok. Imádkozni az összes magyarért, a harangzúgás szívemnek, lelkemnek ad majd erőt, hogy imám Istenünknél, és Máriánál a magyarok Nagyasszonyánál meghallgatásra talál. Éva
„Én 65 éves katolikus vagyok, amit az utóbbi időben egyre jobban szégyellek.” – írja. Ön tehát nem katolikus, és soha nem is volt az! Ugyanis aki katolikus, az soha nem szégyenli a vallását. Ám mindig szívesen olvasom az Önhöz hasonló provokátorok sorait. Azonos a stílusuk. És ezt jó kitanulnunk, hogy válaszolni tudjunk rá. Íme! Én most megtettem. Ha elemeznem kéne az Ön hozzászólását, egyszerű dolgom lenne. Csak azt kell felsorolnom, amit az elvtársai ma már nem tehetnek, de tették 65 éven keresztül: – Keresztényüldözés, annak bizonygatása, hogy a hozzászóló is keresztény, de szégyenli, és a magyar értelmiség gyalázása. Nos, ebben a szösszenetében minden benne van, amit elvárnak Öntől. Ámitt, ezen a honalpon mindez kevés. Sokkal jobban ismerjük az Önök stílusát, semmint azt komolyan vennénk. Mosolyra fakasztott Kedves Éva! Majd akkor nevetek igazán, ha már az új kormánynak dolgozik, és a keresztény egyházakat, a papokat, és különösen a katolikusságot kell utasításra ezen a honlapon is dicsérnie. Fog menni? Ha nem, segítünk!
Ebben a cikkben sok-sok igazság van. De úgy gondolom, hogy nem helyes belekeverni az egyház harangozással kapcsolatos szokásait. A trianoni szégyen nem csak a hívők, de mindenki más „közös ügye”, legyen az akár ateista is! Senki-legalább is én úgy gondolom, hogy senki- nem kérte, hogy ennek az emlékezésnek legyen bármilyen köze az egyházhoz. Nem kell, hogy a vallás legyen az ami a magyarságot összeköti! Sőt!
Viszont kell, hogy legyen „valami”, ami emlékeztet minket az elképesztő igazságtalanságra, hazánk szétszabdalására, családok, rokonok, barátok szétszakítására! És ha ez éppen egy harangzúgás lesz én azzal a legmesszemenőbbig egyet értek!
Nem gondolom, hogy Eva vedelemre szorul, sajat bevallasa szerint felnott ember, megvedi magat ha ugy erzi szuksege van ra. Csak mellesleg megjegyeznem, hogy kicsit hasonlo erzeseim vannak a katolikus egyhazzal kapcsolatban. En ugyan nem szegyenlem, hogy annak idejen a csaladom fontosnak tartotta a romai katolikus temlomban megkeresztelni a gyerekeket, de ez nem jelenti azt, hogy elvtelenul, mindent a legnagyobb rendben valonak lassak amit ez az egyhaz tesz. Sot azt hiszem, csak a javara vallhat ennek az egyhaznak is, ha a hivok szavaira is van fule.
A magyar katolikus egyhaz a magyar apostoli kiralysagban gyokerezik. Ehhez a minosegbeli emelkedettseghez kellene tartania magat es nem elfogadnia a merjunk kicsik lenni cimu, velejeig romlott, hamis ideologia gyartok es politikai szelhamosok altal diktalt szuk mozgasteret elfogadnia.
