KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Tegyük helyre a dolgokat… – avagy Kazinczy Ferenc talán azt mondaná: adjunk szép magyar nevet…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Nagyon meg kéne ezt a szösszenetet még ma este alkotnom, mert akkor „ütős” valami jobban, ha aktuális, másképpen fogalmazva mint tudjuk: amíg nem romlik meg…. Az aktualitását a mai gondolatsornak az adja, hogy vagy két napja kereng az interneten levél formájában egy felhívás (még a Facebook is teli lett vele szórva rendesen) hogy a holnapi napon, november 19-én monstruális méretű tüntetés lesz megint a Magyar Nemzeti Bank épülete előtt.

Hát, bankok mostanában vannak rendesen, nemrégiben iskolapéldáját láttuk a pénz-center fellegvárának egy újabb, központi épülete előzetes „felszentelésének”. HANWHA, Unicredit, ERSTE, K&H  és a franc tudja még hány  és hány, különböző nevű betonból emelkedett pénzes-persely  nő ki gomba módra a földből. A vénebbek (persze hogy a „mi” korosztályunk) még foszlányokban emlékszik arra, hogy valamikor volt ugye  egy, illetve két központi pénzintézet, ahol kölcsönt is adtak ha nagyon kezeskedett értünk valaki (mostanában néha apró baráti szívességet is leráznak közvetlen kollégák, nemhogy kezesség…be ne xarjunk a vigyorgástól…), aztán lehetett rettegni hogy mi a franc is lesz, ha nem tudjuk kifizetni a havi részleteket, stb.  Abban  az időben persze  a malacperselynek is volt még tekintélye, vagy Stanczl néni szalmazsákjának.  Abban az időben ha valaki „magánosította” önállóságát, és kölcsönök adására vetemedett kamatok fejében, akkor azt uzsorásnak nevezték, be is vasalták rendesen. (Az ős-szocialista BTK még arra is vetemedett, hogy ha a „társadalmi tulajdonban jelentősen nagy kárt” okozott valaki, a legfelső polc a halál volt kiszabható ítéletként.) A privatizált idők, az ujjnyi aranyláncos uzsorások/pénzbehajtók, bírósági végrehajtók ideje előtt tehát két ilyen intézmény volt, az egyik az „ÓTÉPÉ”, a másik pedig az:

MNB
azaz: Magyar Nemzeti Bank

Ennek az épülete elé van a tüntetés beharangozva. Hogy miért, minek, vagy egyáltalán….  az most más kérdés, magyarázata, jogalapja mindig van a dolgoknak.
Mint ahogy látszólag az is magyarázat, indokolás, ideologizálás volt annak idején a nyolcvanas évek vége felé amikor elkezdődtek a kerekesztal-beszélgetések, különböző erőfeszítések a többpártrendszer létrehozására. Hiszen a Nagy Testvérnek is teli volt már a hócipője a „cucilizmussal” ők peresztrojkáztak a tajga  fái között, nálunk elindult a „rendszerváltás”. Na persze. Nehezen éldegélő, munkában megfáradt, kisemmizett, lecsúszott emberek akkor is voltak, habár talán annyian azért nem, mint manapság. Na, azt a réteget vezette meg rendesen némi süket ideologizálással a rendszerváltozást már eldöntöttként kezelő, és előkészítő elit, a „majd bekövetkező jobbításra” hivatkozva. A valódi magyarázata ennek az egész látványos cirkusznak teljesen más volt. Már készült a terv a privatizálásokra, reprivatizációra, valójában a pénz (és minél több pénz) megszerzésének legalizálására. Dehogy volt már rühes és láncos kutyája a  tőkének a Nyugat… Sőt. Már lényegében reménybeli, később valóságos partnerekkel is megkezdődtek a tárgyalások azért, hogy azok aztán mára már ide is költözködjenek. A kisemberek, a tiborcok hada egyelőre akkor még hitt és bízott a szines lufikban, nem is sejtve hogy igen jelentős százalékuk mára már a létbizonytalanság száraz morzsáit nyalogatja az asztalról… A bányászasszonyok egykor legendás, és példabeszédek béli  mosogatórongyból főzött levese lassan már nem is annyira a szóvirágok kertjében nyiladozik…

