Tavasz. Hogy alakul majd a konfliktus a Donbasszban?

Ukrajna az Oroszországra való nyomásgyakorlás eszközének tekintette a minszki megállapodásokat. Végrehajtani őket esze ágában sem volt.

Az utóbbi időben ezt kénytelen volt elismerni, amivel zavart keltett az európai diplomácia számára. Az utóbbi igyekszik bebizonyítani, hogy az egyezmény felmondásában nincs semmi szörnyűség. Csakhogy azonban ha Ukrajna elhárítja magáról a minszki megállapodások előírásainak végrehajtását, ez a harci cselekmények kiújulását jelenti a Donbasszban.

Orosz részről figyelmeztetések hangzanak el, amelyeket, hangnemük alapján, akár végső figyelmeztetésként is föl lehet fogni. Az Európai Unióról, Lavrov külügyminiszter szájából az hangzik el, hogy „megbízhatatlan partner”. Dmitrij Peszkov szóvivő nyíltan figyelmeztette Ukrajnát, hogy mik lennének a következményei egy fegyveres konfliktusnak az ország keleti részén. Az ukrán vezetés viszont, a maga részéről, hadműveletekre készül az ország keleti részén.

Jelenleg itt két ukrán operatív-taktikai hadseregcsoport található: a „Kelet”, és az „Észak” (összesen 40 ezer fő alatti létszám, sok haditechnika, légierő). A korábban az Ukrajna és az el nem ismert köztársaságok közé megvont fegyverszüneti, elválasztó vonalnál nehézfegyvereket vonultatnak föl. Erősödtek az ágyúzások, a diverzáns csoportok tevékenysége Meglehet, az ukrán vezetés azt reméli, hogy ha fölmondja Minszket, újrakezdődik valami, a 2015-2019-es évekre jellemző renyhe hadviseléshez hasonló folyamat. De ha ezt reméli, azt rosszul teszi.

Igen valószínű, hogy a legközelebbi jövőben Oroszország elismeri az LNR-t és a DNR-t (LDNR). Ezzel egyidejűleg az LDNR megelőző csapásokat mér majd az egy helyre összevont ukrán nehéztechnikára, raktárakra, kommunikációs központokra, a légvédelem egy sor eszközére, repülőterekre és csapattörzsekre.

Mint ahogy azt maguk az ukrán katonai szakértők elismerik: a Donbassz néphadseregei gyengén vannak eleresztve légi felderítési eszközökből, a valós adásidőt tekintve pedig hírközlő eszközökből. Ezért egy orosz űrmegfigyelési csoport segít majd célirányba terelni az ellenségnek szánt csapásokat. Működésbe lépnek majd a rádióelektronikai zavaróállomások (a már meglévő R-330-as „Zsityel”, [1] a „Gyivnomorje”, [2] a „Kraszuh” [3] rádiócsalád), amelyek zavarni fogják az egyes ukrán egységek közötti összeköttetést.

A továbbiakban az LDNR által nem ellenőrzött területekre – egészen a volt megyehatárokig – benyomulnak az LDNR két hadtestének és az orosz magánhadseregeknek a legkorszerűbb technikával (tankok, BMP-k, légvédelmi rakétarendszerek) fölszerelt egységei. Ez a művelet néhány órát vesz csupán igénybe.

Azt nem lehet mondani, hogy ez a hadművelet majd könnyű lesz. Kezdve azzal, hogy a fegyveres erőknek aknamezőkön kell majd átkelniük. Az ellenség élőerejének, diverzánscsoportjainak és orvlövészeinek leküzdéséhez szükség lesz a meglévő drónokból álló eszköztár („Forpost” [4], „Orion” [5] robotrepülőgépek) bevetésére. A lakott települések elfoglalásakor munkához lát a népi milícia, amely semlegesíti majd az ukrán hatalomnak a külön adatbázisokban szereplő segítőit.

A korábbi Donyeck és Luganszk megye közigazgatási határainak elfoglalását követően (6) meghirdetnek majd egy – Oroszország által garantált – repülésmentes övezetet. Egyben, minden bizonnyal, létre fognak hozni egy 30-50 km szélességű olyan kordont, ahol nem lehetnek majd ukrán nehézfegyverek. (7)

Egyébiránt, az optimális az lenne, ha a dolog nem jutna el a fegyveres összecsapás fázisáig. Ha minden egy olyan politikai döntésre szorítkozna, miszerint Ukrajna átengedi ezeket a területeket az Oroszország által már elismert köztársaságoknak. Ez lenne az optimális, de kevéssé valószínű változat.

Ja és, igen. Bármelyik megoldás – akár a katonai, akár pedig a politikai – esetén Ukrajnára komoly belső megrázkódtatások várnak.