Tudom es erzem, hogy az egyhazra szukseg van. Szamomra a legsiralmasabb hozama az elmult husz esztendonek, hogy a katolikus egyhaz hiveinek sorabol is rengeteg lelek tevelyedett at a hitgyulibe es egyeb szektakba. Ennek okat abban latom, hogy az embereknek elemi szukseglete valamely egyhazhoz tartoznia, de a katolikus egyhaz inkabb tunik uzleti vallalkozasnak mint a hivek erdekeiert, akar tuzbe meno egyhaznak. Tudom az ellenerv mindig az, hogy a szektak is uzleti vallalkozasok, miert valtananak pont ilyen rosszab lora az emberek. Azert, mert ugy fogjak fel ennek a jelentoseget, mint mondjuk annak a valasztasnak a jelentoseget, hogy a kektescoban vagy a madarasban vasarolnak. Szoval nem tudjak mi is a kulombseg. Ez viszont az egyhaz lelken szarad. Nekik kellene ugy viselkedniuk, mint egy ezer eves apostoli kiralysag szellemi utodjanak, amelyik szazszoros tulerovel szembem is kiallt a magyarok erdekeiert, es soha sem csuszott terden masok engedelyet kerni ezert.
Onerzetesen, emelt fovel, esetleg a biztos bukas lehetosegevel is szembe nezve, de nemes magasztossaggal az ugy erdekeben mindig helyt allt.
A katolikus egyhaz bovelkedik tehetseges emberekkel, tudosokkal, nagy muveltsegu hivekkel is, akikre hitem szerint tamaszkodhatna, de nem el a lehetoseggel, hogy a karpatmedencei osszmagyarsag erdekeit erdemben segitse. Ez szerintem bun. Es azt hiszem ezzel a velemennyel nem vagyok egyedul. Szo sincs rola, hogy a katolicizmust mint olyat vadoljam, minden kritika a magyar katolikus egyhaz erdekeben hagyja el a szamat. Nekem kifejezetten a „magyar” katolikus egyhaz hozzaallasaval van gondom, mert erte aggodom. A trianoni megemlekezeshez is az elobb vazolt modon kozelit, pedig ha valakinek, hat a katolikus egyhaznak kellene a leginkabb tudnia, hogy trianon az emberi esszel egyaltalan felfoghato legnagyobb targedia, amit mi magyarok szerencsesen tuleltunk, alltuk az uteseket, amik utana kovetkeztek es ez milyen lelki terhet jelentett. Most amikor elszantuk magunkat a valtozasra es ugy dontottunk, hogy a vilag de legalabbis europa orra ala kivanjuk dorgolni az erkolcsi felsobbrendusegunket, mondva csinalt urugyekkel kihuzza magat a kotelessege alol.
Legalabbis nekem ez a kovetkeztetesem, bar megeshet, hogy tulontul kritikus vagyok mar, ami nem ok nelkuli jelenseg. Nem hiszem, hogy minden bununk megbocsathato. Minimum szukseges a bun beismerese es megbanasa. Ez vonatkozik az egyhaz vezetoire is, mert azt viszont hiszem, hogy isten elott egyenlok vagyunk. Az egyhaz vezetoi elobb szulettek magyarnak mint katolikusnak, ezt nem illik elfelejteni. Egyszoval fenntartom a velemenyem es sokmindenben egyetertek Evaval, a szemelyeskedestol eltekintve.
Stoffan urral eddig sokmindenben egyetertettem, ebben a temaban azonban nem teljesen egyforman latjuk a dolgokat. Ettol eltekintve ezutan is olvasni fogom az irasait, es remelhetoleg Eva hozzaszolasait is.
Stoffán Györgynek! Biztos voltam, hogy válaszolni fog, mivel az igazságot nehezen viselik el a saját nézeteiket prédikáló alkalmi tanítók. Ennek örülök, mivel újabb sorai közül már kibújik valódi énje is. Vádaskodása téves. Hála Istennek az életem úgy alakult, hogy soha nem kellett az elvtársakkal együtt dolgoznom. Lehet, hogy Önnek ez magas, de ha az ember nem törtető, végig tud élni egy rezsimet úgy, hogy oldalról szemléli az eseményeket. Véleményem változatlan, szégyen, hogy az „írástudók” kihasználják a tudatlanságot saját nézetük terjesztésére. Jelen esetben a harangszó több mint egy vallási szokás kifejezése. Ez egy ima, egy kérelem, egy emlékezés azokért akik a megcsonkított országon kívülre kerültek, bár szülőföldjükben, mégis idegenben nyugszanak. Egy biztatás, egy ölelés azoknak, akik jóban rosszban élik ma is életüket ott, szülőföldjükön, mégis idegenben. Egy szívdobbanás ez, melyet Ön soha, soha nem fog megérteni Éva
Kedves Stoffán György!
