Tiltólistán a Vatikáni Bank

Nem összeesküvés, nem rágalom, hanem makacs tény, hogy még a pápa sem fizethet bankkártyával, amióta az olasz központi bank felfüggesztette, illetve letiltotta a kártyás fizetéseket a Vatikánban. Az oka pedig talán nem is olyan meglepő: nem tartották be a nemzetközi pénzmosás elleni intézkedéseket az illetékesek.

Aligha kell mondanom, hogy az Istituto per le Opere di Religione talán a világ legnagyobb titkait őrző bank. Így szinte mellbevágóan érte a nemzetközi közvéleményt annak a híre, hogy néhány nappal ezelőtt szankciókat vezettek be ellene.

Konkrétan az történt, hogy a pápai államban kártyás fizetéseket biztosító Deutche Bank Italyt megkérték, hogy függessze fel átmenetileg a kifizetéseket, mivel a bank termináljai nem teljesítik a tranzakcióknál kötelező azonosítási eljárások alapvető feltételeit. Vagyis az Olaszországban regisztrált bank nem tartja be a nemzetközi, pontosabban az EU pénzmosás elleni intézkedéseit, ezért nem működhet a hatóság által felügyelt területen…

Így az intézkedés hatására semmilyen bankkártyát nem lehet használni a Vatikánvárosban, marad tehát a készpénzes fizetés, ha valaki múzeumban, gyógyszertárban, étteremben vagy postán szeretne költeni. Ezzel viszont egyáltalán nem könnyítik meg a turisták dolgát.

Másfelől ez a felfüggesztés azt is maga után vonja, hogy a Vatikáni Bank által kiállított bankkártyákat sem fogadják el Róma egyetlen üzletében vagy automatájánál sem.

Ezzel a lépéssel igencsak felhívta magára a figyelmet a Vatikáni Bank, ugyanis aki eddig nem volt vele tisztában, az is megtudhatta, hogy

• a Vatikáni Bankot egy elnök és hét (más források szerint öt) bíboros irányítja
• a Vatikáni Múzeum évente csaknem 5 millió látogatót fogad ( közel ennyi belépőt ad el)
• évente kb. 34 ezer számlát vezetnek, tehát nem sokkal kevesebb bankkártya van forgalomban
• 2011-ben a bank teljes eszközállománya 8,3 millió dollár volt, holott összesen csupán 13 automatát tartott fenn
• a városállam éves bevétele megközelíti a 300 millió eurót
• a hatalmas pénzmozgások dacára belső ügyeiről szinte semmit sem lehet tudni.

A rendszer nem csak a laikus számára átláthatatlan, mivel 2012 nyarán az Európa Tanács pénzmosás elleni csoportja már készített egy jelentést, amelyben felhívta erre a figyelmet, ennélfogva nem lenne szabad meglepődni ezen a döntésen. Úgy tűnik, a törvények a Vatikán Bankjára is vonatkoznak. Egyes szakértők úgy vélik, hogy netalán valamiféle hatalmi harc állhatott e szigorú lépés hátterében, ami végül odáig fajult, hogy egy ekkora horderejű, kétségkívül nem kis presztízsveszteséget okozó ügy tudott kirobbanni belőle. Ugyanakkor nem példanélküli az eset. Emlékezzünk csak vissza, a Vatileaks botrányra, a bizalmas vatikáni dokumentumok – több ezer levél – eltulajdonítására, és a sajtónak történő kiszivárogtatására. (Megjegyzem, Paolo Gabriele-nek, XVI. Benedek pápa volt komornyikjának például 13 hónapot és 2 napot kell rács mögött töltenie lopás miatt.)

Visszatérve a Vatikáni Bankra, ezt az intézményt még 1942-ben kifejezetten az egyházi vagyon és az adományok kezelésére hozták létre, mivel a pápa bevételei nem gazdasági tevékenységből származik, hanem különféle adományokból. A Vatikánban ezt a bevételt Szent Péter nyomán péterfilléreknek könyvelik el.

A banknak az utóbbi években már többször meggyűlt a baja a hatóságokkal. 2010-ben például 23 millió eurót zároltak a hatóságok az egyik számláján, mert felmerült a pénzmosás gyanúja. Milyen megoldásért folyamodik Őszentsége? A törpeállam vezetősége úgy döntött, hogy René Brülhartot, a „liechtensteini James Bondot” kéri fel a helyzet megoldására, aki azzal érdemelte ki ezt a címet az Economisttól, hogy munkássága során tisztára mosta a pénzmosásairól híres Liechtensteint. Most a pápai állam bankja szorul hathatós gazdasági reformokra, hogy megfeleljen az OECD pénzügyi bűnözés elleni szabályzatának. És még mennyi területen lehetne reformokat bevezetni a Vatikánban?

Száraz György

Forrás: Boldog napot

Nemzeti InternetFigyelő