Eredeti cikk itt olvasható

Megjegyzések:

(1)  „Zsityel” zavaróállomás:

(2)  „Gyivnomorje” zavaróállomás:

(3)  „Kraszuh zavaróállomás:

(4)  „Forpost” pilóta nélküli robotrepülőgép

(5)  „Orion” pilóta nélküli robotrepülőgép

(6)  A Donbassz területén található mindkét megye (Donyeck és Luganszk) közgyűlése ugyanazon a napon, 2014. április 6-án nyilvánította ki szuverenitását, illetve azt, hogy többé nem engedelmeskedik a törvénytelen, hatalombitorló kijevi junta rendelkezéseinek. (Erre jelentette be másnap, április 7-én Alekszandr Turcsinov a parlament elnöke, ügyvezető államfő, hogy – „Terrorellenes Művelet” (ATO) – címen katonai erővel töri le a két megye engedetlenségét.) A további tárgyalási kísérletek is eredménytelenek maradtak. Majd a kifejezetten ezért Kijevbe utazó Joe Biden akkori amerikai alelnök utasítására a junta – hivatalosan május 2-án – megindította a büntető expedíciót. Erre válaszul a két népköztársaság 2014. május 11-ére népszavazást írt ki önálló államiságuk deklarálásáról (a választópolgárok mintegy 90 százaléka erre is szavazott). A népszavazás akkor még a két megye csaknem teljes területére kiterjedt.

Kivételt jelentettek azok a körzetek, amelyek az Orosz Tavasz idején passzívak voltak, és ahol a junta közigazgatása a helyén maradt – illetve amely területeket a május 2-án megindult ukrán hadsereg a népszavazás napjáig már elfoglalt. Krasznoarmejszk városába május 11-én kora reggel nyomult be az ukrán hadsereg, amelynek katonái géppisztoly-sorozatokkal kergették szét a szavazásra már gyülekezőket. A mintegy 180 ezer lakosú Kramatorszkba déltájban, banki pénzszállító páncélosokban megbújt ukrán fegyveresek hatoltak be, akik tüzet nyitottak a városháza előtt sorukra várakozó szavazókra. Egy fiatalember meghalt, többen megsebesültek. A választási bizottság – kimenekítve a már leadott szavazatokat tartalmazó urnákat – kénytelen volt félbeszakítani a voksolást. (Lám, mi miatt kellett Putyin elnöknek a Krímbe rendelnie az orosz különleges egységeket! Nem is tudta senki és semmi megakadályozni az emberek szabad akaratnyilvánítását.)

Miután lezajlott a május 25-i ukrajnai elnökválasztáson győztes Petró Porosenkó beiktatása, illetve Ukrajna aláírta az Európai Unióval való társulási szerződést (annak is egyelőre csak a politikai részét), július elejétől az ukrán gőzhenger teljes erővel beindult. Augusztus második feléig elfoglalták a két korábbi megye együttes területének mintegy 70 százalékát. Az ukrán megszállás mindmáig tart.

E területek lakossága hiába szavazott a függetlenségre – Szlavjanszk lakossága hiába szenvedte el a 85 napos ukrán ostrommal járó szenvedéseket, megpróbáltatásokat – az orosz elnök (általa foggal-körömmel védelmezett) rendezési terve e területeket mindörökre a nacionál-fasiszta ukrán rezsim, azok kezén hagyta volna, akik elől a Donbassz népe az Ukrajnából való kiválásba menekült. (Változás talán most lesz. Most, hogy a kijevi náci rezsim elég ostoba volt ahhoz, hogy belemarjon a Putyin elnök által ukrán elnöknek kiszemelt Viktor Medvedcsukba. Ami, hét év után, talán végre ráébreszti az orosz államfőt: részéről, egész idő alatt, alapjaiban elhibázott stratégia volt a puccsista, szőröstől-bőröstől Washington markában lévő törvénytelen, háborús bűnös és terrorista bábrezsimmel, annak politikusaival való együttműködéstől remélni a Donyec-medencei konfliktus békés rendezését.)

A legutóbbi időkig (Moszkva részéről jól láthatóan nem támogatva) a Donbassz kinyilvánított törekvése volt, hogy kiűzi a két volt megye területéről az ukrán megszállókat, és helyreállítja a két népköztársaság területi integritását, a 2014 áprilisa előtti közigazgatási határaik között.

(7)  Mindazonáltal vannak olyan fegyvertípusok, amelyek hatótávolsága még ezt is meghaladja. Többször is előfordult, hogy az ukrán hadsereg rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat is bevetett, mindannyiszor civil létesítmények, a polgári lakosság ellen. Ezek hatótávolsága 120 km.

Összeállította: Csikós Sándor NewsFront