Szomorú, de biztató karácsonyi gondolatok! Még nem késő!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
(A kép csak illusztráció)
(A kép csak illusztráció)

Tegnap, bevásárlásból hazafelé igyekezve (csak a főzéshez szükséges fontos dolgokat vettem meg) Debrecenben, a Petőfi téren, a fodrászat melletti Nemzeti Dohánybolt bejárata mellett egy embert vettem észre, ahogy a fal mellé guzorogva fekszik, és láthatóan nincs magánál.

Én egy ilyen emberrel nem sok mindent tudnék tenni, hisz nekem is nehezemre esik még a közlekedés is, nem bírnék el vele. Azt láttam, hogy él, mert megmozdította a kezét. Pár lépést tovább mentem, s figyeltem, hátha valaki megpróbál neki segíteni.

Nos, a “szeretet nagy ünnepe” előtt egy nappal nem, hogy senki nem állt meg mellette, de még rá se néztek az emberek. Egyetlen fiatalember ment oda hozzá, de amikor látta, hogy él, tovább ment. Elfacsarodott a szívem… Tudom, hogy hibás az az ember, aki ilyen állapotba kerül, de mit tudhatom én, mi vezette idáig, mi okozta, hogy ennyire lesüllyedt? Akármi is történt vele, most segítség kellett neki. Vártam néhány percet, majd elő vettem a telefonomat, és felhívtam a rendőrséget. Elmondtam, hogy mit látok, és megköszönték, azt ígérve, hogy megnézik, mi van vele. Vártam még pár percet, de aztán tovább mentem, hisz nekem is dolgom volt még. Később még láttam, hogy már nincs ott az ember. Amikor haza értem, csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt, felvettem, és egy rendőrtiszt hívott fel. Megkérdezte, hogy ugye, én szóltam nekik a miatt az ember miatt, aki a Petőfi téren feküdt. Igent mondtam, s erre ő tájékoztatott, hogy bevitték a megfelelő helyre, reggelig ott lesz. Azt mondta, mert kicsit magához tért, hogy megverték. Én ilyet nem láttam, s míg én ott voltam, senki nem ért hozzá (még rá se néztek) mondtam a tisztnek, de lehet, hogy előtte tényleg megverték. A rendőrtiszt nagyon megköszönte, hogy hívtam őket, és boldog karácsonyt és újévet kívánva köszönt el tőlem. Csak tátottam a számat a meglepetéstől, de őszintén jól esett, hogy tájékoztatott. Meg is köszöntem neki én is, és ugyanúgy köszöntem el tőle.

Azután a magam csendességében elgondolkoztam. Hogy is van ez? Mit is kellene ünnepelnünk Karácsonykor? Miféle szeretetet?

S a következők jutottak eszembe. A kezdetek kezdetén a megtévedt, Isten iránt engedetlen ember elszakította magát az Istentől, s engedett a Sátán csábításának. Mivel nem hiszek az öngyógyításban, könnyű megértenem, hogy ezt a megromlott állapotot az ember képtelen lett volna helyre állítani, ezért Istennek magának kellett cselekednie. Így jött Jézus, testet öltve közénk, hogy helyreállítsa a megszakadt, megromlott kapcsolatot. De kiknek is van szükségük a segítségre? Mit mond erről Jézus?

 “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9: 12-13)

És hogyan jött közénk Jézus? Bele gondolt valaki abba, hogy gyakorlatilag Ő is hajléktalanként jött a földre, nyomorúságos körülmények között, az istálló mocskos, büdös szennye között? Neki és szüleinek sem volt fedél, ahol lehajtsák fejüket, csak az az istálló. S később is így élt, így járta a világot. Volt, amikor befogadták, volt, amikor elkergették,… Sőt, kisgyermekként menekülnie kellett Heródes gyilkos haragja elől is. Nem véletlenül mondta:

“A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Mt 8: 20)

Bele gondoltunk ebbe valaha? Hogy a Mindenható lényegében egy hajléktalan és menekült volt itt közöttünk? Képes volt lealacsonyodni a legelesettebbek, legkiszolgáltatottabb emberek szintjére, hogy felemelje őket onnan, s a legnagyobb dicsőségbe juttassa őket.

“Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14: 2-3)

Nos, Karácsonykor minden hívő embernek (de így kellene lenni minden embernek), ezt a második eljövetelt kell várnia! Nem valamiféle emberi majomszeretet ünnepe a karácsony. Nem arról kell, hogy szóljon, hogy egymást elhalmozzuk ajándékokkal,… hanem arról hogy próbáljunk Jézushoz hasonlóan élni, s észrevenni az elesetteket, a bajban lévőket, a kárhozat felé rohanókat, s próbáljuk megmenteni őket! Ajándékozzuk meg őket az evangélium üzenetével:

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3: 16-17)

Ez a két versszak így, együtt az igazi evangéliumi üzenet, örömhír! Ez az a szeretet, amire Jézus tanítani akart bennünket!

Ha ezt nem értjük, és nem tesszük, minden vallásos buzgólkodásunk hiábavaló! Akkor nem mennyei kincseket gyűjtünk, hanem olyanokat, amiket a tűz megemészt, s magunk is elégünk a tűzben! Csak Jézus volt képes kiemelni minket a halál torkából, a kárhozatból. S ha őt követjük, akkor nekünk is ezt kell tennünk.

Karácsony ünnepén gondolkozzunk el ezen nagyon. Mit ér a mi hívő életünk? Kit is várunk mi vissza, és miféle szeretet van bennünk?

Megismétlem Jézus szavait:

“Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”

Legyünk éberek és készenlétben, mert: Az Úr közel!

Ámen! (Jövel, Uram, Jézus, hamar!)

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

11 hozzászólás a(z) “Szomorú, de biztató karácsonyi gondolatok! Még nem késő!” bejegyzéshez

  1. MÉLYEN ELGONDOLGOTTATÓ C Z A K Ó ÚR SZAVAI ! LEGYÜNK EGYMÁS IRÁNT SZERETETTEL ÉS MEGÉRTÉSSEL !

    KEGYELEMTELJES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK VA L A M E N N Y I HONFITÁRSAMNAK!

    Charissime d’la Mancha

  2. Magyarországi keresztény rongyrázós karácsony:

    http://vastagbor.blog.hu/2013/12/23/balog_miniszter_iszonyatosan_megalazta_a_szegeny_gyerekeket

    A Református Szeretetszolgálat és Balog páter a Hiltonba hülyített 40 szerencsétlen sorsú gyereket ebédelni. A menü:
    “libaerőleves zöldséggel, lúdgége tésztában, csirkemellfilé calvadossal ízesített gombamártással, zöldséges lasagne-val, brokkolirózsával és párolt rizzsel, desszertnek pedig joghurttorta eper öntettel.”

    Majd a gyermekek mehettek vissza a putriba, miután felszólításra megtapsolták az elnök urat, aki elintézte hogy fél napig ők is úgy éljenek, mint a tisztelendő atyák, és a miniszter úr. De nem maradtak lelki útravaló nélkül sem. Balog páter, Orbán minisztere arra intette őket, éljenek úgy, hogy egyszer majd minden nap a Hiltonba tudjanak zabálni. (a többi idióta “példabeszéde” megtekinthető a mellékelt videóban). Csodálatos, jézusi ihletettségű gondolat.

    Ez ma a magyar nemzeti keresztény szellemi szint. Ez a rongyrázó mocsok, emberealatti söpredék uralkodik a magyarok felett, Jézus nevét bemocskolva, hivatkozási alapnak, és ugródeszkának használva azt meggazdagodáshoz, egyéni karrierhez. Ennél a “nemzeti” söpredéknél még Kádárékban is több jézusi vonás volt.

    Boldog Karácsonyt minden emberi lénynek a Földön!

    üdv. Aranyapa

  3. Meg kell mondanom őszintén, hogy én személy szerint nem szeretem a karácsonyt.
    Lassan ott tartunk, hogy ezen a három napon sem szeretjük egymást.
    Egész évben bántjuk egymást, vagy éppen közömbösek vagyunk egymás iránt.
    Én nem vagyok vallásos. Számomra ez az isteni szeretet nem mond sokat, mert nem azt látom.
    Jézus Krisztus biztosan jó ember volt, de számomra csak egy történelmi személyiség.

    Mai világunk embertelen és egyre inkább az.
    Nem tudunk mit kezdeni sem magunkkal, sem embertársainkkal. Gyermekek éheznek, idősek fagynak meg otthonukban, hontalanok bolyonganak az utcán, azt is félve, mert már onnan is kiüldözték őket.