Katolikusként, volt egyházi iskolásként, vasárnapi rendszeres áldozóként:
A Katolikus egyházba, főleg a magyarba igen keményen és magas szinten épültek be a szabadkőművesek. Tevékenységük jól nyomon követhető. Egy példa: fiatalok miséje, tingli – tangli gitározással, gagyi szövegekkel, magyar népénekek helyett. A zene nagyon nagy hatást kelt. A primitív zene, primitív vallásosságot eredményez. Nem fölemel, hanem lehúz. A színvonal már a hitgyülisek felé tart.
A Katolikus Egyház a fő felelős a háttérhatalom létrejöttéért.
Ez történelmi tény! Ez az igazság, amit el kell ismerni.
Az áruló papok által kiszolgáltatott szentségeket az árulás nem érinti. A helyes hozzáállás része természetesen a megbocsájtás megelőlegezése.
Az egyház isteni eredetét mi sem bizonyítja jobban, hogy még a papok sem tudták tönkretenni.
Nem a papoknak hiszünk, hanem Jézusnak.
Sokan jönnek majd az én nevemben…
Legyetek okosak, mint…
Tegnap este tértem haza-a csonka honba-Erdélyből,közelebbről Csiksomlyóról.6o évesen éltem,élhettem át azt a felemelő érzést,hogy eggyüvé rartozuk,és bizony hiába szakitott el minket országhatár, mi magyarok lélekben együtt vagyunk,és ennek Csiksomlyóval megerősitést adunk.Rengeteg ismeretlen,de szivében is magyar emberrel találkoztam,-hivőkkel és és nem hivőkkel,de lelkükben magyarokkal- tettem új ismeretsségre szert,és most szomorúan olvasom,hogy csonkahonban még a harang megszólaltatásáról a Trianon „békedekrétum”gyászos napjának megemlékezéséről is „vita folyik”.szóljanak-e a harangok vagy némán hallgassanak.
Stoffán úr megirta véleményét,amivel részben egyetértek,de részben nem.Igen,aki hivőként él imádkozzon az Istenhez,-az Ő segitségét kérve megmaradásunkért-mert abban hisz,aki nem hivő az is hisz az Úrban,csak egyszerűen nem tud róla,mert sikerült ezt a népet „Istentelenné” tenni.Hányszor hallottam olyan ember szájából,hogy „Istenem segits meg”,aki soha nem járt se templomban,sem Istentiszteleten,és mégis,ha baj van, Hozzá fohászkodik!!!!És most visszatérve az eredeti témához,itt jön az amiről „vitatkozunk”:1920.június 4.du.félöt a trianoni „békedekrétum” aláirásának időpontja.Akkor döntötték el azok a nemzetek,akik aláirták ezt a szégyenteljes paktumot,,hogy mi magyarok területeinket szétszabdalva élhetünk tovább Európa szivében,de szavunk nem lehet hozzá,mert ők igy döntöttek.Mi hiába tudjuk,hogy azok a bűnösök,akik ezt eldöntötték,soha sehol nem léptünk fel ,és még szimbólikus lépést sem tettünk ellene,azaz nem a nép,hanem akik a nevében döntenek a magyar parlamentben,és képviselnek minket a „nagyvilágban”.De ugyan ez vonatkozik a Benes dekrétumra is. 90 év telt el,és azóta hallgatunk,azaz aki beszélni próbál róla,az „nacionalista”.Miért ne lehetnénk azok? Minden nemzet védi a saját érdekeit,csak mi nem tehetünk semmit?Miért is ne?Az hogy nacionalista,nem egyenlő a sovinisztával.
Hiszen akik „ezt tették velünk” vidáman élik életüket, gyarapodnak,gazdagodnak és gondtalan életet biztositanak saját nemzetük számára,mi pedig csak sorvadunk,és minden szempontból mindenkivel szemben hátrányban vagyunk.Az életminőségünkről már nem is beszélek!!!.
