Szócsövet vegyenek! Szócsövet vegyenek!

avagy: A bolhából elefántcsinálás médiamódszertana

Nézem ezt az izzadságszagú iszapbirkózást, ami az MDF és az SZDSZ között zajlik, és csak reménykedem benne, hogy a magyar nép ennyire azért mégsem hülye. Mármint, hogy ezt is beveszi. (Minden bizonnyal joggal reménykedek, hiszen utcáinkon, tereinken mostanság nagyszámban fordulnak elő jártamban keltemben „Hülye azért nem vagyok” feliratú szatyrokkal közlekedő honfitársaim. Reméljük tényleg nem azok.)

Hirdetés

Adva van két, szinte már mérhetetlenül kicsire összezsugorodott pártszerű képződmény, melyeknek elnökségén kívül mára már gyakorlatilag semmije sem maradt, és akkor gyün ez a gátlástalan média és fúj egy óriási lufit az egészből. Pénzt, időt, energiát és fáradságot nem kímélve, el akarja hitetni velünk, hogy itt nem csupán néhány ember kisded jóléti játékának közpénzből való, újabb négy éves ciklusra történő továbbfinanszírozásáról van szó, hanem igenis komoly támogatottsággal bíró magasröptű eszmei mondanivalók állnak csatasorba választási program címén. Csak mink evvel még nem gyöttünk tisztába, kezít csókolom! Mint ahogyan arról sem tudunk, itt messze lenn a végeken, kétszáz kilométerre székes fővárosunktól, hogy a lakosságnak mintegy ötöde (kb. 20%) bizony kőkemény liberális beállítottságú szavazó ám! Legalábbis szerintük. Minden bizonnyal ezért történik, hogy értetlenül állunk az előtt a rejtélyes jelenség előtt, hogy a rossebbe van az, hogy sem a magát liberálisnak mondó egykori rendszerváltó párt, sem a magát konzervatívnak valló egykori rendszerváltó párt nem üti meg a minimumlimitet, már-már a mérési hibahatáron mozog mindkettő. Mindeközben a média összes szócsövéből azt harsogják, hogy kábé minden ötödik szavazó velük szimpatizál, a másik pártszerű képződmény pedig folyton folyvást csak arról győzködi a nagyérdeműt, hogy egyedül ők és csakis ők állnak a politikai paletta kellős közepében, rajtuk kívül mindenki más szélsőséges valamelyik irányban.

Pedig ebből egy árva szó nem sok, annyi sem igaz! Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki érzi.

A magukon kívül mindenki mást kirekesztők, a gyökértelen kozmopoliták, látszólag odahagyva eddigi kenyeres pajtásukat, a másik gyökértelen kaszt prominenseit, az internacionalistákat, az idejét múlt érdekházasságot egy másikkal akarják, fel-, vagy talán kiváltani, összeölelkeznek az állítólagos konzervatívokkal, akikről meg kiderül, hogy náluk neoliberálisabbat talán még nem hordott hátán a magyar anyaföld. Marad a változatlanság, már megint a tűz próbál házasságot kötni a vízzel, amiből a végén csak hatalmas gőzfelhő kerekedik, ami aztán majd szép lassan szertefoszlik. Előbb az egymással összeegyeztethetetlen, egymásnak ellentmondó, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló szociáldemokrácia köt érdekházasságot a dolgozók kizsákmányolására szakosodott vadkapitalizmussal, most meg az állítólag értékmegőrzésen alapuló konzervativizmus lép érdekfrigyre annak szinte még a létjogosultságát is tagadó neoliberalizmussal.

Minimum hiteltelen a dolog.

Mindez olyan médiacsomagolásban, hogy még Ron Werber is megnyalná a tíz ujját.

