Taxisblokád – avagy az első próbálkozás egy nemzeti kormány megbuktatására

Ez volt az a kínálkozó helyzet, amikor a rendszerváltásba bele nem törődő állampárti erők a világgazdasági helyzetből adódó kőolaj áremelkedés során az MDF kormány kényszerintézkedését kihasználva, rárepültek a pillanatra és polgárháborús helyzetet teremtettek az országban.

Az 1990-es első független, szabad és demokratikus választások nyomán új kormány került Magyarország élére. Amikor elfoglalták helyüket, egy kifosztott államkasszát, gazdaságilag teljes csődben lévő országot örököltek, ahol az állambiztonsági szolgálat korábbi emberei ültek fontos, stratégiai pozíciókban. Egy kivéreztetett ország volt az örökségük.

Ilyen körülmények között, a hazánk működőképességének fenntartása érdekében olyan intézkedésekre kényszerültek, melyek  – egyébként érthetően – ütköztek a hétköznapi, bérből és fizetésből élő emberek érdekeivel. Ugyanis a választások után szinte eufórikus állapot uralkodott az országban. Nagyon sokan azt gondolták, hogy heteken, hónapokon belül eljön majd a „kánaán”, és legalább az ausztriai viszonyokhoz közelítő életszínvonalon élhetünk. A realitás azonban nagyon messze állt mindettől.

1990-ben Irak lerohanta Kuvaitot, amelynek eredménye egy világméretű kőolajválság lett, amit betetőzött az is, hogy az akkor még létező Szovjetúnió mind politikai, mind gazdasági alapon a szétesés szélén állt. Az eddig megszokott szovjet olajimport akadozott, illetve bizonytalan volt. Ilyen körülmények között kényszerült a kormány egy hirtelen és jelentős 65 százalékos üzemanyagár emelésre, melyet 1990. október 25-én este jelentett be. Ennek eredményeként a benzin literenkénti ára 36 forintről 59-re emelkedett.

Tudni kell azt is, hogy a média lényegében a korábbi MSZMP embereinek befolyása alatt állt, amely hergelte a kormány ellen a közvéleményt. Mindezek eredményeként másnap reggelre a taxisok a rendelkezésükre álló CB hálózaton keresztül teljesen törvénytelenül hirdettek blokádot országszerte, melyhez rövid időn belül csatlakoztak az egyéni fuvarozók.

Budapesten és hamarosan vidéken is, a legforgalmasabb csomópontok elbarikádozásával lényegében megbénították az ország életét. Erre a megmozdulásra hamarosan ráültek az ellenzéki erők az SZDSZ-szel a háttérben. Antall József miniszterelnök éppen kórházi kezelésen volt és a kormány több vezetője is ezekben a napokban külföldön tartózkodott. Antall József miniszterelnököt ekkor Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette, aki nyilatkozatában közölte, hogy minden törvényes eszközzel helyre fogják állítani a rendet. Egy olyan helyzet alakult ki az országban, melynek megoldása nagyon nehéz feladat elé állította az MDF vezette kormányt.

Közben a baloldali befolyás alatt lévő média minden fronton azt sugallta, hogy erőszakos úton, a katonasággal akarják szétveretni az egyébként törvénytelen országbénító megmozdulást. Akik ismerik a történelmet, tudták jól akkor is, hogy ez nem járható út, hiszen a honvédséget sosem lehetett saját népe ellen fordítani. Azonban azt is tudni kell, hogy a honvédségi vezetők között is szép számmal akadtak olyan, a volt állampárthoz erősen kötődő, magas beosztású vezetők, akik szívesen részt vettek volna egy ilyen akcióban, sőt már készültek is rá.

Közben megkezdődtek a tárgyalások a kormány képviselői és a fuvarozók között, melynek eredményeként a kormány 10-12 forintos árcsökkentési javaslatot helyezett kilátásba, de cserébe kérte a blokád megszüntetését. Október 28-án este megszületett a megállapodás, aminek értelmében 29-én 24 órától 12 forinttal csökkentették az üzemanyag árát. A megállapodásnak megfelelően alig pár óra alatt helyre állt a közlekedési rend az országban.

Nem sokkal a megállapodás aláírása után, Antall József miniszterelnök interjút adott a köztévének (ez volt a „pizsmás interjú”), amelyben kifejtette, hogy sem győztesei, sem vesztesei nincsenek ennek az akciónak és elismerte, hogy a kormány felelős abban, hogy nem készítette elő megfelelően az áremelésre vonatkozó szándékot. Igéretet tett arra, hogy a kormány nem indít eljárást a szervezőkkel és résztvevőkkel szemben.

Ennyi év távlatából ma már látnunk kell, hogy ami 1990 őszén történt nem volt más, mint kísérlet a törvényes kormány megbuktatására, ami mögött – persze ezt mindvégig tagadták és tagadják ma is – az SZDSZ szereplői álltak, akik ugyan ekkor nem jártak sikerrel, de 1994-ben már összefeküdtek az MSZMP utódpártjával az MSZP-vel és Horn Gyula pufajkás miniszterelnök vezetésével akkor megalakulhatott az MSZP-SZDSZ kormány, mely további gazdasági és erkölcsi mélyrepülésbe vezette Magyarországot.

Szépe Áron

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)