Lehet,sőt biztos,hogy a lélkeharangnak kellene szólnia a gyászos időpontban,de azt „csak” a templombajáró hivők hallhatják,a saját magukat kirekesztő „Istentelenek” nem,és egyenlőre még ezek vannak többségben.Ezért „lenne kivánatosabb”,ha az egyházak felvállalnák egyetlenegy „alkalomra” a harangzúgást.Igen ez nem az öröm,hanem a gyász időpontja,mégis most az egyszer kivételt tehetnének,hogy mindenki tudja-ország-világ előtt-micsoda szégyen ez a nap a magyarságság számára,és mi mégis vagyunk és leszünk,amig világ a világ!!!!MERT ÖSSZETARTOZUNK!!!!! éS EZ A LÉNYEG!!!!-hivő és nem hivő számára.
Kedves Stoffán Úr!
Volt már „közös vitánk” régebben ezen az oldalon(nem tudom emlékszik-e rá!),de mindig szivesen olvasom gondolatait,és tisztelem a tudásáért!!!.Most viszont megdöbbentem,-őszintén mondom-azon amit Évának válaszolt.Ha Ön ezt a következtetést vonta le abból,amit olvasótársam irt,akkor ez nagyon szomorú Önre nézve,és a következtetése is.Kérem gondolkozzon el ezen. Ha valaki leirja őszintén a véleményét,még nem jelenti,hogy bárhonnan is küldték volna.Végigolvasva a hozzászólásokat,Ön most kissé „melléfogott”.Nem azokat kellene talán ostorozni,akik „egyfelé” gondolkodnak,hanem azokat,akik még mindig nem tudják,hogy az ország határain kivül mennyi magyar ember él,-mert önhibáján kivül más ország állampolgára lett egyik napról a másikra-és persze azt sem tudják,hogy Magyarországot „szétforgácsolták” ,esetleg,ha Nagymagyarország területére utaznak,csodálkoznak azon,hogy mennyien beszélik a magyart!!!! -de még véletlenül sem hallottak a Trianoni gyalázatos eseményről,-köszönhető az oktatásnak,amiben történelmünket meghamisitották,vagy elhallgatták.
Amiről nem tudnak,az nem is fájhat!!!Ennek megismertetésében lenne Önnek hatalmas feladata,mint irástudó.Tiszteletem!!!!
Kedves Éva anyu!
Eddig megjelent 16 könyvemben többek között arra törekedtem, hogy megismertessem a trianoni diktátumot az olvasókkal. A Ceausescu él címűben, valamint a Vádiratban is e kérdést feszgetem. Mint újságíró pedig 33 éve (a kommunizmus alatt is!) meglehetősen sok cikkem jelent meg e témában. Az Ön által megsajnált olvasó nem az, akinek mondja(írja) magát, ezért válaszoltam neki enyhe cinizmussal. De felteszem Önnek is a kérdést: – Jó, harangoznak. De mi változik ettől? Hány emberrel többet vonz a templomba egy közös imára a nemzetért? Ugyan! A trianoni harangozás felemelő – elismerem. De annyit ér, mint az aradi 13-nak a manapság kitűzött kokárda… Amíg nem lehet a dolgot újra tárgyalni, amíg nemzetközi szinten nem húznak új etnikai határokat, amíg a magyarság nem követeli nemzetközi szinten is ennek a gyalázatos és sotoba döntésnek a megváltoztatását a mai etnikai viszonyoknak megfelelő mértékben, addig minden ilyen vita csak a széthúzásra sarkal, amely viszont távolabbra sodor. Harang ide vagy oda, ma nem ez a legfontosabb kérdés. Amíg olyan hülyék vannak a nemzeti oldalon, akik a kisebb parlamentet követelik, majd amikor az megvan, akkor sopánkodnak, hogy „végleg lemondtunk Nagymagyarországról” (ami csak egy elmeháborodottnak jut az eszébe) , na addig itt nem lesz változás. Zrínyi Miklós, a költő mondta egy művében: – jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie. És ebben igaza volt. Mert lám, ameddig a magyar elnyomott, addig összetart. Mihelyst azonban szabadságot kap, megfeledkezik mindenről. Nem csak az oktatás a felelős azért, hogy nemzeti ügyekben sötétség van a fejekben. Jól éltek a magyarok Kádár alatt, amikor a Wartburg meg a balatoni telek, vagy a SZOT üdülős nyaralás biztos volt… és kit érdekelt akkor a mai generációk szülei közül Trianon? Erdélyben olcsó volt a pörköletlen kávé, meg az őrölt bors – amíg volt. És még csodálkozni is lehetett, hogy jé ezek beszélnek magyarul… Ha nincs Gyurcsány (akiért hálát kel ladni Istennek!) ma nincs kettős állampolgárásgról és Trianonról szó a magyar parlamentben. Lássuk be Éva kérem, hogy a nép csak akkor ébred fel, ha a benzin és a sör többe kerül a kelleténél… De nem akarok Önnek cikket írni. Bár tudnám folytatni reggelig… Kézcsókom!