Most kezdem csak igazán megérteni, milyen jelentősége van a honi objektív tájékozódást ellehetetlenítő médiaszűrésnek, a közbeszéd jól irányított tematizálásának. Most kezdem csak kapizsgálni, miért bír oly nagy jelentőséggel, hogy időről-időre rendszeresen visszatérjen a képernyőre például Thürmer Gyula, egy olyan pártnak az első embere, amely párt, mióta demokráciában élünk, még egyetlen egyszer sem tudott eredményesen szerepelni egyetlen egy választáson sem, azaz egyetlen egyszer sem jutottak be a Törvényhozás Házába, vagy az Európai Parlamentbe. Miért is vagyunk kíváncsiak egy ilyen párt, egy ilyen ember véleményére? Micsoda is ez a párt? Kicsoda is ennek a pártnak az elnöke? Miért számít egyáltalán a szava? Miért pont az ő szava számít valamit, és másé miért nem? Hiszen rajtuk kívül még számos más parlamenten kívüli erő van, amely sosem jutott be az országgyűlésbe, őket mégsem citálják unos-untalan a média nagy nyilvánossága elé, ugyan gyünne mán el, és osztaná meg velünk a véleményét a kialakult helyzetről. Ennyire véleményformáló lenne a Munkáspárt? De hiszen a rá leadott szavazatok nem ezt tükrözik, hiszen egyetlen egyszer még csak megközelíteni sem tudta a bejutási küszöböt.

Ja, hogy ez van kiadva projektbe! Így médiailag! Így már értem! Így már egészen más annak a bizonyos leányzónak a fekvése.

Meg annak a bizonyos asszonyságnak is.

Most az van kiadva projektbe, így médiailag, hogy a két mérhetetlenül picire összezsugorodott pártszerű képződményt úgy kell eladni a magyar lakosság számára, mintha még most is országos támogatottság, de legalábbis országos lefedettség állna mögöttük. Muszáj végigvinni az országos lefedettségnek legalább a látszatát, mert ha ez nincs meg, vagyis nem tudnak jelöltet állítani valamennyi választókerületben, nincs lista, akkor pedig lőttek a töredékszavazatoknak, melyekkel talán valahogy mégis csak védettebb vizekre tudnak lavírozni. Lőttek az újabb négy évre szóló semmittevéssel, önkéntes mérvadással, valamint ész- és demokráciaosztogatással egybekötött gondtalan jólétnek.

Pedig a mentelmi még így is lehet, hogy menthetetlen lesz! A kutyát nem érdekli, hogy egy vagy két párt voksaiból jön-e össze a kétharmad, ha egyszer összejön. És ha menni köll, akkó’ bizony menni kő!

A helyzet azért mégsem reménytelen. Manapság már egyre gyakrabban marad véletlenül bekapcsolva a kamera, a hátát is biztosítani szándékozó vállalkozó – minden eshetőségre felkészülve, ha netalán tán bírósági szakba jut az ügy a későbbiekben – minimum bepoloskázva ül be egy-egy szigorúbb üzleti tárgyalásra. És lám, Cusi börtönkarrierje is a bekapcsolva maradt kamerának köszönheti felfelé ívelését, és ez még annak ellenére is így van, hogy rongyos 80 millió – ami BKV-s öreglányok fél fogára sem elegendő lelépési díjként – ma már meg sem rezegteti az ingerküszöböt.

„Azt írta az újság, akkor biztosan igaz!” – mondták régen.

„Ne viccelj már, bemondták a tévében!” – mondják ellentmondást nem tűrően manapság.

És te, barátom, te mit látsz, mit érzel, mit tapasztalsz? Azt, amit a székelyek által találóan csak „képmutató”-nak hívott delejdoboz sugároz naphosszat, vagy valami mást?

A kormányzásra készülődő ellenzéki gyűjtőpárt egykoron úgy indult harcba a szavazatokért, hogy aszonta: „Hallgass a szívedre…”

Én meg aszondom, az eszedre is!