    Akik ma hirdetik, illetve hivatkoznak Jézusra, az isteni szeretetre, a humánumra, hát olyan messze vannak tőle, mint én a női kurválkodástól.
    Sem erkölcs, sem tisztelet.
    Farizeus, álszent emberek hirdetik az igét.

    Nem szeretem a karácsonyt.
    Mégis azt mondom, hogy mindenki próbálja megélni szeretetben és boldogságban, fogva egymás kezét és figyelve a másikra.
    Számomra az igazi az lenne, ha nem három napig tartana, hanem egész évben.

    Boldog Karácsonyt mindenkinek.

    Ja, “beszéltem Jézussal”. Megkérdezte, hogy
    “ki a fene mondta nektek, hogy a születésnapomon szétvásároljátok az agyatokat?”.
    Teleki Gyula

    • pontos megfogalmazas, en a magam neveben nagyszeru gondolatnak tartom!
      HJ.

  4. A társadalom szétrobbant, a nemzet önvédelmi reflexe megszűnt, védtelenné és sebezhetővé vált.
    Mindenki gondoljon arra: ha ő feküdne megverve, sebesülten, esetleg kirabolva az út szélén senki, de senki nem megy oda hozzá, senkitől nem várhat segítséget. ..Esetleg még egy rúgást… Szívmelengető…
    A politikusok álma megvalósulni látszik…
    Nagy Péter

  5. Nekem jobban tetszett volna az írás, ha szerzője arról számol be, tett valamit a földön fekvőért. Mert egy telefon, azaz a feladat kiadása a rendőröknek, nem túl sok, még arra sem elég, hogy keresztényi jó cselekedett legyen. Az evangéliumról szóló gondolatokkal egyetértek. dr.Sebő Zsuzsanna

    Okoska! Nem tud olvasni? A szerző egy súlyosan mozgássérült ember, aki maga is bottal jár, és nehezen tud mozogni. Ismerjük személyesen! Semmit nem tudott volna vele kezdeni. Más még annyit sem tett meg, hogy telefonáljon! Ráadásul a rendőrök azért hívták fel, mert megköszönték, hogy szólt nekik, mert megmentette annak az embernek az életét. Reggelre biztosan meghalt volna, így meg biztonságos helyre került, a mentők által, akiket a rendőrök kihívtak. Ez ugyan nincs leírva részletesen, mert nem magát akarta fényezni, de nekünk megírta!

    Ha nincs okos gondolata, jobb, ha hallgat. Ön mit tett volna egy súlyos mozgássérült helyében, aki maga sem tudna felállni segítség nélkül, ha elesne? Hm? Még az hiányzott volna, hogy véletlenül az az ember magára rántsa, és akkor két szerencsétlen fetrengett volna a földön,…

    Inkább azokról írjon véleményt, akik egy rápillantás nélkül mentek el a szerencsétlen ember mellett!

    Szégyellem magam az Ön helyében is! Ilyen kötözködő emberrel ritkán találkozni. Még jó, hogy az evangéliumi üzenetből felfogott valamit, kedves “doktornő”.

    (Híradmin)!

    • igy igaz. nem az egyes ember cselekvesenek a modjat kell kritizalni, foleg, ha a tole elvarhato dolgot megtette, a maga modjan segitseget nyujtott (hivott) a tarsadalom szenvtelelnsegenek az okat kell firtatni es megszuntetni. maskent mindannyian foldon fekvokke valhatunk, csak azert, mert rosszkor voltunk rossz helyen a szeretet unnepen.
      HJ.

    • Önöktől idézem:
      A szólásszabadság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) szerint elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.
      Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az ‘információkra’ és ‘eszmékre’ vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.”
      dr.Sebő Zsuzsanna

  6. Kedves dr. Sebő Zsuzsanna!

    A “szeretet ünnepének” utolsó perceiben írok Önnek! Örülök, hogy az evangéliumi gondolatomat valamennyire felfogta. De szomorú vagyok a többi mondata miatt!

    Nekem is jobban tetszett volna az Ön hozzászólása, ha végig gondolja, amit ír, és nem álszent keresztyénkedésből szól.