Udv mindenkinek!
Maramarossziget romai-katolikus kantora vagyok. Az en kezdemenyezesembol 90% hogy lesz harangozas nalunk is. Nem azert mintha valtoztatna valamin…nem a harangozas valtja meg a magyarokat. Nem a magyarokat kell figyelmeztesse. Ok ugy se biztos hogy mind felfogjak mi is tortenik (ha 90 ev alatt nem ebredtek fel). Ez egy jel azoknak a mas nemzethez tartozo testvereinknek akik tudjak hogy miert is harangozunk. Azert hogy lassak: van meg magyar, akar tetszik akar nem!
Egy kis tortenet:
Feltamadasi kormenetkor allnak a rendorok a forgalmat terelgetni. Megszolal az egyik: „P*** mea, cati is astia!”, ami leforditva annyit jelent, hogy „B*** meg. hogy ezek mennyien vannak!”.
Meg vagyunk. Egy ideig. 30-40 ev es mar nem leszunk erre Maramarosban. Addig kell tenni valamit. Es nem egymas es az egyhazak ellen tusakodni!! Eva contra Stoffan meg a tobbi hasonlo vitazok! Egysegben az ero… A Satan pedig jol tudja ezt. Dividae et impera – Oszd meg es uralkodj. Ezt ne felejtsek soha!
Partokra szakadunk: RMDSZ, MPP. Mindenki uralkodni akar. Ezert veszett el Magyarorszag! Mert mindenki kiraly akart lenni! Es most sincs maskepp..Partokra szakadunk: egyik ezt mondja mert joga van, masik mast mond mert joga van velemenyt nyilvanitani. En mondok valamit: senkinek sincs joga hangoskodni es vitazni mindaddig amig nepe, egyhaza, csaladja es sajat maga sorsan ezzel nem javit. Mi lessz a vitabol? Egymast, a nepet, az egyhazat, a vilagot, mindenkit feketitunk csak hogy igazunkat bizonyitsuk. S mit erunk el vele? Semmit! Mert meg tobb partra szakadunk es meg jobban szethuzunk. Es mindezek melett felteglaval verjuk a mellunket hogy magyarok vagyunk. Nem magyarok..hanem a vilag szegyene! Mert nem vagyunk kepesek labra allni egyszer s mindenkorra! 90 ev utan!!!!
Leirtam amit akartam s nem valaszolok semmi provokaciora, ezt elmondom elore. Mindenki ertsen amit akar. Mert: „akinek fule van hallja meg!”. S megmondtak a regiek is: Canis sine dentibus latrant – Csak a fogatlan kutya ugat. Tobbet hat nem ugatok mert fogam van es hasznalni fogom hogy megvedjem nepemet es egyhazamat, amennyire erom engedi.
Dicsertessek a Jezus Krisztus! Bekesseg Istentol!