Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
igen, ez ellen ki kell állnia a Mo-i lakosságnak. Nem csak maguk, önmaguk egészsége védelmében, hanem az elhatárolt felvidéki
testvérei egészsége védelmére …
viszont nem igen hiszem, hogy ez sikeres legyen. A Bos-i Duna-zárás
ellen sem voltak képesek hathatósan fellépni. Pedig ott Szlovákia kimondott határsértést követett és követ ma is el. Ugyanis lejjebb
NEM a fél Duna-meder, hanem a Duna maga a határ. Azzal, hogy
Szlovákia eltéríti egy részét a Dunának, ennek vizét tereli el, amelynek fele késobb magyar ‘tulajdon’ (kellene legyen). Na mégha a nemzetközi
jog Mo. oldalán (a csonka) is van, Mo mégsem tud …, több mint 20 éve
már megnyerni a perét Hágában …
vagy talán az van, hogy ügyetlenek, gyengék lennénk mi ? Az, hogy
mint bunös nemzet vagyunk elkönyvelve és ezt magunk is elfogadtuk, amikor a Benes dekrétumokkal egyetemben beléptünk az EU-ba …
lehetséges ez is …
akkor persze logikus is, hogy mi egy jog-alárendeltek vagyunk Európában. Nekünk nem lehet szavunk …
sok jel arra mutat …, hogy ez történik velünk
(emlékszem, hogy vagy 15 éve az egyik, a legnagyobb Tisza-mérgezéskor … amíg ez csak Mo-ot érintette … egyetlen szó sem esett
errol az EU-ban. Ez addíg tartott, amíg ez elérte Szerbiát is. Na akkor a
nyugati médiák röktön felhördültek … és csak akkor kerzdek az oláhok
is nyilatkozni errol. Amíg csak a magyarokat bántja valaki …, az csaknem elfogadhatónak tuno. Na ezért van még mindíg hátrányos helyzetben nem csak az ún. HK-i magyarság, de a csonkára szorult többi is …
szeretettel, L
Szomorú, de igaz. Minden szava. Az igazi baj a belső gyengeség, a szétforgácsolt akarat. Ebből élnek meg az élősködők. Na meg abból, hogy bármilyen embertelenségre képesek az ellenségeink, míg itt finomkodva forgatják a szemüket az arra illetéktelen illetékesek. Nem véletlenül. De hát, tehetik. Azok is, ezek is.