Takács András: Alkotmányos és alkotmányozási kérdések (vitaanyag)

Először is szeretném leszögezni, hogy az alkotmányozás elsősorban nem jogi kérdés, hanem társadalompolitikai. Ebből fakadóan lehet pártpolitikai kérdésként kezelni, majd ezt követően válik jogi kérdéssé.

Hirdetés

Az írásom elején mindezt azért tartom fontosnak tisztázni, hogy nehogy azt higgye valaki, hogy jogászkodni szeretnék, vagy az elvont elméleti fejtegetések útvesztőjébe kívánnám terelni a Magyarország jövőjét meghatározó alkotmányozási folyamatot.  Ellenkezőleg: közemberek, kisgazdák józan paraszti észjárása szerint kívánom körbejárni az alkotmányozás kérdését.

Sokan és sokszor leírtuk, hogy Magyarország alkotmányos alapjaival bajok vannak, hogy a „rendszerváltással” létrejött Magyar Köztársaság alkotmányos legitimitása nem hogy kérdéses, hanem egyenesen illegitim.  Ezzel az alkotmányos anomáliával a Fidesz és az MPSZ is tisztában volt és van, csak mindeddig hallgattak. Amint megszerezték a parlamenti kétharmadot, egyből alkotmányozni akartak, amivel nem is lenne baj, ha ezt előre jelezték volna, és nem a választások után jelentették volna ki, hogy mostantól alkotmányozó nemzetgyűlésként működik a parlament. Mindez azért problémás, mert minden bizonnyal egy alkotmányozó nemzetgyűlési választáson a választó polgárok más szempontok szerint választanának, mint egy szokványos pártok közötti választáson; igényelnék a társadalom más jellegű szervezetei közötti választás lehetőségét is, és azok képviseleti lehetőségét.

Megítélésem szerint egy alkotmányozó nemzetgyűlés nem lehet kizárólag a pártok döntéshozó fóruma! Itt a döntési jogosultságon van hangsúly, és nem azon, hogy milyen tanácsadói testületet vagy testületeket rendelnek mellé.

A pártok alkotmányozását az alkotmány lényegéből fakadóan eleve alkotmányellenesnek tartom, abból az alkotmányos evidenciából kiindulva, hogy „az alkotmány egy nép államalkotó akaratát fejezi ki”. Márpedig a jelenlegi pártrendszer nem fejezi ki a nép akaratát, annál is inkább, mert a jelenlegi pártos demokráciánkkal a következő a problémák vannak:

–         Pártjaink társadalmi beágyazottsága alig éri el a 2%-ot. A párttagok száma kétszázezerre tehető. Ne tévesszen meg senkit az a pártdemagógia, hogy a szavazatok száma egyenlő volna a társadalmi beágyazottság mértékével. Ebből a szempontból a választási rendszerünk „ha ló nincs, akkor a szamár is megteszi” elvén működik: alapvetően valakik ellen szavaznak a polgárok.

–         Pártjaink a jól ismert „demokratikus centralizmus elvén” működnek, aki nem ért egyet a párt felsővezetésével, azt „kicsinálják”, végső esetben kizárják. Amennyiben alkotmányozási szempontból vizsgáljuk a pártok demokratikus működését, akkor kijelenthetjük, hogy jelen esetben a Fidesz felső vezetésének politikai szándékai és céljai szerint fog az alkotmányozás végbe menni, ami minden bizonnyal a párt és annak vezetésének az érdekeit fogja jórészt kifejezni. Itt nem a bizalmatlanságon van a hangsúly, hanem a társdalom aktív közreműködésén, a társadalmi kontrollon és garanciákon – függetlenül attól, hogy a kormányrúd melyik párt kezébe kerül.

–         A magyar választási rendszer diszkriminatív jellegéből fakadóan az 5%-os küszöb miatt jelentős társadalmi rétegek szorulnak ki a politikai képviseletből, ami egyébként az 5% többszöröse. Csak a történetiség kedvéért az 1931-36-os parlamentben 8 párt jutott képviselethez, ezt követő ciklusban már 16, ami mégsem lehetetlenítette el a törvénykezést.  Nem volt ritka, hogy az adott párt egy mandátummal képviseltette magát a képviselőházban.