Azután, az évtized közepére már nyilvánvalóvá vált, hogy mire mennek ki a dolgok, az egyre gátlástalanabb  kizsigerelés, ezzel párhuzamban egy bizonyos réteg megtollasodása már annyira kiverte a biztosítékot az embereknél, hogy elkezdődtek az utcára vonulások, még talán eleinte őszinte hittel is felvértezett vezetők felhívására. Így jött el az emlékezetes Ősz, és telt meg ezer és ezer emberrel a  Kossuth tér. Már-már pattanásig feszült az a húr, a hatalom-elitnek is tennie kellett valamit, úgyhogy feltűntek hirtelen a Nagy Semmiből;  pár akkoriban már meglévő és sikerrel száj-karatézó központi alak mellé a Módszeres Leszerelők, Nagy Lecsendesítők, Nagy Elaltatók… Akikkel végül megint csak jól is járt a Vezérlőterem, mert jelentős  rétegét az elégedetlenkedőknek ezek az urak elvitték a veszélyzónából, az a kevesebb arányban lévő réteg aki ezt felismerte, a kritikai hozzáállása miatt alapból szembekerült emezekkel, tehát a megosztások folytán a  szétforgácsolódott valódi ellenzékkel már Pistike is könnyedén elbánt volna a homokozó játékkatona-csatáiban…

De most nem egy történeti fejtegetés lenne ennek az írásnak a  célja,  ez az áttekintés csak arra jó, hogy felvezesse a Kossuth téren akkoriban létrejött formáció nevének felemlítését.  Tehát, a (mint utólag kiderült persze, a remény vámszedőiből is..) „vezérekből” összeállt csapat neve lett a:

MNB
azaz: Magyar Nemzeti Bizottság 2006

Akkoriban néha még humorizáltunk ezen a rövidítés-összecsengésen, aztán (személyeket megnevezni nem a feladatom, de a tények azok tények) a PÉNZ is felmerült a dologban, mint összecsengés… A Világ Magyarsága hetilap (akkoriban Magyar Világ) írt először arról, amit aztán innen-onnan valóban tényként is közöltek többen: jó harminc millió forinttal  van némi gubanc abból az időből…  Pontosabban körülbelül ennyit tarháltak össze az akkori gyűjtögetők a reménykedő,„most már valóban változtatunk” szlogenben hívő kisemberek forintjaiból. Nénikék, öregek, fiatalabbak kis pénzecskéjéből, akik egyrészt a lelkesedés miatt (na aztán most történik valami) másrészt amint írtam a remény okán dobálgatták be a „becsületkassza” névre keresztelt, és templomi zászlóhoz hasonlóan trikolorral kísért  vándordobozba.  És a tartalmának ugye, amint hírlik, nemigen sikerül pontosan végig követni az útját.  (Ez a lap is foglalkozott már ezzel a témával, még az egyik akkori népvezér interjú-filmjét is alapul véve.)  Vagy két-három éve volt egy erőtlen kísérlet a Nemzeti Koordinációs Testület akkor még működő társulatáról, hogy valami számonkérő szék-szerű  módon el kéne számoltatni az akkori érintetteket. Aztán valahogy ez „időszerűtlenné” vált…

És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor a kígyó bekapja a farkát…  Azaz, a kör bezárult, a „dolgok összeérnek”…  Mert HA (!!!)  ez így igaz minden tekintetben, akkor mivel is különb ez az elit attól a másiktól? Akkor mennyivel is korrektebb vagy tisztességesebb?
Mondják azt is, hallani egy-két illusztris személyről abból a csapatból, hogy máig is a tőzsdét járja… Az tény, hogy dolgozni biztosan tudható, hogy nem járnak nagyon sehová… E mellett azért laptopjaikkal a hónuk alatt itt-ott fel-feltűnnek, ha néha úgy alakul még sikerrel le is csendesítenek egy-egy sarjadzó újabb kezdeményezést, és persze nyugisan eléldegélnek, őket nem nagyon látni sorba állni az „Ósan” aznap lejáratos hús-kínálatánál, vagy a LIdl-ben, vagy egyéb gagyi módon olcsó  markec akciós pultjainál.  Hogy-hogy nem, honnan-honnan nem, de valahogy el vannak napról-napra, mint a befőtt…  „Szociális érzékenységük” persze nem különb, mint a rózsadombi részeg milliomosé, aki lazán átlépked az utcán kolduló szerencsétlen felett..
Sőt… Egy részük, látványos és hangzatos szónoklataival már be is suttyant a parlamentbe, a garantált négy évnyi kellemes fizetést megszerezve.
Hogy honna? Hát persze, hogy a szavazóktól, már ismét a reménykedőkre hadd utaljak… Olyan szép magyar tulajdonság az, hogy ha megszívja az ember fia-lánya egyszer, abból nem nagyon tanul, sőt szinte igényli, hogy önsorsrontó módon repetázhasson egy kicsit…