    Ön szerint mi lett volna a keresztyéni tett? Ha például oda megyek a férfihoz, és elkezdem piszkálni, hogy életre keljen? S mi van, ha az erőlködése közben valamilyen külső vagy belső sérülése lesz (pl. eltört gerinc elmozdul, vagy belső vérzés indul meg)? Ön szerint akkor jót vagy rosszat tettem volna? Ki lenne a felelős, ha baja történik? Mit gondol, a rendőrök miért a mentőket hívták?

    Netán beszélni kellett volna a szerencsétlennek az evangéliumról, miközben ájultan fekszik? Mondtam volna neki, hogy: “Jézus magát is szereti”? Ez keresztyéni lett volna?

    Mint a szerkesztők is írták, én egy súlyosan mozgássérült ember vagyok, aki még csak le sem tud hajolni a földig (merevített csípőm miatt!), és ha netán elesek, segítség nélkül nem tudok felállni. Gondolja, hogy én lettem volna ennek az embernek az “erős embere”?

    Akkor mit is kellett volna tennem? Nem tudom, Ön miféle doktor, de, hogy lelketlen ember, aki bele sem gondol más helyzetébe, az számomra nyilvánvaló. Én jeleztem írásomban, hogy “nekem nehezemre esik még a közlekedés is, nem bírnék el vele”. Mi ebből a nem érthető, drága doktornő? Kár, hogy a doktorátussal észt nem osztanak,… (Csak halkan jegyzem meg Önnek, hogy matematikus vagyok).

    Ön mit tett volna az én helyzetemben (súlyosan mozgássérültként!!!)? Megmondom,…. fogalma sincs, most mit válaszoljon. Jobban is teszi, ha hallgat! Inkább mélyen szégyellje magát, és kérje az Úr bocsánatát, és, hogy tegye helyére a dolgokat, amibe Ön belerondított.

    Mellesleg valóban az történt, amit a szerkesztő is írt, hogy tudniillik a rendőrtiszt megköszönte, hogy szóltam nekik. “Uram, megmentette annak az embernek az életét, mert reggelre meghalt volna. Köszönjük, és további kellemes Karácsonyt és boldog Új Évet kívánunk!” – mondta a rendőrtiszt.

    Azt hiszem, én megtettem a legtöbbet, amit tehettem.

    Az evangéliumi üzenet pedig a társadalom többi tagjának szól, például Önnek is!

    Felebaráti szeretettel: Czakó István

    • Tisztelt Czakó Úr! Az Ön soraiból úgy süt az indulat és az agresszió, hogy jelleme is kirajzolódik ezen keresztül. Ennek ismeretében, valóban nagy dolog volt az Ön részéről a rendőrséget tárcsáznia. Azt még továbbra sem értem, miért nem maradt a szerencsétlen mellett, amíg a segítség megérkezik. Egyet biztos nem tettem volna, nem teszem fel az internetre, és ha ilyen gyűlölködő hangon tudok megszólalni, nem idézek a Bibliából. dr.Sebő Zsuzsanna

  7. Ha az én szavaimból gyűlölködés süt, akkor az Önéből pedig a mérhetetlen butaság, kedves “doktornő”. Mi volt a szavaimban gyűlölködés? Ja, hogy kritizálni merészeltem? Aki nem bírja a kritikát, nem szóljon.

    Hogy miért nem vártam meg? Mert még nekem is volt dolgom, s az üzlet bezárt volna. De amint kijöttem és arra felé néztem, láttam, hogy már elvitték. Mennyivel lett volna jobb, ha ott állok? Mert segíteni nem tudtam volna,… Vagy, ha magához tér, és netán úgy dönt, hogy elmegy (mert jártam már így is egyszer), akkor erőszakkal marasztalnom kellett volna, hogy várja meg a rendőröket? Amíg én arra nem mentem, addig is meg volt. Azt a pár percet nélkülem is kibírta. Nem a dicsőséget akartam learatni. Ezért is lepett meg a rendőrök telefonja.

    Úgy látom, Ön nagyon el van telve a hatalmas eszétől. Jobb lenne, ha kicsit tükörbe nézne. Ez csak jó tanács. Én nem haragszom Önre, megértem, hogy vannak agyilag gyengébb képességű emberek is,… Így kerek a világ!

    Felebaráti szeretettel: Czakó István

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Áldott Karácsonyt!
Kína január 1-től nem dollárban kereskedik, (még olajat sem) és nem vesz USA államkötvényt !

A probléma: a polgári engedelmesség – Matt Damon, Howard Zinn
Close