–         A magyar alkotmányos jogfejlődés eredményeként van egy olyan alkotmányos evidencia, miszerint „hatalmi erő alkotmányt nem írhat, és nem módosíthat”.

Nem csak a pártrendszerünkkel és a pártokráciánkkal van baj, hanem magával az alkotmányfelfogásunkkal is, vagyis hogy ki és mit ért alkotmány alatt.

Magyarország ’45 utáni diktatórikus rendszerének működését az 1949/XX tv. „71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. cikkelye tette és teszi lehetővé, ami a pártok privilégiumává tette az alkotmányozást. Az alkotmány jelenlegi változatában így rögzítődött ugyanez: „77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.”  Kísérteties az azonosság és a politikai cél.
Ez az alkotmányos tétel fosztja meg a magyar népet az alkotmányozás jogától, és teszi lehetővé a parlamentáris demokráciának mondott egy-vagy többpárti diktatúrát. A „rendszerváltást” követően az Alkotmánybíróság többször foglakozott a választópolgárok és az alkotmány viszonyával; és minden esetben a fenti „alkotmányos” kitétel logikája következményeként – miszerint az alkotmány és az alaptörvény egy és ugyanaz – arra a megállapításra jutott, hogy a magyar népnek nincs alkotmányozási joga. Példaként a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatból (Közzétéve a Magyar Közlöny 1999. évi 62. számában.) idéznék:
„Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben Alkotmány 24.  §  (3) bekezdés   történhet;   az  Alkotmány  módosítására   irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs  helye.    Az Országgyűlés által elfogadott alkotmánymódosítás ügydöntő népszavazással megerősíthető.”
A magyar nép jogfosztása, az alkotmányozásból történő kizárása az 1949/XX törvénnyel kezdődött, amit a jelenlegi kormány is fenn kíván tartani.  Volt és van egy sztálinista, bolsevista alkotmánynak hazudott alaptörvényünk, és a jelenlegi kormány a leginkább antidemokratikus kitétele meghagyása alapján akar új „alkotmányt” készíteni, amit nem nevezhetünk majd a magyar nép alkotmányának, hanem nevezhetjük fideszes alkotmánynak, vagy Orbán-féle alkotmánynak - de semmiképp nem nevezhetjük a magyar  alkotmányos jogfejlődés természetes eredményének.

Természetesen fel lehet hozni különböző államok alkotmányozási szokását, amelyek igazolni látszanak a törvényhozás alkotmányozási jogát, de ezek az alkotmányozási eljárások idegenek a magyar jogfejlődéstől, éppen ezért nem tekinthetjük mérvadónak.

Véleményem szerint az alkotmányt nem lehet alaptörvényi szintre süllyeszteni, vagy az alaptörvényt alkotmányos szintre emelni.

Vannak olyan elvi kérdések az alkotmány kapcsán, amit alkotmányozás során érdemes tisztázni mind fogalmi, mind tartalmi szinten.

Mivel írásom személyes véleményemet tükrözi – ami nem nélkülözi a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjaitól tanultakat sem – ezért engedtessék meg nekem, hogy bizonyos fogalmakat magam számára is definiáljak és értelmezzek, amit el lehet fogadni vagy el lehet vetni; de egy egészséges alkotmányozási vita keretében mindenképpen szükséges volna tisztázni.

Mi az alkotmány?

Előzetesen a jelenleg hivatalos alkotmányfelfogást ismertetném dr. Papp Iván: Jogi és állampolgári ismeretek című egyetemi jegyzetfüzetéből idézve:

„Az alkotmány fogalma: Az alkotmány napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának szervezetét és kereteit.”