Ezenközben, egyre alattomosabb módon, aztán már köznapi megszokottsággá válva ütötte fel a fejét egy életforma (talán nevezhetjük iparágnak is) amit nevezzünk most Nemzeti-Forradalmi Biznisz-nek… Úgy az internet különböző oldalain, mint az utcákon is (mostanában azért ritkán) megjelentek a Nagy Megmondó Kútfejek…  Akik valójában mást nem tesznek, nem csinálnak, mint  jártatják a szájukat…   Jól megmondják, hogy az a Másik Gonosz miért olyan amilyen, milyen gazemberségeket követ el, és majd mi… grrrr majd mi, ha odajutunk….  Mirr-murr, a szentségit… Majd mi jól odavágunk a kalapunkkal a gonosz sün fejére, amíg az ha gondol egyet,  püföli a hátatokat gumibottal…  Majd mi felemeljük a szavunkat  a külföld előtt is…  Majd mi megvédünk benneteket…  Miért is? vagy mitől is?  És hogyan is?   Mostanában kígyó-béka megy a nyakába az egyik ügyvédnek, aki a vörösiszap áldozatait képviseli, sikerdíjért…  Irgum, burgum, a gonosz lelke….  Arra viszont nincsanek adatok, mert hivatalos nyilatkozat még nem esett arról, hogy az egyes jogtalanul eljárást elszenvedettek kártérítési perében megítélt összegből hány százalék került ügyvédi díjként kiszámolásra….

Igen, kezdődött ez azzal, amikor még csak attól háborodott fel, vagy utálkozott egy-két tisztességesebb ember, amikor az utcai megmozdulásokon megjelentek a jelvény-árusok, majd a könyvárusok.  A nép tanítására, tájékoztatására hivatott kiadványok horror ára miatt  Jézus igencsk a korbácsáért nyúlkált volna, amint egykor azt a kufárok ellen sikerrel cselekedte.  (  Ezzel szép számmal meg is növelte a „feszítsd meg!”-et kajabálók táborát.)
Aztán a nemzeti kiadványok, divatcikkek terén ki is combosodott ez az iparág is rendesen.  Abból az egyszerű tényből kiindulva hogy van egy réteg, aki komolyan is hisz az elkötelezettségben, meg éppen jobban érzi magát nemzeti jelképes öltözékben, mint farmerban  –  a csillagos ég felé nyúlkálnak ezeknek a ruházati tárgyaknak, kiegészítőknek is az árai… Nem rossz üzlet ez se, hasonlatosan a militaryt kedvelő rétegeket kiszolgáló más országokban kiselejtezett katonai cuccait forgalmazó boltokéhoz…
De, maradjunk az eszménél. A ruházkodási igényekhez hasonlatosan vannak akik éppen pl. zenei téren szeretik a magyaros, magyar gyökerekből nemzetivékiforrott stílust. A sört is erre az aláfestésre  szeretik jobban iszogatni, úgyhogy akkor a recept egyszerű: szervezzünk egy-két megmozdulást a megelőző időszakban, kapjuk össze a hasonló gondolkodású fiatalokat, és aztán az előjáték után jöhet a…..
Szóval,  a táborok, sbt. stb. Ahol azért mára már igen rendes belépőkkel lehet berántani a népet a buliba, nem kell hozzá matematika-tanárnak lenni hogy kiszámolja az ember: egyik webhelyről a sikerrel lezavart tábor résztvevőinek létszámát  egyszerűen be kell szorozni a csak legolcsóbban meghirdetett jegyek árával, egyből ki is jön ebből vagy negyven-negyvenkét millió forint.  Persze vannak azért ilyenkor ismeretterjesztő előadások, beszélgetések is a Nagy Sehová Sem Fogunk Eljutni  szellemében, mert tényleg: hová is?  Évek óta hová is?