S mint ahogyan a fák sem nőnek az égig, a léggömbök sem dagadhatnak a végtelenségig, előbb vagy utóbb – akár külső segítséggel (valamilyen apparáttal), akár tüdőből fútták őket olyan óriásira – ki fognak pukkadni. A dógok rendje mán csak ilyen, semmi sem tart örökké.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


2 thoughts on “Szócsövet vegyenek! Szócsövet vegyenek!

  1. Az egész ország várja már a Jobbik kormányzását, és a mostani, évtizedek óta rajtunk rohadó bűnöző-maffiózó, tolvajelit elszámoltatását, és vagy bebörtönzését, vagy elkergetését Magyarországról, ingbe-gatyába. A milliárdokat ellopó, kormányzó kisebbség, gyurcsány-bajnai, meg ezek kompániája, és az ezeket védő, hasonló mentalitású “rendvédelmi” szervek, már atomot is ledobnának azokra, akik ezt a hazaáruló hatalmukat el akarják takarítani. Zsidó gyarmatosítók pénzével, az ország vagyonával megvették a rendőri vezetést, az ügyészséget, bíróságot, mindenütt az ő embereik vannak vezető pozícióban, ahol a pénzek elosztásáról hoznak döntéseket, és mindenütt csak lopnak, csak lopnak.
    26 ezer milliárd az államadósság papíron, s valójában ezeknek a tolvajoknak a zsebében van mind. Rokonok, haverok, meg a róluk sok mocskot tudó zsarolók zsebében. Ezt mind el kell takarítani, az ellopott milliárdokat visszaforgatni a magyar gazdasági életbe, fellendíteni a vidék gazdaságát, rendbe tenni az egészségügyet, az oktatást, a közlekedést, a BKV vízfejet lefolyatni a szennyvíz csatornán, és a gyarapodó, gazdagodó ország javait, becsületes, dolgozó, nyugdíjas, beteg állampolgárait megvédeni a felállított vidéki csendőrséggel a dologtalan bűnöző rétegek karmaitól, rablásaitól, agyonveréseitől, gyilkosságaitól, amelyek mostanság szinte mindennaposak.
    Nincs idő majálisozni, mint egyéb civil szervezetek, hanem szorosan követni kell a Jobbik programjában vázolt utat, mert kegyetlen a harc, de igen nagy a tét. Magyarországot megtisztítani a parazita, bűnöző személyektől, visszaszorítani a multik, s a bankok hatalmát, egy szóval, új magyar rendet teremteni, nekünk magyaroknak, a mi boldogulásunkra. Ezért küzd Vona Gábor, Morvai Krisztina, Balczó Zoltán, és mindegyik Jobbik irányító, szervező, és szimpatizáns. És ezt az erőt nem szabad elaprózni, széttördelni, hanem egy hatalmas egységbe kell kovácsolni, mert csak ilyen erővel tudjuk elsöpörni a rajtunk élősködő, tolvaj diktatúrát.

  2. Egy masik portalon nemregen olvashato volt, hogy a partok mennyi kedvezo kamatozasu kolcsont vettek fel tavaly. Aggodom, ez az osszetakolasa a ket torpe partnak arra megy ki, hogy az osszeadva tobb mint 700 millo forintocskajukat megmenthessek. Ha igy van, ez nem ket part, hanem ket uzleti vallalkozas fuzioja. Ahogyan az osszes parlamenti part is uzleti vallalkozaskent mukodik. Nem is csinaltak egyebet az elmult husz evben, mint egymastol vagy allambacsitol megrendeleseket csaltak ki, korbe-korbe. Hat nincs is csodalni valo az orszag helyzeten, ha igy mukodnek a partok. Vagy ezt nevezzuk demokracianak? Mert akkor en oriasit tevedtem.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Felelőtlen tűzzel játszók!
Összeborulni, mint kocsmánál a biciklik – avagy tanulj meg nemet mondani!
Több mint kétezren vettek részt a Jobbik kampánynyitó rendezvényén
Close