E megfogalmazás szerint az állam önmagát korlátozva adja vagy veszi el az emberi jogokat. Márpedig tudjuk, hogy az állam hatalmi szervezet, amit a mindenkori kormány irányít, amit pedig a pártok közötti erőviszonyok határoznak meg. Egy kétharmados parlamenti többséggel bíró politikai erő maga az állam, a hatalom – alkotmányozás esetén a jelent és jövőt meghatározó totális hatalom. És mivel emberi szervezetről van szó, ezért nem zárható ki, hogy az emberi gyarlóság bizonyos jellegzetességei érvényesülni akarnának az alkotmányozás során, nevezetesen például a hatalomvágy, vagy a személyes és klientúra-érdekek.

A magyar jogfejlődés, a Szentkorona-tan épp ennek az emberi tulajdonságnak kizárása érdekében emelte a Szent Koronát minden hatalom forrásává, amely minden emberi hatalom fölé emelkedett. Ha úgy tetszik, akkor a természetjog, vagy az isteni törvények, vagy az emberi jogok állami szinten történő érvényesülését jelenti. „ A Szent Korona személyesíti meg, és egyben képviseli is a múlt, a jelen, és a jövő nemzedék érdekeit, mintegy örökélettel bíró erkölcsi hatalmasság, aki felette áll minden emberi gyarlóságnak.”

A Szent Korona három minőségében van jelen a történelmi Magyarország intézményrendszerében:

A Szentkorona erkölcsi, jogi személy, amely önmagában egyesíti az állam fejét (király, fejedelem, kormányzó, köztársasági elnök, stb.) és a testét (állampolgárok), a nevében eljáró közhivatalnokok számára a hatalom forrását megjelenítő fensőbbség, míg a társadalom tagjai számára a szabadságuk forrása és biztosítéka. Társadalmi, politikai szempontból a magyar Szent Korona szuverenitása a magyar nép szuverenitását jelenti. A Szent Korona ereje az isteni jellegéből fakad, mivel a hatalom forrását az emberi természet fölé helyezte.

A Szentkorona/tan/ erkölcs-jogi tanítás, a nemzeti karaktert és nemzeti gondolkodásmódot összefoglaló eszme, állameszmény.

A Szent Korona koronázási ékszer. Eljárásjogilag legitimizálja a királyt és az állami hivatalnokokat. A Szent Korona hat a magyar társadalom szakrális életére. (A Szent Korona misztériuma és szakralitása külön tudományággá vált. Általam ismert szakértők: Molnárfi Tibor, Bakos Batu, Mireisz Tibor, Kocsis István.)

A Szent Korona a maga összetettségében olyan, mint a Mózesnek adott, Isten által kinyilatkoztatott „Tízparancsolat”, azzal a különbséggel, hogy amíg a „Tízparancsolat” az egyén életvitelére vonatkozik, addig a Szentkorona-tan, vagy eszme – de mondhatjuk az állam és polgárai közötti erkölcsi, jogi törvénynek a Szent Korona természetjogi parancsa.

A most hivatalos alkotmány felfogással szemben mennyivel tisztább és elfogadhatóbb az a Szentkorona-tan szerinti megfogalmazás, miszerint: „az alkotmány egy nép államalkotó akaratát fejezi ki”.

Amennyiben magunkévá kívánjuk tenni az előbbi definíciót, akkor az alábbi következtetésekre jutunk:

  1. A népnek van joga alkotmányozni. Az, hogy milyen eljárási mód szerint, az megint közmegegyezés kérdése. Az, hogy a parlament alkotmányozhat, nemcsak idegen a magyar parlamentáris szokásoktól, de erre vonatkozó népakaratról sincs tudomásom.  Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások megoldást jelentenének, de nem úgy, hogy kizárólag pártok indulnának.
  2. A nép nyelvén és fogalmi rendszerének megfelelően kell az alkotmánynak megfogalmazódnia, amennyiben elfogadjuk, hogy a nép a hatalom forrása; és az állam jellegéről, működési elvéről Ő dönt.
  3. Az alkotmány történelmi léptékű népakaratot fejez ki, amely egy nép múltjából, értékrendjéből táplálkozik, és az adott kor társadalmi elvárásai szerint változtatható a népakart által.
  4. A népi alkotmány (nép által történő alkotmányozás) azt jelenti, hogy elvi, erkölcsi alapokat rögzít, mind az államra, mind az állampolgárokra vonatkozóan; a társadalmi kapcsolatok szintjén is, aminek értékrendjében függetlennek kell lennie az adott hatalom birtokosaitól.

Dr. Papp Iván az említett füzetében így fogalmaz: „Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik.” Ebben a megfogalmazásban csak az a baj, hogy megint összemossa az alkotmány és az alaptörvény közötti különbséget.

Én az alábbi megfogalmazást tartom helyesebbnek: „Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus (alkotmány) alaptörvények tartalmát és megvalósulását (jellemzik) határozza meg.”

Zétényi Zsolt így ír a magyar történelmi alkotmányról: „Nem egybefüggő alkotmánylevél, hanem törvények sora, a hozzájuk kötődő történelmi-kulturális háttérrel.”

Amennyiben népi alkotmány születne, akkor egy viszonylag rövid, közemberek által is világos és érthető elvi, erkölcsi kódex állna össze, amely az állam kötelességeit és mozgásterét, a hatalom gyakorlás rendjét, az állampolgárok jogait és kötelességit, valamint a társadalmi együttélés rendszerének alapelveit foglalná magába.

A történelmi alkotmányunk evidenciái

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk kapcsán vetődött fel annak alkotmányossági kérdése, és arra megállapításra jutott a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület, hogy a Szentkorona-tan szerint és a történelmi alkotmányunk alapján sem volna lehetséges a csatlakozás az ismert feltételek mellett. Ilyen történelmi körülmények között vetődött fel a Szent Korona aktuálpolitikai fontossága. Ennek eredményeként született meg a Történelmi Alkotmányunk Jogán című tanulmánykötet (ez a könyv eljutott a politikai elit meghatározó személyiségeihez, így Orbán Viktorhoz is) az Alkotmányossági Műhely és Fórum társaság és Szabad Magyarországért Mozgalom (SZMM) kiadásában, Fáy Árpád szerkesztésében, és társszerkesztőként jómagam részvételével. Majd e könyv folytatásaként a „Polgárjogi harc a magyar alkotmányosság helyreállításáért” című szervezéstechnikai füzet, szerkesztésemmel, az SZMM kiadásában.

2003. április 10-én a Szabad Magyarországért Mozgalom az EU népszavazási kampányzáró gyűlésén, a budapesti Kossuth-téren, a Magyar Köztársaság parlamentje előtt rendezett tüntetésen – számos civil szervezet vezetői és állampolgárok együttes közfelkiáltásával – elfogadták az úgynevezett Alkotmányos Evidenciákat, amit előzetesen a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület balatonfüredi gyűlésén megvitatott és elfogadott.

Alkotmányos evidenciák

1.      A magyar alkotmány a nemzet államalkotó, ezer éve fennálló államára vonatkozó akaratát fejezi ki.

2.      Az alkotmány a Szentkorona intézményéről semmilyen módon el nem választható.

3.      Az alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel, legfeljebb agresszióval, amely ellen joga van a nemzet minden tagjának fellépni.

4.      A magyar föld nem tőke, hanem természeti erőforrás, amelynek végső tulajdonosa a Szentkorona és az általa megjelenített nemzet.

5.      Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.

6.      Törvénysértés jogot nem alapíthat.

7.      A magyar alkotmányossághoz a Szentkorona szuverenitása, szerepköre, intézményei tartoznak.

8.      Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását.

9.      A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hivatkozással nem sértheti meg, mivel ez a Szentkorona (az alkotmányos alapértékek) sérelmét jelenti.

10.   Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása. Az államon ez számonkérhető.

11.   Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz való monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget, a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind ma, mind az ezután következő nemzedékeket számára.

12.   Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra született, amelyet teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben.

13.   Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen.

14.   Az emberi gondolkodás, alkotás minden elérhető és megvalósítható vívmányát, elemző képességét fel kell használni az alkotmányos értékek védelmére és hasznára.

15.   A népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek kötelessége az alkotmányos rend betartása és betartatása, amelynek megszegése esetén felelősségre is vonható.

16.   A szabályozási eszközökkel elkövetett genocídium, szisztematikus népirtás elfogadhatatlan és üldözendő.

17.   A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók, nem kapcsolhatók össze.

18.   Alkotmányunk jogfolytonosságát egy külön e célra választott nemzetgyűlésnek kell helyreállítania.

19.   MINDEZEKBŐL KÖVETKEZŐEN előbb az alkotmány, utána az uniós csatlakozás!

Tehát: Minden egyezmény (szerződés), ami ezen alkotmányos elvek (evidenciák) figyelembevétele nélkül, vagy sérelmére köttetett, az eleve illegitim és semmis.

-.-

Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület megalakulási névsora:

dr. Bakos Batu (gyógyszerész), dr. Botos Gábor (volt átvilágító bíró), dr. Drábik János (rádiószerkesztő), dr Eva Maria Barki (ügyvéd), Fáy Árpád (közgazdász), dr. Győry Nagy Sándor (egyetemi tanár), dr. Gyulay Endre (katolikus püspök), dr. Halász József (jogász később kilépett), dr. Hegedűs Lóránt (református püspök), Kocsis István (író-történész), dr. Molnárfi Tibor (közgazdász), dr. Nemes Árpád (ügyvéd), Pap Gábor (művészettörténész), Síklaky István (közgazdász), Sinkovits V. András (színész), Székelyhidi Ágoston (történész), Takács András (közíró), dr. Tarr György (volt átvilágító bíró), dr. Tóth Tibor (történész), Wittner Mária (1956-os halálraítélt), dr. Zétényi Zsolt (ügyvéd).

Természetesen a fenti evidenciák egy adott politikai helyzetre adott választ tükröznek, ami egy alkotmányozási folyamatban elvi irányultságot illetően kiegészítést igényelnek, mind például: államforma, intézményrendszer, választási rendszer, szociális elvek, egészségügyi rendszer, társadalmi kontroll, érdekképviselet, honvédelem, nemzetgazdaság, stb.

Meg kell említenem dr. Halász József munkásságának azon részét, amelyet a Szent Korona szolgálatában tett és tesz. Ő a maga alkotmányos evidenciáját öt pontban foglalta össze:

„ Magyarország Szent Korona eszme szerinti Szabadság Alkotmánya

1. §

(1)       Magyarország örökké szabad.

2. §

(1)       A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.

(2)       A Szent Korona tagja:

a./       az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint

b./       az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek

3. §

(1)       Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak.

(2)       A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a.)       Nem semmisítheti meg a birtokot.

b.)       Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.

c.)       Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

4. §

(1)       Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja.

5. §

(1)       Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

(2)       A Szent Korona értékrendjének megsértését jelenti:

a./       az állam szabadságának,

b./       a Szent Korona tagjai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának,

c./       a birtoklás szabályának,

d./       a vendégjog szabályainak,

e./       a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályok megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás.”

A magam részéről  úgy vélem, hogy az alkotmányos elvek pontosabb és konkrétabb megfogalmazást igényelnek, amely nem ad lehetőséget a különféle értelmezésre. Ilyen nem elhanyagolható kérdés, hogy mit értünk egy ország szabadsága alatt. De számos olyan fogalom és kérdés van, amely egy alkotmányozási folyamat során tisztázni szükséges, vagy legalábbis a sok különböző értelmezést ütköztetni ajánlott, s ha lehet, akkor társadalmi közmegegyezés alapján rögzíteni.

Az alkotmány jellegéből fakad, hogy a társadalom az állammal szembeni elvárásait kell, hogy tükrözze, amely lehetőséget teremt egy eszményi nemzeti jövő felé történő fejlődésnek.  Alkotmányozni úgy, hogy nem vagyunk tisztába nemzeti jövőképünkkel, az elérendő célokkal, maga a nemzettel történő felelőtlen hazardírozás, még akkor is, ha legjobb szándék vezérli a kezdeményezőket. Éppen ezért nem tartom szerencsésnek, hogy egy elkapkodott, kellően át nem gondolt és a társadalmat kizáró alkotmányozást folytasson le a Fidesz.

Gyatra érv a jelenlegi alkotmányozni kívánok részéről, hogy az mégsem lehet, hogy a rendszerváltás huszadik évében még mindig a „sztálini alkotmány” van érvényben. Ez a társadalom érzelmi manipulációja, politika lózung, amely tartalmilag nem mond semmit.

A társadalom számára világossá kell tenni, hogy miért van szükség alkotmányozni.

Elkésett alkotmányozás

A magyar társadalom húsz éves késésben van az alkotmányos anomáliák megszüntetésében. Ilyen anomáliának tekinthető, hogy a rendszerváltást előkészítő alkotmánymódosítást még a régi rendszer utolsó parlamentje fogadta el, ami magában hordozta azokat az alkotmányos- és jogi csapdákat, amik lehetővé tették a régi rendszer haszonélvezőinek túlélését és ismételt hatalomba jutását.

Nem szeretek összeesküvés-elméleteket gyártani, de a tények azt mutatják, hogy az úgynevezett rendszerváltás egy nemzetközi konspiráció eredményeként alakult így, amely három irányból támadta a magyar társadalmat. Egyfelől az elmúlt egypártrendszer technokratái belülről bomlasztották a szocialista rendszert, másrészt a kapitalizmus pénzoligarchiái, akik a harmadik és legveszélyesebb erőt hozták létre, a belső ellenséget, a Szabad Demokraták Szövetségét, akik „nemzeti ellenzékinek” kiadva magukat, hamis alternatívát kínáltak álnok módon a magyar népnek. Felmerül a kérdés, mi volt, és mi a célja ennek az összeesküvésnek. Egyszerűen mondva: Magyarország gyarmatosítása, szellemi és anyagi javainak elrablása, a magyar szabadságeszmény eltörlése.

Mindezt azért volt fontos leszögeznem, mert éppenséggel a rendszerváltás kínálta azt a történelmi pillanatot, amely lehetővé tette volna a gyökerekhez való visszatérést, vagyis a Szent Korona államrendszeréhez való visszatérést – amely az elmúlt ezer év Európájának legdemokratikusabb állama volt. Itt nem volt gyarmatosítás, nem volt rabszolgaság, nem volt inkvizíció, nem volt idegengyűlölet, és a király sem volt egyeduralkodó. Egy ilyen történelemmel, állameszménnyel bíró nép porszem a világuralomra törő hatalmi gépezetben, másrészt kovásza lehet a nemzeti öntudat világméretű ébredésének. Ki merem jelenteni, hogy Trianon a Szent Korona állameszmény elleni világméretű támadásának köszönhető. Ha hozzávesszük az utána következő  traumából való kilábalást, a Horthy-korszak konszolidációját, gazdasági és szociális eredményeit, akkor még inkább szembetűnő, hogy a Szent Korona eszméje milyen veszélyes a globalizmusra.

Igaz, hogy megkésve, de elérkezett az ideje, hogy ha már alkotmányozásra politikailag megérett az idő, akkor mindent megtegyünk, hogy visszatérjünk gyökereinkhez, a Magyar Szentkorona állameszményéhez.

Új alkotmány, új állam, avagy jogfolytonosság?

A magyar politikai közbeszédben a legtöbb „reformer” valami újat szeretne adni a népnek s ezért mindent meg akar változtatni, és azt „új” előjelzővel próbálja elfogadtatni. Pedig vannak dolgok, amiket nem lehet újként kezelni, mert régi és hagyománya van, ilyen a haza, azaz Magyarország. Ugyanígy nem lehet új alkotmányról beszélni, mert akkor a régit hatályon kívül kellene helyezni, és új névvel kellene új államot alapítani, mint ahogy az afrikai gyarmatállamok tették függetlenné válásukkor.

A történelmi alkotmány, a Szent Korona intézménye és államának megszűnése soha semmikor nem lett alkotmányos keretek között kimondva, ezért vitatható a mai napig a Magyar Köztársaság legitimitása, alkotmányosságunk. Jogállamiságunk pártpolitikai érdekek mentén „realizálódik”, válik alakíthatóvá.

Új alkotmány új államot jelent! A kérdés az, hogy akarunk-e új államot és milyet? Én nem hiszem, hogy a magyar nép öntudatosabb fele új Magyarországot akarna. A társadalom és az állam viszonyrendszerét új alapokra lehet helyezni, de nem úgy, hogy a régiről szót se ejtünk.

Magyarország alkotmányos rendje 1944. március 19-ével, a német s majd a szovjet megszállással felfüggesztődött. 1991. június 19-ével a szovjet csapatok kivonulásával (hivatalosan június 30-án) politikailag megteremtődött Magyarország alkotmányos rendje helyreállításának a lehetősége, amivel a magyar társadalom, pontosabban a politikai „elit” nem élt.  Pedig történelmünk hasonló esetre jó példával szolgált az 1919-es Tanácsköztársaság bukását követően. Emlékeztetőül idézem az 1920-as nemzetgyűlés első döntésnek preambulumát:

„1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.

Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés működése is megszünt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált.

Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.

A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak.

Az így megalakult nemzetgyűlés mindenekelőtt a következő törvényt alkotja:

ELSŐ FEJEZET

Az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezések”

Az 1920-as nemzetgyűlésnek hat évébe került, míg a Károlyi -és Kun Béla-féle törvénytelenségeket helyrehozták. Nem vitatom, hogy az elmúlt hatvanöt év törvénytelenségeit egyszerű lenne a történelmi alkotmány szerint visszamenőlegesen rendezni, de azt sem lehet csinálni, hogy a szőnyeg alá söpörjük, és inkább új alkotmány gyártunk, mintha misem történt volna.

Aki új alkotmányról beszél, az új Magyarországról is beszél! Márpedig Magyarország ezer éve van és remélem, hogy lesz is.

A magam részéről elkötelezetten kiállok a történelmi alkotmány jogfolytonosságának a helyreállítása mellett, mert ezt a magyar nép történelmi múltja, önérzete és nemzettudata megköveteli.

Az alkotmány jogfolytonossága egy társadalom belső, természetes fejlődéséből fakadó, egymásba kapcsolódó és származó jogrendszerének a folytonossága, aminek megszakadása külső hatalmi erő vagy befolyás által lehetséges. Aki ezt a folytonosságot megszakítja, vagy magyarként nem törekszik annak helyreállítására, az a magyar múlt és nemzet elárulója akarva-akaratlanul is.

Azok, akik nem tartják fontosnak a magyar államiság jogfolytonosságának a helyreállítását, lehet, hogy rendes emberek, és lehetnek bármilyen okosak és tájékozottak, azért magyarságtudatukban súlyosan leépültek, itt lakó gyökértelen polgártársaink csupán.

A jogfolytonosság kimondása azt jelentené, hogy a hatvanöt év törvénytelenségei felülvizsgálhatóak lennének, a nemzeti érdekeket visszamenőlegesen is lehetne érvényesíteni, hisz a „törvénytelenség jogot nem alapít”. Természetesen van olyan terület, mint a tulajdon kérdése, aminek visszamenőleges rendezése nagyon kényes terület. De egy alkotmányosságot helyreállító folyamatban lehetőség van arra is, hogy az adott tulajdoni viszonyok kialakulási folyamatának (főleg állami – társadalmi – tulajdon esetében) törvénytelenségét kimondjuk és jogilag rendezzük.

Egy ilyen alkotmányosságot helyreállító folyamatban nem volna lehetséges elévülésre hivatkozni, mivel a törvényességen kívüli állapot tette lehetővé – még ha az adott időben törvényesnek is tűnt a vitatott cselekmény – a törvénytelenséget.

A fentiekből kitűnik, hogy a jelenlegi politikai „elit” egy része miért nem akarja a jogfolytonosság helyreállítását.

Itt nem arról van szó, hogy királyságot kéne visszaállítani, hisz a Szentkorona-eszme nem államformához köti alkotmányos rendjét, hanem az adott korra jellemző államformában kívánja érvényre jutatni értékrendjét.

Dr. Lenkei János Pál alkotmánytervezetében így ír:

21. Szakasz : Állami berendezkedés. Államforma

24. §. /1/ Magyarország demokratikus berendezkedésű állam. Az ország demokratikus berendezkedése népszavazás útján szentesített alkotmányon és annak következetes és szigorú végrehajtásán alapul, s amelynek bármilyen módosítása csak népszavazás útján lehetséges.

/2/ Magyarország államformája, egyszeri népszavazáson eldöntött többségi szavazati arányú szavazási eredmény alapján:

a./ Magyar Fejedelemség, vagy

b./ Magyar / Alkotmányos / Királyság, vagy

c./ Magyar Kormányzóság, vagy

d./ Magyar Köztársaság, vagy

e./ Magyar Diktatúra.

Csak remélem, hogy Lenkei Úr – Isten nyugosztalja – a „Magyar Diktatúra” alatt a Szent Korona diktatúráját értette.

A magam részéről egyetlen államformához sem ragaszkodnék, mivel számomra a Szentkorona értékrendje szerint működő állam létrehozása lenne a fontos. De tartok tőle, hogy a legnagyobb vita az államforma körül csúcsosodna ki, mert itt lehet az igazán demagóg érveket elpufogtatni.

Másik ilyen vitaforrás, amely sokkal inkább fontosabb, mint az államforma meghatározása, hogy a régi történelmi alkotmányos szokásaink szerint működtessük az államot írott alkotmány nélkül, vagy kartális alkotmány szerint.

Jómagam az alkotmányos elvek rögzítése mellett vagyok, annál is inkább, mivel a magyar társadalom többségének fogalma sincs a Szentkorona-tanról, a történelmi alkotmányos felfogásunkról, a magyar állameszményről. Az elmúlt időszakban, de mondhatjuk, hogy az elmúlt pár száz évben, olyan intenzív és magyarellenes befolyások érték társadalmunkat, oktatási rendszerünket, amelyek nemzeti identitásunk és létünk felszámolását célozták meg. Ennek alapján dőreség volna egy olyan alkotmányra hivatkozni, ami a nép által alig ismert. Egy olyan alkotmánylevél elfogadtatása a választópolgárokkal, amely a magyar társadalom államrendjének alkotmányos értékrendjét rögzíti, inkább megfelel a  kor szellemének, a magyar jogfejlődésnek, mint az, amit most terveznek elkövetni.

Az eddigi fejtegetéseimből talán kitűnik, hogy mit várnék el a jelenlegi törvényhozás többségétől:

  1. 1. Válassza külön az alkotmányt és az alaptörvényt.
  2. 2. Rendezze a magyar államiság jogfolytonosságát.
  3. 3. Írjon ki alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat.
  4. 4. Népszavazással erősítesse meg a Szent Korona népi alkotmányát.
  5. 5. A magyar parlament az elfogadott alkotmányos elvek szerint alkossa meg Magyarország Új Alaptörvényét.

Mindaddig, amíg a magyar parlament a bolsevik hagyományokon nyugvó alkotmányozási machinációban gondolkodik, nem lesz megnyugvás az alkotmányozás terén, és a nemzeti értelmiség továbbra is illegitimnek fogja tartani az „Új Alkotmányt”.

Budapest, 2010. július 22.

Takács András

Szabad Magyarországért Mozgalom és az

FKgP XV. Kerületi Szervezetének elnöke

Megjegyzés:

Véleményeket a [email protected] email címre várom, amiket a www.szmm.hu honlapon közzéteszünk, illetve a Nemzeti Hírháló „alkotmányozás” című rovatához is elküldhető.

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Lezuhant egy izraeli helikopter Romániában – háttérelemzés
Olvasónktól: Hogyan veri át ügyfeleit a már nevében sem magyar Telenor?
Luxus kórház nyílt a felső tízezernek – No comment ….
Close