Szónokok néha a pódiumról, színpadokról, ki-ki a maga vérmérséklete és színészi teljesítménye szerint Jól Megmondják Az Igazat és annyi…  Mert ezen kívül mi is….?  Tessék már nekem felmutatni, fehéren és feketén, kézben megfoghatóan:  mit is tetszettek megtenni a sok ígéretből, illetve mit is tetszettek tudni elérni? Egy  apró bizonyítékát annak, hogy Ocsenás Gergő másnaptól kezdve már nem éhezett…  Hogy Büdöslábú Józsitól nem húzódik most már odébb a 7-es busz utazóközönsége, mert van hol laknia, fedél van a feje fölött…  Hogy XY. Illetékes Elvtársat  valóban megláncolva és fejét kalodába csukva viszik a Csillagba a Lipót elseftelése miatt…  Hogy Mr Jacksont vagy Salamon Berkowitzot  a Ferihegyig kísérik a kitoloncoló bizottság emberei, visszadva ezzel az így megüresedett  „ojjektumokat” valami magyarnak, hátha az tud vele többet kezdeni….
Nem, kérném szépen.  Nem és nem (mint Wittner mondja..)  Semmi sem érhető tetten a Nagy Lufik kipukkanásából se, nemhogy a felszállásukból…
A „nemzetieskedésből” kurvára jól megélő emberek (mert éppen ezt a szeletet csípték meg a tortából), némelyikük több jól fizető üzlettel a háta mögött, némelyikük a riporterek elől eldugásra ítélt aranyláncával a nyakában, némelyikük a rőzsedombi többszintes villájával éjjeli menedékként  csak osztják az észt, szórják az igét, az okosságokat.  A Nagy Semmiről lényegében. És ez így igaz, szó szerint.  Mert Semmi Sem Történik valójában abból, amit hirdetnek, Semmi Sem Valósul Meg az ígéretekből, csak mindössze nagyon profi módon, igen nagy tehetséggel lovagolják meg a Pacit….
Amelynek a lábai alatt, illetve amelynek a patái szintjén a lelkes hívők, a mindig reménykedők, a mindig bizakodók húzzák az igát változatlanul,  a legtöbb esetben  ingyenesen bepalizva arra is hogy létszámukkal töltsék  meg a Nagy Mondanivalók közönségeként a tereket, lelkes, ingyenes aktivistaként vigyék a hátukon a hordszéket, amit azután a Kapuban a pillanatnyi Cél hoz érve aztán letehetnek, mert nekik oda azért már nem kéne be is menni..
Arra mindig, mindenkor megvannak az arra hivatottak…  Majd ők hízlalják aztán a seggüket akár a bársonyszékben is, ha úgy hozza a sors….

A „hordárok” meg ismét megtöltik a tereket, lelkesen csujjogatnak, lelkesen reménykednek, és a Kiválasztott Hírharsonák előkészítő biztatása nyomán ugyanolyan lelkesen megint a zsebeikben matatnak az egyre fogyó forintjaikért, hogy amikor a középkáder aktivisták hozzájuk érnek a nemzetiszín szalaggal díszített háztartási edénnyel, akkor beledobják a maradékot… Életükből is, vagyonkájukból is.
Miért is? Hogy az előbb vázolt dolgok tovább is így működhessenek… Hogy legyen miből szórólapot készíttetni, molinókat nyomtattatni, zászlókat hímeztetni.  Megismétlem: miért is?  Hát persze… Hogy menjen az egész így tovább…

Így érkeztünk el záró gondolatunkhoz, egyben az írás címében sejtetett csattanóhoz.  Mert mi is ennek a háztartási edénynek a neve?  Hát, persze:

A Teremtőtől kapott felhatalmazásom, és táltosi vénám sugallata jegyében összehívom a Földanya szellemeit,

Az Ősök Seregét, és együttesen mormogva a sámánok imáját, kijelentem, hogy legyen a Te neved:

MNB
azaz: Magyar Nemzeti Befőttesüveg !!!!

 

Zárszó gyanánt:

Mint az egyik legújabb körlevélből értesülni lehet, a Szent Korona tanítója (vagy valami ilyesmi) lehet az a személy, aki postautalványon, vagy csekken befizet 4.000 magyar rhenusi forintot, ennek fejében elvégezhet egy tanfolyamot, aztán jő majd az AVATÁS…

(röghöz kötött amatőr matematikusi aggyal már megest osztás-szorzás: ha úgy 50-60 ember (és annyi tutti, hogy…) fejébe is veszi, nem is rossz pénz jön össze Karácsonyra… Terembérlet, stb. levonva, akkor is az a nettó… Hm…

Igaz, ezt feltalálták már szintén mások előzőleg… A nemzeti irányultság újságírója lehetett az, aki egy szemeszterre vagy mire leperkált 80.000 rhenusit… A bibi azért ott érdeksebb és kicsit húzósabb volt. Mert ugyan lehetett érte a vizsga után kemény táblás diplomát is kapni, csak az a fránya MTI meg azok a fránya nagyobb lapok nem tudtak a frissen végzettel mit kezdeni, mert az OKJ az valahogy hibázott az egészből, meg az akkreditáció…

Viszont rovásul is meg lehetett tanulni ha nagyon akart valaki, legalábbis a rovás-jelek ismeretéből valamit megszerezhetett…

Tehát kedves Olvasó, ha idáig eljutottál, ne feledd: MNB…

Oskar

napifoto.com

Nemzeti InternetFigyelő



 

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Tegyük helyre a dolgokat… – avagy Kazinczy Ferenc talán azt mondaná: adjunk szép magyar nevet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük